A sztrájkjoggal kapcsolatos problémák jogalkotói kezelésének hosszú ideje tartó elmaradása miatt idén ősszel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (a továbbiakban: ombudsman) az ajánlásokon, vizsgálatokon túlmenően proaktív eszközhöz folyamodott: az Alkotmánybíróságnál indítványozta a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (a továbbiakban: Sztrájktörvény) 3. § (2) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítását, illetve - több szempont alapján - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kimondását. Az ombudsman az AJB 4620/2009. számú ügyben hivatalból indított utóvizsgálat keretében összegezte a Sztrájktörvénnyel kapcsolatos alkotmányossági aggályait, amelyek jelentős száma és súlya miatt indokolttá vált, hogy orvoslásuk érdekében az Alkotmánybírósághoz forduljon. Az utóvizsgálat megállapításai és az alkotmánybírósági indítványban leírt indokolás között majdhogynem teljes az átfedés, ezért ezen írás tárgyát csak az utóbbi dokumentum összefoglaló bemutatása jelenti.
Az államigazgatási szervek alkalmazottai sztrájkjogának korlátozása körében az ombudsman arra utal, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban [mint például a 64/1991. (XII. 17.) AB határozat] megállapította, hogy az alapjog korlátozhatóságának formai kritériuma egyfelől a törvényben való szabályozás, másfelől pedig az, hogy távoli összefüggés esetén - a szabályozás, és nem a korlátozás tekintetében - rendeleti jogalkotás is elfogadható lehet. A Sztrájktörvény 3. § (2) bekezdés második mondata ugyanakkor alkotmányellenes helyzetet teremt azzal, hogy "az államigazgatási szerveknél a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga", hiszen így egyszerű megállapodással korlátozzák ezen alapjog gyakorlását a fenti alanyi körben (ilyen tartalmú megállapodás 1994 óta létezik). Beadványában az ombudsman kifogásolja továbbá a "az államigazgatási szervek" kifejezést is, mivel ez nem felel meg az egyértelműség követelményének.
A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vonatkozásában az ombudsman mindenekelőtt azt emelte ki, hogy az átfogó vizsgálatok a Sztrájktörvény szövegének alapvető hiányosságait, súlyos jogalkotói mulasztásokat tártak fel, amelyeket - a vizsgálati tapasztalatok szerint - még egy alapjogi szempontból aktivista jogalkalmazási (bírósági) gyakorlat sem képes feloldani és kezelni. E kérdéskörhöz kapcsolódóan az ombudsman a következő problémákkal kapcsolatban jelezte alapjoggal összefüggő visszásság veszélyét.
a) A Sztrájktörvény 1. §-ában használt "dolgozók" kifejezést elavult terminológiának tartja, mivel a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) nem ismeri e fogalmat. A definíciós problémák mellett azonban véleménye szerint nagyobb visszásságot idéz elő az, hogy a törvény nem határozza meg világosan, kik is az alapjog alanyai, kiket illet meg a sztrájk kezdeményezésének joga (habár itt utal a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára, mely szerint egyetlen munkavállaló munkabeszüntetése nem minősül sztrájknak, pusztán a munka megtagadásának), illetve miként alakul abban az esetben a sztrájk kezdeményezése, ha a munkáltatónál egyszerre több reprezentatív és nem reprezentatív szakszervezet (vagy dolgozói közösség) is működik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
