A 2007. évi LXXXII. (deregulációs) törvény (a továbbiakban: Dtv.) a magyar jogtörténet legradikálisabb, törvényi szintű jogszabályrendezését hajtotta végre: az 1989. október 23. előtti időszak (közel ezer év) minden, esetlegesen még hatályban lévő, törvényi szintű írott jogszabályát hatályon kívül helyezte, a tételesen felsoroltak kivételével.1 A dereguláció során alkalmazott technika azonban felvet problémákat, melyekre - elsősorban - a nemzetközi szerződéseket kihirdető jogszabályok deregulációjának áttekintésén keresztül szeretnék rámutatni.
A törvényi szintű deregulációnak mindig is fontos területe volt Magyarországon a nemzetközi szerződéseket kihirdető jogszabályok köre. A nemzetközi joghoz való viszony tekintetében, a dualista alkotmányos rendszer fenntartása rendszeres, folyamatos jogalkotást, és rendszeres jogszabályrendezést kíván. A kihirdetésre vonatkozó kötelezettségnek megfelelően, ha feltételei fennállnak, időben ki kell hirdetni azon nemzetközi szerződéseket, melyeknek Magyarország részesévé vált.2 Ugyanakkor ki kell iktatni azokat a kihirdető jogszabályokat, melyek mögött már nincs hatályos nemzetközi szerződés. A mutatkozó gondokat jelzi azon eset, amikor csak az 1999. évi LXI. tv. helyezte hatályon kívül a Varsói Szerződést kihirdető 1955. évi III. tv-t, illetve az ezen szervezettel kapcsolatos két további másik egyezményt kihirdető jogszabályt, noha a szervezet már 1991-ben megszűnt. (Úgy volt Magyarország a NATO tagja az 1999. év egy időszakában, hogy még hatályban volt a Varsói Szerződést kihirdető törvény.) Mivel a nemzetközi szerződéseket kihirdető jogszabályokra is nagyon ráfért egy dereguláció, aligha lehet kifogásolni egy átfogó deregulációs jogszabály megalkotását. A végrehajtott deregulációnak, azonban megvan a maga árnyoldala. Néhány problémára az alábbiakban szeretnék rámutatni.
Sok bizonytalanság mutatkozik abban, hogy milyen jogszabályok vannak hatályban a magyar jogrendszerben.3 Különösen igaz ez az 1945 előtti jogszabályokra, hiszen akkor a jogszabályok megszűnésének más feltételei voltak, mint a mai szabályozás alapján. Az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló 1987. évi XII. tv. bölcsen oldotta meg a kérdést: megjelölt néhány 1945 előtti jogszabályt (törvényt), melyeknek szövegét újra közzé kell tenni; azonban nem zárta ki, hogy más törvények is hatályban lennének ebből az időszakból. A Dtv. huszáros megoldást választott: a tételesen fel nem sorolt, 1989. október 23. előtt alkotott (törvényi szintű) jogszabályokat hatályon kívül helyezte.4
Ismerjük azt a deregulációs alapelvet, hogy jogszabályt csak kifejezetten, konkrétan megjelölve szabad hatályon kívül helyezni. Ez, a jogbiztonságot szolgáló tétel közvetlenül a jogszabályszerkesztésről szóló (2008. január 1. napjával hatályát vesztett) 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 9. § (1) bekezdéséből, és legalább közvetve, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 13. §-ból, és az Alkotmánybíróság gyakorlatából következik.5 A Dtv. által végrehajtott vak dereguláció alkotmányosságát ehelyütt nem szükséges megítélnünk. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy itt kivételesen, éppen a jogbiztonság érdekében folyamodott a jogalkotó ehhez az eszközhöz. Azonban, a hatályon kívül helyezett jogszabályokra való kifejezett hivatkozás hiánya problémákat vethet fel.
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) alapokmányát például sikerült teljesen "kiregulálni" a magyar jogrendszerből. Az alapokmányt az 1948. évi XL. tv. hirdette ki, azonban az 1953. évi 3. tvr. ezt hatályon kívül helyezte.6 Ezután, az 1954. évi 15. tvr. az alapokmány szövegét újra becikkelyezte. Úgy tűnik, 1996-ban nem csak az 1954. évi 15. tvr. volt hatályban, hanem a korábban már hatályon kívül helyezett törvény is.7 (Ez azért is meglepő, mert a Magyar UNESCO Bizottságról szóló 70/1993. (V. 6.) Korm. rendelet 1. §-a szerint az alapokmányt a tvr. hirdette ki, tehát nem a törvényt tekintette hatályosnak.) Az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 2003. évi VIII. törvény 2. §-a azonban hatályon kívül helyezte az 1954. évi 15. tvr.-t, nyilván abból a feltevésből kiindulva, hogy az 1948. évi XL. tv. a hatályos, így a tvr. felesleges. A Dtv., viszont már nem sorolta fel a hatályban tartandó szabályok között a törvényt, talán mert azt már eleve hatályon kívülinek tekintette. Így most oda jutottunk, hogy az UNESCO alapokmánya nincs kihirdetve, amitől ugyan nem roppan össze a magyar joggyakorlat, de rámutat a dereguláció bizonytalanságaira.
A Dtv. helyenként tartalmi hiányosságokkal küzd, bár ezek gyakorlati kihatása általános szinten nem mérhető fel.
(1) Vannak esetek, amikor a Dtv. kifejezetten eltévedt a jogtörténet homályában. A Dtv. hatályban lévőnek tekinti a Phylloxera vastatrix ("szőlőtetű") elleni védekezésről szóló 1878. évi berni egyezményt kihirdető 1880. évi I. törvényt (Dtv., Melléklet 7. pont), valamint módosító, kiegészítő egyezményként az 1889. évi berni egyezményt kihirdető 1889. évi XLI. törvényt (Dtv., Melléklet 11. pont). A probléma hármas: az utóbbi módosító egyezmény, ugyanis az ugyanezen tárgyban 1881-ben született berni egyezményt módosítja, melyet egyébként az 1882. évi XV. tv. hirdetett ki, de ez utóbbi törvényt a Dtv. már nem tartja hatályosnak. Úgy lenne tehát egy módosító törvény tévedésből hatályban, hogy nincs hatályban az a jogszabály, melyet módosít. A másik probléma, hogy a Phylloxera vastatrix elleni védekezésről szóló 1881. évi berni egyezmény 1. cikke hatályon kívül helyezi az 1878. évi berni egyezményt, így az 1880. évi I. törvény is tárgytalanná vált, legalábbis a szerződő felek vonatkozásában.8 A harmadik probléma, hogy a 2006. évi LXXVI. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) keretében, az 1951. évben elfogadott Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény XIV. cikke a szerződő felek közötti viszonylatban egyaránt hatályon kívül helyezte a Phylloxera vastatrix elleni védekezést szabályozó 1881. évi berni nemzetközi egyezményt, és az ezt kiegészítő, 1889. évi berni egyezményt is, (melyet tehát a most hatályosnak gondolt 1889. évi XLI. tv. hirdetett ki).
(2) Van eset, amikor a Dtv. módosító jogszabályt hatályban tart, bár a módosított jogszabály már nincs hatályban. A Dtv. hatályban lévőnek ismeri el az Egyesült Királysággal kötött 1873. évi kiadatási egyezmény XI. cikkének módosításáról szóló 1901. évi nyilatkozatot kihirdető 1902. évi XVIII. törvénycikket (Dtv., Melléklet 19. pont). Azonban a módosított alapegyezményt kihirdető 1874. évi II. törvénycikket, az 1957-es párizsi európai kiadatási egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyveinek kihirdetéséről szóló 1994. évi XVIII. törvény 4. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte, tehát csak a módosító jogszabály hatályos, ami viszont önállóan, tartalmilag nem áll meg.9
(3) Bizonyos vonatkozásokban megkérdőjelezhető, hogy a Dtv. valóban deregulációt hajtott-e végre egyes, nemzetközi szerződéseket kihirdető jogszabályoknál. A Dtv. szabályozásából kiindulva, jelenleg négy, többoldalú nemzetközi szerződés (és az ezeket kihirdető jogszabály) van hatályban a pestis elleni védekezés vonatkozásában: az 1897. évi velencei egyezményt kihirdető 1900. évi XXIII. törvény (Dtv., Melléklet 18. pont); az 1903. évi párizsi egyezményt kihirdető 1909. évi XXI. törvény (Dtv., Melléklet 22. pont); az 1912. évi párizsi egyezményt kihirdető 1924. évi XXIV. törvény (Dtv., Melléklet 37. pont); az 1926. évi párizsi egyezményt kihirdető 1930. évi XXXIII. törvény (Dtv., Melléklet 69. pont). (A pestis mellett az egymást követő egyezmények a védekezést fokozatosan kiterjesztik a kolera, a sárgaláz, a kiütéses tífusz és a himlő elleni védekezésre is.) A probléma nem csak ezen egyezmények tárgybeli egybeesése, hanem az, hogy minden, időben következő újabb egyezmény hatályon kívül helyezi az előzőt.10 Bár elfogadáskor nem esett teljesen egybe a négy egyezményben részes államok köre, nem véletlen, hogy már 1939-ben csak a legutolsót, az 1926. évi párizsi egyezményt tekintették hatályosnak.11 Ebből alappal vonható le az a következtetés, hogy a 2007-es dereguláció nem teljesen sikerült ezen egyezményeknél.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
