Manapság egyre kevesebb tankönyv képes hosszútávon maradandó nyomot hagyni maga után. Más szóval a fogyasztói társadalomban a tankönyvek is tömegcikké válnak: egyik jön a másik után. Ráadásul csak néhány évfolyamot és az adott szellemi műhely körül létrejövő közösséget tudják megszólítani. Pedig a tankönyv lehet maradandó érték is, de ehhez - mindenekelőtt - nyomot kellene hagynia több jogászgeneráció emlékezetében. Ehhez viszont - hogy jogászberkekben kollektív élménnyé és hivatkozási alappá válhasson -, ki kell törnie a helyi keretek közül, és országosan ismertté kell válnia.
Bruhács János Nemzetközi jog című tankönyvének ez egészen gyorsan sikerült, és ebben több tényező is szerepet kapott. Az első változatában három kötetes, világoskék ("felhőkék") tankönyv az 1990-es évek végén jelent meg Pécsett. Bár eredetileg a helyi igényekre tervezték, kezdettől hiánypótló szerepet töltött be, és így gyorsan ismertté és kedveltté vált más jogi karokon is. Ennek hátterében két tényező állt.
Egyrészt a téma tárgyalásának újszerűsége, amely valós súlyuk szerint vonta vizsgálat alá a nemzetközi jog intézményeit, biztos támaszt nyújtva ezzel az új (rendszerváltozást követő) világba és egy a megszokottnál jóval gyorsabban változó nemzetközi környezetbe kilépő joghallgatóknak. Előnye volt továbbá, hogy nemcsak az elmélet, hanem - az esetjog feldolgozása révén - a gyakorlat bemutatásának is teret engedett. Ezek a különböző nemzetközi fórumok előtt tárgyalt perek tették a mezei joghallgató számára egyébként száraznak és távolinak tűnő tantárgyat mozgalmassá és izgalmassá. A szerző ugyanis nemcsak a tényeket foglalta össze, illetve az érvényesíteni kívánt igényeket mutatta be, hanem a háttérben húzódó (gazdasági és egyéb) érdekekre, valamint politikai összefüggésekre is utalt, amelyeknek - akkor még, az internet előtti korban - a könyvtárban utána kellett olvasni.
A könyv szerkezetét és tárgyalási módját Bruhács tanár úr akkor már több évtizedes oktatási tapasztalatai alapján határozta meg - és itt kell megemlékezni a "klasszikussá válás" másik fontos eleméről: a szerzőről is.
A 2023-ban elhunyt[1] Bruhács professzor a pécsi jogi kar egyik bástyájának, a nemzetközi jogi műhelynek volt - közel hat évtizeden át - oszlopos tagja. A bástya szó használata ez esetben azért indokolt, mert a nemzetközi jog oktatása már 1923-tól, a Kar Pécsre érkezésétől kezdve kiemelt szerepet kapott a jogi oktatásban.[2] Ez részben a helyi adottságok miatt vált szükségessé, hiszen Baranya évezredek óta különböző kultúrák metszéspontjában feküdt, ennek köszönhetően központja már a római kor óta vallások és nyelvek találkozóhelyének számított. Másrészt viszont ezen a tanszéken az elmúlt egy évszázadban több nagyformátumú professzor váltotta egymást a katedrán, akiket munkásságuk nemcsak helyi szinten, hanem országosan is ismertté és elismertté tett.[3] Bruhács János (1939-2023) is ezek közé az emblematikus tanáregyéniségek közé tartozott. Ő nem ékesszólásával, hanem klasszikus műveltségével, a bonyolult összefüggéseket is megvilágítani képes lényeglátásával és finom - a diplomácia világát idéző - eleganciájával ragadta meg a hallgatóit. Saját maga számára tette a legmagasabbra a lécet: tanulmányait (nép)köztársasági aranygyűrűvel abszolválta.[4] Sosem fitogtatta a tudását, viszont a joghallgatók felé is voltak - közvetve, elsősorban a munkáin keresztül - megfogalmazott elvárásai. Ilyen volt például a szabatos fogalmazás, a latin kifejezések ismerete, a logikus érvelés. Értékelte a lényeglátási képességet és az olvasottságot, amiből következik, hogy nála nem volt elegendő bemagolni az anyagot. A jegyzet és a tankönyv tulajdonképpen csak alapnak számított a felkészüléshez, a vizsgán sokat számított az általános tájékozottság, az összefüggések felismerése is.
Mindezt azért kell előrebocsátani, mert a Nemzetközi jog tankönyvnek már az első kiadása is ezekre a didaktikai alapvetésekre épült rá. Erős történeti alapozás, az egyetemes jogtörténet tárgyra építkező, a jelenkori diplomáciát meghatározó nemzetközi kapcsolatok, latin kifejezések és maximák, az elméleti fejtegetéseket gyakorlati példákkal alátámasztó jogesetek (amelyek megértéséhez szinte minden esetben további kutatá-
- 107/108 -
sokra volt szükség az olvasó részéről). A Nemzetközi jog tantárgy a fentiek miatt Pécsett nem tartozott a hallgatói favoritok közé, ám aki egyszer ráérzett a professzor gondolatmenetére, az előtt nemcsak a tantárgy, hanem maga a diszciplína is "felfedte magát", szinte csábítva a hallgatót, hogy vizsga után is tovább foglalkozzon egyes területekkel.
Mindezek alapján talán már körvonalazódnak a Bruhács-tankönyv hosszútávú sikerének alapelemei: jól megválasztott didaktikai módszerek és tekintélyes, a tárgya iránt lelkesedő szerző. Valamint az érdeklődő joghallgató, aki a tárgy feldolgozása érdekében erőfeszítésekre is képes. Mindez negyed évszázaddal ezelőtt Pécsett adott volt, majd - néhány éven belül - más karokról is kedvező visszajelzések érkeztek, így a Bruhács-tankönyv országos szinten is kedvelt oktatási segédanyaggá, sőt, általánosan hivatkozott forrássá vált.
Szerencsés esetben egy tankönyv több kiadást is megélhet. Az újabb kiadásokba pedig általában beépítésre kerülnek a korábbi kiadást követően összegyűlt tapasztalatok és a vizsgákon összegyűjtött visszajelzések. Ebben az esetben sem volt ez másként, így az eredetileg három kötetes munka - már korábban - könnyebben kezelhető két kötetessé változott, és javításra kerültek a kisebb-nagyobb nyomdahibák is. A 2000-es évek második felében azonban már érezni lehetett olyan jelentős nemzetközi változások előszelét, amelyek egyes esetekben a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok területén mélyebb elemzést kívántak. Ilyen volt például az elhúzódó afganisztáni, majd az iraki háború, az USA globális pozíciójának megingása, Kelet-Ázsia erősödése és a globális szövetségi rendszerek ezzel együtt járó globális súlypontváltozása, az európai integráció megtorpanása, Európa mint kontinens súlyának csökkenése vagy a természeti katasztrófák nyomán fellépő társadalmi változások (migrációs hullámok, nemzetközi környezetvédelmi kérdések) jelentőségének növekedése.
Egyrészt tehát a vizsgálat tárgyában állt be egyre több és egyre jelentősebb változás, másrészt viszont megváltozott a célközönség, a joghallgatók köre is. Nem csupán a tömegképzés létszámainak változásáról van szó, hanem - elsősorban, és ez már a 2010-es évek sajátossága - a digitális világ kikényszerítette változásokról. Egy példát említve: ma már nehezen várható el, hogy a hallgatók többsége a könyvtárban "poros kódexekből bogarássza" a tankönyvben szereplő latin kifejezéseket. Amelyek viszont jelenleg is a jogi műveltség részét képezik, arról nem is szólva, hogy ezek nemcsak a magyar, hanem az angol nyelvű jogi szakmunkákban is rendszeresen előfordulnak. Továbbra is fontos cél tehát, hogy az információ a célszemélyhez eljusson - erre szolgál a könyv elején található szószedet, amelyben a tankönyvben található idegen szavak és kifejezések nagy része megtalálható. Hasonló céllal került összeállításra a fejezetek végén található - többnyelvű - irodalomjegyzék is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
