https://doi.org/10.59851/kjsz.2026.2.09
Az Európai Unió jogrendszerének felépítésével kapcsolatban az európai közjog-tudomány számára mára szinte természetessé vált az EUB és a tagállami alkotmánybíróságok közötti, a hatáskörök megosztására és különösen az azzal kapcsolatos végső döntés meghozatalára vonatkozó egyet nem értés. Két párhuzamos értelmezési univerzum keletkezett, markánsan elkülönülő alkotmányelméleti keretekkel, előfeltételezésekkel. Mindkét fél meggyőződése a saját jogrendszerének belső logikája szerint koherensnek tűnik, adott tehát a kérdés: létezik-e jogi megoldás a konfliktusra? A kérdésre adott válaszkísérletek közül sikerét tekintve az alkotmányos pluralizmus emelkedik ki, sikeresség alatt ebben a kontextusban az elmélet népszerűségét, tulajdonképpen új "ortodoxiává" válását értve. A tanulmány célja bemutatni, hogy európai kontextusban pontosan mit jelent az alkotmányos pluralizmus, milyen különböző elméletek kapcsolódnak ehhez a fogalomhoz, természetesen a hozzájuk kapcsolódó kritikákkal együtt.
Kulcsszavak: Európai Unió; alkotmányos pluralizmus; Európai Unió Bírósága; alkotmánybíróságok; hierarchia; radikális pluralizmus
The disagreement between the Court of Justice of the European Union and the constitutional courts of the member states over the allocation of competences - and, in particular, over the authority to render final decisions in that regard - has by now become almost axiomatic in European public law scholarship as a feature of the EU's legal order. Two parallel interpretive universes have emerged, each defined by markedly distinct constitutional-theoretical frameworks and underlying presuppositions. The internal logic of each legal order renders its own position coherent on its own terms, which gives rise to an unavoidable question: does a legal solution to this conflict exist? Among the various attempts to answer that question, constitutional pluralism stands out by virtue of its success - understood here as the theory's widespread scholarly reception and its effective elevation to a new "orthodoxy." The article aims to examine what constitutional pluralism means precisely in the European context, what distinct theories fall under this concept, and what criticisms have been levelled against them.
Keywords: European Union; constitutional pluralism; Court of Justice of the EU; constitutional courts; hierarchy; radical pluralism
Az európai integráció jogrendjének fejlődése egyedülálló pályát írt le, amelynek eredményeként mára egy feloldhatatlannak tűnő alkotmányjogi dilemma közepén találjuk magunkat. A történet egyik oldalán az Európai Unió Bírósága (EUB) áll, amely már az integráció korai szakaszában transzformatív lépéseket tett. Az EUB a szerződések szövegéből, de leginkább azok "szelleméből" kiindulva megalkotta az európai jog autonómiájának, közvetlen hatályának és elsőbbségének doktrínáit. A Van Gend en Loos és a Costa v ENEL-ügyben kimondta, hogy a Közösség "a nemzetközi jog új jogrendjét képezi", amely a tagállami jogtól független, és amellyel szemben az időben későbbi tagállami jogalkotás sem érvényesülhet.[1] Ezt a logikát később a Internationale Handelsgesellschaft és a Simmenthal-ítéletben abszolutizálta, kimondva, hogy az uniós jog elsőbbsége még a tagállami alkotmányokkal szemben is fennáll, és a nemzeti bíróságoknak minden ezzel ellentétes belső jogi normát automatikusan mellőzniük kell.[2] A történet másik oldalán azonban a tagállamok, és különösen azok alkotmánybíróságai állnak, amelyek nem mind fogadták el feltétel nélkül ezt a hierarchiát, élen kezdetben a német Bundesverfassungsgerichttel és az olasz Corte costituzionaléval.[3] Érvelésük szerint az uniós jog érvényessége nem önmagából (autonóm módon), hanem a tagállami alkotmányokból és a csatlakozási szerződésekből fakadó felhatalmazásból ered. Ebből következik, hogy az uniós intézmények nem terjeszkedhetnek túl az átruházott hatáskörökön (ultra vires aktusok). Ez a probléma a Kompetenz-Kompetenz kérdésében csúcsosodik ki: kinek van joga eldönteni, hogy egy uniós jogi aktus a hatáskörök keretein belül maradt-e? Az EUB mint a szerződések értelmezésére hivatott bírói fórum, kizárólagos igényt tartana az utolsó szó jogára hatásköri kérdésekben, a tagállami bíróságokat elzárva az uniós jog hatáskör-átruházáson alapuló felülvizsgálatának lehetőségétől.[4] Ezzel szemben például a német BVerfG úgy látja: mindaddig, amíg az EU nem egy korlátlan, hanem egy kifejezetten korlátozott integrációt jelentő államszövetség (Staatenverbund), a saját hatáskörök megállapításának lehetőségét jelentő Kompetenz-Kompetenz nem lehet az Unió, csak a tagállamok sajátja.[5]
Ez a feszültség a 2010-es évektől már nemcsak elméleti vitát, hanem több esetben valóságos bírósági konfrontációt is jelentett, például a cseh Landtová-, a dán Ajos-, vagy a német PSPP-ítélet kapcsán, amelyekben tagállami alkotmánybíróságok és felsőbíróságok mondták ki konkrét EUB-ítéletek hatáskörtúllépés miatti alkalmazhatatlanságát.[6]
Az Európai Unió jogrendszerének felépítésével és működésével kapcsolatban az európai közjogtudomány számára mára szinte természetessé vált az EUB és a tagállami alkotmánybíróságok közötti, a hatáskörök megosztására és különösen az azzal kapcsolatos végső döntés meghozatalára vonatkozó egyet nem értés. Végső soron az európai integrációnak nem ez a belső feszültség lenne az egyetlen olyan különlegessége, ami megkülönbözteti más nemzetközi szervezetektől vagy föderális államoktól.[7] Ez a kibékíthetetlennek tűnő bírósági szembenállás a jogtudományban is tükröződik - egyesek az EUB, mások az alkotmánybíróságok pozícióját és érveit látják tarthatatlannak. Ugyanazon tételes jogi rendelkezések alapján két párhuzamos értelmezési univerzum keletkezett, markánsan elkülönülő jogelméleti, alkotmányelméleti keretekkel, előfeltételezésekkel. Ebben a helyzetben, ahol a két párhuzamos jogi univerzumot képviselő mindkét fél meggyőződése a saját jogrendszerének belső logikája szerint koherensnek tűnik, felmerül a kérdés: létezik-e jogi megoldás a konfliktusra, vagy el kell fogadnunk a folyamatos bizonytalanságot? A kérdésre adott válaszkísérletek közül sikerét tekintve az alkotmányos pluralizmus emelkedik ki, sikeresség alatt ebben a kontextusban az elmélet népszerűségét, tulajdonképpen új "ortodoxiává" válását értve.[8] Az alábbi tanulmány célja bemutatni, hogy európai kontextusban pontosan mit jelent az alkotmányos pluralizmus, milyen különböző elméletek kapcsolódnak ehhez a fogalomhoz, természetesen a vonatkozó kritikákkal együtt.
Az alkotmánybíróságok és az EUB megközelítését szembeállítva kitűnik, hogy az elsőbbség fogalmával összefüggésben jelentkező ütközőpontot nem egy-egy szembenálló európai és tagállami jogi norma közötti konfliktus feloldásának mikéntje jelenti, hanem általánosságban a két jogrendszer egymáshoz fűződő viszonya. Fontos kiemelni, hogy a legtöbb alkotmánybíróság által is képviselt tagállami alkotmányjogi perspektívával egyáltalán nem összeegyeztethetetlen, hogy az érvényes európai jog alkalmazási elsőbbséget élvezzen az
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
