A vállalatcsoportosulások speciális szabályozásának igénye nem új keletű, és nem csupán a társasági jogban, hanem több érintkező jogi határterületen is felvetődött [lásd erről átfogó részletességgel Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában - a társasági- és konszernjog elméleti alapjai HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2001. 295-353. o. továbbiakban Sárközy: i. m. (1)]. Az általános értelmű "konszern tényállás" jogi lényege, hogy a vállalatcsoportosulásban részt vevő szereplők piaci különállása csak látszólagos, hiszen az anyavállalat befolyása alatt a leányvállalatok gazdasági tevékenysége a közös üzletpolitika által meghatározott.
A vállalatcsoportok kérdése a társasági jogon kívül hangsúlyosan vetődik fel például a versenyjogban, hiszen a vállalkozások piactorzító hatású összehangolt magatartása kartelltilalomba ütközik, a vállalkozások fúziós küszöbérték feletti összefonódását pedig a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésére alkotott versenykorlátozási jog szerint is engedélyeztetni kell (lásd Tpvt. IV. Fejezet, VI. Fejezet). "A kartell piaci, a konszern szervezeti jelenség, de nem fúzió, nem teljes beolvadást jelent, hanem a viszonylagos - önálló jogi személyiséggel alátámasztott gazdasági önállóság a vállalatcsoporton belül megmarad" [Sárközy: i. m. (1) 298. o.].
A vállalatcsoportok a számviteli szabályozásban is külön területet képeznek, a "konszolidációs számvitel" módszertanát az hívta életre, hogy a vállalatcsoportok tagjainak egyedi beszámolói a vállalatcsoport tényleges vagyoni (pénzügyi, jövedelmi) helyzetének, folyamatainak megítélését nehezíti, hiszen adott esetben belső halmozódással létrejött, valós vagyonelemként, eredményként nem értékelhető adatokat mutatnak. A konszolidációs számvitel módszertana képes annak kimutatására, hogy a vállalatcsoport tagjainak összefonódása milyen hatással van az anyavállalat, illetve a leányvállalatok vagyoni, pénzügyi helyzetére. A gazdasági recesszió tovább erősíti a számviteli szabályozáson is átvezetett azt a szabályozói törekvést, hogy a vállalatok éves beszámolói a valós, torzítás mentes gazdasági adatokat közvetítsék. A közgazdaságtudományi szakirodalom képviselői közül többen is azon a határozott véleményen vannak, hogy a konszolidációs számvitel nem csupán a piacnak, de magának a vállalatvezetésnek is segít a pontos és releváns tájékozódásban - azaz a vállalatértékelés belső szempontjai is erősítik a konszolidációs módszertan jelentőségét. A nemzetközi vállalatcsoportosulások konszolidációja újabb problémák forrása. A számviteli rendszerek eltérése arra indítja az érdekelt nemzetállamokat, hogy azokat - hangsúlyosan a határokon átlépő dimenziójú vállalatcsoportok konszolidációjára - standardizálják, egységesítsék. Az Európai Unió e téren folytatott integrációs szabályozási kísérletei éppen ezért kötődnek ilyen szorosan a számvitelhez.
25/26
A számviteli beszámolókról szóló 4. és 7. sz. társasági jogi irányelvek több ízben módosultak. Jelentőségénél fogva kiemelkedik a módosítások közül a 2002-ben elfogadott Rendelet (1606/2002/EC), amely a nemzetközi számviteli standardok 2005-től történő alkalmazását írja elő a tőzsdei cégek konszolidált beszámolóit illetően.
A szabályozott piacokon, mint a pénzpiac is, a befolyásszerzés további szabályozási érdekekkel egészül ki, a tőzsdei részvénytársaságok befolyásszerzésének esetében a hagyományos társasági konszernjogot a take over - vállalatfelvásárlási - szabályok váltják fel.
A felelősségi szabályok elemzése és összefüggései mentén szoros a kapcsolat a fizetésképtelenségi joggal, hiszen a konszernfelelősség szabályozása, valamint a vállalatcsoport uralkodó tagjának speciális felelősségi alakzata is a felszámolás következtében való jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódnak.
Érdemes megjegyezni, hogy a külföldi jogirodalomban a konszernszabályozás elemzése során a közbeszerzési jog kapcsolódó összefüggései igen jelentős helyet kapnak, lévén a közbeszerzésben részt vevő vállalkozásoknak a szervezeti kooperáció a természetes "közege" és ennek különböző felelősségi, státuszjogi kérdései igen élesen és érdekesen vetődnek fel a közbeszerzési jogban [lásd pl. Jürgen Aschow: Vergaberechtliche Kooperation und Konkurrenz im Konzern 2010., pp. 50-54.].
A különböző jogterületek oldaláról tehát mind nagyobb nyomás nehezedett a társasági jogra, hogy "alakítson ki társasági jogilag is adekvát megoldásokat a vállalatcsoportosulások realitásának értékelésére" [Sárközy: i. m. (1) 301. o.]. A vállalatcsoport szabályozásában a nemzeti jogalkotásnak - ésszerű keretek közt - alkalmazkodnia kell a nemzetközi kihívásokhoz. Ezen a téren a legkézzelfoghatóbb nyomást az uniós szabályozási törekvések közvetítették a magyar jogalkotás számára, és ezek vezettek végül a vállalatcsoportra vonatkozó tételes jogi szabályok rögzítéséhez a tárasági jogban, már a Gt. 2006-os újrakodifikálása során. Az EU Bizottság 2003 májusában közzétett Cselekvési Terve a középtávon (2006-2008 között) teljesítendő feladatok sorában nevesítette annak az irányelvnek az elfogadását, amely a közösségi szinten működő vállalatcsoportra vonatkozó keretszabályozást rögzítette volna. A Bizottság - a Winter jelentés és a "Fórum Europaeum" szakértői munkáját hasznosítva - a vállalatcsoport szabályozás sarokpontjait a következőkben határozta meg: egyrészt a vállalatcsoport tagjai és az ellenőrzött társaságok menedzsmentje a csoportszinten kialakított és elfogadott üzletpolitikai koncepció végrehajtásáért felelősek, ennek során az ellenőrzött társaság üzleti önállósága korlátozható, de nem szüntethető meg; másrészt a vállalatcsoport működésével összefüggésben gondoskodni kell a konszern politikájából fakadó előnyök és terhek korrekt módon való megosztásáról az irányító és az ellenőrzött társaság(ok) tagjai, illetve részvényesei között; harmadrészt biztosítani kell a hitelezői érdekek hatékony védelmét (lásd Gadó Gábor: "A vállalatcsoport szabályozása az új társasági törvényben" Gazdaság és Jog 2004/1. sz.).
A vállalatcsoport szabályozás elismerése egyfajta jogelméleti állásfoglalást közvetít; a jogalkotónak valójában arról kell döntenie, hogy a vállalati működés tényleges gyakorlatával szemben fenntartja-e (abszolutizálja-e) az elkülönült jogi személyiség tételéből következő azon fikciót, amely szerint az egységes irányítás mellett működő társaságok mindegyikének (így az ellenőrzött társaságoknak is) a jogi önállósága teljes körű és a menedzserek legfontosabb, számon kérhető kötelessége a jogi személyiséggel rendelkező ellenőrzött társaság önálló érdekeinek az érvényesítése (lásd Gadó uo.). A társasági jogi szabályozásban ez a kérdés szoros összefüggésben áll a befolyásszerzésre vonatkozó szabályokkal, melyek egyfelől a kisebbségi tulajdonosok érdekeinek védelmét szolgálják a jelentős befolyást szerző tag (részvényes) szervezeten belüli "uralmi" helyzetével szemben, másfelől a hitelezők védelmét hivatottak szolgálni a "lepelátszúrási" doktrina rögzítésével (a "lepelátszúrás" lényege, hogy a korlátolt felelősségű tag felelőssége is áttörhető, ha a vállalkozás fizetésképtelenségének - nem egészen szabatosan ún. "csalárd csődhelyzet" - kialakulásában felróható szerepe van.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
