Az ukrán Ptk.[1] - amely 2004. január 1. napjától van hatályban - hat könyvből áll, az öröklési jogot a hatodik könyv tartalmazza. Ezen belül hét fejezet található. A fejezetek címe hasonlóságot mutat az új magyar Ptk.[2] hetedik könyvében felsorolt részekkel. Kivételt képeznek a végrendelet végrehajtása és az öröklési bizonyítvány című fejezetek, melyeket Magyarországon nem anyagi jogi, hanem az eljárási jogi szabályok rendeznek.
Az ukrán Ptk. sok új, az ukrán öröklési jogban addig ismeretlen fogalommal és jogi megoldással bővült. Például kettőről ötre bővült az örökösök köre; lehetővé vált a házastársak öröklése, az egyes feltételekhez kötött végrendelet, a házastársak közös végrendelete, tanúk részvételével készített végrendelet, titkos végrendelet, öröklési szerződés és egyebek.[3]
A magyar Ptk. is alapvetően megváltoztatta az öröklési szabályokat azzal, hogy a törvényes örökösök körét kibővítette, lehetővé tette a házastárs állagöröklését a leszármazók mellett, a szülők öröklését házastárs mellett, bevezette a házastársak közös végrendeletét, megváltoztatta a köteles rész mértékét.
A régi ukrán Ptk.-ban - amely 1964-től 2004-ig volt hatályban - az öröklési jog mindössze egyetlen fejezetből, azon belül negyven cikkelyből állt. Az új Ptk. hatodik könyve hét fejezetből és összesen kilencvenkettő cikkelyből áll. Számos öröklési jogeset, melynek megoldására kizárólag a bírósági irányelvekben és a bírói gyakorlatban lehetett választ találni, ezúttal törvényi szinten lett szabályozva. Az új magyar Ptk. hetedik könyve öt részből és száz szakaszból áll.
Az ukrán Ptk. az öröklést mint az örökhagyót megillető jogoknak és kötelezettségeknek az örökhagyóról más személyekre (örökösökre) való átszállását határozza meg[4]. A magyar Ptk. az öröklést a következőképpen határozza meg: az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre[5].
Az ukrán Ptk. szerint nem tartoznak a hagyatékhoz[6]: a személyhez fűződő nem vagyoni jogok, társaságokban való részvételi jog, valamint egyesületi tagsági jog, amennyiben a törvény vagy az egyesületek alapszabálya másképp nem rendelkezik, rokkantsággal vagy más egészségkárosodással járó kártérítési igény, gyerektartási, szociális segély, nyugdíj és más járulékhoz való a törvény által megállapított jog, a személyhez mint adóshoz vagy hitelezőhöz fűződő jogok, amennyiben azok a személytől elválaszthatatlanok, és a követelések mással szemben nem hajthatók végre.
A fenti rendelkezések közül néhány hasonló megtalálható a magyar öröklési jogban is, így például: a polgári jogi jellegű, de nem vagyoni - személyhez fűződő - jogok és kötelezettségek, a nyugdíj, a magánnyugdíj-pénztári megtakarítás, az életbiztosítás nem tartoznak a hagyatékhoz.
Az ukrán Ptk. szerint az örökség az örökhagyó halálának napján vagy annak holttá nyilvánítása napján nyílik meg. Amennyiben azok a személyek, akik a törvény szerint egymás után jogosultak öröklésre, ugyanazon a napon haláloznak el, az örökség egy időben és külön-külön mindegyikük után nyílik meg.[7] Az örökség megnyílásának helye az örökhagyó legutolsó bejelentett lakóhelye. Amennyiben az örökhagyó lakhelye ismeretlen, az örökség megnyílásának helyét aszerint határozzák meg, hogy hol található az örökhagyó ingatlana vagy vagyonának nagyobb része. Amennyiben nincs ingatlana, a fennmaradt ingósága nagyobb részének helye a meghatározó.
Az ukrán Ptk. következőképpen rendelkezik az örökösökről:[8] végrendeleti és törvény szerinti örökösök lehetnek azok a természetes személyek, akik az örökség megnyíltakor életben vannak, valamint azok, akik az örökhagyó életében fogantak és az örökség megnyílása után élve születtek. Végrendelet szerinti örökös lehet természetes vagy jogi személy.
Az ukrán Ptk. szerint, az állam ki van zárva a törvény szerinti öröklésből. 2004-ig Ukrajnában az állam volt a harmadik fokú örökös, amennyiben az örökhagyó után végrendelet nem maradt, és az előző két fokon öröklésre jogosultak az öröklésből kiestek. A magyar Ptk. változatlanul megtartotta szükségképpeni törvényes örökösként az államot.[9] Az örökséghez való jogosultság az öröklés megnyílásának napjától kezdődik.[10]
Az ukrán Ptk. szerint a következő személyek foszthatók meg az örökléstől (kitagadási okok).[11]
- Akik szándékosan kioltották az örökhagyó, vagy bármelyik esetleges örökös életét, vagy hasonló magatartást követtek el ellenük.
- Nem örökölhetnek azok a személyek, akik szándékosan akadályozták az örökhagyót a végrendelet elkészítésében, annak módosításában vagy érvényesítésében és ezzel elősegí-
- 283/284 -
tették saját maguk, vagy más személyek örökséghez jutását valamint saját örökségük részarányának növelését.
- Nem jogosultak törvény szerinti öröklésre a szülők azon gyermek után, akinek vonatkozásában szülői felügyeleti joguk megszüntetésre került, amennyiben az örökség megnyíltáig az nem került visszaállításra. Nem örökölhetnek törvény szerinti alapon azok a szülők (örökbefogadók), valamint nagykorú gyermekek (örökbefogadottak) és más személyek, akik az örökhagyóval szembeni tartási kötelességüknek nem tettek eleget, azt megtagadták, amennyiben ezt a mulasztást bíróság megállapította.
- Nem örökölhetnek törvény szerint egymás után azok a személyek, akik között érvénytelen volt a házasság vagy az a bíróság érvénytelenné nyilvánította. Amennyiben a házasság érvénytelenségét az egyik házastárs halála után állapították meg, a másik túlélő házastárs iránt, aki nem tudott és nem tudhatott a házasság bejegyzésének akadályairól, a bíróság megállapíthatja az elhunyt házastárs utáni öröklési jogot arra a vagyonra, amely együttélésük ideje alatt közösen szereztek.
- Bírósági úton megfosztható a törvény szerinti örökléstől az a személy, akire vonatkozóan bizonyítást nyer az örökhagyó iránti segítség megadásának megtagadása, amennyiben az örökhagyó idős kora, vagy rokkantsága folytán magatehetetlen állapotban volt.
- Az öröklés jogától való megfosztás mindegyik, a fentiekben felsorolt személyre vonatkozik, többek között a köteles rész várományosára és a hagyományra jogosultra is.
A fentiekben felsorolt kitagadási okok közül néhány a magyar Ptk.-ban is megtalálható.
Az ukrán Ptk. ebben a fejezetben rendelkezik a föld tulajdonjogának örökléséről, míg a magyar Ptk. külön nem nevesíti a föld öröklésére való jogosultságot, arra a mező és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.[12]
Ukrajnában a föld tulajdonjoga a föld célirányú felhasználásának megőrzési kötelezettségével, általános feltételek mellett száll át az örökösökre. Az ukrán Ptk. értelmében a lakóházak, más épületek és egyéb objektumok örököseire átszáll azoknak a földterületeknek tulajdon- vagy használati joga, amelyeken ezek az épületek állnak.
Az örökösök kötelesek megtéríteni az ésszerű kiadásokat, melyeket az örökösök egyike vagy más személy fordított az örökhagyó eltartására, ápolására, gyógyítására és temetésére. Fentiek érvényesítésére az örökhagyó halálától számított három éven belül van lehetőség.
Ez a rendelkezés hasonló a magyar Ptk. hagyatéki tartozások, valamint az azokért való felelősségre vonatkozó rendelkezéseihez.
2008. december 25. napján az ukrán Ptk. egy újabb normával bővült: az örökösökre száll minden az örökhagyó által elővásárlási joggal kötött lakásbérleti szerződésből származó jog és kötelezettség, amelyről az örökösök általános szabályok szerint lemondhatnak vagy azt lejárta előtt megszüntethetik.[13]
Az ukrán öröklési jogban végrendelkezési joga csak teljesen cselekvőképes természetes személynek van. Ez a jog, imperatív normaként kizárja a képviselőn keresztüli eljárást lehetőségét, tehát végrendelkezni kizárólag személyesen lehet.
Ez utóbbi kitétel megegyezik a magyar Ptk.-nak azzal a rendelkezésével, amely szerint végrendelkezni csak személyesen lehet.[14]
A magyar öröklési jog annyiban tér el az ukrán Ptk.-tól, hogy lehetővé teszi a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében, vagyoni nyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú részére is végrendelet tételét azzal a kikötéssel, hogy ezek a személyek érvényesen, kizárólag közvégrendeletet tehetnek.[15]
Az ukrán Ptk. a magyar Ptk.-hoz hasonlóan, teljes szabadságot ad a végrendelkezőnek, csak a köteles rész vonatkozásában szab korlátokat. Az örökhagyónak jogában áll teljesen vagy csak részlegesen végrendelkezni vagyonáról, amelyek a végrendelkezés napján megilletik őt, valamint meghatározni a végrendeletben azokat, amelyeket csak a jövőben szerez meg. Amennyiben az örökhagyó végrendeletében az örökösök felé csak jogairól végrendelkezett, az általa kijelölt örökösökre kötelezettségeinek az örökölt jogokkal arányos része tevődik át. A végrendelet érvényességét az örökség összetételére vonatkozóan a törvény az örökség megnyílásának napjával állapítja meg.[16]
Az ukrán Ptk. is ismeri a hagyomány és a meghagyás intézményét. Az ukrán Ptk. a köteles részre való jogot az alábbiak szerint szabályozza: a cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes kiskorúak, az örökhagyó nagykorú munkaképtelen gyermekei, munkaképtelen özvegye és szülei a végrendelet tartalmától függetlenül öröklik mindannak a vagyonnak a felét, amely törvényes öröklés esetén őket megilletné (köteles rész). A korábbi Ptk.-ban ez a köteles rész a törvényes öröklésen alapuló résznek a kétharmada volt. A köteles részről rendelkező 1241. cikkely első pontjához kapcsolódóan született egy alkotmánybírósági határozat.[17] Ez a határozat definiálja, kik is azok a nagykorú munkaképtelen örökösök, akiknek jár a törvényben meghatározott köteles rész. Ukrajnában a nagykorúak között háromfokú munkaképtelenség van: a
- 284/285 -
harmadik fok vállalhat munkát, ha nem káros az egészségére és a rokkantsági nyugdíj mellett megkaphatja fizetését is. Az Alkotmánybíróság úgy látja, hogy a köteles rész minden nagykorú rokkantat megillet egyforma mértékben, beleértve mind a három rokkantsági fokot.
Az ukrán öröklési jogban, hasonlóan magyar öröklési joghoz, megfigyelhető a köteles rész mértékének csökkentése. Míg nálunk a régi Ptk.-ban szerepelt köteles rész mértékeként a törvényes örökrész fele, addig a jelenleg hatályos ukrán Ptk.-ban ugyancsak ez az arány szerepel.
Ukrajnában a köteles rész mértékét a bíróság csökkentheti, figyelembe véve az örökhagyó és örökös közötti viszonyokat, valamint más lényeges körülményeket is. A végrendeletben rögzített bármilyen korlátozások és terhek, amelyek a köteles részre jogosult örökösre maradtak, az örökségnek csak a köteles részt túlhaladó részére érvényesek. Ez a rendelkezés megegyezik a magyar Ptk. azon rendelkezésével, miszerint a köteles részt, minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni.[18]
Az örökhagyó az általa kijelölt személy öröklési lehetőségét bizonyos feltételtől teheti függővé.[19] Ez a feltétel kapcsolatban állhat a személy magatartásával, de független is lehet attól (például: más örökösök létezése, bizonyos helyen való lakás (tartózkodás), gyermek születése, bizonyos képesítés megszerzése, egyebek). A végrendeletben megjelölt feltételnek az örökség megnyílásának idejére kell fennállniuk. Érvénytelen az olyan feltétel, amely a törvénynek, valamint a társadalmi erkölcsi alapoknak mond ellent. Ez utóbbi kitétel megegyezik a magyar Ptk.-ban foglaltakkal, a nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző feltétel érvénytelen.[20]
A végrendeletben megnevezett személynek nem áll jogában követelni az örökhagyó által megállapított feltétel érvénytelenítését arra hivatkozva, hogy nem tudott róla, valamint azon az alapon, hogy a feltétel megvalósulása nem függött tőle.
A magyar Ptk.-hoz hasonlóan teljesen új az ukrán Ptk.-ban a házastársak közös végrendelkezésének lehetősége.[21] Az ukrán polgári törvénykönyvben közös végrendelet esetén az elhunyt házastárs része a közösen szerzett vagyon vonatkozásában a túlélő házastársra száll át. Az utóbbi halála esetén, a házastársak által a végrendeletben megjelölt személyek örökölnek. A férj és feleség közjegyzőnél hitelesített nyilatkozatban lemondhatnak a közös végrendeletről. Az egyik házastárs halála esetén a közjegyző a házastársak által kijelölt vagyonra elidegenítési tilalmat rendel el.
Arra az esetre, ha a végrendeletben megnevezett örökös az örökség megnyílása előtt hal meg, lemond róla, nem fogadja azt el, kitagadják az örökségből, valamint végrendeletben szabott feltétel hiánya esetén, az örökhagyónak jogában áll más örököst megnevezni.[22] Az ukrán Ptk. a magyar Ptk.-hoz hasonlóan lehetővé teszi a végrendeletben a helyettes örökös nevezését, ugyanakkor az ukrán Ptk. nem ismeri az utóöröklés intézményét.
Az ukrán Ptk. 1245. cikkelye szerint a végrendeletben nem szereplő vagyontárgyakat az általános feltételek szerint a törvényes örökösök öröklik meg. Közéjük tartoznak azok a törvény szerinti örökösök is, akikre az örökség egyéb része végrendelet alapján szállt át. Ez a rendelkezés nagy hasonlóságot mutat a magyar Ptk. 7:30. §-ában foglaltakkal, amely végrendelettel ki nem merített hagyatékról szól.
A magyar közjegyzők által folytatott hagyatéki eljárás során is gyakran előfordul, hogy a végrendeletben megjelölt vagyontárgyakat a közjegyző végrendeleti öröklés jogcímén, a végrendeletben nem szereplő hagyatékot pedig törvényes öröklés jogcímén adja át.
Fontos különbség az ukrán és a magyar Ptk. végintézkedésen alapuló öröklésre vonatkozó rendelkezései között, hogy az ukrán Ptk. nem ismeri a szóbeli végrendeletet. Ukrajnában kizárólag írásban lehet végrendelkezni. Az ukrán Ptk. nem ismeri továbbá a halál esetére szóló ajándékozást sem.
Az ukrán Ptk. 1247. cikkelye egy új rendelkezéssel bővült. A 2010. szeptember 21. napján hatályba lépett 2725-VI törvény szerint minden közjegyző vagy hatósági (szolgálati) személy az általa hitelesített végrendeletet köteles bejegyezni az Országos Végrendeleti Jegyzékbe.[23]
A közjegyzőkről szóló törvény ugyancsak kötelezővé teszi a magyar közjegyzők számára a közjegyzői okiratba foglalt végintézkedés, vagy egyéb, halál esetére rendelkezést tartalmazó közjegyzői okirat, valamint a végrendelet közjegyzőnél történő letételének tényét a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába bejegyezni, az okirat elkészítését, vagy a letétbe helyezést követő 72 órán belül. [24]
Ukrajnában a végrendelet készítésének és hitelesítésének szigorú törvényi követelményei vannak. A végrendelet érvényességének feltétele, hogy azon fel kell tüntetni a végrendelet keltének helyét és idejét, valamint az örökhagyó aláírását. Ez megegyezik a régi magyar Ptk.-ban foglaltakkal, az új magyar Ptk. már nem teszi érvényességi feltétellé a végrendeleten annak feltüntetését, hogy hol készült a végrendelet.
A magyar Ptk. törvényjavaslatának miniszteri indokolása mellőzhetőnek tartja a végrendelet készítése helyének feltüntetését, arra való hivatkozással, hogy a gyakorlatban ezzel az érvényességi követelménnyel kapcsolatban sok probléma merült fel.[25]
Ukrajnában a végrendelet kizárólag írott formában készülhet. Amennyiben a végrendelkező nem tudja saját kezűleg aláírni a végrendeletet, megbízásából más személy is aláírhatja, akinek az aláírását a közjegyzőnek hitelesítenie kell, megjelölve a
- 285/286 -
más személy helyett elvégzett aláírás okát. A magyar Ptk. ennél jóval szigorúbb rendelkezést tartalmaz, mert ilyen esetben az örökhagyó írásban kizárólag közvégrendeletet tehet.[26]
Ukrajnában az örökhagyó által saját kezűleg személyesen írt, vagy egyéb technikai eszközzel (írógéppel, számítógéppel) készített végrendeletet a közjegyző hitelesíti. A gyakorlatban a közjegyző által készített végrendeletek száma jóval több, mint az írásbeli magánvégrendeleteké. Fontos követelmény, hogy a végrendeletet biztonsági papírra kell írni. A közjegyzői okiratba foglalt végrendeletet a végrendelkező elolvasás után személyesen aláírja. Amennyiben az örökhagyó nem képes személyesen elolvasni a végrendeletet, annak hitelesítése csak tanúk jelenlétében történhet.[27] Ez a rendelkezés hasonlít a Közjegyzőkről szóló törvénynek arra a rendelkezésére, amely szerint a közjegyzői okirat elkészítésénél két ügyleti tanú közreműködése szükséges, ha a fél írástudatlan, illetőleg nevének aláírására képtelen.[28]
Az ukrán Ptk. szerint titkos végrendelet hitelesítésénél annak tartalmát a közjegyző nem ismerheti. A titkos végrendeletet készítő személy azt általa lezárt borítékban nyújtja át a közjegyzőnek. A borítékot a végrendelkező személyesen írja alá, miután azt a közjegyző hitelesítő záradékkal és saját bélyegzőjével ellátva a végrendelkező jelenlétében egy másik borítékba helyezi el és a borítékot lezárja. Ez a lezárt boríték kerül a közjegyzőnél letétbe helyezésre. Magyarországon is lehetőség van arra, hogy az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletét a közjegyzőnél letétbe helyezze.[29]
Az ukrán Ptk. szerint titkos végrendelet esetén, a hagyatéki eljárás azzal kezdődik, hogy a közjegyző kitűzi a végrendelet kihirdetésének napját, értesítve erről az örökhagyó családtagjait és rokonait, amennyiben lakhelyük ismert. Az ismeretlen helyen tartózkodó örökösöket hirdetményi úton idézi (lehetőség van a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül történő hirdetés feladására). A közjegyző az öröklésben érdekelt személyek és két tanú jelenlétében felbontja a titkos végrendeletet tartalmazó borítékot, felolvassa annak tartalmát. Minderről jegyzőkönyv készül, amelynek tartalmaznia kell a végrendelet teljes szövegét. A közjegyző által a közjegyző és a két tanú aláírják.
Ez a rendelkezés eltér a magyar öröklési jogtól, mivel az örökhagyó végintézkedését (legyen az köz-, vagy magánvégrendelet, illetve közjegyzőnél lezárt borítékban letétbe helyezett titkos végrendelet) a közjegyző a hagyatéki tárgyaláson hirdeti ki.[30] A kihirdetéskor tanúknak nem kell jelen lenni.
Visszatérve az ukrán végrendeletek hitelesítésére, az ukrán Ptk. szerint[31], amennyiben az örökhagyó lakóhelyén nincs közjegyző, a végrendeletet (kivéve a titkos végrendeletet) az önkormányzat által erre kijelölt hatósági személy hitelesítheti.
Lehetőség van arra is, hogy kórházi kezelésen lévő, vagy idősek otthonában lakó személy végrendeletét hitelesítheti ezeknek az intézményeknek a főorvosa, azoknak egészségügyi helyettese, valamint az intézmény ügyeletes orvosa, az idősek otthonának igazgatója, főorvosa. Ukrajna zászlaja alatt közlekedő tengeri vagy folyami hajón lévő személy végrendeletét annak kapitánya hitelesítheti. Kutató expedícióban lévő személy végrendeletét az expedíció igazgatója hitelesítheti.
Katonai szolgálatot teljesítő személy, vagy katonai alakulatoknál, tanintézeteknél, intézményeknél dolgozó polgári személy végrendeletét, amelynek alakulata olyan helyen állomásozik, ahol nincs közjegyző, annak parancsnoka hitelesítheti. A büntetés végrehajtási intézetekben, valamint vizsgálati fogságban tartott személy végrendeletét, az intézet parancsnokának áll jogában hitelesíteni. A felsorolt intézményekben készült végrendelet (kivéve az önkormányzatoknál történő hitelesítést) kizárólag tanúk jelenlétében hitelesíthető.[32]
A végrendelkező kérésére bármelyik végrendelet hitelesíthető cselekvőképességgel rendelkező személyek, mint tanúk előtt. Nem lehet tanú az a közjegyző, valamint az a hatósági személy, aki a végrendeletet hitelesíti, a végrendelet szerinti örökös, végrendelet szerinti örökös családtagjai, valamint közeli rokonai, azon személyek, akik nem tudják elolvasni, vagy aláírni a végrendeletet. A tanúk felolvasás után írják alá a végrendeletet, amelynek tartalmaznia kell a tanúk adatait.
A magyar Ptk. 7:17. § (1) bekezdés b) pontjában rendelkezik arról, hogy az allográf végrendelet alaki érvényességi feltétele, hogy azt az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében magáénak ismerje el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják.
Az ukrán és a magyar öröklési jog teljesen megegyezik abban, hogy mindkettő szerint, az örökhagyó végrendeletét bármikor módosíthatja, visszavonhatja, vagy új végrendeletet készíthet. A végrendelet a visszavonással hatálytalanná válik.
Az ukrán Ptk. a végrendelet titkosságáról úgy rendelkezik, hogy a közjegyző, a végrendeletet hitelesítő, más hatósági, vagy hivatalos személy, a tanúk, a végrendeletet a végrendelkező helyett aláíró természetes személy az örökség megnyílásáig nem közölhetnek adatot a végrendelet létrejöttéről, annak tartalmáról, érvénytelenítéséről, valamint annak módosításáról. A magyar jogban ugyanilyen titoktartási kötelezettség terheli a köz-jegyzőt.[33]
Abban is megegyezik az ukrán öröklési jog a magyar joggal, hogy a végrendelet értelmezését az örökség megnyílása után, maguk az örökösök végezhetik. Amennyiben a végrendelet értelmezése
- 286/287 -
körül vita alakul ki, úgy azt mindkét országban a bíróság dönti el. A bíróság érvényteleníti a végrendeletet, amennyiben megállapítja, hogy az örökhagyó végakarata nem szabadon nyilvánult meg, és nem egyezik annak tényleges akaratával. A végrendelet egyes rendelkezéseinek érvénytelensége (részleges érvénytelenség) nem vonja maga után a végrendelet egészének érvénytelenségét. Az örökös, aki az érvénytelen végrendelet miatt nem örökölhet, amennyiben egyben törvényes örökös is, úgy a törvény szerint fog örökölni.
Az ukrán és a magyar Ptk. egyaránt meghatározza az örökösök személyi körét és az öröklés sorrendjét. Az ukrán Ptk. akként rendelkezik, hogy az örökösök fokok (ízek) szerint örökölnek: minden következő fokú örökös törvény szerint akkor örököl, ha nincs előbbi fokú örökös, vagy ha azokat kitagadták az örökségből, nem vették át az örökséget, lemondtak az örökségről. Teljesen új jogintézmény az ukrán jogban az örökségi fok megváltoztatásának lehetősége. Ez a sorrend közjegyző által hitelesített szerződés alapján változtatható meg. A törvényes öröklési fokok a következők:
- Az örökhagyó első fokú örökösei közé tartoznak annak gyermekei, beleértve az örökhagyó életében fogantakat is, továbbá a túlélő házastársa és szülei.
- Másodfokú örökösök az örökhagyó vérszerinti testvére, valamint a nagyszülei.
- Az örökhagyó szüleinek testvérei a harmadfokú örökösök.
- A negyedik öröklési fokhoz azok a személyek tartoznak, akik az örökség megnyílása előtt öt évnél nem rövidebb ideig laktak együtt az örökhagyóval.
- Az ötödik fokú törvényes örökösök közé sorolhatók az örökhagyó egyéb rokonai egészen a hatodik rokonsági fokozatig, figyelembe véve, hogy a közelebbi fokú rokonok megelőzik az öröklésben a távolabbi fokú rokonokat. Ötödik fokon jogosultak az örökségre az örökhagyó azon eltartottai, akik nem tartoztak a család tagjai közé. Eltartottnak az a kiskorú vagy munkaképtelen nagykorú személy tekinthető, aki nem lévén az örökhagyó családtagja, de legalább, mint öt éven át olyan anyagi segítséget kapott tőle, mely számára egyetlen, vagy fő megélhetési forrás volt.
A távolabbi leszármazók törvényes öröklésében a magyar Ptk.-val megegyezően az ukrán Ptk.-ban is a képviselet vagy helyettesítés elve érvényesül.
Az ukrán Ptk. szerint az örökösök egymás közötti szóbeli megegyezéssel a törvényes öröklés rendjétől eltérhetnek. Egyezséget köthetnek egymás örökrészét illetően, amennyiben a megállapodás az ingó hagyatékra vonatkozik. Közjegyző által hitelesített megállapodás szükséges, amennyiben az egyezség hagyatéki ingatlanokra, vagy járművekre vonatkozik.
Az ukrán Ptk. nem rendelkezik a túlélő házastárs haszonélvezeti jogáról (sem özvegyi jogról, sem holtig tartó haszonélvezeti jogról). A házastárs csak állagot örököl. Ugyanakkor az esetleges kilakoltatástól védi őt a Lakáskódex, amely szerint családtagot nem lehet megfosztani a lakás használatától.
Az új magyar Ptk. a házastárs részére holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosít az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon, valamint az ági vagyonon is.[34]
A magyar jog az addicionális öröklés elvével szemben az ipso iure öröklés elvét követi, amely szerint az örökséget az örökös minden külön jogcselekmény nélkül megszerzi az örökhagyó halálának időpontjában.[35]
Ezzel szemben az ukrán öröklési jogban szükséges az örökség elfogadásáról nyilatkozni.[36] A végrendelet vagy a törvény szerinti örökös elfogadja az örökséget, vagy lemondhat arról. Az örökség feltételhez kötött elfogadása tilos. Az örökös, aki állandó jelleggel az örökhagyóval lakott, olyannak tekintendő, aki elfogadta az örökséget, amennyiben az örökség megnyílásától számított hat hónapon belül az örökségről nem mondott le. A kiskorú, a cselekvésképtelen, valamint a korlátozottan cselekvőképes személyek olyanoknak tekintendők, akik elfogadták az örökséget. Ezek a személyek is lemondhatnak az örökségükről, de csak szülők, gyám, vagy gyámhatóság hozzájárulásával.
Az öröklött vagyon, függetlenül az örökség elfogadásának időpontjától, az örökség megnyílásának napjától (elhalálozás napja) számít az örökös tulajdonának. Az örökös, aki az örökséget elfogadja, de az örökség megnyílásának napján nem lakott életvitelszerűen együtt az örökhagyóval, köteles személyesen az örökség átvétele érdekében kérelemmel fordulni az illetékes közjegyzőhöz, vagy önkormányzat arra kijelölt hatósági személyéhez.[37] A tizennegyedik életévét betöltött személy önállóan, a szülei vagy gyámja beleegyezése nélkül is benyújthatja öröklési igényét. A kiskorú, cselekvőképtelen nevében a kérelmet a szülő (örökbefogadó) vagy gyám nyújtja be. Az a személy, aki az örökség elfogadása céljából kérelmet nyújtott be, az örökség elfogadásáról nyitva álló határidőn belül visszavonhatja azt.
Az örökséget az örökhagyó halálának napjától számított hat hónapon belül lehet elfogadni.[38] Az örökség elfogadásának mulasztásával járó következményekkel is számolni kell. Amennyiben a fent leírt módon és időben az örökös nem nyújtott be az
- 287/288 -
örökség elfogadására irányuló írásos kérvényt, olyannak tekintendő, mint aki nem fogadta el az örökséget. Öröksége elfogadását elmulasztott személy az örökségét elfogadott többi személy írásos beleegyezése esetén benyújthatja igényét az örökség megnyílási helyén működő illetékes közjegyzőnél, vagy az önkormányzat által kijelölt hatósági személynél.
Úgy a végrendelet szerinti, mint a törvény szerinti örökös a fentiekben megnevezett határidőn belül lemondhat örökségének elfogadásáról, a lemondó nyilatkozat előterjesztésével az örökség megnyílási helyén működő közjegyzőnél, vagy az önkormányzat által erre kijelölt hatósági személynél.
A korlátozottan cselekvőképes személy megteheti lemondását szülei (örökbefogadói) és gyámhatóság beleegyezésével. A cselekvőképtelent, kiskorút illető örökségről a szülő (örökbefogadó), gyám csak a gyámhatóság beleegyezésével mondhat le. Az örökségről való lemondás feltételekhez nem köthető, de az elfogadására nyitva álló határidőn belül visszavonható.
A végrendelet szerinti örökös lemondhat az örökség elfogadásáról más végrendelet szerinti örökös javára. A törvény szerinti örökös lemondhat az örökség elfogadásáról bármelyik törvény szerinti örökös javára függetlenül az örökségi foktól.[39] Az örökség elfogadásáról való lemondást, amennyiben az törvénybe ütközne, a bíróság érvénytelenítheti.
Abban az esetben, ha az örökség elfogadásáról az egyik végrendelet szerinti örökös mond le, a rá eső rész a többi végrendelet szerinti örökös között egyenlő részben oszlik meg. Ez a rendelkezés hasonló a magyar Ptk.-ban szereplő növedékjoghoz.
Amennyiben az örökségről valamelyik törvény szerinti örökös mondott le, a rá eső rész az ugyanolyan fokú örökösökre egyenlő részben oszlik meg és száll át. E cikkelyben meghatározott lemondás következményei nem vonatkoznak azokra az esetekre, amikor az örökös más örökös javára mond le valamint arra az esetre, ha az örökhagyó helyettes örököst nevez. A végrendelet szerinti örökös hagyatékról való lemondása nem fosztja meg őt a törvény szerinti öröklés lehetőségétől.
Ha a végrendelet szerinti vagy a törvény szerinti örökös az örökség megnyílása után meghal, nem fogadja el a hagyatékot, a neki járó örökséget az ő örökösei jogosultak elfogadni.[40] Végrendeleti, vagy törvényes örökösök hiányában, az örökségből való kitagadás, a hagyaték átvételének elmulasztása, továbbá az örökségről való lemondás esetén, a helyi önkormányzat kérelme alapján, a hagyaték megnyílta helyén illetékes bíróság gazdátlannak nyilvánítja a hagyatékot.[41] Az erre irányuló kérelmet a hagyaték megnyílása után egy évvel lehet benyújtani. A bíróság által gazdátlannak nyilvánított hagyaték a helyi önkormányzat tulajdonába kerül. Ez a rendelkezés lényegesen eltér a magyar öröklési jogtól, ahol ilyen esetben az állam lesz a szükségképpeni örökös.
Az ukrán Ptk. szerint a helyi önkormányzat köteles az örökhagyó hitelezőinek törvényszerűen benyújtott igényeit kielégíteni. Az örökösök által át nem vett hagyaték megőrzését annak gazdátlanná nyilvánításáig kell biztosítani. A hagyaték megnyílásáról az örökösök kötelesek értesíteni az örökhagyó hitelezőit, amennyiben tudnak annak adósságáról. Az örökhagyó hitelezője az örökség megnyílásától számított hat hónapon belül érvényesítheti igényét az örökséget elfogadó örökössel szemben. Amennyiben az örökhagyó hitelezője nem tudott az örökség megnyílásáról, jogában áll benyújtani követeléseit azokhoz az örökösökhöz, akik már átvették az örökséget, a követelés érvényességének napjától számított egy éven belül. Ezt követően, a követelés elévül. A magyar Ptk.-ban a hagyatéki hitelezők követeléseiket öt éven belül tudják érvényesíteni.
Az ukrán és a magyar Ptk. megegyezik abban, hogy az örökösök a hagyatéki tartozásokért örökrészük erejéig felelnek a hitelezőkkel szemben. Az ukrán Ptk. szerint, a hitelezővel szemben fennálló tartozást az örökösök egy összegben kötelesek teljesíteni, amennyiben az örökösök és a hitelezők között nincs más megállapodás. Ez a rendelkezés is hasonló mindkét jogban.
Fontos eltérés az ukrán és a magyar öröklési jog között, hogy míg az ukrán Ptk. a végrendeleti végrehajtóra vonatkozó rendelkezéseket beépítette az öröklési jog részeként, addig Magyarországon azt nem a Ptk., hanem a hagyatéki eljárásról szóló törvény szabályozza részletesen.
Az ukrán Ptk. szerint az örökhagyó a végrendelet végrehajtásával, teljes cselekvőképességgel rendelkező természetes személyt vagy jogi személyt bízhat meg.[42] Amennyiben a végrendeletben több végrendeleti örökös van, a végrendelet végrehajtására bármelyikük jogosult. Amennyiben csak egy örökös van, a végrendelet végrehajtásával olyan személyt is meg lehet bízni, aki nem végrendeleti örökös.
Abban az esetben, ha az örökhagyó nem nevezett meg végrendeleti végrehajtót, illetve a végrendelet végrehajtója lemondott, úgy az örökösök érdekében az örökség megnyílása helyén illetékes közjegyző, vagy az önkormányzat által arra kijelölt hatósági személy is kijelölheti a végrendelet végrehajtóját.[43]
A végrendelet végrehajtója lemondhat a rábízott feladatok végzéséről.[44] Erről köteles haladéktalanul értesíteni az örökösöket. A végrendelet végrehajtójának nem áll jogában lemondani megbízásáról,
- 288/289 -
amennyiben sürgős intézkedések szükségesek, melyeknek elmulasztása kárt okozhat az örökösöknek. A végrendelet végrehajtója az örökösök előtt felelősséggel tartozik a károkért, melyek a lemondásról való értesítés mulasztásából, valamint a jogtalan lemondás folytán keletkeztek.
Ukrajnában annak az örökösnek a kérelmére, aki elfogadta az örökséget, öröklési bizonyítványt állítanak ki.[45] Amennyiben a hagyatékot több örökös örökölte, az öröklési bizonyítványt minden örökösnek külön kell kiállítani, feltüntetve benne a többi örökös nevét és részét az örökségben. Az öröklési bizonyítvány hiánya (kézhezvételének mellőzése) nem eredményezi az örökös megfosztását az öröklési jogától.
Az ingatlant öröklő örökös, aki elfogadta az örökséget, köteles közjegyzőhöz fordulni az ingatlan örökléséről szóló bizonyítvány kiállítása céljából.
Az öröklési bizonyítványt az örökösök az örökség megnyílásától számított hat hónap után kaphatják meg. Csak rendkívüli indokolt esetekben adhat ki a közjegyző e határidő előtt engedélyt az örökösnek például az örökhagyó befagyasztott banki betétje részének átvételére.
Amennyiben a végrendelet magzat javára rendelkezést tartalmaz, az öröklési bizonyítvány kiállítása, valamint a hagyatéki eljárás csak a gyermek születése után történhet meg. Ez a szabály alkalmazandó törvény szerinti öröklés esetén olyan gyermek vonatkozásában, aki az örökhagyó életében fogantatott, de annak halála után született.
Ingatlan öröklése esetén, az örökös köteles bejegyeztetni e tényt az Ingatlanokat Nyilvántartó Állami Szervnél, mivel tulajdonjoga csak a bejegyzés napjától lesz hatályos. Ukrajna Legfelső Bíróságának döntése szerint sem a hagyatéki bizonyítvány kézhezvételének elmulasztása, sem a hagyatékként megszerzett ingatlan bejegyzésének elmulasztása nem fosztja meg az örököst az örökléstől.[46]
Valamennyi örökös hozzájárulásával az illetékes közjegyző módosíthatja az öröklési bizonyítványt. Bármelyik örökös kereseti kérelmére hozott bírósági végzés alapján is módosítható az öröklési bizonyítvány. Módosítások esetén a közjegyző új öröklési bizonyítványt állít ki.
Amennyiben megállapítást nyer, hogy az a személy, akinek a nevére az öröklési bizonyítványt kiállították, az öröklésre nem jogosult, valamint egyéb - a törvény által előírt - esetekben az öröklési bizonyítványt a bíróság érvénytelenítheti.
A végrendeleti végrehajtóra vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan Magyarországon az öröklési bizonyítványt nem a Ptk., hanem a hagyatéki eljárásról szóló törvény tartalmazza.[47]
Az öröklési szerződés meghatározása az ukrán Ptk.-ban megegyezik a régi magyar Ptk. 655. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
Az ukrán jogban, öröklési szerződés alapján, amely csak közjegyzői hitelesítéssel ellátva érvényes, szerződő és örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet örökösévé teszi tartás fejében. Az új magyar Ptk.-ban az öröklési szerződés fogalma lényeges elemmel bővült, mégpedig azzal, hogy az örökhagyó harmadik személy javára is köthet öröklési szerződést.
Az ukrán Ptk. szerint az örökhagyóval szerződő felet az örökség megnyílásáig, vagy azután vagyoni vagy nem vagyoni intézkedések megtételével bízhatják meg. Amennyiben a házastársak egymással kötnek öröklési szerződést, ez esetben öröklési szerződés tárgya csak olyan vagyon lehet, amely a házastársak közös (osztatlan) tulajdona vagy valamelyik házastárs különvagyona. Az ilyen öröklési szerződésben rögzíthető, hogy az egyik házastárs halála esetén az örökség a másik házastársra száll át.
Az öröklési szerződésben megjelölt vagyonra az a közjegyző, aki ezt a szerződést hitelesíti, elidegenítési és terhelési tilalmat rendel el. Ez a rendelkezés az ukrán jog szerint kötelező jellegű, míg a magyar Ptk. szerint a szerződéses örököst megillető szabadság körébe tartozik az, hogy kéri-e és ha igen, mikor az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.[48]
Az ukrán és a magyar öröklési jog öröklési szerződésre vonatkozó szabályai megegyeznek abban, hogy az örökhagyó az öröklési szerződésben lekötött vagyonáról már nem rendelkezhet szabadon. Az ukrán Ptk. szerint érvénytelen az olyan végrendelet, amelyben az örökhagyó az öröklési szerződésben megjelölt vagyonról végrendelkezett. A magyar Ptk. szerint az öröklési szerződés hatálytalanítja az örökhagyó korábbi végintézkedését, amennyiben az a szerződéssel ellentétben áll, továbbá a felek eltérő megállapodásának hiányában semmis az a jogügylet, amellyel az örökhagyó az öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgyról rendelkezik.
Az ukrán Ptk. 1308. cikkelye szerint, ha az örökhagyó rendelkezéseit a szerződő fél nem hajtja végre, vagy őt nem megfelelőképpen tartja el, az öröklési szerződést az örökhagyó kérésére a bíróság felbonthatja. Bírósági úton az örökhagyóval szerződő fél kérésére is felbontható a szerződés, amennyiben az örökhagyó utasításai nem hajthatók végre.
A magyar Ptk. is lehetővé teszi az öröklési szerződés módosítását és megszüntetését is, akár közös megegyezéssel, akár bírósági úton. A magyar Ptk. annyiban tér el az ukrán Ptk.-tól, hogy nem a szer-
- 289/290 -
ződés felbontásáról, hanem a szerződés megszüntetéséről rendelkezik.[49]
Az ukrán és a magyar Ptk. öröklési jogra vonatkozó rendelkezései több vonatkozásban megegyeznek, illetve hasonlóságot mutatnak. Igazodnak ahhoz a tulajdoni rendhez, amelyben az öröklés történik. Mind az ukrán, mind a magyar Ptk. szakított az állami és közvagyon támogatásán alapuló, a magántulajdont hátrányosan megkülönböztető elvvel. Ez elsősorban a végrendelkezési szabadság kibővítésénél tapasztalható. Mindkét törvényben prioritást élvez a végrendeleti öröklés a törvényes örökléssel szemben, míg korábban ez mindkettőben fordítva volt.
Megállapítottam, hogy, az első helyen öröklő leszármazó örökösök a hagyaték állagában is osztoznak a házastárssal, a törvényi sorrendben előbb álló örökösök megelőzik a mögöttük állókat, mindkét Ptk. ismeri a köteles rész fogalmát, csak annak mértéke eltérő.
Említésre méltó különbségek vannak például az örökség megszerzése, a szóbeli végrendelet, halál esetére szóló ajándékozás, állam öröklése, illetve túlélő házastárs haszonélvezeti joga vonatkozásában. ■
JEGYZETEK
[1] Цивільний кодекс України Elfogadta Ukrajna Legfelső Tanácsa 2003. január 16. napján 435-IV számú rendelete alapján (továbbiakban: Ukrán Ptk.)
[2] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Magyar Ptk.)
[3] Dr. Csulák László - Dr. Visegrádi Ágnes: Az ukrán öröklési jog bemutatása, Magyar Jog 2012. 119. o.
[4] Ukrán Ptk. 1216. cikkely
[6] Ukrán Ptk. 1219. cikkely
[7] Ukrán Ptk. 1220. cikkely
[8] Ukrán Ptk. 1222. cikkely
[10] Ukrán Ptk. 1223. cikkely
[11] Ukrán Ptk. 1224. cikkely
[12] 2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról
[13] Ukrán Ptk. 1232. cikkely (módosítva a 800-VI. törvénnyel 2008. december 25. napján)
[14] Magyar Ptk. 7:11. §
[15] Magyar Ptk. 7:14. § (4) bek.
[16] Ukrán Ptk. 1236. cikkely
[17] Nr. 1-pn/2014 2014. február 11.
[18] Magyar Ptk. 7:86. §
[19] Ukrán Ptk. 1242. cikkely
[20] Magyar Ptk. 7:38. § (1) bek.
[21] Ukrán Ptk. 1243. cikkely
[22] Ukrán Ptk. 1244. cikkely
[23] Ukrán Ptk. 1247. cikkely (módosítva a 2725-VI törvénnyel 2010. szeptember 21. napján)
[24] 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről (a továbbiakban: Ktv.) 135. § (4) bek.
[25] Anka Tibor, In: A Ptk. és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (Szerk. Osztovics András), IV. kötet, Budapest 2014 7:17. §, 456. o.
[26] Magyar Ptk. 7:14. § (5) bek.
[27] Ukrán Ptk. 1253. cikkely
[29] Ktv. 134 §.
[30] 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról 69. § (2) bek.
[31] Ukrán Ptk. 1251. cikkely
[32] Ukrán Ptk. 1252. cikkely
[33] Ktv. 9. §
[34] Magyar Ptk. 7:58. § (1) bek. a.) pontja, 7:69. § (1) bek.
[35] Orosz Árpád - Weiss Emília, In: Öröklési jog - Anyagi jog (Szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 4. kötet, Budapest 2014. Ptk. 7:1-7:2. §, 179. o.
[36] Ukrán Ptk. 1268. cikkely
[37] Ukrán Ptk. 1269. cikkely (módosította az 1709-VII számú törvény, 2014.10.20.)
[38] Ukrán Ptk. 1270. cikkely
[39] Ukrán Ptk. 1274. cikkely
[40] Ukrán Ptk. 1276. cikkely
[41] Ukrán Ptk. 1277. cikkely (módosította a 3795-VI. törvény. 2011. 09. 22.)
[42] Ukrán Ptk. 1286. cikkely
[43] Ukrán Ptk. 1288. cikkely (módosította az 1709-VII számú törvény, 2014.10.20.)
[44] Ukrán Ptk. 1295. cikkely
[45] Ukrán Ptk. 1296. cikkely
[46] 6-44936szv10 ügyszámú Ukrán LB határozat
[47] 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról 102. §
[48] Orosz Árpád - Weiss Emília, In: Öröklési jog - Anyagi jog (Szerk. Sáriné Simkó Ágnes), 4. kötet, Budapest 2014. Ptk. 7:50. § (2) bek. 89. o.
[49] Magyar Ptk. 7:52. §
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző-helyettes, Dombóvár.
Visszaugrás
