Megrendelés
Közjogi Szemle

Fizessen elő a Közjogi Szemlére!

Előfizetés

Kondorosi Ferenc: Energiapolitika és klímajogok (KJSZ, 2008/1., 2-15. o.)[1]

A globális felmelegedés - vagy a folyamat összetettségét jobban tükröző kifejezéssel: a klímaváltozás - ma már általánosan felismert jelenség, létezését, és főként az emberi tevékenységnek a folyamatban játszott szerepét csak egyes szűkebb érdekcsoportok és tudományos körök vitatják.1 A jelenség lényege, hogy a Föld megnövekedett népessége és fogyasztása következtében növekszik a légkör szén-dioxid tartalma, ami erősíti az üvegházhatást és ezáltal a földi éghajlat megváltozásának kockázatát. Az elmúlt 400 ezer évben nem volt példa olyan magas szén-dioxid koncentrációra, mint ami jelenleg tapasztalható. További növekedés is várható és mindez a fenntarthatatlan fejlődés jele. Emelkedik a Föld felszínének átlaghőmérséklete, gyakoribbak a szélsőséges időjárási események, amelyek eltérő módon hatnak valamennyi környezeti elemre, növekszenek az okozott gazdasági károk és a társadalmi veszélyek.2 Földünkön a klímaváltozás és az emberi tevékenység következtében helyenként a folyók kiszáradása, máshol a tengerszint emelkedés okoz gondokat. A hegységekben földcsuszamlások, a gleccserek olvadása várható.3 Az előrevetített éghajlatváltozás mind a környezeti, mind a társadalmi-gazdasági rendszereket befolyásolja. Minél nagyobb mértékű és minél gyorsabb ütemű az éghajlat módosulása, annál nehezebben alkalmazkodik hozzá a társadalom, és így a károk is megnövekednek.

A klímaváltozásnak a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető jellegének, az éghajlat-változás elleni küzdelem, a veszélyek felmérése és tudatosítása fontosságának felismerése jutott kifejezésre abban is, hogy a 2007. évi Nobel-békedíjat Al Gore (a "Kellemetlen igazság" c. könyvéért) és az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC)4 javára ítélték oda. Az IPCC szintetizálja az éghajlattal kapcsolatos új tudományos eredményeket és összefoglaló jelentéseket publikál. 1988-ban a Meteorológiai Világszervezet (WMO) hozta létre az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNEP) támogatásával. Célja, hogy objektív információforrásként szolgáljon a döntéshozóknak a klímaváltozás okairól, hatásairól és az alkalmazkodás lehetőségeiről. Összefoglaló jelentéseit egy tudományos testület állítja össze a legújabb kutatási eredmények alapján, és a kormányok képviselői hagyják jóvá. Első összefoglaló jelentése szolgált az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (1992) kidolgozásának alapjául. Legutóbbi jelentését 2007. november 17-én hozta nyilvánosságra.

1. Klímaváltozás és fenntartható fejlődés

A klímaváltozás szorosan összefügg a világgazdaság globalizációjával, a technikai vívmányok, az ipari termelés, a gépesített közlekedés széleskörű elterjedésével. A globális felmelegedés a gazdasági globalizáció egyik, a természeti környezetre gyakorolt negatív hatásának tekinthető. Minthogy a globalizáció a gazdasági-társadalmi jelenségek világméretűvé válását jelenti, amelynek következtében a különböző gazdasági-társadalmi problémák nemzetközi jellegűvé válnak, a negatív hatásokból eredő problémák megoldása is nemzetközi összefogást, együttműködést igényel. Az a felismerés, hogy a globalizáció egyes negatív hatásait nemzetközi szinten és átfogó, holisztikus szemlélettel kell kezelni, a fenntartható fejlődés fogalmának elterjedéséhez vezetett.

A fenntarthatóság vagy a fenntartható fejlődés fogalma a szakirodalomban a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülésével párhuzamosan jelent meg. A nemzetközi kapcsolatok egyik meghatározó fogalmává akkor vált, amikor az ENSZ Közgyűlése által létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottsága 1987-ben "Közös jövőnk" című jelentésében felvázolta a gazdasági növekedés olyan új korszakának a lehetőségét, amely a gazdasági növekedéssel egyidejűleg megőrzi a természeti erőforrásokat, és megoldást hoz a szegénység leküzdésére is. A fenntartható fejlődés tehát olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.

A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti szempontokon. Ezeket együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével kell mérlegelni a különböző fejlesztési programok kidolgozása során. Ez a holisztikus szemlélet jellemző az emberi jogi gondolkodásra is, és a fenntartható fejlődésnek része az emberi jogok biztosítása is. A fenntartható fejlődés egyik célja a szegénység leküzdése, a szociális jólét biztosítása a jelen és a jövő nemzedékei számára, tehát fenntartható gazdasági fejlődés a szociális jogok biztosítása nélkül elképzelhetetlen.

A fenntartható fejlődés környezeti pilléréből következik, hogy a fenntartható fejlődés biztosítása elválaszthatatlanul összefügg a klímaváltozás problémájának kezelésével. A klímaváltozás is olyan (alapvetően a légkör védelmét érintő) környezetvédelmi kérdés, amelyre a fenntartható fejlődés irányának meghatározásakor figyelemmel kell lenni. Bár a klímaváltozás globális probléma, így a helyi döntéshozók és a kibocsátó tevékenység rövidtávú előnyeit élvezők számára gyakran távoli problémának tűnik, a szennyező anyagok (köztük az üvegházhatású gázok) kibocsátásának csökkentése helyben is javítja a levegő minőségét, így az életkörülményeket. A klímaváltozást és a kibocsátás-csökkentést mindig a fenntartható fejlődés kontextusában célszerű kezelni, ezzel enyhíthetők az érdek-ellentétek. A fenntartható fejlődés, az emberi jogok és az éghajlat-változás összefüggő kérdéskörei együttesen szerepeltek 2007. október 24-én az ENSZ Napja alkalmából Maléban (a klímaváltozás által súlyosan érintett Maldív Köztársaságban) tartott nemzetközi találkozón is.5

2. A fenntartható fejlődés és a globalizáció emberi jogi dimenziója

A globalizálódó világban növekszik az államok, népek, emberek egymásra utaltsága, a világ egyes országaiban zajló folyamatok hatása nem áll meg az államhatároknál, hanem a világ más országaiban is érezhető következményekkel jár. Ezzel kapcsolatban egyre gyakrabban fogalmazódik meg a "globális kormányzás" (global governance) elmélete és igénye, a nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ és szakosított intézményei, a nemzetközi pénzügyi szervezetek szerepének erősítése és új alapokra helyezése. A globalizáció kihívásaira adott válaszként egyre bővül a nemzetközi jog szabályozási köre, azaz a nemzetközi kapcsolatokban az államok egyre több olyan kérdésben lépnek fel közösen, amely korábban a kizárólagos belügyek körébe tartozott - mint az emberi jogok tiszteletben tartása -, illetve egyre több olyan problémára keresik együttesen a választ, amelyek megoldása a globalizáció hatásai következtében saját lehetőségeiken kívül esik, mint pl. a környezetvédelem, vagy akár a társadalom kettészakadása, a szegénység elleni küzdelem. Ezek a kérdések egyre hangsúlyosabbak a nemzetközi szervezetek tevékenységében is.

Van azonban az emberi jogoknak egy olyan csoportja, amely nem pusztán nemzetközivé vált a globalizáció hatására, hanem maga a globalizáció hozta létre. A nemzetközi jogban legújabban kialakult ún. harmadik generációs jogokat (más elnevezéssel szolidaritási jogokat6) sokan a "globalizáció kihívásaira adott emberi jogi válaszoknak" tekintik.7 Ma még nem tisztázott, hogy mely "jogok" tartoznak ebbe a körbe, illetve az ide tartozó jogoknak pontosan mi a tartalma. Ide sorolható például az egészséges környezethez való jog, ami a környezetszennyezés veszélyeire hívja fel a figyelmet, és a klímaváltozás kezelésével kapcsolatban is egyre gyakrabban hivatkoznak rá. A harmadik generációhoz tartozó jogok ma még csak a kialakulás stádiumában vannak a globális problémák megoldásával összefüggésben. Így egyre gyakrabban beszélnek fejlődéshez való jogról, illetve fenntartható fejlődéshez való jogról is.

Ezek a jogok nem realizálhatók teljes mértékben egy állam keretein belül, s nem - vagy csak nehezen - lehet ezeket a jogokat - vagy azok egyes elemeit - az egyén állammal szemben fennálló szubjektív jogaként megfogalmazni. Azonban az egyéni jogok értelmezésé­nél figyelembe veendők: például az "egészséges környezethez való jog" figyelembe vehető az élethez vagy az egészséghez való jog értelmezésekor. A klímaváltozás emberi jogi megközelítésének előtérbe kerülésével felerősödtek azok a törekvések, amelyek a fenntartható fejlődéssel összefüggésben jelentek meg először, hogy az egészséges környezethez való jogot, illetve annak meghatározott részjogosítványait egyéni jogként, bírói úton kikényszeríthető formában fogalmazzák meg nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

A globalizáció a kölcsönös összefüggésekből táplálkozik és azokat erősíti. Ezzel kapcsolatban nemcsak az emberi jogok kölcsönös összefüggésének elvét kell megemlíteni, miszerint az egyes emberi jogok, illetve az emberi jogok különböző nemzedékei olyan szorosan összefüggnek, hogy egyiknek a hatékony élvezete sem biztosítható a másik nélkül, hanem azt is, hogy a világ egyik pontján sem biztosíthatók maradéktalanul az emberi jogok úgy, ha másutt tömegesek a jogsértések. A béke veszélyeztetésén túl elég itt a menekülthullámok által okozott feszültségekre gondolni, amelyek a származási országokban elkövetett jogsértéseket a célországokba "exportálják", és a fogadó országokban okoznak társadalmi feszültségeket a jóléti ellátórendszerekre gyakorolt nyomással, a menekülttáborok embertelen körülményeivel és az egyre gyakoribb rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulásokkal.

A globalizáció a munkajogi helyzet mellett negatív hatással volt az emberi jogokra számos más területen is. A globalizáció nagymértékben növelte például az egyenlőtlenségeket szemben a diszkrimináció-mentesség emberi jogi alapelvével. Egyenlőtlenségek természetesen már a globalizáció kezdete előtt is léteztek, de a globalizáció folyamatai tovább rontották a helyzetet. Növekszik a társadalmi szakadék és a szegénység, így a globalizáció előnyeit csak földrajzilag, jövedelem és - a telekommunikáció terén - nyelvismeret által is behatárolt csoportok élvezhetik. Növekszik a város és a vidék közötti szakadék, és az esélyegyenlőtlenségek nemcsak az "észak-dél" választóvonal szerint, hanem a fejlett világon belül is növekednek, s erősödik a faji diszkrimináció jelensége. Különösen kedvezőtlen hatással volt a globalizáció a nők helyzetére a fejlődő világban, ahol a nők tömeges munkába állása - rosszul fizetett szektorokban - a városokba vándorlással párosult, ahol a gyökértelenség, szegénység és kiszolgáltatottság miatt tömegesen válnak prostitúció és emberkereskedelem áldozataivá. A globalizáció ugyanakkor nem mindig okozója a napjainkban előtérbe került emberi jogi problémáknak, csak erőteljesebben ráirányította a figyelmet a korábban is létezett, de figyelmen kívül hagyott jelenségekre.8 Ugyanez igaz a globális felmelegedésre is: a környezetszennyező tevékenység hátrányait nem ugyanazok szenvedik el, mint akik az előnyeit élvezik, és a meglévő egyenlőtlenségek tovább fokozzák a klímaváltozásból eredő problémákat. A globális felmelegedés elsődleges hatásai ugyanis elsősorban a fejlődő trópusi, szubtrópusi országokban jelentkeznek, ahol a lakosság megélhetése jobban kötődik a mezőgazdasághoz, a természtes környezethez, nagyobb a szegénység, és anyagi bázis hiányában kisebb az egyes emberek és társadalom alkalmazkodóképessége és a károk megelőzésének vagy csökkentésének lehetősége. A globalizáció kedvezőtlen hatásai mára a globális kormányzás elveivel összhangban a nemzetközi szervezetek érdeklődésének középpontjába kerültek, a politikai program-alkotás elengedhetetlen elemévé váltak.

A globalizáció negatív hatásai elleni küzdelemben egyre gyakrabban felmerül, hogy az államok mellett a nemzetközi szervezetek (különösen a nemzetközi pénzügyi szervezetek szerepét szem előtt tartva) és a multinacionális vállalatok nemzetközi felelősségre vonásának lehetőségét is meg kellene teremteni az emberi jogok és a környezet hatékonyabb védelme érdekében. Terjedőben van az a felfogás, hogy az államok nemcsak arra kötelesek nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásaik alapján, hogy önmaguk tiszteletben tartsák ezeket a jogokat, hanem arra is, hogy a joghatóságuk alatt álló magánszemélyekkel és -szervezetekkel is tiszteletben tartassák azokat. A jelenlegi helyzetben azonban az államok közössége számára különös kihívást jelent a multinacionális vállalatok tevékenysége, amelyek teljes mértékben élvezik a globalizáció gazdasági előnyeit, azonban a hátrányok csökkentésében való közreműködésük igen nehezen biztosítható: gazdasági erejük gyakran többszöröse egy-egy kisebb államénak, ugyanakkor a nagyobb államok is nehezen biztosíthatják felettük joghatóságukat nagyfokú mobilitásuk következtében.

A multinacionális vagy transznacionális vállalatok tevékenységének megfelelő emberi jogi keretek közé szorítása érdekében az ENSZ Főtitkára 1999-ben meghirdette a "Global Compact"9 elnevezésű programot, amely megerősített keretet biztosít a nemzetközi üzleti világ és az ENSZ közötti együttműködéshez, és a vállalati szektort közvetlenül bevonja az ENSZ emberi jogi okmányaiban foglalt normák megvalósításába. A Global Compact keretében a vállalatok olyan üzletpolitikát és magatartási kódexet alakítanak ki, amelyek figyelembe veszik a nemzetközi emberi jogi és munkajogi követelményeket, s ennek megfelelő munkakörülményeket és munkafeltételeket biztosítanak az általuk foglalkoztatott alkalmazottak számára, s ezeket a követelményeket számon kérik beszállítóiktól is. Továbbá az üzletpolitika részévé tehetik, hogy csak olyan államokban eszközölnek befektetéseket, amelyek tiszteletben tartják az alapvető emberi jogokat. A Global Compact tíz alapelve közül három a környezetre vonatkozik: a résztvevőket a környezeti óvintézkedések támogatására, a nagyobb környezeti felelősség-vállalásra, valamint a környezetbarát technológiák kifejlesztésére és elterjesztésére ösztönzi. Az üzleti szféra azért vesz részt ebben a programban, mert egyre erősebb a felismerés, hogy az emberi jogok előmozdítása az üzleti teljesítmény javítása szempontjából is fontos eszköz. A vállalatokat egyrészt a fogyasztók egyre növekvő tudatossága sarkallja arra, hogy tiszteletben tartsák dolgozóik minimális jogait csakúgy, mint a környezetvédelmi, állatvédelmi szempontokat. Továbbá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt alapelvek hozzájárulnak a stabil, jogállami társadalom kialakulásához, amely hatékonyabb és stabilabb üzleti környezetet teremt. Emellett egyre inkább elfogadottá válik az a nézet, hogy az alkalmazottak hatékonyabban dolgoznak, ha jól érzik magukat, vagyis tisztességesen és méltósággal kezelik őket. A befektetések célországaiban és a kereskedelmi partner államokban az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása pedig azért áll érdekében az üzleti szférának, mert a fejlett államok egyre gyakrabban alkalmaznak különböző kereskedelmi szankciókat az emberi jogokat súlyosan megsértő államokkal szemben, s ezek a szankciók akadályozzák a szabad üzleti kapcsolatokat. Ezzel szemben a multinacionális vállalatok, s általában az üzleti szféra érdeke, hogy a szankciók ne korlátozzák globális üzleti lehetőségeiket, a piacok nyitottak maradjanak, és ennek biztosításához hozzájárulhatnak azzal, hogy ezekben az országokban előmozdítják az emberi jogi helyzet javulását például a helyi jóléti, egészségügyi, oktatási és környezetvédelmi infrastruktúra támogatásával vagy az emberi jogi ismeretek terjesztésével és a civil társadalom erősítésével.10

Egyre gyakrabban felmerül a vállalatok állami szabályozáson túlmutató, önkéntes felelősségvállalásának (corporate social responsibility, CSR) igénye is. A társadalmilag felelős befektetések lényege, hogy a gazdasági szempontok mellett a fenntartható fejlődés követelményeinek megfelelően szociális, környezetvédelmi és etikai szempontokat is figyelembe vesznek. Erre szakosodott intézmények minősítik a vállalatokat a nem gazdasági kritériumok szerint, és a befektetők e mutatók figyelembevételével dönthetnek. Helyenként az államok is hozzájárulnak ennek a gyakorlatnak a sikeréhez azáltal, hogy előírják például a nyugdíjpénztárak számára, hogy hozzák nyilvánosságra, hogy befektetéseik során milyen szociális, ökológiai és etikai szempontokat érvényesítenek.11 Ezután az ezekre a szempontokra érzékeny, tudatos polgárok választhatnak, hogy mely nyugdíjpénztárak tagjaivá válnak, azaz milyen irányultságú befektetéseket preferálnak.

Amint az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítását is a gazdasági előnyök hangsúlyozásával kívánták elérni, a klímaváltozással összefüggésben is készültek gazdasági számítások arra vonatkozóan, hogy milyen következményekkel jár, ha nem teszünk semmit a globális felmelegedés megakadályozására, illetve milyen költségeket jelent az azonnali cselekvés, a szén-dioxid kibocsátás csökkentése. Az Egyesült Királyság kormányának felkérésére készült "Stern jelentés" megállapította, hogy a klímaváltozás rövidtávon akár 20%-kal is csökkentheti a globális gazdaságot, míg ha most cselekszünk, akkor annak költségei nem haladják meg a globális GDP 1%-át éves szinten.12 A klímaváltozás elleni fellépést szorgalmazók hangsúlyozzák, hogy a kibocsátások csökkentésével járó gazdasági csökkenést ellensúlyozhatja, mérsékelheti az új, környezetbarát, megújuló energiaforrásokra épülő gazdasági ágazatok fellendülése.

A fenntartható fejlődés célja - a globalizáció negatív hatásainak ellensúlyozásaképpen - a szociális jólét előmozdítása a környezet eltartó képességének keretei között. Tehát a fenntartható fejlődés fogalma egyértelműen kapcsolatba hozható a gazdasági és szociális jogok biztosításával. Ezek a jogok a kölcsönös összefüggés elvére tekintettel nem biztosíthatók a polgári és politikai jogok nélkül, tehát a fenntartható fejlődésnek része a polgári és politikai jogokat biztosító demokratikus társadalmak fejlesztése is. Ezt támasztja alá az is, hogy a fenntarthatóság feltételei, illetve a fenntartható fejlődés alapelvei között a szubszidiaritás követelménye is szerepel. A globalizáció következtében a döntési szintek az egyéntől egyre távolabb helyezkednek el, és a döntéshozatali folyamat a polgárok számára egyre átláthatatlanabb. Ez a közélettől, a politikától való elidegenedéshez vezet. A szubszidiaritás elve ezzel szemben azt jelenti, hogy a döntéseknek vissza kell kerülniük az emberekhez közelebbi szintekre, erősíteni kell a helyi közösségek önigazgatási rendszerét. A döntéshez közelebb kerülve nő az emberek szabadságérzete, ugyanakkor felelősségvállalása is. A döntési folyamat az egyre nagyobb közösségi struktúrák felé haladó érdekegyeztetésen alapul, amely biztosítja a fenntartható fejlődés különböző tényezőinek, a különböző gazdasági, környezeti és társadalmi érdekeknek a figyelembevételét és összehangolását.13 Ez az összefüggés is indokolja a civil társadalom bevonását a klímapolitikát és a környezetvédelmi kérdéseket érintő döntéshozatali folyamatokba.

A globalizáció számos területen negatívan befolyásolta az emberi jogok érvényesülését, különösen az egyenlőtlenségek fokozódásával. A fenntartható fejlődés egyik célja ezeknek az egyenlőtlenségeknek a felszámolása. A globalizáció negatív hatásaival szembeni küzdelemben egyre növekvő szerepe van a civil társadalom szervezeteinek és azok nemzetközi összefogásának; és ehhez a küzdelemhez maga a globalizáció egyik motorja, az információs technológia fejlődése nyújt kulcsfontosságú eszközöket. A fenntartható fejlődéstől, és ennek részeként a klímaváltozás kezelésétől tehát elválaszthatatlan az emberi jogok teljes körű biztosítása.

3. A klímaváltozás hatása az emberi jogokra

A klímaváltozás összetett jelenségének sajátossága, hogy az emberi jogokra gyakorolt negatív (és esetenként pozitív) hatásai térben és időben egyenlőtlenül oszlanak el, ráadásul többnyire kiszámíthatatlanok és esetlegesek. A klímaváltozás nem egyformán érint minden ökoszisztémát, és az ezekre épülő emberi társadalmak sebezhetősége is meglehetősen különböző. Így a környezeti változások különbözőképpen hatnak a mezőgazdaságból élőkre vagy a városokban élőkre; a szegénységgel küzdő embereket nagyobb mértékben sújtják, mint a biztosítással és az alkalmazkodáshoz szükséges pénzeszközökkel rendelkező gazdagabb embereket. A klímaváltozás jövőbeli hatásai (azok jellege és mértéke) attól is függnek, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés milyen irányba halad, milyen gyorsan és milyen határozott intézkedések születnek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.14

A klímaváltozás elsődleges emberi jogi hatása, hogy tovább növeli az egyenlőtlenségeket mind a jelen nemzedékek között (a különböző nemzetek és társadalmi csoportok között), mind a jövő generációk tekintetében. Míg egyes területeken bizonyos társadalmi csoportok a szén-dioxid kibocsátással járó tevékenység előnyei mellett esetleg a klímaváltozásnak is (átmenetileg) pozitív hatásait élvezhetik (így a kevésbé hideg tél előnyeit, vagy egyes mezőgazdasági ágazatokban - amíg a felmelegedés nem halad meg egy meghatározott szintet - jobb termésátlagokat),15 addig ugyanezen területeken más társadalmi csoportok, vagy a más területeken élő emberek a negatív hatásoktól szenvednek. Általánosan elismert összefüggés, hogy a szegényebb rétegeket és országokat nagyobb mértékben sújtják a globális felmelegedés következményei, tovább növekszik a szegénység, így a társadalmi szakadék egyre mélyül. A jövő nemzedékek tekintetében pedig a klímaváltozás az életminőségen túl magának az emberi életnek a fennmaradási esélyét veszélyezteti. Egész népek és kultúrák eltűnésével kell számolni: különösen az őslakos népek jogait veszélyezteti az élőhelyeik megszűnése (pl. a tengerszint emelkedése miatt) vagy az ökoszisztéma olyan mértékű megváltozása, ami lehetetlenné teszi hagyományos életmódjuk folytatását (mint a sarkkörön túli felmelegedés teszi a kanadai eszkimó lakosság [inuitok] megélhetését jelentő vadászattal).

A klímaváltozás emberi jogokat érintő legkézenfekvőbb, leglátványosabb (közvetlen) hatásai egyrészt a természeti katasztrófák által az élethez és a testi épséghez való jog veszélyeztetésében, másrészt az emberi élet fenntartásához szükséges alapvető természeti kincsek lerombolása vagy veszélyeztetése által a vízhez, élelemhez és egészséghez való jog veszélyeztetésében jelentkeznek. Míg a Föld egyes térségeiben a tengerszint-emelkedés és az áradások veszélyeztetik az emberi élőhelyeket, és az emberi életeket, addig más területeken (vagy az áradással, extrém esőzéssel sújtott térségekben időszakosan) az aszálykárokkal, az ivóvízbázis csökkenésével, kimerülésével kell szembenézni, és mindenütt a vízminőség romlásával kell számolni. A mezőgazdaság élelmiszer-termelő képessége csökken (nagyobb hőmérséklet emelkedés esetén a mérsékelt éghajlati övezetben is), ami az éhínség veszélyét vetíti előre, különösen a szegényebb országokban, ahol már ma is jellemző az alultápláltság. A rendelkezésre álló élelmiszer mennyiségének csökkenése (romló minőség mellett is) mindenképpen együtt jár az élelmiszer-árak növekedésével, ami a gazdagabb országokban is aránytalanul sújtja a lakosság szegényebb rétegeit (közvetve pedig fokozza a szociális ellátórendszerek terhelését), és növeli az alultápláltságtól szenvedők számát.

Az egészséghez való jog érvényesülésében meghatározó szerepe van a biztonságos ivóvíznek és a megfelelő élelemnek, ezek hiányában nyilvánvalóan az egészséghez való jog is veszélyeztetett. Az ivóvíz minőségi romlása a víz által terjesztett betegségek gyakoriságát növeli, az alultápláltság pedig különösen a gyermekek testi és szellemi fejlődését veszélyezteti, és a felnőttek körében is csökkent aktivitást eredményez. A megnövekedett hőség (amit sokszor a légszennyezettség és a magas páratartalom is tetéz) főként a városlakókat érinti, főként az időseket, betegeket, és azokat, akiknek nincs légkondicionálójuk. 2003-ban Európában a becslések szerint 22-35 ezer ember halt meg a nyári hőség következtében. Az átlaghőmérséklet emelkedésével a trópusi rovarok által terjesztett fertőző betegségek (mint a malária) is északabbra húzódnak. Már ma is évente 150 ezer halálesetet és 5 millió megbetegedést tulajdonítanak a globális felmelegedésnek a malária és egyéb betegségek terjedésére gyakorolt hatásának (főként a szegényebb országokban). A gazdagabb országokban a közvetlen egészségügyi károk az anyagi ráfordítások növelésével (védőoltásokra fordított kiadásokkal) megelőzhetők vagy mérsékelhetők.

Az extrém időjárási helyzetek természeti csapásokat eredményeznek (áradás, földcsuszamlás, stb.), amelyek emberéleteket követelhetnek, és nemcsak a túlélők testi épségét veszélyeztetik, hanem a katasztrófa élményének és a kitelepítésnek a mentális egészségügyi következményeivel is számolni kell. A hőség okozta és a fertőző betegségek mellett az egészségügyi ellátórendszernek fel kell készülnie a légúti és (az erősödő UV sugárzásnak köszönhető) bőrbetegségek gyakoriságának növekedésére is.

Az egészségügyi ellátórendszeren túl egyéb társadalmi alrendszerek működésére is hatással lehet a természeti katasztrófák következtében lakóhelyükről elmenekülők áradata. Az ökológiai vagy környezeti menekültek (akikre a jelenlegi nemzetközi jogi szabályok értelmében nem terjed ki a menekültek fogalma és jogállása) számát 2050-re 150 millióra, az akkori várható népesség 1,5%-ára becsülik. Ez a jelenség csatolja leglátványosabban vissza a klímaváltozás tipikusan szegényebb országokban és régiókban ható következményeit a klímaváltozás előidézésében nagyobb szerepet játszó fejlettebb országokba. A migrációs hullámok a fogadó országokban társadalmi feszültségeket okoznak a jóléti ellátórendszerekre gyakorolt nyomással és az egyre gyakoribb rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulásokkal.

A klímaváltozás hatásai következtében előforduló természeti katasztrófák, például az áradások vagy a nagy erejű szélviharok hatalmas anyagi károkat okoznak (pl. a lakóházakban), és ezáltal veszélyeztetik a tulajdonhoz való jog élvezetét, valamint a lakhatáshoz való jog érvényesülését is. A mezőgazdasági földterületek mint tulajdontárgyak is veszélybe kerülhetnek, és ez megfosztja az érintetteket a megélhetési forrásuktól (illetve másokat is az élelemhez való jog kielégítésének forrásaitól).

A klímaváltozás a gazdasági növekedésre is negatív hatással lehet: a mezőgazdasági megélhetésüket elvesztők munkanélkülivé válása és a szegénység növekedése a gazdasági és szociális jogok megsértéséhez vezet, illetve a szociális ellátórendszerek túlterhelését, a szegénység kezelése érdekében az állami jóléti kiadások növelésének szükségességét vetíti előre. Az állami költségvetési kiadások növelését igényli a katasztrófavédelem megerősítése, az árvizek elleni védekezés és egyéb megelőző-alkalmazkodó intézkedések megtétele is. A növekvő költségvetési kiadások fedezéséhez szükséges állami elvonások, továbbá a szélsőséges időjárási események következtében a gazdasági szféra szereplői által elszenvedett károk visszafogják a gazdasági növekedést, ami a gazdaság és az emberi jogok bonyolult összefüggés-rendszerében (a fentebb kifejtettek szerint) az emberi jogok széles skálájának megsértéséhez vezethet.

4. A globális felmelegedés elleni küzdelem emberi jogi megközelítése

A klímaváltozás többször említett jellemzője, hogy növeli az egyenlőtlenségeket, a hasznok és a terhek egyenlőtlenül oszlanak el a klímaváltozást okozó (fokozó) gázokat kibocsátók és a klímaváltozás következményeit elszenvedők között. Ezen felismerés nyomán a méltányosság és igazságosság elvei alapján vetették fel először a fejlettebb országok (a fő kibocsátók) felelősségét a fejlődő országokkal szemben. Ma már nemzetközi szinten egyre inkább előtérbe kerül a klímaváltozás emberi jogi alapú megközelítése.16

Az osztó igazságosság alapján a környezeti veszélyek és ártalmak, valamint a befektetések előnyeinek egyenlő (diszkrimináció-mentes) elosztását hirdetve bontakozott ki az Amerikai Egyesült Államokban az 1980-as években az "Environmental Justice" mozgalom. A hagyományos környezetvédelmi kérdéseket társadalmi kontextusba helyezték, és rámutattak a környezetszennyezésnek az egyes társadalmi csoportokat aránytalanul nagyobb mértékben sújtó hatásaira, hangsúlyozva a faji és nemi alapú megkülönböztetést. Olyan jogok elismerésének szükségességét fogalmazták meg, mint a tiszta levegőhöz, földhöz, vízhez és élelemhez való alapvető jogok; környezeti információhoz való jog és részvételi jog a döntéshozatali folyamatokban; a dolgozók joga egészséges és biztonságos munkakörülményekhez anélkül, hogy választaniuk kellene a veszélyes megélhetés és a munkanélküliség között; a környezeti ártalmak áldozatainak teljes körű kártérítéshez és minőségi egészségügyi ellátáshoz való joga. A mozgalom szorgalmazta a jelen és jövő nemzedékek érdekében a fogyasztói szokások megváltoztatását, valamint az iskolai oktatásban a társadalmi és környezeti kérdések hangsúlyozását.

Ezzel párhuzamosan került előtérbe nemzetközi szinten a fenntartható fejlődés fogalma, amely fokozottan ráirányította a figyelmet a környezetvédelmi kérdésekre, azok gazdasági és társadalmi összefüggéseit is figyelembe véve. A fenntartható fejlődés emberi jogi megközelítése alapján a globális civil mozgalmak a környezeti emberi jogok elismerését javasolták a nemzetközi közösség számára. Ilyen jogok: az egészséges környezethez való jog (mint anyagi jog), amely magában foglalja az életet és az egészséget veszélyeztető ártalmaktól mentes környezethez való jogot, a környezetromboló és -szennyező tevékenységek elleni védelmet, a tiszta vízhez való jogot; valamint a környezetért cselekvéshez való jog (mint eljárási jog), amely a környezetet érintő döntéshozatalban való részvételhez, az ehhez szükséges tájékoztatáshoz való jogot, valamint a bírósághoz fordulás (közérdekű igényérvényesítés) jogát foglalja magában. Mindezek a jogok természetesen - az emberi jogok interdependenciája, kölcsönös összefüggése következtében - szoros kapcsolatban állnak a hatályos nemzetközi szerződésekben már elismert polgári és politikai, illetve gazdasági, szociális és kulturális jogokkal, mint az élethez, egészséghez való jog, egyesülési jog, véleménynyilvánítás szabadsága, tisztességes eljáráshoz való jog stb. Megfogalmazódott továbbá a környezeti biztonsághoz való jog elismerésének igénye, valamint az áldozatok kártalanításhoz való joga.

Az osztó igazságosság elmélete (amelyre az ENSZ 1992. évi klímaváltozási keretegyezménye is épült) az emberek (államok) közötti egyenlőtlenségek kiegyenlítésére, a javak és jogok arányos elosztására törekszik, míg az emberi méltóságra épülő igazságosság elmélete bizonyos életkörülmények abszolút szükségességéből indul ki, amelyet mindenki számára biztosítani kell. Az emberi méltóság biztosítását szolgálják az emberi jogok. A klímaváltozás emberi jogi megközelítésének előnye, hogy a jogosultságok kötelezettségeket keletkeztetnek. Ebben a megközelítésben a környezetvédelem, a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, valamint a klímaváltozás által okozott károk enyhítése nem kegy vagy jótékonyság kérdése, hanem az államok kötelezettsége. Az emberi jogok nyelve egy közös nemzetközi nyelv;17 és a globalizáció negatív hatásai elleni küzdelemben az emberi jogok tiszteletben tartására irányuló erőfeszítések példaként szolgálhatnak a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Ezen közös nemzetközi nyelv alapján az emberi jogi kötelezettségek elsődleges címzettjei az államok. A gazdasági, szociális és kulturális jogokkal összefüggésben kialakult elméletnek és a vonatkozó nemzetközi jogi szabályoknak megfelelően az államok kötelezettsége a klímajogokkal kapcsolatban is három csoportba sorolható: 1. a tiszteletben tartás kötelezettsége (obligation to respect) elsősorban a káros kibocsátó tevékenységtől tartózkodást követeli meg az állam részéről; 2. a védelmi kötelezettség (obligation to protect) a harmadik személyek (államok vagy vállalatok) általi kibocsátással szembeni fellépéssel, nemzetközi együttműködés útján teljesíthető; 3. a szolgáltatási kötelezettség (obligation to fulfil) pedig megköveteli, hogy az állam tegyen megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy előmozdítsa a lakosság alkalmazkodó-képességét, gátakat építsen stb.

A klímajogok hatékony érvényesítése a transznacionális vállalatok felelősségvállalása nélkül elképzelhetetlen. Jelenleg a nemzetközi jog csak az államok számára állapít meg kötelezettségeket, az emberi jogok megsértéséért is - az ellenőrzési, végrehajtási mechanizmusok korlátai között - csak az államok vonhatók felelősségre (a nemzetközi bűncselekményektől eltekintve). A transznacionális vállalatok önkéntes alapon vesznek részt az emberi jogok előmozdítását célzó nemzetközi együttműködésben (ld. fent: Global Compact, corporate social responsibility). Ez az együttműködés már ma is felöleli a környezetvédelmi kérdéseket, így kiterjeszthető a klímaváltozás elleni küzdelemre, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Az államok feladata, hogy megfelelő ösztönző intézkedéseket fogadjanak el a transznacionális vállalatok és a nemzetközi üzleti szféra felelősségvállalásához ezen a területen, és eleget tegyenek védelmi kötelezettségüknek.

A klímajogoknak az is sajátossága, hogy a klimatikus hatások nem tulajdoníthatók egyetlen meghatározható felelősnek, az okozati összefüggés egy konkrét cselekvés és egy konkrét káresemény között legtöbbször nem kimutatható. Ezért is szükséges a nemzetközi összefogás a klímajogok érvényesítéséhez.

A klímaváltozás emberi jogi megközelítésének megerősödése azért is kívánatos, mert a méltányosság és az osztó igazságosság elvén alapuló eddigi nemzetközi törekvések nem vezettek eredményre, a kibocsátás szintje globálisan tovább növekszik. Persze az emberi jogi megközelítés sikeréhez sem fűzhetünk felhőtlen reményeket, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik legnagyobb kibocsátó, az Amerikai Egyesült Államok - a Kiotói Jegyzőkönyvhöz hasonlóan - azokat az emberi jogi egyezményeket sem ratifikálta, amelyek a klímajogok biztosításának csíráját jelenthetnék. Ilyen például az ENSZ gyermekjogi egyezménye, amelynek értelmében minden gyermeknek joga van az elérhető legmagasabb szintű egészséghez (24. cikk), és az államok kötelessége megfelelő intézkedéseket tenni, pl. a tiszta ivóvíz biztosítása érdekében, a környezetszennyezés veszélyeinek és kockázatainak figyelembevételével. Az egyezmény 4. cikke értelmében a gyermekjogok biztosításához szükséges intézkedéseket az államoknak a rendelkezésükre álló erőforrások maximális felhasználásával kell megtenniük, valamint a nemzetközi együttműködés keretében is. Ez a rendelkezés tehát egyfajta területen-kívüli felelősséget is keletkeztet. A klímaváltozás gyermekjogi megközelítése egyébként azért is szükséges, mert a gyermekeket (akik már a jövő nemzedékeit képviselik) a klímaváltozás és a környezetszennyezés hatásai a felnőtt lakossághoz képest aránytalanul sújtják. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a halálozások 1/3-a környezeti ártalmakra vezethető vissza, ennek 40% pedig az öt éven aluli gyermekeket érinti, akik a népességnek csak 10%-át teszik ki.

Ugyancsak utal a nemzetközi együttműködés fontosságára a Gazdasági, szociális és kulturális jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amely biztosítja a megfelelő életszínvonalhoz (élelemhez, ruházathoz és lakhatáshoz) való jogot (11. cikk), valamint a lehető legmagasabb szintű egészséghez való jogot (12. cikk). A hatályos emberi jogi egyezmények azonban csak közvetve biztosítanak környezeti/klímajogokat, és további hiányosságuk, hogy nem kapcsolódik hozzájuk valóban hatékony nemzetközi ellenőrzési/kikényszerítő rendszer, csak az államok időszakos jelentéseinek vizsgálata alapján megfogalmazott ajánlások jelentik ezen jogok megsértésének "szankcióit."

Mindenesetre a civil társadalom megpróbálja a rendelkezésre álló nemzetközi emberi jogi kereteket a leghatékonyabban felhasználni az államokkal szembeni nyomásgyakorlás érdekében. A Kanadában élő inuitok képviselői például panaszt nyújtottak be az Amerikai Egyesült Államokkal szemben az Amerikai Államok Szervezete (OAS) keretében létrehozott Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságához.18 A sarkkörön túli olvadás ugyanis az inuitok (mint őslakos nép) hagyományos életmódját veszélyezteti: a jégkunyhók olvadása fenyeget, nyáron már légkondicionálót kell használniuk, és a jégpáncél elvékonyodása következtében a vadászat sem biztonságos. A panaszt benyújtók álláspontja szerint az Amerikai Egyesült Államok, amely a Föld népességének 5%-át adja, ugyanakkor a szén-dioxid kibocsátás 25%-áért felelős, és nem mutat hajlandóságot sem a csökkentésre, felelős ezért a klímaváltozásért, és az ezáltal okozott emberi jogi jogsértésekért.19 A Bizottság 2007 márciusában nyilvános meghallgatást tartott a panasz tárgyában, de állásfoglalására még várni kell. Első jelentése egyébként nem is nyilvános, csak a második jelentést hozhatja nyilvánosságra ajánlásaival, ha az első jelentés alapján az érintett állam nem teszi meg a szükségesnek ítélt intézkedéseket.

Bár a nemzetközi emberi jogi okmányok gyenge anyagi jogi alapokat teremtenek a környezeti jogok tekintetében, számos olyan nemzetközi szerződés született már, amely a részes államok kötelezettségévé teszi a környezeti eljárási jogok biztosítását. Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye,20 amelyet 1992-ben fogadtak el és 1994-ben lépett hatályba, még nem biztosította alanyi jogként az információhoz jutás és a döntéshozatali folyamatban való részvétel jogát, csak az államok által az egyezmény végrehajtása érdekében tett intézkedések során előmozdítandó tényezőként említi a nyilvánosság részvételét és tájékoztatását (6. cikk). Jelentős előrelépést jelentett az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága égisze alatt Aarhus-ban, 1998-ban elfogadott (2001-ben hatályba lépett) egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról. Az egyezménynek eddig 40 európai állam és az Európai Közösség vált részesévé. Az egyezmény alapján a részes államok kötelesek a környezetvédelmi ügyekben biztosítani a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételhez (amely kiterjed mind az egyes tevékenységekkel kapcsolatos döntéshozatalra, mind a környezetet érintő általános tervek elfogadására, valamint a környezetet érintő jogalkotásra is) és az igazságszolgáltatás igénybevételéhez. A környezeti eljárási jogokat tehát széles körben biztosítja, ugyanakkor környezeti anyagi jogokról nem rendelkezik. A preambulum és az 1. cikk is említi ugyan a jelen és jövő generációkban élő minden egyén jogát, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, mint amelynek előmozdítása az egyezmény célja, ez azonban nem tekinthető alanyi jognak. Az egyezmény megerősítésekor tett nyilatkozatában az Egyesült Királyság külön hangsúlyozta, hogy ez csak cél, törekvés, és nem jogosultság.

A környezeti anyagi jogok elismerésének egyik akadálya éppen a bírói érvényesíthetőség nehézsége - hasonlóan a gazdasági, szociális és kulturális jogokhoz. Nem véletlen, hogy először a környezeti eljárási jogok nyertek nemzetközi jogi elismerést, hiszen ezek mind olyan jogosítványok, amelyek érvényesülése vagy megsértése bíróság által egyszerűen ellenőrizhető, jellegükben a polgári jogokhoz (tisztességes eljáráshoz való jog, fegyveregyenlőség, közérdekű adatok megismeréséhez való jog) hasonlatosak. Ezzel szemben a gazdasági, szociális és kulturális jogok tekintetében a nemzetközi szerződések a fokozatos megvalósítás kötelezettségét írják elő az adott állam teherbíró képességének korlátai között. Ezen kötelezettség teljesítése politikai értékválasztásokat, a kormányzati mérlegelés körébe tartozó, a különböző érdekek összehangolásán alapuló, súlyos költségvetési vonzatokkal járó intézkedéseket feltételez, amelyek bírósági felülvizsgálatát általában a hatalmi ágak elválasztásának elvére vagy a kellő szakértelem hiányára hivatkozással nem tartják elfogadhatónak. A gazdasági, szociális és kulturális jogoknak is van azonban egy olyan magja, amelyet minden körülmények között, mindenki számára biztosítani kell. Nemzeti bíróságok előtt a gyakorlatban egyre több példa van arra, hogy egyes második generációs jogok bíróság előtt érvényesíthetők. Mindegyik - tágan megfogalmazott - jognak vannak olyan elemei, amelyek bíróság előtt érvényesíthetők, és az ilyen elemek megfogalmazását a kötelezettségek hármas tipológiája (tiszteletben tartási, védelmi és szolgáltatási kötelezettség) is elősegíti.

A gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi védelmének hatékonyabbá tételére irányuló törekvések között 1990-től kezdődően többször felmerült a Gazdasági, szociális és kulturális jogok Nemzetközi Egyezségokmányához egy olyan fakultatív jegyzőkönyv kidolgozásának gondolata, mint amely a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányhoz kapcsolódóan biztosítja az egyéni panaszok benyújtásának jogát. A fakultatív jegyzőkönyv kidolgozására irányuló folyamatban központi szerepet játszottak a gazdasági-szociális jogok természete és bírói érvényesíthetősége körüli viták. Felmerült, hogy csak egyes jogok tekintetében biztosítsák az egyéni panaszjogot (az állam választhat, hogy mely jogok esetében ismeri el vagy zárja ki az egyéni panaszjogot: à la carte vagy opt-out módszer), de a vitában részt vevők többsége az átfogó megközelítést támogatta, amely az ENSZ keretében létező egyéb egyéni panaszmechanizmusokhoz hasonlóan az Egyezségokmányban biztosított valamennyi jog tekintetében elismeri az egyéni panasz benyújtásának jogát. Ma egy olyan fakultatív jegyzőkönyv tervezet megvitatása van napirenden, amely az államközi és az egyéni panaszjog mellett a kollektív panaszjogot is biztosítaná - az Európai Szociális Kartához hasonló módon - a Gazdasági és Szociális Tanács mellett konzultatív státussal rendelkező nem-kormányzati szervezetek számára.21 A kollektív panasz-mechanizmusok alkalmazásának lehetősége a klímajogokkal kapcsolatban is megvizsgálható, az egyéni panaszjog nemzetközi közösség általi elfogadásának esélye azonban nagyon csekély. Ha a bírói érvényesíthetőséggel kapcsolatos aggályok elméleti szinten tisztázhatóak is, a gyakorlatban a potenciális panaszosok nagy száma (és a panaszáradatnak a nemzetközi jogvédelmi rendszer általi kezelhetetlensége), a rendszer működtetésének költségei mindenképpen visszatartó hatást gyakorolnak az egyéni panaszjog elismerésével szemben.

Addig is a jelenlegi emberi jogi eszköztár intenzívebb felhasználása várható a klímaváltozás elleni küzdelemben. Az emberi jogi megközelítés alapján a globális felmelegedés ellen küzdők az egyes államokkal szemben - a kibocsátások csökkentése érdekében - a szerződésen alapuló kötelezettségvállalásokra, ezek hiányában (ld. Amerikai Egyesült Államok) az ENSZ Alapokmányában vállalt kötelezettségekre és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára hivatkozhatnak. Bár az utóbbi dokumentum nemzetközi jogi értelemben nem kötelező erejű jogforrásként jött létre 1948-ban, mára egyre inkább elismertté válik kötelező ereje: egyes vélemények szerint azért kötelező, mert az államok gyakorlata és a számtalan hivatkozás útján mára a nemzetközi szokásjog részévé vált, mások szerint pedig már korábban is kötelező volt, mert az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozóan az ENSZ Alapokmányában foglalt általános rendelkezés értelmezésének tekinthető.22 A Nyilatkozat a polgári és politikai jogok (köztük az élethez, az egyenlő méltósághoz, a tulajdonhoz való jog, a lakóhely megválasztásának szabadsága) mellett második generációs jogokat is biztosít: 22. cikke például kimondja, hogy minden személynek joga van a szociális biztonsághoz, és ahhoz, hogy "az államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés eredményeképpen" a méltósághoz szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogait kielégíthesse. A 25. cikk (1) bekezdése is számos olyan jogot fogalmaz meg, amelyeket az éghajlat-változás fokozottan veszélyeztet: kimondja, hogy mindenkinek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, többek között élelemhez, lakáshoz, orvosi ellátáshoz, valamint mindazon esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti. A nemzetközi együttműködés keretében az államok kötelesek ezeknek a jogoknak az érvényesülését előmozdítani.

A klímaváltozás emberi jogi megközelítése új lendületet kaphat az ENSZ Baliban 2007. december 3-14. között tartandó éghajlat-változási konferenciáján. Az Alliance of Small Island States (a fejlődő világbeli kis szigetállamok szövetsége, AOSIS) 2007. november 14-én Maléban elfogadott nyilatkozatában a klímaváltozás humán dimenziójának figyelembevételére szólította fel a konferencia résztvevőit, továbbá az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát és emberi jogi főbiztosát a klímaváltozás emberi jogi hatásainak tanulmányozására kérte.23

5. A megújuló energiaforrások és a nukleáris energia szerepe a klímaváltozás kezelésében

A klímaváltozás lassításában és negatív hatásainak csökkentésében, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében fontos szerepe van a szénalapú, fosszilis energiahordozókkal szemben az alternatív energiaforrások felhasználása bővítésének. Az alternatív energiaforrások alatt elsősorban a megújuló energiaforrásokat szokták érteni, de egyre inkább előtérbe kerülnek azok a nézetek, amelyek a nukleáris energia felhasználásának bővítésében látják a megoldást a klímaváltozás kezelésében.

Megújuló energiaforrások alatt azokat az energiaforrásokat értjük, amelyek hasznosítása közben a forrás nem csökken, hanem azonos ütemben újratermelődik, vagy megújul. A megújuló energiaforrások közé tartozik a napenergia, a szélenergia, a vízenergia, a biomassza és a geotermikus energia. Ezek - különböző mértékben - változatosan felhasználhatók fűtési célú hőenergia termelésre, villamosenergia-termelésre, illetve üzemanyagként. Azonban a megújuló energiaforrá­sok felhasználása jelenleg még nagyon drága, kevésbé versenyképes a fosszilis energiahordozókhoz képest, ráadásul - térben és időben - nem korlátlanul állnak rendelkezésre ezek az energiaforrások sem, ami gátat szab elterjedésüknek és kiaknázhatóságuknak.

Környezeti szempontból legtisztább a nap- és a szélenergia, azonban ezek forrása kiszámíthatatlanul áll rendelkezésre, ezekkel a természeti energiaforrásokkal nem valósítható meg az ellátásbiztonság. A vízenergia csak a természeti környezetbe való nagyobb beavatkozással hasznosítható, ezért a kiaknázással szemben a környezetvédők ellenállásával kell számolni, ráadásul a további bővítést az is akadályozza, hogy a vízenergia-potenciált már több helyen (pl. Nyugat-Európában) szinte teljes mértékben kihasználták, és a klímaváltozás is kedvezőtlenül befolyásolja ezen energiaforrás rendelkezésre állását (ld. jelentősebb aszályos időszakok).

A biomassza igen sokoldalú megújuló energiaforrás mind az alapanyag jellegét, mind a felhasználási módját tekintve. A biomassza kifejezés a mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból és a kapcsolódó iparágakból származó termékek, hulladékok és maradékanyagok (akár növényi, akár állati eredetű), valamint az ipari és települési hulladékok (beleértve a szennyvíziszapot) biológiailag lebontható részét jelenti: A létrejövő energetikai alapanyag lehet szilárd (pl. apríték, biobrikett, pellett), folyékony (bioetanol, biodízel), vagy gáz halmazállapotú (biogáz). A biomassza felhasználható hőenergia előállítására, villamos áram termelésére és üzemanyagként is. A biomassza jelentőségét mutatja, hogy az Európai Unió megújuló energiaforrásból származó energiafogyasztásának kétharmadát a biomassza segítségével állították elő 2004-ben.

Azonban a biomassza sem áll rendelkezésre korlátlan mennyiségben energiaforrásként. Bár a hulladékkezelés és a szennyvíziszap-hasznosítás bővíthető és egyre bővülő alapanyagot nyújt a bioenergia termeléshez (ráadásul ez környezetvédelmi szempontból különösen hasznos tevékenység), egyéb biomassza-alapanyagok rendelkezésre állásának gátat szabnak az élelmezési és takarmányszükségletek, a fenntartható erdőgazdálkodás követelményei (figyelemmel az erdők légkörvédelemben betöltött szerepére is). A klímaváltozás maga is negatívan befolyásolhatja a rendelkezésre álló biomassza mennyiségét, pl. a csapadékhiány által okozott terméscsökkenéssel.

Jelenleg a biomassza tűnik az egyetlen széleskörűen alkalmazható alternatív energiaforrásnak a közlekedésben, amely a széndioxid-kibocsátás jelentős hányadáért felelős. Tehát jelentős kibocsátás-csökkentés a közlekedési szektorban csak a biomassza-felhasználással valósítható meg, ezért a mennyiségi és technológiai korlátok között célszerű a biomassza energetikai felhasználását a lehető legnagyobb mértékben az üzemanyag-előállítás területére összpontosítani. Ez tovább korlátozza a hőtermelés és villamos áram előállítás céljára rendelkezésre álló biomassza mennyiségét.

A megújuló energiaforrások közül a biomassza energetikai célú felhasználásának vannak speciális emberi jogi vonatkozásai. Egy ENSZ tisztviselő egyenesen emberiség elleni bűncselekménynek nevezte a bioüzemanyagokat, mert az energetikai célú mezőgazdasági termelés csökkenti az élelmiszer-termelés bázisát, hozzájárul az élelmiszerhiány növekedéséhez, az élelmiszerek drágulásához, vagyis növeli az éhezés veszélyét, az élelemhez való jog kielégítetlenségét. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Regionális vagy helyi szinten a mezőgazdaságban olyan termékfeleslegek keletkezhetnek, amelyek a világpiacon nem versenyképesek, a globális gazdasági rend viszont nem teszi lehetővé, hogy állami támogatással biztosítsák a megtérülést és a megfelelő jövedelemszintet a gazdák számára. Ha pedig a mezőgazdasági termelés nem biztosítja a megfelelő megélhetési forrást a gazdálkodók számára, az amúgy is csökkenti az élelmiszer-termelést, ugyanakkor csökkenti a vidék megtartó erejét, növeli a lakosság városokba áramlását és a városi munkakeresők (munkanélküliek) tömegét. Tehát az energetikai célú mezőgazdasági termelés a mai világgazdasági feltételek között fontos szerepet játszik a megfelelő életszínvonalhoz való jog biztosításában. Az állami szabályozásnak kell biztosítania a megfelelő egyensúlyt a különböző jogok egyidejű érvényesítése érdekében.

A geotermikus energia felhasználásának lehetősége nagy mértékben függ a helyi adottságoktól. Bár a hőtermelés lehetőségei általában kedvezőbbek, a jelenlegi technikai fejlettségi szinten a geotermikus energia elenyésző szerepet játszik a villamosenergia-termelésben. Ugyanakkor a geotermikus hőtermeléshez (a hőszivattyúk működtetéséhez) is villamos energia szükséges.

Mint látható, minden megújuló energiaforrásnak megvannak a saját előnyei és korlátai. Ezen korlátok miatt a fosszilis energiahordozók nem válthatók ki teljes vagy megfelelő mértékben a megújuló energiaforrások által, ezért az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére megoldásként egyre inkább előtérbe kerül a nukleáris energia felhasználása bővítésének gondolata.

Az utóbbi években - nagymértékben a nyolcvanas évek nukleáris balesetei (a Three Mile Island-i robbanás, és a csernobili katasztrófa) következtében - a nukleáris energia megítélését a félelmek befolyásolták. A környezetvédők általában potenciális atombombának tekintik az atomerőműveket, a Greenpeace ma is kitart amellett, hogy "a biztonságos atomenergia mítosz", ezért a teljes tiltást szorgalmazzák. De egyre több környezetvédő gondolja úgy, hogy a globális felmelegedés elleni harcban csak az atomenergia segíthet, a klímaváltozás megállítása érdekében újabb atomerőműveket kell építeni, csak így lehet megmenteni a Földet.

James Lovelock, a Gaia-elmélet atyja és Hugh Montefiore, a Friends of the Earth környezetvédő szervezet kurátora egyaránt kiállt az atomenergia békés felhasználása mellett. Mindkettőjüket kiátkozták az általuk vezetett szervezetből. Patrick Moore, a Greenpeace egyik alapító tagja is csatlakozott az atomenergia-pártiak táborához, és társalapítóként létrehozta a "Clean and Safe Energy Coalition" nevű szervezetet, amely az Amerikai Egyesült Államokban a nukleáris energia mint tiszta és biztonságos energia felhasználását népszerűsíti.24 A Washington Postban megjelent írásában Moore sorra cáfolja az atomenergiát ellenzők legfőbb félelmeit. Nem igaz, hogy az atomenergia veszélyesebb, mint a hagyományos erőművek. A szénbányákban évente ötezer ember veszti életét. Mint azt az egyetlen áldozatot sem követelő Three Mile Island-i robbanás bebizonyította, a megfelelő óvintézkedések betartásával megakadályozható a katasztrófa. Szerinte alaptalan feltételezés, hogy a reaktorok terrortámadások célpontjává válhatnak. "A két méteres vasbeton fal nem csak a belső robbanástól véd, de a külső támadásokkal szemben is. Egy atomerőmű akkor sem robban fel, ha repülőgép zuhan bele."25

Tudományos tanulmányok is tesznek olyan megállapítást, hogy az atomenergia alapvető fontosságú lehet az országok alaperőművi villamosenergia-ellátásában, egyben hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Tim Flannery ausztrál professzor (az Ausztrál Tudományos Akadémia Környezetvédelmi Bizottságának tagja) Időjáráscsinálók (The Weather Makers) című könyvében azt vizsgálta, milyen hatással van az emberiség tevékenysége a földi klímára, és utalt James Lovelock professzorra, a nemzetközileg elismert környezetvédőre, aki azt mondta, hogy "széleskörűen bővíteni kell az atomenergia alkalmazását". Az ausztrál professzor szerint Lovelock ezt azért jelentette ki, mert úgy gondolta, a klímaváltozás annyira gyors, hogy csak az atomenergia alkalmazása állíthatja azt meg. Lovelockot idézve: "minden villamosenergia-hálózatnak szüksége van megbízható alaperőművi kapacitásra. Kérdés, hogy a megújulók alkalmasak-e erre a szerepre". Flannery többek között kifejtette, hogy az egyik fő cél a szén nélküli gazdaságra történő átállás. Ez megoldható, mert rendelkezésre állnak a szükséges eszközök és technológiák. Viszont nem áll rendelkezésre a szükséges megértés, illetve bizonyos szervezetek ellenállást és pesszimizmust szítanak, akadályozzák az előrehaladást.26

Európa egyes országaiban különböző mértékű az atomenergia elfogadottsága és felhasználása. Az Európai Unió is a tagállamokra bízza annak eldöntését, hogy milyen mértékben támaszkodnak a nukleáris energiára a szükségleteik fedezéséhez. A brit kormány például nemrégiben fogadta el a 2050-ig szóló energiaellátási tervét, amely az atomenergia használatának bővítése nélkül nem tartja elképzelhetőnek, hogy megvalósulhassanak az Uniónak a klímaváltozás megfékezésével kapcsolatos célkitűzései, amelyek a széndioxid-kibocsátás jelentős csökkentésével számolnak.27

Figyelembe kell azonban venni a nukleáris energia-termelés bővítésének korlátait is. Először is tekintettel kell lenni arra, hogy a nukleáris energia nem megújuló energiaforrásból ered, ezért a nukleáris energiaforrásokat a fenntartható fejlődés követelményeivel összhangban, a jövő nemzedékek jogait és érdekeit is figyelembe véve kell kiaknázni.

A technológiák fejlesztésével és képzéssel áthidalhatók azok a korlátok, amelyek a magasan képzett szakemberek esetleges hiányából, a hulladékkezelés és a nukleáris biztonság fokozott követelményeiből erednek.

Ugyanakkor a nukleáris energia éppen a globális felmelegedés miatt nem jelenthet önmagában megoldást a globális felmelegedés ellen. A globális felmelegedés rontja az atomerőmű hatékonyságát és veszélyezteti működésének biztonságát: a működtetéshez nagy mennyiségű hideg víz kell, ami aszályos időkben, a folyók vizének felmelegedése esetén nem áll rendelkezésre. 2003 nyarán Franciaországban (ahol az ország energiafelhasználásának mintegy 80%-át a nukleáris energia fedezi) az 58 atomerőműből 17-et csökkentett kapacitással kellett működtetni vagy le kellett állítani a vízhiány miatt. A vízhiány mellett problémát okoz az is, hogy az erőmű által felhasznált és kibocsátott víz tovább melegíti az élővizek hőmérsékletét, fokozva a globális felmelegedés élővilágra gyakorolt negatív hatásait. A kibocsátott víz hőmérsékletének korlátozása pedig kapacitás-korlátozást eredményez.28 A tengerparton működő erőműveknek ugyan ezzel a problémával nem kell megküzdeniük, az erőművek tengerpartra telepítése azonban nem jelenthet megoldást - egyebek mellett - gazdaságossági okokból sem (ld. az előállított áram magas szállítási költsége távolabbi területekre). A klímaváltozásból eredő korlátok a "szárazföldi" erőművek esetében is csökkenthetők (víztározók építése, a víz hűtése), kérdés azonban, hogy az így megnö­vekedett előállítási költségekkel számolva meddig lehet versenyképes áron előállítani a nukleáris energiát, tekintettel arra is, hogy éppen a legmelegebb időszakokban a napenergia hatékonyabban felhasználható.

A nukleáris energia felhasználásának korlátját jelenti a társadalmi elfogadottság, illetve elutasítás mértéke is. Egy brit felmérés szerint többen ellenzik az atomerőművek építését, mint ahányan támogatják, ugyanakkor a megkérdezettek többsége jobban elfogadja a nukleáris energiát a megújuló energiaforrások együttes alkalmazásával, és jelentős többség gondolja úgy, hogy az atomenergia nem tekinthető megoldásnak a klímaváltozás elleni küzdelemben, amíg az egyéb lehetőségeket fel nem tárták.29

Mindezekre tekintettel csak egy olyan energiapolitika hozhat megoldást a klímaváltozás elleni küzdelemben, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, amely megfelelő egyensúlyt teremt a különböző megújuló energiaforrások és a nukleáris energia felhasználásában. Mindamellett nem hanyagolható el az energia-hatékonyság, energia-takarékosság növelése sem, mert a bővülő gazdaság növekvő energia-igényét ezek az alternatív energiaforrások sem képesek korlátlanul fedezni.

6. "Think globally, act locally": javaslatok a hazai klímapolitika elemeire

Magyarország éghajlatát az óceáni, a mediterrán és a kontinentális klímahatások együttesen alakítják. Ezek a Kárpát-medence domborzati hatásaival együtt változékonyságot eredményeznek. A hőmérsékletváltozás Magyarországon jól követi a globális módosulásokat, sőt annál valamivel nagyobb melegedési értéket jelez. Az elmúlt 30 évben a melegedés felgyorsult hazánkban. A minimum és maximum hőmérsékletek növekedtek. Az éves csapadékmennyiség a 20. században jelentősen csökkent. A fokozatosan növekedő nyári hőmérséklet következtében súlyos károkkal járó száraz időszakok jelentek meg. További problémákat okoz, hogy az éves szinten kevesebb csapadék intenzívebben érkezik. Ez egyrészt a vízháztartást rontja, mert kevesebb víz szivárog be a talajba, növeli a lefolyást, ami az árvíz- és belvízveszély fokozódását jelenti, és a lezúduló csapadék különféle helyi károkat (sárlavina, földcsuszamlások, lakóépületek elöntése stb.) eredményeznek. Ha a csapadék hevesen hull le (nyári zivatarok) és kis vízgyűjtőt érint, akkor a felszínborítottság és a domborzat függvényében hirtelen árhullámok alakulhatnak ki, amelyek nagy anyagi károkat okoznak és emberi életeket is veszélyeztetnek.30

A klímaváltozásra való felkészülés hosszú távú feladat, amely magában foglalja a sürgető napi problémák megoldása mellett az olyan előretekintő döntések meghozatalát, amelyek eredményei csak évek, esetleg évtizedek múlva jelentkeznek. A klímapolitika a csökkentés (mitigation) és az alkalmazkodás (adaptation) kulcsfogalmaira kell épüljön, egyaránt magába foglalva a légkörbe kijutó üveg-házhatású gázok kibocsátásának csökkentését, vagy ezek tartós lekötését, illetve a klímaváltozáshoz való aktív alkalmazkodás módszereit és intézkedéseit, beleértve a megelőzést, védekezést, kármentesítést és helyreállítást. A klímapolitika és a környezetvédelem kérdéseit integrálni kell a döntéshozatali folyamat minden szintjén, be kell építeni az ágazati politikákba, a gazdasági, energiapolitikai, a szociális és az egészségügyi programokba egyaránt.

A kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedésekkel párhuzamosan a várható változásokhoz szükséges igazítani a jelenleg működő éghajlat-függő rendszereket: a katasztrófavédelmet, az árvízvédelmet, az aszály elleni védekezést. Meg kell vizsgálni a különböző társadalmi-gazdasági alrendszerekre gyakorolt várható hatásokat, és meg kell kezdeni a felkészülést ezekben az alrendszerekben is.

A) Légkörvédelem

A klímapolitika elsődleges feladata az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése.

A fosszilis energiahordozókra alapozott energiatermelés és fogyasztás eredményezi az összes érintett gazdasági tevékenység közül a legnagyobb mértékű szén-dioxid kibocsátást. Ezért mindenekelőtt ezen a téren van a legnagyobb szükség a kibocsátás-csökkentő intézkedésekre. Az energiatakarékosság, az energia-előállítás, továbbítás és felhasználás hatékonyságának növelése, és főként a fosszilis energiahordozók kiváltása megújuló energiaforrásokkal egyaránt a légkörvédelmet szolgálja. Minden ágazatban felül kell vizsgálni a kibocsátási határértékeket, és meg kell hozni az energiatakarékosságot elősegítő intézkedéseket.

A másik olyan terület a légkörvédelemben, ahol nagyok a potenciális lehetőségek az üvegházhatású gázok csökkentésére, a közlekedés. A közlekedés a világ teljes szén-dioxid kibocsátásának 22%-át teszi ki. A vasúti személy- és áruszállítás, valamint a tömegközlekedés fejlesztése ily módon a klímapolitika megvalósításának egyik fontos eszköze lehet, a személygépkocsik esetében pedig ösztönözni kell a kisebb kibocsátású és a környezetbarát üzemanyaggal működő típusok elterjedését.

A légkör védelmében fontos szerepe van az erdő­gazdálkodásnak, mert az erdők tartósan lekötnek szén-dioxidot. Az időjárási körülményekben bekövetkező változások (aszály, szélviharok, nagy havazások stb.) igen érzékenyen érintik ezt az ágazatot is, ezért az alkalmazkodás megkezdése sürgető feladat. Növelni kell az erdőterületeket a termőhelynek megfelelően megválasztott, illetve szárazságtűrő fafajták telepítésével, és gondoskodni kell az erdőtüzek elleni védekezés rendszerének kialakításáról.

A kibocsátás csökkentésének további fontos eleme a fogyasztói szokások megváltoztatása, ennek érdekében felvilágosító kampányokat kell szervezni, és be kell vezetni az iskolákban a környezettudatos nevelést.

A kibocsátás-csökkentésben a fentiek szerint Magyarországon is fontos szerepe lehet a felhasznált energia mennyiségében a nukleáris energia részesedése növelésének. Itt is hangsúlyozni kell azonban, hogy a nukleáris energia termelésének bővítése nem helyettesítheti, csak kiegészítheti az energia-hatékonyságot, energiatakarékosságot célzó intézkedéseket, valamint a megújuló energiaforrások felhasználásának bővítését. További a nukleáris biztonság érvényesítése érdekében az atomerőmű működtetése során technikailag is fel kell készülni a klímaváltozás hatásaira, különösen a hűtővízzel összefüggő problémák kezelésére.

B) A klímapolitika emberi jogi alapjainak megerősítése

A Magyar Köztársaság Alkotmánya a környezet védelmével, az egészséges környezet biztosításával összefüggésben a következő rendelkezéseket tartalmazza:

"18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez."

"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság […] az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."31

Az egészséges környezethez való jog biztosítása államcélként, az állam kötelezettségeként jelenik meg az Alkotmányban, azonban ez a rendelkezés nem keletkeztet kikényszeríthető alanyi jogot. Ezért át kell tekinteni, hogy milyen módon biztosítható az egészséges környezethez való jog (illetve annak részelemei) alanyi jogként, amelyre a környezet érdekében történő fellépés eljárásjogi elemeit építeni lehet. Alanyi jogként az egészséges környezethez való jog (vagy egy speciális klímajog) nagyobb súllyal vehető figyelembe a különböző jogok és érdekek mérlegelésekor, mint egy távoli, elvont, globális közérdek, például amikor a környezetvédelmi érdek (illetve jog) egy másik alapjognak, a tulajdonhoz való jognak, a tulajdon hasznosításának a korlátozását igényli.

Megfelelő anyagi jogi alap nélkül a környezeti eljárási jogok (döntéshozatali folyamatban részvétel joga és bírósághoz fordulás joga) is csak formalitásként működnek, valódi tartalom nélkül. A világosan megfogalmazott anyagi jogi rendelkezések szükségesek ahhoz, hogy a környezet érdekében történő fellépés a döntéshozatali folyamatokban, valamint a közigazgatási és bírósági eljárásokban ne időhúzó akadékoskodásnak tűnjön, az eljárásokat hatékonyan, ésszerű időn belül lehessen lefolytatni, amint azt a tisztességes eljáráshoz való jog is megköveteli. Az eljárási jogok keretében a közérdekű igényérvényesítés jogát32 olyan módon kell biztosítani, hogy egyrészt az igényérvényesítési jog körüli vita ne eredményezze az érdemi döntés elhúzódását, másrészt ezzel a joggal ne lehessen visszaélni, ugyanakkor mégis valódi tartalommal bíró jogosultságot keletkeztessen.

A környezetet érintő döntések során biztosítani kell a döntéshozatali folyamatok transzparenciáját, a civil társadalom részvételének lehetőségét. Ehhez szükséges a környezetet érintő adatokhoz hozzáférés joga hatékony gyakorlásának biztosítása. Ezzel összefüggésben át kell tekinteni a hatályos szabályok alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat.

Intézkedéseket kell tenni a "szennyező fizet" elv hatékonyabb érvényesítése érdekében, és gondoskodni kell a károsultak kártalanításáról, ki kell alakítani az ehhez szükséges jogi és intézményi kereteket.

C) Egyéb ágazati politikai és jogalkotási intézkedések az alkalmazkodás érdekében

A klímapolitika kibocsátás-csökkentési intézkedései csak globális összefogás mellett hozhatnak valós eredményeket. Addig is számolni kell a klímaváltozás negatív hatásaival. Magyarország esetében az árvíz, a belvíz, az özönvízszerű esők, a jégesők, az aszályok, az új kórokozók és kártevők megjelenése, a korai és késői fagyok, a hóakadályok, a hőséghullámok, a szélviharok, az erdő- és bozóttüzek okozhatnak gazdasági károkat és társadalmi problémákat. Ezek ellen védekezni szükséges, amit összefoglalóan alkalmazkodásnak nevezünk. Ez magában foglalja a felkészülést, a megelőzést, a kárenyhítést és a helyreállítást. Előtérbe kerül a katasztrófavédelem és az elemi károk enyhítése, ezzel párhuzamosan megnövekszik a meteorológiai előrejelzések fontossága. 33

Nagyobb az eredményes megoldás esélye, ha a csökkentés és az alkalmazkodás együtt és kölcsönhatásaikkal számolva jelenik meg a különféle programokban. Nem elegendő egyedül a csökkentést ösztönözni és támogatni, az alkalmazkodás, és ezen belül a védekezés is igényli az anyagi erőforrásokat. Az alábbiakban az alkalmazkodáshoz szükséges néhány intézkedést sorolunk fel. A probléma és a válaszok összetettsége következtében egy-egy intézkedés több csoportba is besorolható lenne.

(i) Védekezés a vízzel (és hiányával) szemben

- Árvízvédelem

- Az özönvízszerű zivatarok idején szükséges intézkedések, illetve a megelőző intézkedések szabályozása

- A vízerózióval kapcsolatos védekezés;

- Az aszályra hajlamos területek körülhatárolása;

- Az öntözési technológiák jogi szabályozása;

- Ivóvízbázis védelme, a vízminőség biztosítása;

- A városokban és a falvakban a csatornahálózat és a szennyvíztisztítás szabályozása;

- A nagyobb ipari infrastruktúrával rendelkező településeken a vizek újrahasznosítása.

(ii) Védekezés a hőség következményeivel szemben

- Hőségriadók elrendelésének szabályozása;

- Légkondicionált helyiségek számának bővítése a kórházakban, szociális otthonokban;

- Új épületek tervezésénél "racionális légkondicionálás" elvének megvalósítása;

- Orvosmeteorológiai előrejelzések és a felvilágosító munka fejlesztése;

- Nyári időszakban a külterületeken dolgozóknak speciális, az időjárási viszonyok változásának megfelelő munkaidőrend kidolgozása és érvényesítése;

- Az erdő és bozóttüzek megelőzését szolgáló intézkedések.

(iii) Az épített környezet alkalmazkodása

- Egyes építészeti szabványok felülvizsgálata (árnyékolás, nagyobb természetes szellőzési lehetőségek, fokozott hőszigetelés stb.);

- A fenntartható településszerkezet (terület-felhasználás, települési sűrűség) normatíváinak kidolgozása; városépítészet szabályozásának áttekintése;

- A terület átsorolás és -felhasználás módszertani, pénzügyi és jogi szabályozásának megújítása;

- Városokban utcai kutak, ivó- és felfrissülő helyek, parkok, terek, fasorok, zöldfelületek kialakítása, számának, területének növelése.

(iv) Egyes gazdasági ágazatok alkalmazkodása

- Termőtalaj (mint az ország egyik legértékesebb feltételesen megújuló természeti erőforrása) védelme.

- A mezőgazdaságban szükséges az öntözés lehetőségének megteremtése mellett a termőhelyi adottságokhoz és a növény igényeihez igazodó technológia, a szárazságtűrő, illetve a szélsőséges hatásokat tűrő fajták fokozottabb termelésbe vonása, illetve nemesítése, a helyi adottságokhoz alkalmazkodni képes fajták használata, a növénytermelési szerkezet aránymódosításai, az energiatermelésre hasznosítható növények termesztése;

- Víztározók és halastavak építése, amelyek a vízgazdálkodás mellett a vidékfejlesztésben is fontos szerepe töltenek be (víztárolás, mikroklíma, talajvízszint, élőhely biztosítás, természetvédelem, sport, üdülőhely stb.);

- Az energiagazdálkodásban (a környezetbarát, megújuló energiaforrások fokozott felhasználása mellett) indokolt az időjárási tényezők, az időjárás-változás figyelembevétele, különösen a villamosenergia-termelésben és a fogyasztókhoz való továbbításban. A szélsőséges időjárás hatása elsősorban a hosszantartó nyári meleg időszakokban érezhető, mert a légkondicionáló berendezések rohamos gyarapodásával szezonális csúcsigények lépnek fel. A nagy hidegek kialakulásának gyakorisága is jelenthet energiaellátási zavarokat, főleg az importált földgáz miatt. A villamos távvezetékekben gyakran fordulnak elő üzemzavarok a kedvezőtlen meteorológiai események (hó, jég, zúzmara, ónos eső, fák kidőlése stb.) hatására. A gyors és hatékony üzemzavar- és kárelhárítás az egyetlen eszköz az ellátási problémák enyhítésére és megszüntetésére.

- A közlekedésben (kibocsátás-csökkentésen túl) fel kell készülni az időjárási hatásokra. A vasútvonalakon az özönvízszerű esők kimosódásokat okoznak, a nagy hőség a síneket deformálja, a szélviharok, a jegesedés vezetékeket szaggatnak le, a kidőlt fák akadályozzák a közlekedést. Meg kell teremteni az üzemzavarok elhárításához szükséges technikai és humán erőforrás hátteret. A szélsőséges időjárási események hatnak a közutak állapotára is. A nagy meleg szerepet játszik az útburkolatok nyomvályúsodásában, a hideg pedig a kátyúsodásban. Szükségesnek látszik a szélsőséges időjárási szakaszokra való felkészülés érdekében a nagyobb hőmérsékleti ingadozásokat elviselő útburkolati technológiák adaptálása, illetve a helyi adottságoknak megfelelő továbbfejlesztése.

(v) Egyéb szükséges intézkedések

- A humán környezet-egészségügy szabályozása, a klímaváltozás hatásainak (hőséghullámok hatása, ultraibolya sugárzás, vektorok által terjesztett betegségek alakulása, pollenszóródás következményei) folyamatos vizsgálata, orvos-meteorológiai előrejelzések fejlesztése;

- A települések energiatakarékos programjának jogi feltételeinek megteremtése;

- A jelenleg is működő biztosítási rendszerek felülvizsgálata és gyakorlatának megújítása;

- Nemzeti katasztrófavédelmi alap létrehozása, ennek feltételeinek megvizsgálása;

- Felvilágosító kampányok (fogyasztói szokások megváltoztatása; alkalmazkodási képesség növelése; egészségügyi felvilágosítás);

- Közigazgatási intézmény-rendszer alkalmazkodása, a katasztrófavédelem megerősítése. ■

JEGYZETEK

1 Ld. pl. Singer, S. Fred: Global Warming: Man-Made or Natural? http://www.texaspolicy.com/pdf/2007-09-PP24-globalwarming-singer.pdf; további cikkek a témában: http://www.globalwarming. org/research

2 Ld. http://www.vahava.hu/file/vezetoi_osszefoglalo.pdf A VAHAVA (VAltozás - HAtás - VAlaszok) projekt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2003 júniusában "A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok" címmel indított három éves közös kutatási projektje.

3 Ld. bővebben: http://antsz.hu/okk/okbi/hirek/glob_meleg.htm, http://www.greenfo.hu

4 Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület történetéről és tevékenységéről ld. bővebben: http://www.ipcc.ch/pdf/10th-anniversary/anniversary-brochure.pdf

5 Ld. http://www.foreign.gov.mv/v2/news.php?news=197&page=3

6 Mavi Viktor: Szolidaritási jogok vagy az emberi jogok harmadik nemzedéke? Állam- és Jogtudomány 1987-1988. No. 1-2. 151-173. Mavi Viktor szolidaritási jogok néven illeti az emberi jogok legújabb csoportját, az emberek, népek közötti szolidaritásban jelölve meg ezzel a közös hátterüket.

7 Kardos Gábor: Emberi jogok egy új korszak határán. T-Twins Kiadó, Budapest 1995. II. fejezet. Kardos Gábor a "harmadik nemzedékbe" tartozó jogokat, amelyek szerinte nem is "jogok" (mert alanyuk és tartalmuk nem tisztázott), és nem alkotnak nemzedéket sem (minthogy nincs közöttük megfelelő koherencia), a globális problémákra adott emberi jogi válaszokként határozza meg. A közös ezen jogokban "a globális kihívások áthelyezésének, szintetizálásának és adaptálásának megkísérlése az emberi jogok rendszerébe".

8 Howse, Robert - Mutua, Makau: Protecting Human Rights in a Global Economy. Challenges for the World Trade Organization. International Centre for Human Rights and Democratic Development, http://www.ichrdd.ca/111/english/commdoc/publications/globalization/wtoRightsGlob.html

9 Ld. bővebben: http://www.unglobalcompact.org

10 Business and Human Rights: A Progress Report. http://www.unhchr.ch/business.htm Ld. bővebben: Kaponyi Erzsébet: A multinacionális vállalatokra vonatkozó szabályozási kísérletek, különös tekintettel az ILO és az OECD deklarációira. Acta Humana 2005. évi 1. sz. 52-68.

11 Ld. bővebben: Brunczel Balázs: A fenntartható fejlődés egy lehetséges forgatókönyve. eVilág, 2004. március 13-15. o.

12 Ld. Stern Review on the Economics of Climate Change. Forrás: http://www.hm-treasury.gov.uk/independent_reviews/stern_review_economics_climate_change/sternreview_ index.cfm

13 Ld. bővebben: Gyulai Iván: A fenntarthatóság értelmezése és megvalósításának feltételei. eVilág, 2004. március 8-12. o.

14 Ld. bővebben: Sachs, Wolfgang: Climate Change and Human Rights. Forrás: http://www.interpeacenet.org/peacestudies/climatechange.pdf

15 Ld. bővebben az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentéseit; pl. Európára vonatkozóan: http://www.ipcc.ch/pdf/assessment-report/ar4/wg2/ar4-wg2-chapter12.pdf

16 Ld. pl. http://www.un.org/apps/news/story.asp?NewsID= 20091&Cr=climate&Cr1=change (Kofi Annan beszédének részlete).

17 Ld. Mary Robinson (az ENSZ egykori emberi jogi főbiztosa) Climate Change and Justice c. előadását (2006. december 11.): http://www.realizingrights.org/pdf/Barbara_Ward_Lecture_12-11-06_FINAL.pdf

18 A Bizottság hatásköréről és eljárásáról ld. bővebben: http://www.cidh.oas.org/what.htm

19 Ld. bővebben: Watt-Cloutier, Sheila: Global Warming and Human Rights. Forrás: http://www.earthjustice.org/library/references/Background-for-IAHRC.pdf

20 Ld. bővebben: http://www.unfccc.int

21 A folyamatról és tervezetről ld. bővebben: http://www.ohchr.org/english/issues/escr/intro.htm

22 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáról és kötelező erejéről részletesebben ld.: Kardos Gábor: A nemzetközi emberi jog diszkrét bája. Ötvenéves az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Fundamentum 1998. No. 4. 5-9. o.

23 Ld. http://www.foreign.gov.mv/v2/news.php?news=229

24 Ld. http://www.cleansafeenergy.org/ Megjegyzendő, hogy a Greenpeace szerint ez a nukleáris energia szektor által finanszírozott népszerűsítő kampány.

25 http://www.nol.hu/metazin/cikk/404741; Patrick Moore: Going Nuclear. A Green Makes the Case:

http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2006/04/14/AR2006041401209.html

26 http://nukinfo.reak.bme.hu/modules.php?op=modload&name= News&file=article&sid=1166

27 http://www.euvideohu.info/script.php?id=168

28 James Kanter: Climate change puts nuclear energy into hot water. International Herald Tribune, May 20, 2007. http://www.iht.com/articles/2007/05/20/africa/nuke.php

29 http://www.guardian.co.uk/environment/2006/jan/17/nuclearindustry.energy

30 Ld. bővebben: http://www.vahava.hu/file/vezetoi_ osszefoglalo.pdf

31 Ld. bővebben: Julesz Máté: A testi és lelki egészséghez való alapjogról. Acta Humana 2007. 3. sz. 68-77. o.

32 Ld. erről bővebben: Julesz Máté: Környezetvédelmi civil szervezetek és az actio popularis. Acta Humana 2006. 3-4. sz. 150-164. o.

33 Ld. http://www.vahava.hu/aktualitasok.html

Lábjegyzetek:

[1] Kondorosi Ferenc, egyetemi docens

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére