Az agrárgazdasággal és az agrár-, valamint az általános gazdaságpolitikával összefüggésben komoly viták előzményeként és kereszttüze során jelent meg 2001 decemberében a termőföldekről szóló három törvényből álló jogforráscsomag, melyek közül a 2001. évi CXVII. tv. a termőföldről szóló 1994. évi LV. tv.-t módosítja, a 2001. évi CXVI. tv. a nemzeti földalapról szól, míg a 2001. évi CXVIII. tv. a földrendező és a földkiadó bizottságokról megalkotott 1993. évi II. tv.-t módosítja.
Ezt megelőzően a rendszerváltást követően óriási gazdaságpolitikai és agrárjog-elméleti vitákat követően jelent meg a termőföldekkel kapcsolatos, privatizációval is egybekötött kárpótlást is magába foglaló 1991. évi XXV. tv., valamint a szövetkezetek átalakításáról szóló 1992. évi II. tv., amelynek II. fejezete a mezőgazdasági termelőszövetkezeti földek magántulajdoni rendezését tartalmazza. Nem volt vitáktól mentes a tulajdonba-, és a használatba adást végrehajtó 1993. évi II. tv. megalkotása sem.
A gazdaság-, és agrárpolitikai viták három irányzat közül folytak és folynak részben ma is.
Az SZDSZ és az MDF-nek később az MDMP-t megalapító szárnyának liberális gazdaságfilozófiája a reprivatizációt ellenezve a vagyonjegyes-pénzbeli kárpótlás és nem az önkényesen "szocializált" földek visz-szaadása mellett foglalt állást azzal, hogy egy teljesen liberalizált földpiacon bárki-belföldi és külföldi, természetes személy és jogi személy egyaránt, bármekkora termőföldterületet korlátozás nélkül vásárolhasson, hogy ily módon a globalizálódó piacra orientálódó rentábilis nagybirtokok alakulhassanak ki.
Az ezzel ellentétes irányzatot a kisgazdák képviselték, kik szerint a termőföldeket vissza kell adni azoknak, akiké az volt és ügyelni szükséges arra, hogy annak tulajdona ne kerülhessen külföldiek kezébe. Ez az irányzat a családi gazdasági modellt preferálta.
A harmadik a reformkommunista-neoszocialista irányzat volt. E csoport elképzelése szerint, ha a mezőgazdasági termelőszövetkezetek földtulajdonhoz való jogosultságát megtartotta volna, nem zárkózva el attól, hogy a reálszocializmus időszaka alatt jogi és politikai kényszerrel szövetkezeti használatba, illetve az 1967. évi III. tv. alapján a termelő szövetkezeti-haszonbérletek kötelező megváltása, részben pedig az 1958. évi VI. tv. alapján történt ingyenes kényszerfelajánlása útján1, tulajdonba került termőingatlanok eredeti tulajdonosaikhoz vagy örököseikhez jussanak vissza. Azzal a kitétellel, hogy tagoknak vagy kívülállóknak továbbra is a közös gazdaságban maradó földjein pedig a szövetkezet a Ptk. 452-461. §-aiban szabályozott haszonbérleti szerződés alapján gazdálkodjon. E harmadik irányzat elvben nem zárta ki az egyéni farmgazdálkodást és a termőföld akár jogi személyiségű társasági tulajdonba kerülését sem.
E három alapvető agrár-gazdaságpolitikai irányzat mellett a jogi szakirodalomban az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején e tanulmány egyik szerzője,2 az Európai Gazdasági Térség országai jogi megoldásainak figyelembevételével több szakcikkben olyan álláspontot fejtett ki, miszerint a szocializmus időszaka alatt jogi kényszerrel a termelőszövetkezetek használatába - tulajdonába került földeket csak az olyan volt tulajdonosoknak vagy örököseinek volna helyes természetben visszaadni, akik vállalnák a helyben-, illetve a közelben-lakással együtt azok művelésbe vételét. Az ezt nem vállaló jogos visszaigénylőknek az akkor vallott álláspontja szerint tulajdonjogról való lemondás esetén a szövetkezet terhére pénzbeli kártalanítás járt volna, a tulajdonjoghoz való ragaszkodás esetén pedig a szövetkezet éppen úgy a Ptk. 452-461. §§-ai szerint kötne velük haszonbérleti szerződést, mint amilyen alapon a tagjainak a közösből ki nem vitt földjeit műveli. Ugyanakkor ezekben az írásokban felvetette, hogy a háztáji, illetve a szakszövetkezeti tagi gazdaságokon, valamint az 1980-as évek elejétől kezdve a szövetkezeteken belül kialakult belső önelszámoló autonóm vállalkozási egységeken keresztül3 a rendszerváltás idejére a mezőgazdasági termelő-, és szakszövetkezetek lényegében "quasi" egyéni farmgazdaságok beszerző-értékesítő és (gép)kiszolgáló szövetkezeteivé alakuljanak át. Ezt a folyamatot kellett volna csak következetesen végig vinni. Ezt figyelembe véve a mezőgazdasági szövetkezetek esetében speciális szabályozással lehetővé vált volna a haszonbérleti szerződéssel a szövetkezet közös használatában álló földeknek a tagok részére történő al-haszonbérletbe adását részesművelésbe adás útján.4
Ami pedig a termőföldeknek az általános tulajdoni-használati, valamint tulajdon-átruházási és öröklési módozatait illeti, az Európai Térség tagállamainak többségével egyező olyan szabályozást láttunk volna helyesnek Tanka Endrével és Szűcs Istvánnal együtt bevezetni, amely minimalizálta és maximalizálta volna családi gazdaságok, valamint a tagok számaránya szerint a gazdasági szövetkezeti társaságok tulajdonába
és/vagy használatába tartható termőföldek mértékét, előírva a főszabályként saját otthoni munkaerővel gazdálkodást. Különbség köztünk és Tanka, valamint Szűcs István nézete között lényegében csak egy kérdésben volt, nevezetesen abban, hogy míg ők a nemzetközi termőföldárakhoz viszonyított túl alacsony magyar földkínálati értékek miatt mindaddig jogi tilalommal kívánták elszegni a külföldiek termőföldtulajdon szerzését, amíg a magyar földárak az Európai Gazdasági Térségben kialakultakéval ki nem egyenlítődnek.5 Részünkről, az ettől az állásponttól való elhatárolás azon alapul, hogy a termőföld tulajdonának vagy használatának megszerzését külföldön kialakult megoldások átvételével - a gazdaság területén, vagyis Magyarországon történő állandó letelepedéshez, agrárgazdálkodói szakképzettséghez vagy legalább jártassághoz, valamint ahhoz lehetne kötni, hogy háztartása családi munkaerejének segítségével a gazdaság személyes vitelét vállalja. Egy ilyen magyar szabályozás - minthogy belföldire és külföldire egyaránt vonatkozna -nem diszkriminálna és nem sértené sem a tulajdonszerzés, sem pedig a vállalkozás szabadságának a Római Szerződésben meghatározott elvét.6
Az 1990-es évek jogi szabályozása a pártpolitikai és az ideológiai viták, valamint az egyes jogi megoldások kompromisszumos és eklektikus vegyüléséhez vezetett. Főszabályként a kárpótlás során senki sem kaphatta direkt módon vissza a tőle állami erőszakkal elvett földet, értékben is csak 5 millió forintig terjedhetett a kárpótlás, vagyis részleges volt. A részleges kárpótlás során kapott kárpótlási jegyekért pedig elővásárlási jogával élve az árverésen a törvény szerint a többi részvételre jogosultakat megelőzve vehetett a földjétől megfosztott személy vagy első parentélás jogutóda, aki - ha lehetőség nyílott rá - megszerezhetett volt földterületéből akkorát, amekkora korlátozott összegű kárpótlási jegyeinek értékéből kitellett. Ennek eredményeként a kárpótlási árverések során még annak ellenére is egészen kisméretű gazdaságok jöttek létre, hogy azok, akik élve azzal a jogszabály adta lehetőséggel, hogy helyben lakás mellett vállalják, hogy 10 éven keresztül gazdálkodni fognak, a kárpótlási jegyeikkel általunk megvásárolt földterület még egyszeresének megvásárlásához kedvezményes lejáratú és kamatú hitelfelvételben részesül-tek.7 Ugyanakkor kárpótlási jegyek illegális felvásárlásával olyan belföldiek is részt vettek a földárveréseken, akiket a kárpótlási törvény kizárt abból, sőt az ilyenek a termőföldtulajdon szerzési jogosultságból kizárt külföldiek részére is "strómanként" szereztek földet. Ily módon rentábilis gazdálkodásra alkalmatlan kisparcellák mellett nagy földbirtokok is kialakultak. Annak következtében pedig, hogy sem a kárpótlási törvény, sem a termőföld reprivatizációjával, illetve privatizációjáról szóló egyéb jogforrások nem írták elő a tulajdonszerzés előfeltételeként a tényleges művelésbe vételt, illetve a művelésre alkalmas állapotban tartásról való gondoskodást, igen sok privatizált földterület maradt ugaron.8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
