A parlament tradicionális intézményének napjaink dinamikusan változó politikai, szociális és gazdasági környezetre való reagálásáról tartott közös online rendezvényt 2021. május 3-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Brill Publishers (Leiden). A konferencia apropója a parlamenti kutatások eredményére fókuszáló új, International Journal of Parliamentary Studies című folyóirat elindítása volt. A Parlament Napján megtartott tudományos rendezvény egyben megemlékezés az első szabadon választott Magyar Parlament 1990. május 2-án megtartott alakuló ülésének tiszteletére is. Az eseményt Szabó Zsolt főszerkesztő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem docense moderálta.
Olivier Rozenberg, a Science Po Európai Tanulmányok és az Összehasonlító Politikatudomány Központjának docense, a Handbook of Parlamentary Studies[1] című könyv társszerkesztője, köszöntőbeszédében a parlamenti kutatások összekapcsolódását mutatta be a filozófia, történelem, jog, politikatudomány, közgazdaságtan, valamint az antropológiai-szociológiai tudományterületekkel. Giovanni Rizzioni[2] gondolatait idézve, a parlament intézményének és a parlamenti kutatásoknak az enciklopédikus mintázataira hívta fel a figyelmet, arra, hogy az egyébként nem önálló tudományterület mégis milyen hihetetlenül szerteágazó tudás- és információmennyiséggel rendelkezik.
A Leóni Egyetem[3] professzora, Esther Seijas Villadangos a parlament intézményének a 21. században jellemző funkcióiról és az ennek nyomán kialakult ellentmondásokról beszélt. A parlament intézménye a képviseleti demokrácia megtestesülése, védőbástyája, fő funkciója a törvényalkotás, mely napjainkban a politikai konfrontációk miatt háttérbe szorult, felette a végrehajtó hatalom eluralkodott. Álláspontja szerint a parlament fő feladatává ismét a törvényalkotást kell tenni, a végrehajtó hatalomnak pedig kivételesen szabad jogalkotási jogkört biztosítani. A költségvetési törvény elfogadása, valamint az egyes területi érdekek érvényesítése a parlament feladatai között prioritást kell, hogy élvezzen.
- 167/168 -
Patricia Popelier, az Antwerpeni Egyetem professzora az eltérő államformák, elsősorban a föderalizmus szempontjából ismertette a parlament szerepét. Az általa kidolgozott dinamikus föderalizmus elmélet[4] mind a multinacionális, mind a mononacionális többszintű rendszerek tanulmányozására hatékonyabb módszer a hagyományos elmélethez képest. Popelier professzor 36 indikátorral méri e rendszerek autonómiáját és kohézióját. Ebben a parlament is fontos szerepet kap, mint az autonómia és kohézió egyik indikátora, és mint a változó folyamatok egyik gócpontja. Mivel a dinamikus föderalizmus elmélete egyaránt alkalmazható a helyi, regionális, nemzeti és nemzetek feletti kormányzati rendszerekre, ezért államformától függetlenül, minden ország esetében a teória hasznos és releváns lehet.
Ittai Bar-Siman-Tov, az izraeli Bar-Ilan Egyetem professzora az ún. "salátatörvények" (omnibus legislation) eltérő értelmezéseiről és megítéléséről, az unortodox törvényalkotásról tartott előadást.[5] A "salátatörvénykezést" úgy definiálja, hogy az egy olyan jogalkotási gyakorlat, melyben egyetlen, összefüggéstelen intézkedéseket tartalmazó, hosszú törvényjavaslatot gyorsított törvénykezési eljárásban fogad el a parlament. Szerinte az az általános tendencia, hogy a rendes törvényalkotás szinte teljesen háttérbe szorult a salátatörvénykezéshez képest. Például az amerikai Kongresszus által elfogadott törvények 1%-a kerül elfogadásra a rendes törvényalkotási eljárásnak megfelelően. A jelenség megítélése nagyon eltérő, inkább kritikusabb. Olivier-Lalana[6] például törvényalkotási perverzióként tartja számon, ezzel szemben a német szakirodalom alapjaiban szükséges és hasznos joggyakorlatként értékeli. Ennek a rendkívüli jogalkotási gyakorlatnak az inkább negatív megítélése a hatalommegosztásra, a törvényalkotás folyamatára és a parlamentre gyakorolt hatásában keresendő. A parlamentáris demokráciák esetében a salátatörvénykezés egyfajta kormányzati eszköz, mellyel a végrehajtó hatalom a parlament feletti irányítás megszerzésére törekszik. Érdekes ellenpéldaként említi, hogy az Egyesült Államok esetében éppen a Kongresszus hatalmát erősíti az elnökkel szemben.
Marina Lazarova, a moszkvai egyetem professzora az orosz törvényhozási mechanizmusokról és a bíróságok ebben elfoglalt szerepéről beszélt. A 21. századot az igazságszolgáltatás évszázadának tartó előadó átfogó képet adott az orosz parlament felsőháza, a Szövetségi Tanács és az orosz legfőbb bíróságok viszonyáról a 2014 óta bekövetkezett bírósági reformok tekintetében. Álláspontja szerint a Szövetségi Tanács olyan befolyást gyakorol az igazságszolgáltatás felett, mely sértheti a bírói függetlenséget és pártatlanságot, annak ellenére, hogy az orosz alkotmánybí-
- 168/169 -
róság rendkívül széles hatáskörrel rendelkezik. Álláspontja szerint a rendszerben nincs kellően hasznosítva a bírák magas szintű szaktudása és tapasztalata.
A parlamenti adminisztráció témakörében Elena Griglio, az olasz szenátus vezető parlamenti tisztviselője tartott előadást. A parlamenti kutatások általában inkább a parlament politikai aspektusaira koncentrálnak, az adminisztráció tanulmányozása inkább marginális kutatási terület. Összehasonlító kutatása[7] arra irányul, hogy a parlamenti adminisztráció funkcióján és struktúráján keresztül az hogyan befolyásolja az országgyűlés teljesítményét, és az hogyan alkalmazkodik a támogatott intézmény változó környezetéhez. Általánosságban elmondható, hogy a végrehajtói adminisztrációhoz képest informálisabb módon működik, igyekszik a strukturális és funkcionális mintákat kerülni, szinte láthatatlan háttérmunkát végez. A parlament intézményét a folyamatos személyi rotáció jellemzi, ennek ellensúlyozására maga az adminisztráció testesíti meg az intézmény folytonosságát, stabilitását. Ugyanakkor az adminisztrációnak rugalmasan kell alkalmazkodnia a parlament polarizált, plurális és politikai versengéssel teli környezetéhez. Az adminisztráció tradicionális szerepe az elmúlt ötven évben változott. Feladatai között megjelent a tudásanyag feldolgozása és gyűjtése (könyvtárak, kutatások, dokumentálás), a munkaerő toborzása során a tradicionálisan jellemző jogi képzettségűek mellett megjelentek a közgazdászok, tolmácsok, költségvetési és informatikai szakértők, sajtósok, továbbá megnőtt a külső szakértőkkel és érdekképviseletekkel való együttműködés mértéke. Az adminisztráció reaktív és proaktív módon egyensúlyozza ki a törvényalkotás és a végrehajtás folyamatát, valamint erősíti a parlament állampolgárokkal való interakcióját.
Franziska Bereuter, az osztrák parlamenti igazgatás törvényalkotási és kutatási szolgálatának munkatársa a pandémiás helyzet hatására a parlamenti adminisztrációban bevezetett technikai változásokról osztotta meg tapasztalatait. Álláspontja szerint a parlamentek összességében könnyen alkalmazkodtak a digitalizációhoz, elsősorban az ülések és szavazások online videókonferenciákon való lebonyolításához. A legnagyobb kihívást egyrészt a plenáris ülések sajtónyilvánosságának biztosítása, másrészt a parlament működésének és a képviselők részvételének átláthatósága okozta. Mindez ugyanakkor az interakció új eszközeinek kifejlesztésére ad lehetőséget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
