Hungary's University of Public Service and Brill Publishers (Leiden, Holland) staged a joint online event on 3 May 2021 about the reactions of Parliaments as traditional institutions to the fast-changing political, social and economic environment of our age. The conference was occasioned by the launch of the International Journal of Parliamentary Studies. Timed to coincide with the Day of Parliament, the scientific event also commemorated the inaugural session of Hungary's first freely elected Parliament on 2 May 1990. The conference was moderated by Zsolt Szabó, the new journal's chief editor, as well as associate professor at the University of Public Service and the Károli Gáspár University of the Reformed Church.
Keywords: parliamentarism, legislation, omnibus acts, parliamentary administration, pandemic
A parlament tradicionális intézményének napjaink dinamikusan változó politikai, szociális és gazdasági környezetre való reagálásáról tartott közös online rendezvényt 2021. május 3-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Brill Publishers (Leiden). A konferencia apropója a parlamenti kutatások eredményére fókuszáló új, International Journal of Parliamentary Studies című folyóirat elindítása volt. A Parlament Napján megtartott tudományos rendezvény egyben megemlékezés az első szabadon választott Magyar Parlament 1990. május 2-án megtartott alakuló ülésének tiszteletére is. Az eseményt Szabó Zsolt főszerkesztő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem docense moderálta.
Olivier Rozenberg, a Science Po Európai Tanulmányok és az Összehasonlító Politikatudomány Központjának docense, a Handbook of Parlamentary Studies[1] című könyv társszerkesztője, köszöntőbeszédében a parlamenti kutatások összekapcsolódását mutatta be a filozófia, történelem, jog, politikatudomány, közgazdaságtan, valamint az antropológiai-szociológiai tudományterületekkel. Giovanni Rizzioni[2] gondolatait idézve, a parlament intézményének és a parlamenti kutatásoknak az enciklopédikus mintázataira hívta fel a figyelmet, arra, hogy az egyébként nem önálló tudományterület mégis milyen hihetetlenül szerteágazó tudás- és információmennyiséggel rendelkezik.
A Leóni Egyetem[3] professzora, Esther Seijas Villadangos a parlament intézményének a 21. században jellemző funkcióiról és az ennek nyomán kialakult ellentmondásokról beszélt. A parlament intézménye a képviseleti demokrácia megtestesülése, védőbástyája, fő funkciója a törvényalkotás, mely napjainkban a politikai konfrontációk miatt háttérbe szorult, felette a végrehajtó hatalom eluralkodott. Álláspontja szerint a parlament fő feladatává ismét a törvényalkotást kell tenni, a végrehajtó hatalomnak pedig kivételesen szabad jogalkotási jogkört biztosítani. A költségvetési törvény elfogadása, valamint az egyes területi érdekek érvényesítése a parlament feladatai között prioritást kell, hogy élvezzen.
- 167/168 -
Patricia Popelier, az Antwerpeni Egyetem professzora az eltérő államformák, elsősorban a föderalizmus szempontjából ismertette a parlament szerepét. Az általa kidolgozott dinamikus föderalizmus elmélet[4] mind a multinacionális, mind a mononacionális többszintű rendszerek tanulmányozására hatékonyabb módszer a hagyományos elmélethez képest. Popelier professzor 36 indikátorral méri e rendszerek autonómiáját és kohézióját. Ebben a parlament is fontos szerepet kap, mint az autonómia és kohézió egyik indikátora, és mint a változó folyamatok egyik gócpontja. Mivel a dinamikus föderalizmus elmélete egyaránt alkalmazható a helyi, regionális, nemzeti és nemzetek feletti kormányzati rendszerekre, ezért államformától függetlenül, minden ország esetében a teória hasznos és releváns lehet.
Ittai Bar-Siman-Tov, az izraeli Bar-Ilan Egyetem professzora az ún. "salátatörvények" (omnibus legislation) eltérő értelmezéseiről és megítéléséről, az unortodox törvényalkotásról tartott előadást.[5] A "salátatörvénykezést" úgy definiálja, hogy az egy olyan jogalkotási gyakorlat, melyben egyetlen, összefüggéstelen intézkedéseket tartalmazó, hosszú törvényjavaslatot gyorsított törvénykezési eljárásban fogad el a parlament. Szerinte az az általános tendencia, hogy a rendes törvényalkotás szinte teljesen háttérbe szorult a salátatörvénykezéshez képest. Például az amerikai Kongresszus által elfogadott törvények 1%-a kerül elfogadásra a rendes törvényalkotási eljárásnak megfelelően. A jelenség megítélése nagyon eltérő, inkább kritikusabb. Olivier-Lalana[6] például törvényalkotási perverzióként tartja számon, ezzel szemben a német szakirodalom alapjaiban szükséges és hasznos joggyakorlatként értékeli. Ennek a rendkívüli jogalkotási gyakorlatnak az inkább negatív megítélése a hatalommegosztásra, a törvényalkotás folyamatára és a parlamentre gyakorolt hatásában keresendő. A parlamentáris demokráciák esetében a salátatörvénykezés egyfajta kormányzati eszköz, mellyel a végrehajtó hatalom a parlament feletti irányítás megszerzésére törekszik. Érdekes ellenpéldaként említi, hogy az Egyesült Államok esetében éppen a Kongresszus hatalmát erősíti az elnökkel szemben.
Marina Lazarova, a moszkvai egyetem professzora az orosz törvényhozási mechanizmusokról és a bíróságok ebben elfoglalt szerepéről beszélt. A 21. századot az igazságszolgáltatás évszázadának tartó előadó átfogó képet adott az orosz parlament felsőháza, a Szövetségi Tanács és az orosz legfőbb bíróságok viszonyáról a 2014 óta bekövetkezett bírósági reformok tekintetében. Álláspontja szerint a Szövetségi Tanács olyan befolyást gyakorol az igazságszolgáltatás felett, mely sértheti a bírói függetlenséget és pártatlanságot, annak ellenére, hogy az orosz alkotmánybí-
- 168/169 -
róság rendkívül széles hatáskörrel rendelkezik. Álláspontja szerint a rendszerben nincs kellően hasznosítva a bírák magas szintű szaktudása és tapasztalata.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
