A Benes dekrétumok politikai, történelmi és az ehhez kapcsolódó emocionális magyarázatán túlmenően létezik egy jogi és nemzetközi jogi értelemben vett értelmezés is. Ez csak a jog önmagára reflektált vizsgálati módszerével végezhető, amely azt jelenti, hogy a vizsgált jogi norma értékelését a jog hagyományos értelmezésének módszereivel és kizárólag csak azon értékek figyelembevételével végezhetjük, amelyeket a jog (akár a nemzetközi, akár a belső) normatív módon magáévá tett.
Az ún. Benes dekrétumokat Csehszlovákiában a második világháborút követően adták ki. A normakomplexum összesen 143 dekrétumot foglal magában. Az 1946-ban megalakult parlament utólag jóváhagyta és törvényerőre emelte az elnök által kiadott dekrétumokat1. Az összes dekrétum közül hozzávetőlegesen 13 dekrétum tartalmaz a kollektív bűnösség alapján a német és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárokat érintő szankciókat.2 Amikor tehát a dekrétumokról beszélünk, csak az inkriminált jogszabályhelyeket értjük e kifejezés alatt, és nem a csehszlovák államiságot újra megalapozó alkotmányjogi normák összességét. A dekrétumok nemzetközi jogi előzményéhez tartoznak a Berlinben 1945. július 17. és augusztus 2. között megtartott potsdami értekezlet döntései. A második világháború után a győztes hatalmak valamiféle "megoldást" keresvén a kisebbségi kérdésekre a kitelepítésekkel és kétoldalú lakosságcsere egyezményekkel kívánták a nemzeti-etnikai és az állami-területi status quót harmonizálni. Mindez egyfajta válasz volt a Harmadik birodalom etnikai tisztogatásaira,3 amikor is vagy önkéntesen (Beszarábia, Dél-Tirol) vagy erőszakos területfoglalásokkal és telepítésekkel kívánták a birodalmi és etnikai elv azonosságát megvalósítani. A potsdami konferencián eldöntötték a német nemzetiségű lakosság egészének vagy egy részének Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról történő kitelepítését, illetve meghatározták a kitelepítés végrehajtásának módját is, amelyről a potsdami értekezlet jelentésének XIII. fejezete rendelkezik. A konferencián résztvevő államok kormányai eldöntötték, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak vagy egy részének Németországba történő áttelepítésére vonatkozóan intézkedéseket kell hozni. A potsdami értekezlet azonban nem rendelkezett a magyar lakosság kitelepítéséről, illetve lakosságcseréről. A konferencia jelentése szerint az áttelepítéseknek szervezetten és emberséges módon kell történnie. Mivel az áttelepítések növelték Németország terheit, így először a Szövetséges Ellenőrző Tanács vizsgálta meg a helyzetet, hogy a kitelepítendő németek megosztása Németország valamennyi megszállt övezetében arányos legyen. A potsdami értekezlet azonban nem rendelkezett a kitelepítéssel érintett személyek vagyonának tulajdonjogi kérdéseiről.
A londoni emigrációból hazatérő csehszlovák kormány 1945. április 5-én meghirdette az ún. kassai kormányprogramot. A kormányprogramban azt a célt is maga elé tűzte, hogy a Csehszlovák Köztársaságot tiszta nemzeti államként alakítja újjá. Ez okból a kormányprogram VIII. fejezete kimondta, hogy a német és a magyar nemzetiségű személyeket - a kollektív bűnösség elve alapján - megfosztja állampolgársági jogaiktól. A kormányprogramot jogi formába öntő elnöki rendelet akkor jelent meg, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy Potsdamban a szövetséges hatalmak nem hagyták jóvá azt a csehszlovák kérelmet, hogy minden magyart kitelepíthessenek a Köztársaság területéről. A jelenlegi helyzet értékelésénél fontos kiemelni, hogy a háború befejezése után, a kollaboránsok és a vélt vagy valódi bűnösök ellen, spontán megtorlások és atrocitások nemcsak Csehszlovákiában, hanem Európa majd minden államában többé-kevésbé megjelentek, és ennek keretei között már számtalan, elsősorban német nemzetiségű személyt űztek el lakóhelyéről. A helyzetet konszolidálandó, az 1946. május 8-án meghozott amnesztia törvény4 mentesítette azokat a bűnelkövetőket, akik az 1945. május 30. és október 28. között a megszállók és azok segítőinek (többek között az etnikai kisebbségeknek) sérelmére bűncselekményeket követtek el. Hangsúlyozandó, hogy ehhez a tényhez sem morális, sem történeti értékítéleteket nem kívánunk hozzákapcsolni, említeni az okból indokolt, mivel erre vezethető vissza a dekrétumok hatályon kívül helyezésének egyik problémája.
A dekrétumok tartalmának ismertetésétől eltekintenénk, hiszen ezek jórészt jogtörténeti értékűek és valójában nem is lennének jogi értelemben relevánsak, amennyiben a törvények nem lennének érvényben.
A jogi normatanban általános nézet, hogy a jogrendszer olyan normák halmaza, amelyek részben magatartásokat vagy kötelezettségeket tartalmaznak, részben pedig ezeknek a normáknak törvényes létrehozását szabályozzák. Ezek a jogi normák egy érvényes egymással összefüggő rendszert alkotnak, amelyben az érvényesség azt a követelményt van hivatva kielégíteni, hogy az adott normarendszert az arra hivatott szervek az adott pillanatban alkalmazzák, ideértve azt is, hogy a címzettek jogkövető magatartást tanúsítanak. Ez a normarendszer egyszerre érvényes és legalább is ideáltípusában meg kell felelnie a legalitás követelményeinek, azaz, hogy egyes elemeit törvényes úton hozták létre. További követelmény, hogy ellentmondásmentesnek kell lennie, azaz kívánatos, hogy az egyes normák egymással harmonizáljanak. Témánk szempontjából jelentősége van annak az elméleti megfontolásnak is, hogy az érvényesség tekintetében a teljes jogrendszer egy adott statikus pillanatban a maga összességében mintegy "mega-norma" jelenik meg, amelyben az összes érvényes jogi normák egyszerre és teljes terjedelmükben érvényesek.5 A későbbiekben, éppen a dekrétumok utóélete kapcsán, látni fogjuk, hogy a jogrendszer különféle normái hogyan fonódnak össze az alkalmazás során és hogy az egész normarendszer hogyan működik a jog értelmezésének folyamatában. A jogelméletben többen azon az állásponton vannak, hogy a legális jogi norma egy aktussal, a promulgációval6 lesz az érvényes jogrendszer része, azaz ez jelenti az "érvényesség stigmáját"7 és ezzel transzformálódik a szabályszerűen meghozott jogi norma az érvényes jogi normák halmazába. Amikor tehát jogelméleti értelemben arról beszélünk, hogy egy adott jogszabály az érvényes jog része, akkor azt kell vizsgálni, hogy az beletartozik-e a fennálló (létező) jog halmazába. Ezt az okból célszerű kiemelni, mivel a Benes dekrétumokkal kapcsolatban használt elsősorban a német nyelvterületen használt "totes Unrecht" (elmúlt jogtalanság) vagy az "erloschene Dekrete" (hatályon kívül helyeződött dekrétumok) publicisztikai kifejezések nem jogi kategóriák. Ha egy jogszabály érvényes, akkor annak alkalmazhatósága - legalább is a kontinentális jogrendszerekben - fennáll még akkor is, ha nem alkalmazzák.8 A jogi norma érvényessége olyan állapotot jelent, amely e tekintetben nem ismer mennyiségi különbözőségeket. Egy jogi norma nem lehet kicsit érvényes, és helyesen mutatott rá Bragyova András az érvényességnek, mint a norma felülbírálhatatlanságának centrális jellegére, amely a jogi és jogászi gondolkodás alapvető sajátossága.9 Miután az érvényesség és az érvénytelenség között nincs más minőségi állapot, a jog számára a történelmi, etikai vagy politikai gondolkodásban elfogadott hallgatólagos vagy kimondott és megfogalmazott kompromisszum nem értelmezhető. Egy jogszabály csak a tényleges derogációval kerülhet ki az érvényes jogi normák közül. Miután a jogrendszer egy dinamikus rendszer is, legáltalánosabban maguk a jogszabályok gondoskodnak a velük ellentétes vagy meghaladott tárgyú hasonló normák derogálásáról. Ez egyes esetekben rendkívül kényes jogalkotói feladat, hiszen a korábbi jog alapján perfektuált jogi tények jönnek létre, amelyeket az új jogszabályban valamiképpen rendezni kell. A legtipikusabb ezen a területen az állampolgársági jog normáinak megváltozása, hiszen a korábbi normák hatályon kívül helyezése nem jelenti például a már megszerzett állampolgárság elvesztését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
