Vas Tibor 1911 május 27-én született Budapesten.[1] Gimnáziumi tanulmányait a szegedi piarista gimnáziumban végezte Bibó István, Reitzer Béla és Ortutay Gyula osztálytársaként.[2] 1929-ben Bibó, Reitzer, valamint Erdei Ferenc évfolyamtársaként kezdte meg jogi tanulmányait a szegedi jogi karon. A tehetséges joghallgató hamarosan tagja lett a már 1930-as évek közepén "szegedi iskolaként"[3] emlegetett tanítványi körnek, mely a nemzetközileg ekkoriban ismertté váló Horváth Barna[4] jogfilozófushoz kötődött. A csoport legbelső köréhez Vason kívül Bibó István[5] és Szabó József[6] tartoztak. Horváth Barna a második világháború végén keletkezett önéletrajzi írásában az iskola tagjairól így írt: "Büszke vagyok arra, hogy Vas Tibor, Bibó István és Szabó József a tanítványaim voltak. Immáron ők maguk is tudósok, és szilárd meggyőződésem, hogy jobban nem is választhattam volna."[7] A tanítványok legfontosabb közös jellemzője ekkoriban főképpen a "mestertől" eredeztethető jogbölcseleti érdeklődés volt, melyről az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején írt publikációik is tanúskodnak.
Vas az egyetem elvégzését követően 1934-ben jogi-, 1935-ben államtudományi doktorátust szerzett. Az ifjú pályakezdő Horváth biztatására megalapozottan reménykedhetett tanársegédi kinevezésben, azonban zsidó származása miatt egyedül az ügyvédi pálya maradt számára nyitva. 1934-től ügyvédjelöltként, majd 1938 és 1948 között ügyvédként tevékenykedett. Az 1930-as évek végén a zsidóüldözések idején Vas súlyos helyzetbe került. Kérelmet nyújtott be a kormányzóhoz, hogy mentesüljön a zsidótörvények hatálya alól. Míg egykori szegedi professzorai tartózkodtak a támogató levél aláírásától, addig Bibó kezdeményezésére a korabeli magyar jogfilozófusok, élükön Moór Gyulával támogatólag írtak alá egy tanúsítványt, amelyben Vast kivételre méltónak nyilvánították[8].
A második világháború vége jelentős korszakhatárt jelentett Vas életében. Bár ekkor még nem rendelkezett magántanári habilitációval, egykori professzora a szegedi karon tervezett "általános jogtan és enciklopédia" elnevezésű tanszék élére terjesztette elő.[9] Sőt Horváth egy dékáni felszólító levélre - miszerint foglalja el a neki fönntartott jogfilozófia tanszéket - 1946 tavaszán a következő választ küldte: "Meg kell jegyeznem, hogy a jogelméleti tanszék ellátása Szegeden semmiféle veszélyben nem forog. A kar egyhangúlag meghívta Bibó Istvánt, Szabó Józsefet és Vas Tibort. Mindhárman a jogelmélet kiváló művelői, akik közül bármelyik igen jól el fogja látni a tanszéket. A kérdés csupán az, vajon helyettesként-e, vagy az én tanszéki utódomként."[10]
Magántanári habilitációs eljárására 1947 őszén került sor Szegeden. Az intézmény két újdonsült professzorát, Bibó Istvánt és Szabó Józsefet kérték föl a pályázó addigi tudományos munkásságának értékelésére. A kar számára készített előterjesztésekhez függelékként csatolták Horváth Barna még 1945 decemberében készített "szakvéleményét", melyben a már említett tanszék tekintetében Vas meghívására tett javaslatot. Ebben a véleményben Horváth így összegzi gondolatait: "Nem lehet kétség azonban afelől, hogy Vas Tibor elsőrendű tudományos színvonalat mutat most ismertetett műveiben. Ezeket azért mutattam be részletesebben, hogy meggyőzzem a hozzáértőt arról, hogy szerzőjük már régen habilitálható lett volna. Mivel ezt csakis a letűnt rendszer jogfosztó rendelkezései tették lehetetlenné, csak jóvátételt jelent, ha Vas Tibort, műveinek most bemutatott tudományos értéke alapján, úgy tekintjük, mintha már évekkel ezelőtt magántanári képesítést nyert volna... Vas Tibor, mihelyt meglesz a kellő ideje és módja hozzá, ebben a fontos tudományban kétségkívül jelentőset fog alkotni." A habilitációs kérelemhez benyújtott "szakirodalmi működése" nem mérhető az iskola másik két tagjának tudományos teljesítményéhez, mégis a két fölkért "bíráló" - a szegedi iskolát jellemző szolidaritás hangját sem nélkülöző - a tőlük telhető legpozitívabb véleményt fogalmazták meg a pályázó addigi tudományos munkásságáról. Bibó - méltatva a folyamodó valójában egyetlen jelentős jogfilozófiai tárgyú írását, melyet "éles logika", "erős gondolati és vitatkozási ökonómia" jellemez - véleményének összegzésében a jövőre helyezi a hangsúlyt: "... Vas Tibor jövendő munkásságával kapcsolatban... feljogosít bennünket azokra a várakozásokra, amelyek a kedvező habilitációs javaslat alapját képezik. Várjuk Vas Tibortól,
- 179/180 -
hogy azt a kritikai munkát, amit addigi legnagyobb művében elvégzett, a magyar jogelmélet egészére is terjessze ki s egyben a jogelméleti kutatás termékenyebb, szociológiailag elmélyültebb útjára nézve is mondja el a maga mondanivalóját." Szabó hasonlóan Bibóhoz egykori professzoruk méltató véleményéből is idézve támogatta Vas magántanári kinevezését: "Az előadottak... alapján Vas Tibort alkalmasnak tartom arra, hogy mint »A jog ismeretelméleti alapjai« tárgyköréből képesített magántanár, igen tiszteletreméltó kritikai és tudományos kutatóképességeit tudományegyetemünk kereteiben is érvényesítse. Kétségtelen, hogy tudományos munkássága mennyiségileg nem nagy terjedelmű... De az is kétségtelen, hogy az elmúlt nyolc esztendő politikai üldözései őt személyében olyan közelről érintették, hogy hallgatása legalább részben indokoltnak tekinthető. S másrészt várható, hogy mint Karunk magántanára, a jövőben, tekintve, hogy munkálkodása elől az eddigi külső akadályok is teljesen elhárultak, a tudományos kutatómunkára irányuló komoly tehetségét számos kiváló munkában fogja kifejteni."[11] A pályatársak véleményéből a józan mértéket jóval meghaladó optimizmus sugárzik, pláne ha figyelembe vesszük, hogy ekkorra Vas már teljesen elvesztette a látását.
Vas számára a megszerzett magántanári habilitációt követően nyílt lehetőség egyetemi katedra megpályázására. A hamarosan bekövetkező társadalmi-politikai mozgások az egykori Horváth-tanítványt messzire sodorták a szegedi iskolától, annak egykori szellemiségétől.[12] Az ortodox marxista fordulatot vett, egykor igen tehetségesnek tartott Vas 1948-ban a Debreceni Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán kapott kinevezést a Jogbölcselet Tanszékre. A debreceni jogi kar 1949 előtti történetében az övé volt az utolsó tanszékbetöltés. A valójában egy szemeszternyi megbízatás 1949 február 11-től augusztus 31-ig tartott. 1949 tavaszán a jogbölcselet oktatása mellett a betöltetlen "Politika" tanszéken megbízott előadóként tevékenykedett. Feladata a "Politika" főtárgy helyett az "Államtan a politikai rendszerek történetével" című stúdium előadása volt.[13] A tantárgy nevének változása a korábbi fő tárgy tanszékének a felszámolását is jelentette. Ugyancsak az 1949 tavaszi félévben oktatta - az 1948-as reform következményeként - heti négy órás főkollégiumként a "Társadalomtudomány (Szociológia)" című tantárgyat.[14] E mellett a bölcsészkaron a "Társadalomtudományi alapismeretek" nevű stúdium előadásával is megbízták.[15]
A következő tanévtől Vas a Pécsi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára kapott kinevezést, ahol 1949-től 1951-ig a "Politika", illetve a "Jogelmélet" tanszékek, majd ezek összevonása után az "Állam- és Jogelmélet" tanszék vezetője lett.
A "fordulat évét" követően a magyar marxista állam- és jogelmélet művelésének és oktatásának Szabó Imre melletti emblematikus alakjává vált. 1951-1955 között a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete jogelődjének igazgatója volt. Az intézet ekkor még ugyanilyen néven minisztériumi - akkoriban az Igazságügyi Minisztérium alá rendelt - intézmény volt, s csupán 1955-től vált az akadémiai intézményhálózat részévé. 1952-ben nyerte el az állam- és jogtudományok kandidátusa tudományos fokozatot. 1953 és 1956 között a Jogtudományi Közlöny főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1951-től 1976-ig, nyugdíjba vonulásáig, az ELTE Állam- és Jogelméleti Tanszékének egyetemi tanára, 1955-től 1964-ig tanszékvezetője volt. Jogász generációk nőttek fel állam- és jogelméleti tankönyvein és jegyzetein. Hozzávetőleg ötven publikáció megjelentetése fűződik a nevéhez. Harminc éven át töltötte be a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének elnöki tisztét.
Tudományos életművére tekintve megállapíthatjuk, hogy betegségéből kifolyólag viszonylag szerény publikációs tevékenység jellemezte munkásságát. E mellé társult a második világháborút követő pálfordulása, melynek eredményeképpen az ezután megjelent művei nem képeznek számottevő tudományos értéket, csupán kortörténeti jelentőséggel bírnak. Semmilyen adat vagy utalás nem maradt fönn arról, hogy a "fordulat évét" követően bármilyen kapcsolatot tartott volna a szegedi iskola bármely tagjával, vagy éppen egykori professzorával, akiknek igen sokat köszönhetett, holott egykori pártfogóinak mindabból kijutott - börtön, belső száműzetés, emigráció -, ami ez idő tájt súlyos morális és egzisztenciális ellehetetlenüléssel járt együtt. Vas Tibor 1983. május 19-én, 72 éves korában hunyt el Budapesten.
***
Vas Tibor tudományos munkássága két, egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható. Az első pályaszakasz Horváth Barna szegedi iskolájához kötődik és az egyetemista évektől a "fordulat évéig" tartott. 1948-ban jelent meg az első olyan írása, melyben - hátat fordítva a korábbi neokantiánus indíttatású jogbölcseleti felfogásnak - a marxista állam- és jogelmélet képviselőjeként exponálja magát.
1935-ben a szegedi jogi kar sorozatában jelent meg Vas első, német nyelven írt terjedelmes tanulmánya Die Bedeutung der transzendentalen Logik in der Rechtsphilosophie[16] címen, mely az utókor megítélése szerint a szerző legjelentősebb, maradandó értékkel bíró munkája. Az eredetileg pályadíjnyertes dolgozatként született művet Bibó a Jog című folyóirat hasábjain a következőképpen méltatta: "Vas Tibor munkáj[a]... értékes terméke a magyar jogfilozófia dr. Horváth Barna vezetése alatt álló szegedi iskolá-
- 180/181 -
jának s annak külföldi viszonylatban is becsületére válik."[17] Vas a könyvében a transzcendentális logika jogelméleti jelentőségével foglalkozik, nem rejtve véka alá kritikai megjegyzéseit sem. Írása első részében részletesen bemutatja a transzcendentális logika kanti megalapozását, a neokantiánus filozófiában való módosulását és továbbfejlődését, így a marburgi-, illetve a badeni iskola ez irányú erőfeszítéseit. Az írás második felében az újkantiánus jogfilozófiában vizsgálja a transzcendentális módszer működését és alkalmazását.
Vas szerint a transzcendentális módszert az a kanti célkitűzés hívta életre, mely az ismeretnek a metafizikától és a tapasztalattól egyaránt független előfeltételeit akarta megtalálni. Kant úgy vélte, hogy a transzcendentális ismeret sem a tapasztalatba, sem a metafizikába nem tartozik, hanem a kettő közötti határ ismerete. Vas ezzel szemben azon a véleményen volt, hogy a transzcendentális ismeret valójában mindkettőbe beletartozik.[18] A metafizika és az empíria különbsége valójában relatív és a kritikai elemzés lehetővé teszi közöttük a szintézist. Mindazonáltal az újkantiánus filozófia sem nyújt meggyőző megoldást a transzcendentális ismeretelmélet problémájára. A marburgi iskola - véleménye szerint - az ismerettárgy módszer által való létrehozásának tanításával összezavarja az ismeretet az ismerettárggyal. Ezzel szemben úgy véli, hogy a módszer sohasem az ismerettárgyat, hanem legjobb esetben is csak annak ismeretét hozhatja létre. A módszer mindig függ az ismerettárgytól, hiszen azt a módszert kell és lehet alkalmazni, amely az ismerettárgy megismeréséhez vezet.[19] A badeni iskola esetében a valóság és érték egymást kizáró logikai ellentétének hangsúlyozását tekinti elhibázott megközelítésnek. A "Sein" és "Sollen" kanti elválasztásának kiélezése helyett a transzcendentális módszer kiterjesztéséből a valóság és érték egymáshoz való közelítése következett volna.[20] Vallja, hogy az ismeret sem az egyik, sem a másik, hanem a kettőnek egy sajátos kapcsolata. Az igazi kriticizmus szerinte annak belátása, hogy az egyik álláspont elfogadása sem jelenti a másik abszolút tagadását.
Vas a neokantiánus jogfilozófia három korabeli legjelesebb tagjának, az irányzat alapítójának tekintett Rudolf Stammler, az ekkorra már legtekintélyesebbé váló Hans Kelsen - bár az írás még nem reflektál az egy évvel korábban publikált Reine Rechtslehre (Tiszta jogtan)[21] című fő művére - és a magyar jogfilozófia nemzetközileg legismertebb alakja, Somló Bódog tanaiban vizsgálja a transzcendentális módszer jogbölcseletben való alkalmazását. Vas e helyütt következetes kritikát gyakorol mindhárom elmélet tekintetében és találóan mutatja be, hogy a jog általános érvényűnek tekintett előfeltételeiként használt fogalmak miként vezetnek metajurisztikus természetjogi jellegű fogalmak kialakításához és használatához. Kritikai gondolatmenete lezárásaként megállapítja, hogy a "metafizika Scyllája és a tapasztalat Charybdise között nem vezet oly tengerszoros, melyen a jogelmélet hajóját átkormányozhatjuk", s az ellentét "nem az abszolút elválasztásban, hanem a kölcsönös közeledésben oldható csak meg."[22] A nehézségen azok a jogtudományi módszerek segítenek, amelyek nem egy, hanem két ismerettárgyat látnak a jogban, valamint az egységes jogismeret lehetőségét tagadják és ebből adódóan a jogra nem konstitutív, hanem reflektáló módszert alkalmaznak. Úgy véli, a transzcendentális módszer alkalmazása a jogbölcselet területén ez idáig nem hozott kielégítő eredményeket. Mindazonáltal történelmi érdeme, hogy a 19. században egyértelműsítette a jogbölcselet tudomány jellegét, mostanra azonban már túlszárnyalták az olyan modernnek tekinthető felfogások, mint Horváth szinoptikus-, vagy Gurvitch ideál-realisztikus módszere, amelyek már figyelembe veszik a jog "kettőstárgyúságát".[23]
Vas e művében tiszteletreméltó következetességgel ingatja meg a transzcendentális módszer illúziójába vetett töretlen hitet, mindezzel szigorú kritikát gyakorolva a korabeli neokantiánus jogbölcselet fölött. Pozitív kifejtéssel, saját elmélet körvonalazásával e munkájában - mint azt kritikusai is szemére vetik[24] - nem találkozunk, miként a két évvel később megjelent A tiszta jogtan és a szemléleti jogelmélet[25] című tanulmányában sem. Ez utóbbi írásában a szerző Kelsen korszakos jelentőségű művére reflektálva, azt kritikailag elemezve megállapítja, hogy a magának nemzetközi hírnevet szerző osztrák jogfilozófus korábbi írásaival szemben e könyvében - paradox módon - úgymond "engedményeket" tesz a "két ismerettárgyúságnak" és az ehhez igazodó, ezt felvállaló "reflektáló" vagy más néven "egybevető módszernek", mely a "szemléleti jogelmélet" elfogadásához vezet, ezzel eltávolodva korábbi törekvéseitől. Vas szerint Horváth Rechtsoziologie[26] című műve testesíti meg a legkarakteresebben a szemléleti (szinoptikus) módszer alkalmazását, melyhez immár sok szempontból Kelsen elmélete is közeledik. Mestere érdemeként említi az általa elfoglalt nézőpontot, mely szerint "a jog tulajdonképpen egy szemléleti mód, amelyben együtt nézzük a valóságot és értéket."[27] Úgy véli, a szemléleti jogelmélet kifejezetten rámutat arra, hogy a jog logikai vizsgálatának csak annyiban van jelentősége, amennyiben a jog különböző kérdéseinek értékelő és szociológiai vonatkozásait egy szemléletbe tudja egyesíteni. A kelseni "tiszta jogtan tragédiája", hogy kénytelen elismerni azt a tényt, mely szerint "a jogi normák tartalmat a valóságelemekhez való vonatkoztatás által nyernek és... a va-
- 181/182 -
lóságelemek jogi jelentőséghez csak a jogi normával való összevetése által jutnak. Ezek után olyan tiszta jogtanról, amely egy ismerettárgyat vehetne figyelembe és ennek az egy ismerettárgynak konstitutív módszerét vizsgálná, - már nem is beszélhetünk."[28] Vas a kelseni jogfelfogás kritikai bemutatását valójában arra használja föl, hogy professzorának az általa legfontosabbnak ítélt jogelméleti gondolatait mint egyetlen helyes választ szembeállítsa az ekkoriban mindenkit polémiára késztető elmélettel.
Az 1937-ben megjelent tanulmányát követően több mint egy évtized telt el újabb publikációi megjelenéséig, melyekben a marxizmus vulgarizált eszmerendszerének "osztályharcos" ideológiájával szembesülhetünk. Ekkortól kezdve a dialektikus és történelmi materializmus hivatalossá váló tételei köszönnek vissza írásaiban, amiket gyakorta aktuálpolitikai vonatkozásokkal is kiegészített. Vas a "fordulat évét" követően megjelent munkáival az ortodox marxista állam- és jogelmélet egyik emblematikus alakjává vált. Írásaiban a burzsoá jogfogalom kritikájával, a szocialista törvényesség kérdésével, a szocialista állam- és jog fejlődésének törvényszerűségével, illetve a szocialista jog és erkölcs viszonyával foglalkozott.
A háború utáni legelső nyomtatásban megjelent tanulmányában a szocialista erkölcs felsőbbrendűségét hirdető álláspontjának megfogalmazása jól mutatja Vas "ideológiai" fordulatát.[29] Az általa ekkortól művelt - a jogbölcselet helyébe lépő - új diszciplína, a "állam- és jogelmélet" elméleti, módszertani alapját a következőképpen határozza meg: "Az állam- és jogelmélet csak akkor vallhatja magát tudománynak, ha a marxizmus-leninizmus tételeire épül, a marxista módszer és világnézet segítségével fejlődik..."[30] A megváltozott nézőpont további jellemzésére érdemes a korszak és a szocialista jogtudomány emblematikus alakjának, Andrej Visinszkijnek a perbeli bizonyításról írt műve magyar fordításának méltatásakor írt végső konklúziójára hivatkozni: "E könyv ideológiai fegyver a szocializmust építő minden bíró, minden jogász kezében; megtanít bennünket arra, hogy a szocializmust építő államunkban a jog fegyverét bíróságaink hogyan alkalmazzák."[31]
Az új hatalom és kiszolgálói a jogbölcselet terén minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a marxista felfogással össze nem egyeztethető "burzsoá" nézetekkel végérvényesen leszámoljanak. Vas - aki még egy bő évtizeddel korábban mestere gondolatain lelkesülve, mint a "szegedi iskola" tagja kritizálta a kelseni jogtant - az elsők között fordított hátat egykori jótevőinek. A burzsoá jogfogalomról a Jogtudományi Közlönyben megjelent tanulmányával tette le névjegyét a hazai jogtudományban. Tanulmányában a közismert marxi tételek - a jog mint a felépítmény része, az uralkodó osztály eszköze és történelmi kategória stb. - tükrében mond véleményt többek között Aquinói Szent Tamás, Grotius, Kant, Austin, Stammler, Jhering, Somló, Holmes, Kelsen társaságában a még élő Moór jogkoncepciójának lényegéről: "Moór Gyula megkülönbözteti a jog érték és valóság elemét, amelyben az újkanti filozófiát követi és ezzel tulajdonképpen a kritikai irányokhoz csatlakozik, amely az imperializmus korának burzsoá ideológiája, a burzsoá osztály hatalmának eszmei alátámasztása. Ez a bírálat különösen helytálló, ha Moórnak a jog helyességéről szóló tanítását is figyelembe vesszük, amely szerint a keresztyén etikát tekinti a jog helyesség-mértékéül. A legerősebb társadalmi hatalomra és a keresztyén etikára való alapozás éppen a jog osztályjellegét ködösíti el."[32]
Hasonló "értékelést" kapott egy másik írásában egykori nagyra becsült mentora is: "Horváth Barna a jogelméletet nem ismeretelméletnek tekinti, a jog szerinte csak szemlélet. Ez elméletének agnosztikus jelleget ad. Elméletében a dualista idealizmus alapján áll: a tények és értékek merev elválasztását hirdeti. Látszólag hadakozik az idealizmus ellen, ami elmélete megtévesztő hatását fokozza. Rendkívül bonyolultan tárgyalja a jogelmélet kérdéseit, s végeredményben nem megvilágítja, hanem összekuszálja a problémákat. Ez a jogbizonytalanságot, a bírói önkényt segíti elő, így az imperializmus, finánctőke szolgálatában áll."[33] Vas e néhány soros értékeléséből is kitűnik, hogy a hegemón, sőt kizárólagos szerepbe jutó hazai marxista jogelmélet miként jelöli ki az elődök elmélettörténeti helyét és szerepét a jogi gondolkodás történetében. Csak sajnálkozva állapíthatjuk meg, hogy Vas pálfordulásával mestere gondolatai a korabeli marxista kritika tükrében vállalhatatlanná váltak. Az egykori tanítvány személyes tragédiájának egyike lehetett önnön múltjának ilyen módon való megtagadása.
Az 1950-es és 1960-as években jellemzően egyetemi jegyzeteket írt, illetve szerkesztett. A marxista állam- és jogelmélet hazai térhódításának ma már tudománytörténeti emléke a több mint egy tucat tartalmában és tematikájában szinte változatlan mű.[34] Az említett jegyzeteken kívül csupán néhány, többnyire kis terjedelmű írása jelent meg az 1970-es évek legelejéig. A halála előtti több mint egy évtizedben már semmilyen publikációs tevékenységet nem folytatott. ■
JEGYZETEK
* E tanulmány a Szentágothai János Tapasztalt Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült. (A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.a/2-11-1-2012-0001 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" című kiemelt projekt keretében valósult meg.)
[1] Vas Tibor életéről és munkásságáról lásd bővebben: Samu Mihály, Az elméleti tárgyak = Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem története 1945-1970, Budapest 1970. 234-237. o.; Szotáczky Mihály, Az elméleti tárgyak = Fejezetek a pécsi egyetem történetéből, szerk. Csizmadia Andor, Pécs 1980. 120-122. o.; Samu Mihály, Vas Tibor 1911-1983, Egyetemi Lapok (Az Eötvös
- 182/183 -
Loránd Tudományegyetem lapja), 25 (1983/11), 2. o.; Szabadfalvi József, Damnatio memoriae - arcképvázlat Vas Tibor jogfilozófusról, Állam- és Jogtudomány 2006. 1. sz. 145-152. o.
[2] Vö. Lengyel András, Egy útkereső szociológus a két világháború között. Vázlat Reitzer Béláról = Lengyel András, Útkeresések. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1990. 327. (Vas Tibor látásproblémái miatt magántanulóként folytatta gimnáziumi tanulmányait. A közlésért Lengyel Andrásnak tartozom köszönettel.)
[3] Szabadfalvi József, Bibó István és a szegedi iskola = A szabadság kis körei. Tanulmányok Bibó István életművéről, szerk. Dénes Iván Zoltán, Osiris Kiadó, Budapest 1999. 125-152. o.; Az iskola tagjai idegen nyelvű publikációinak gyűjteményeként ld. Die Schule von Szeged. Rechtsphilosophische Aufsätze von István Bibó, József Szabó und Tibor Vas, Herausgegeben mit Bio- und Bibliographie versehen von Csaba Varga, Szent István Társulat, Budapest 2006
[4] Horváth Barna életéről és tudományos munkásságáról szóló irodalomból lásd főképpen: H. Szilágyi István, Dráma és jogfilozófia Horváth Barna életművében = Portrévázlatok a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből, Bíbor Kiadó, Miskolc 1995. 211-266. o.; Zsidai Ágnes, A tiszta jogszociológia. Horváth Barna szinoptikus jogelmélete, Szent István Társulat, Budapest, 2008.; H. Szilágyi István, Horváth Barna géniusza = H. Szilágyi István, Jog - irodalom, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Összehasonlító Jogi Intézet, Szeged 2010. 33-88. o.
[5] Bibó István életéről és jogbölcseleti munkásságáról lásd főképpen: H. Szilágyi István, Etika, jog, politika. Bibó István (1911-1979) = Portrévázlatok... , i.m., 267-310. o.; Szabadfalvi József, "Coactus tamen volui" - Bibó István jogbölcseleti munkássága, Forrás 1995. 12. sz. 13-21. o.; Zsidai Ágnes, Jogbölcseleti torzó. Bibó István jogelméletének rekonstrukciója, Szent István Társulat, Budapest 2008
[6] Szabó József életéről és munkásságáról lásd bővebben: Szabadfalvi József, Egy derékba tört életmű margójára: Szabó József jogbölcseleti munkássága. Jogtudományi Közlöny 1998. 12. sz. 493-504. o.
[7] Horváth Barna, Forradalom és alkotmány. Önéletrajz 1944-45-től. (Ford. Nagy Endre) ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 1993. 51. o.
[8] Horváth Barna minderre önéletrajzi írásában - éreztetve egyben a szegedi iskola belső kohéziós erejét - így emlékezett vissza: "Vas Tibor zsidó volt. Látását ifjúkorában elvesztette. Csodálatos emlékezőtehetsége volt. Úgy tanult, hogy anyját hallgatta, aki hangosan felolvasta a tanulnivalót. Olyan kiváló volt, hogy sub auspiciis gubernatorisra terjesztettük elő. De nem kapott engedélyt, mert zsidó volt. Előterjesztettük külföldi ösztöndíjakra. Nem kapta meg, mert zsidó volt. Nem nevezték ki asszisztensemnek, mert zsidó volt. Az egyetem adta ki művét, A jogelmélet transzcendentális logikáját [A transzcendentális logika jelentősége a jogfilozófiában - Sz. J.], amelyet később lefordítottak japánra. Mármost Vas úr a zsidóüldözések idején súlyos helyzetbe került. Kérelmet nyújtott be a kormányzóhoz, hogy mentesüljön a zsidótörvények hatálya alól." Egykori mestere megkérte a kar dékánját és tekintélyes professzorait, hogy írjanak alá egy tanúsítványt, melyben mintegy igazolják a fent leírt tényeket. A fölkért kollégák azonban a "kiszámíthatatlan következményekre" hivatkozva elhárították annak aláírását. "Borzalmas tanulság volt látni a tanárok pipogyaságát és cserbenhagyását. Ámde ugyanebben az időben a magyar jogfilozófusok aláírtak egy hasonló igazolást, és Vas urat kivételre méltónak nyilvánították. Bibó úr, aki segítette barátját és jelentős szolgálatokat tett a zsidóknak - ebben az időben elküldte az igazolást aláírás végett Moór professzornak. Aláírta. Vas urat mentesítették... Mindazonáltal Vas úr igazolása volt hosszú ideig az egyetlen dokumentum, amely révén a magyar jogi teoretikusok megtalálták egymást, és úgy cselekedtek, ahogy mindig is kellett volna: egymással egyetértésben" (Uo. 79. o.)
[9] Dr. Horváth Barna egyetemi ny. r. tanár szakvéleménye, amelyet Dr. Scneller Károly dékán Dr. Vas Tibor ügyvédnek a Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán felállítani tervezett "Általános jogtan és enciklopédia" elnevezésű tanszékre való meghívása alkalmából 1945. évi december hó 4-én a Kar elé terjesztett. MTAK Kézirattár Ms 5905/50-51.
[10] Horváth Barna 1946. március 24-én kelt levele Schneller Károly dékánnak. Közli: Ruszoly József, Bibó István a szegedi karon, Jogtudományi Közlöny 1992. 3-4. sz. 99. o.
[11] Horváth Barna, Bibó István, Szabó József szakvéleménye Vas Tibor tudományos munkásságáról (1947) MTAK Kézirattár Ms 5905/50-51.
[12] Szabadfalvi József, Viszony az elődökhöz. A marxista jogelmélet reflexiói a két világháború közötti magyar jogbölcseleti gondolkodásról, Világosság 2004. 4. sz. 9-10. o.; Gondolatok egy elhíresült vita jegyzőkönyve alapján (Ítéletek és vélemények a két világháború közötti magyar jogbölcseleti gondolkodásról) = Amabilissimus. A legszeretetreméltóbbak egyike. Loss Sándor Emlékkönyv, szerk. Szabadfalvi József, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Debrecen 2005 281-282. o.
[13] Hollósi Gábor, A debreceni Jog- és Államtudományi Kar története (1914-1949), Debrecen 2007., 72., illetve P. Szabó Béla, Tanulságos évtizedek. A Debreceni Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara (1914-1949), Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar - Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Debrecen 2011. 87. o.
[14] Hollósi Gábor: A debreceni Jog- és Államtudományi Kar története..., i.m. 75. o.
[15] Uo. 154. o. (252. lábjegyzet)
[16] Vas Tibor, Die Bedeutung der transzendentalen Logik in der Rechtsphilosophie, Acta Litterarum ac Scientiarium Reg. Universitatis Hung. Francisco-Josephinae. Sectio: Juridico-Politica. Tom. VI. Fasc. 1. Szeged 1935 (Faximile kiadás: Die Schule von Szeged. Rechtsphilosophische Aufsätze von István Bibó, József Szabó und Tibor Vas..., i. m. 145-237. o.) Vas könyvét később japán nyelvre is lefordították, ami a hazai jogtudományi irodalomban példanélkülinek mondható. Vö. Senkenteki hotetsugaku. Yufukanshobo, Tokyo 1941
[17] Bibó István, Vas Tibor: Die Bedeutung der transzendentalen Logik in der Rechtsphilosophie, Jog 1935. 2-3. sz. 151. o.
[18] Vas Tibor, Die Bedeutung der transzendentalen Logik in der Rechtsphilosophie., i.m. 9. o.
[19] Uo. 17. o.
[20] Uo. 20. o.
[21] Kelsen, Hans, Reine Rechtslehre, Deuticke Verlag, Leipzig - Wien 1934 (Magyar nyelven: Kelsen, Hans, Tiszta Jogtan (Bibó István fordításában), ELTE Bibó István Szakkollégium, Budapest 1988
[22] Vas Tibor, Die Bedeutung der transzendentalen Logik in der Rechtsphilosophie., i.m. 90. o.
[23] Uo. 91. o.
[24] Vö. Szabó József, Tibor Vas, Die Bedeutung der transzendentalen Logik in der Rechtsphilosophie, Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, 29 (1935/1), 97-99. o.; Bibó István, Vas Tibor: Die Bedeutung der transzendentalen Logik in der Rechtsphilosophie..., i.m. 150-151. o.
[25] Vas Tibor, A tiszta jogtan és szemléleti jogelmélet (Szellem és Élet Könyvtára), Kecskemét, é. n. [1937]
[26] Horváth, Barna, Rechtssoziologie. Probleme des Geselschaftslehre und der Geschichtslehre des Recht. Verlag für Staatswissenschaften und Geschichte G.m.b.H., Berlin-Grunewald, 1934. Magyar nyelven: Jogszociológia. A jog társadalom- és történelemelméletének problémái (Ford. Zsidai Ágnes) Osiris Kiadó, Budapest 1995
[27] Vas Tibor, A tiszta jogtan és a szemléleti jogelmélet..., i.m. 1. o.
[28] Uo. 7. o.
- 183/184 -
[29] "A kapitalista erkölcs az imperializmus szolgálatában más nemzetek meghódítására törekszik és ez a nemzetek közötti alárendeltséget és függőséget hozza létre. A szocialista erkölcs a nemzetek önrendelkezését, mellérendeltségét és egyenjogú együttműködését tanítja, és e tekintetben példaképen hivatkozhatunk a Szovjetunió 1936-ban életbelépett sztálini alkotmányára." Vö. Vas Tibor, A szocialista erkölcs, Tiszatáj 1948. 11-12. sz. 508. o.
[30] Vas Tibor, Az állam- és jogtudomány jelentőségéről, Állam és Igazgatás 1951. 9-10. sz. 507. o.
[31] Vas Tibor, A. J. Visinszkij: A perbeli bizonyítás elmélete a szovjet jogban = A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi - Történeti Tudományok Osztályának Közleményei II. köt. (szerk. Szabó Imre) MTA, Budapest 1952. 458. o.
[32] Vas Tibor, A burzsoá jogfogalom meghatározásának marxista bírálata, Jogtudományi Közlöny 1950. 1-2. sz. 6. o. Lényegében ugyanezen gondolatokat ismétli meg Moór Gyulára vonatkozóan az 1955-ben - az általa szerkesztett - Antalffy György, Halász Pál, Szabó Imre, Vas Tibor nevével fémjelzett Állam- és jogelmélet című egyetemi jegyzet. Vö. Antalffy György - Halász Pál - Szabó Imre - Vas Tibor, Állam- és jogelmélet, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest 1955. 24-25. o. Szinte szó szerint ugyanezt olvashatjuk a Szabó Imre szerkesztette 1961-ben napvilágot látott Állam- és jogelmélet című, az állam- és jogtudományi karok számára készült Vas Tibor által írt jegyzet első füzetében. Vö. Antalffy György - Halász Pál - Szabó Imre - Vas Tibor, Állam- és jogelmélet. I. füzet. (Írta: Vas Tibor) Budapest 1961. 48-49. o.
[33] Antalffy György - Halász Pál - Szabó Imre - Vas Tibor, Állam- és jogelmélet, Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest 1955. 25. o.
[34] Vö. Vas Tibor: Általános állam- és jogelmélet, Egyetemi jegyzet. 1949/50. tanév. 1-2. félév, MEFESZ, Pécs 1950; Antalffy György - Halász Pál - Szabó Imre - Vas Tibor, Állam- és jogelmélet, [Egyetemi jegyzet] Közoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest 1952; Állam- és jogelmélet, szerk. Vas Tibor, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest 1960 (Vas Tibor által írt részek: Az állam- és jogelmélet tárgya és módszere. 11-27. o.; A klasszikus természetjog. 28-34. o.; Az újkanti jogelmélet. 61-67. o.; Jogforrás, jogalkotás. 200-212. o.); Antalffy György - Halász Pál - Szabó Imre - Vas Tibor, Állam- és jogelmélet, I. füzet. (Írta: Vas Tibor) Budapest 1961
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Debreceni Egyetem ÁJK.
Visszaugrás
