https://doi.org/10.14232/forvmaip.2025.2.127-142
Az információk megismerése, a titkok feltárása, valamint az evolúciós ösztönként is leírható kíváncsiság az emberiség történetének, civilizációk, birodalmak felemelkedésének és bukásának szerves részét képezték és képezik napjainkban is.
Mintegy tizenkét éve már, hogy Edward Snowden[1], az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (NSA) egyik munkatársa nyilvánosságra hozta a tömeges megfigyelés gyakorlatát, rámutatva arra, hogy az állam titkosszolgálati eszközeivel szemben az állampolgárok szinte védtelenek.
A folyamatosan változó biztonságpolitikai helyzet, a mai is folyó orosz-ukrán háború, az időről időre felbukkanó terrorcselekmények, a rohamosan fejlődő technológia és a modern kor megfigyelési botrányai (pl.: Pegasus-ügy) újra középpontba állítják a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét, és a nemzetbiztonsági szolgálatok feletti ellenőrzés kérdését.
Az állam nemzetbiztonság érdekében kifejtett tevékenysége szükségszerűen járhat együtt mások alapvető jogainak korlátozásával, egy demokratikus jogállamban azonban ez nem képzelhető el megfelelő garanciák kiépítése nélkül.
E tanulmány arra vállalkozik, hogy egy konkrét jogeseten keresztül ismertesse a hazai nemzetbiztonsági érdekből történő alapjogkorlátozás problematikáját.
- 127/128 -
A mai magyar nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetrendszerét a rendszerváltást követően alakították ki[2] és bár ezt megelőzően is végeztek titkos megfigyeléseket, a modern szervezetrendszer nem tekinti magát a rendszerváltást megelőzően működő állambiztonsági szervezet közvetlen jogutódjának.
Az Országgyűlés 1995 decemberében kétharmados többséggel fogadta el a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényt, amely az elmúlt évtizedben számos módosításon és átalakításon esett át.
Magyarországon kétpólusú - katonai és polgári szegmensből álló - nemzetbiztonsági szervezetrendszerben, öt nemzetbiztonsági szolgálat működik, ezen felül pedig több olyan szervezetről is rendelkezik a vonatkozó jogszabályi keretrendszer, amely bár nem a nemzetbiztonsági szolgálat tagjaként, de titkos információgyűjtésre van feljogosítva.[3]
A nemzetbiztonsági szervezetrendszer az Alkotmányvédelmi Hivatal, Információs Hivatal, Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, valamint egy központi nemzetbiztonsági értékelő-elemző és a kormányzati tájékoztatási feladatokat kizárólagosan ellátó Nemzeti Információs Központból áll.
Az elmúlt évek megfigyelési botrányai (pl. Pegasus-ügy) megkövetelik, hogy a tanulmány röviden említést tegyen a nemzetbiztonsági szolgálatok irányítási kérdéseiről. Leszögezhető, hogy a tevékenység jellegéből adódóan elsődlegesen politikai irányítás alatt álló szervezetrendszerről beszélhetünk.
A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása konstansan a honvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozott és tartozik. A polgári szegmens azonban többször is gazdát cserélt. 2010-ig a nemzetbiztonsági szolgálatok kormányzati irányítását tárca nélküli miniszter látta el, aki 2002-2007 között a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter volt.[4]
2010-2022 között a belügyminiszter irányítása alá került a polgári nemzetbiztonság irányítása, a polgári hírszerzést kivéve, amelyet a külügyminiszter, majd a miniszterelnökséget vezető miniszter irányított.[5]
2022-től az összes polgári nemzetbiztonsági szolgálat a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető[6] miniszter irányítása alá került.[7]
Tekintettel arra, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységüket elsősorban "titokban" sokszor a társadalom tagjainak tudomása nélkül végzik, és kell, hogy végezzék, számtalan alapjogi kollízió merülhet fel eljárásuk során.
- 128/129 -
2023. április 28-30. között Ferenc pápa Magyarországra látogatott. Az apostoli látogatása tiszteletére nagyszabású rendezvénysorozatot hirdettek. A rendezvény lebonyolításához országos szinten kerestek önkénteseket. Koczka István a Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskola matematikatanára is önkéntesként regisztrált. A szervezők a regisztrációját elfogadták, azonban pár nappal az eseményt megelőzően tájékoztatták, hogy a Biztonsági Háttérellenőrzést Koordináló Rendszerben (a továbbiakban BHKR) jelzést kaptak, hogy önkéntesi regisztrációjának elfogadása büntetőjogi, közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarországra nézve. A biztonsági átvilágítás során felmerült problémák miatt Koczka Istvántól megtagadták, hogy önkéntesként szolgáljon a pápalátogatás rendezvényein.
Az események miatt a matematikatanár az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban Info tv.) 14. § b) pontja és 17. § (1)-(2) bekezdése alapján a személyes adataihoz való hozzáférési jogának érvényesítésének érdekében kérelmet terjesztett elő a Nemzeti Információs Központnál [a továbbiakban: NIK], és kérte, hogy tájékoztassák arról, hogy mely személyes adatait kezelik, ezeket az adatokat milyen forrásból szerezték meg, mi volt az adatkezelés célja és jogalapja, valamint hogy tájékoztassák arról, hogy önkéntesként történő közreműködése Magyarország büntetőjogi, közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági kockázatát eredményezné-e.
A kérelmében foglaltakat azonban a NIK az Info tv. 16. § (3) bekezdés e) pontja alapján a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban Nbtv.) 48. § (1) bekezdésére hivatkozással, nemzetbiztonsági érdekből megtagadta.
A NIK kérelemre adott válasza és érvelése gyakorlatilag azt jelentette, hogy álláspontjuk szerint még az is nemzetbiztonsági kockázatot jelentene, ha elmondanák, hogy miért jelent nemzetbiztonsági kockázatot a kérelmező.
A döntés ellen Koczka István jogellenes adatkezelés megállapítása iránt pert indított.[8] Keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a NIK jogellenesen kezelte adatait, amely két irányból is megvalósult: egyrészt a hozzáférési jog gyakorlásának jogellenes megtagadása, másrészt a hozzáférési jog megtagadásának érdemben nem megalapozott indokkal történő elutasítása is megvalósította a jogsértést.
A felperes kérte a bíróságot, hogy kötelezze a NIK-et, hogy hozzáférési joga keretében tájékoztassa, hogy a felperes:
- mely személyes adatait kezelik,
- mely szerv adatszolgáltatása alapján került a felperes a BHKR-be,
- mikor kerültek a felperes adatai a BHKR-be,
- ki az adatkezeléssel összefüggő adatfeldolgozó,
- melyek az adatok forrásai,
- milyen időpontokban gyűjtötték a felperesről az adatokat,
- hány alkalommal és mely időpontokban állapítottak meg a felperessel szemben kockázatot,
- 129/130 -
- milyen konkrét adatok alapján,
- milyen időtartamban várható az adatkezelés,
- mi az adatkezelés célja és jogalapja (jogszabályi hivatkozás megjelölésével)
- melyik nyilvántartásban és milyen iktatószámon tartják nyilván az adatait.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi védekezésében arra hivatkozott, hogy az eljárását az anyagi- és eljárásjogi szabályok és a jogszabályi előírások betartásával folytatta le, ezért a jogellenes adatkezelés nem valósult meg, a hozzáférési jog gyakorlásának korlátozása a jogkorlátozás szabályainak megfelelően történt.
Az Nbtv. a főigazgató számára biztosítja annak a lehetőségét, hogy nemzetbiztonsági érdekből megtagadja az érintett tájékoztatását, mely nemzetbiztonsági érdek a jelen ügyben az Nbtv. 8/A. § (3) bekezdés f) pontja alapján végzett tevékenységgel - amely alapján országos jelentőségű, több szervet érintő, valamint a Kormány, a Kormány nemzetbiztonsági döntéseit előkészítő szervezet, valamint annak munkáját segítő munkacsoport által meghatározott ügyekben elemző-értékelő és koordinációs tevékenységet lát el - összefüggő eljárásrend és módszertan, valamint az alperes kezelésében lévő adattárak átvilágíthatatlanságához fűződő érdek, melynek védelme fontosabb a személyes adatok kezelésének megismeréséhez fűződő érdeknél.
Az eljárás során az alperes előadta, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok összes, elemző tevékenységet folytató szakterületével konzultált, ez alapján ítélte meg, hogy egyértelműen arányos és szükséges a felperes alapjogának korlátozása, mivel más mód nem áll rendelkezésre a nemzetbiztonsági érdek biztosítására, ezzel is óvva Magyarország szuverenitását.
A felperes adatigénylésre vonatkozó kérelmének megtagadásának indokolási hiánya körében azzal érvelt, hogy az Info tv. 16. § (3) bekezdés e) pontja határozza meg az elutasítás lehetséges indokait. Ezek közül az alperes mivel konkrétan a nemzetbiztonsági érdekre hivatkozott, amely egyben a döntés indokolása is, így megfelelt az indokolási kötelezettségnek.
Leszögezte, hogy a felperes adatainak kezelése nem értelmezhető a felperes kifejezett megfigyeléseként, a nemzetbiztonsági kockázat pedig nem jelent egyszerre büntetőjogi felelősséget, illetve büntetőjogi felelősségre vonást, ezért nem is jelenthető ki, hogy a bűncselekmény elkövetésének hiánya egyben a nemzetbiztonsági kockázat hiányát is jelentené.
A felperes adatigénylését, hozzáférési jogának megtagadását a nemzetbiztonsági érdek tette lehetővé, amely közérdeknek tekinthető, ennek megítélése pedig az alperes feladata és felelőssége volt.
A bíróságnak tehát abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az alperesi pozícióban lévő NIK az adatkezelésre irányadó jogszabályi rendelkezések megsértésével tagadta-e meg a felperes hozzáféréshez való jogát.
Az elsőfokú bíróság a keresetet részben találta megalapozottnak. A bíróság rögzítette, hogy a hozzáféréshez való jog megtagadása esetén az adatkezelő köteles a megtagadás tényéről, valamint jogi és ténybeli indokairól tájékoztatni a kérelmezőt. A rendelkezésre bocsátott iratokból és perben előadottakból az szűrhető le, hogy a megtagadásnak az okát, egyszerűen a nemzetbiztonsági érdekre történő hivatkozással megjelölte a NIK, azonban a döntés jogi és ténybeli indokait mellőzte.[9] A fentiek alapján a bíróság megállapíthatónak
- 130/131 -
találta, hogy az alperes adatkezelése jogszabálysértő volt, azonban a felperes által feltett kérdések egy része túlterjeszkedik a törvényi előírások által megadható információkon.
Mindkét fél fellebbezése folytán az ügy a Fővárosi Ítélőtáblához[10] került. Az Ítélőtábla az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására utasította a Fővárosi Törvényszéket. Az Ítélőtábla rögzítette, hogy ahhoz, hogy a bíróság a hozzáféréshez való jog megtagadásának jogszerűségéről dönteni tudjon, ismernie kell azokat a személyes adatokat, amelyeket az alperes a felperes vonatkozásában kezelt, vagyis amely adatok alapján úgy döntött, hogy nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással megtagadja a hozzáféréshez való jog gyakorlását.
A másodfokú bíróság hivatkozott a Kúria irányadó jogértelmezésére, miszerint az alapjog-korlátozás szükségességénél figyelembe kell venni, hogy a minősítés alapjául szolgáló közérdek a hatályos szabályozási környezetben alkotmányos értéket takar, az arányosság megítélésekor pedig irányadó az is, hogy az érintett a minősített adatokon kívül az ügy iratait megismerheti, továbbá, hogy az alperes határozata a megtagadási okok tekintetében indokolást tartalmaz-e, végül az, hogy a bíróság a minősített iratokba történő betekintés során az arányosságról döntött-e.[11]
Azonban az első fokon eljáró bíróság az érdekmérlegelést nem végezte el - annak ellenére sem, hogy a felperes indítványozta, hogy a bíróság, amennyiben szükséges, hívja fel az alperest az iratok zárt módú csatolására - ezen feladatát elhárította azzal, hogy az alperes érdemben nem indokolta meg a tájékoztatási és kiadási kérelem elutasítását.
Ennek elmulasztásával azonban az Ítélőtábla érdemben nem vizsgálhatta felül az elsőfokú döntést, hiszen a becsatolt bizalmas iratok alapján fellebbviteli fórumként első alkalommal végezte volna el az érdekmérlegelést, amellyel az elsőfokú bíróság szerepébe helyezte volna magát, megfosztva ezzel a feleket a rendes perorvoslat lehetőségétől.
A tanulmányban példaként felhozott jogeset, a személyes adatok védelme - pontosabban az információs önrendelkezési jog - és a nemzetbiztonsági érdek összeütközéséből eredő alapjogi kollízió feloldásának problémájára világít rá.
A fogalmi elemek és az alapjogi kérdések tisztázását követően az Alkotmánybíróság, valamint az EJEB gyakorlatának elemzése alapján arra keresi a választ a tanulmány, hogy megfelelően járt-e el a NIK a hozzáférési jog gyakorlásának nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva történő korlátozásakor.
Ehhez három alapvető kérdést kell megvizsgálni: (i) formai szempontból megfelelt-e a jogkorlátozás; (ii) tartalmi szempontoknak megfelelt-e a korlátozás, (iii) rendelkezésre áll-e a hatékony jogorvoslati lehetőség.
Nemzetbiztonsági célú adatkezelés: Az Info tv. a nemzetbiztonsági célú adatkezelést úgy határozza meg, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörében végzett adatkezelése, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító
- 131/132 -
szervének jogszabályban meghatározott felad- és hatáskörében végzett, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény hatálya alá tartozó adatkezelése.[12]
A jelzés alatt a törvény a nemzetbiztonsági szolgálatok által a feladataik végrehajtásához kapcsolódóan az adatkezelési rendszerekben kezelt adatra vonatkozóan elrendelt értesítési meghagyást érti, amely biztosítja a jelzéssel ellátott adatot érintő eseményről - így különösen az adatváltozásról, az adatot érintő intézkedésről, az adatra vonatkozó megkeresésről - az elrendelő nemzetbiztonsági szolgálat tudomásszerzését;
A nemzetbiztonsági kockázatot az Nbtv. csak a nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés szabályainál határozza meg, amely alapján kockázat akkor állapítható meg, ha a felmerülő körülmény miatt az ellenőrzött személy nem alkalmas az ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszony befolyástól mentes ellátására, vagy olyan körülmény merül fel, amely sérti vagy veszélyezteti a minősített adat védelméhez fűződő érdeket.[13]
Azt, hogy mi minősül nemzetbiztonsági érdeknek a törvény tág megfogalmazásban határozza meg.[14] Eszerint: a nemzetbiztonsági érdek Magyarország függetlenségének biztosítása és törvényes rendjének védelme. Ide tartozik az ország függetlensége és területi épsége elleni támadó szándékú törekvések felderítése, az ország politikai, gazdasági, honvédelmi érdekeit sértő vagy veszélyeztető leplezett törekvések felfedése és elhárítása, a kormányzati döntésekhez szükséges, külföldre vonatkozó, illetve külföldi eredetű információk megszerzése, az ország az alapvető emberi jogok gyakorlását biztosító törvényes rendjének, a többpárti rendszeren alapuló képviseleti demokráciának és a törvényes intézmények működésének jogellenes eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvések felderítése és elhárítása, valamint a terrorcselekmények, az illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelem, valamint a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák illegális forgalmának felderítése és megakadályozása.
A megfigyelés, titkos információgyűjtés, önmagában, már a lehetőségével is szükségképpen alapjogsértő. A magánszféra, a személyes adatok, és a személyiségi jogok védelme kerül szembe alkotmányos érték - nemzetbiztonság, bűnüldözés - védelmével.
Az Alaptörvény a személyes adatok védelméhez való jogot a magán- és családi élet, magánlakás, jóhírnév védelme körében szabályozza.[15] Vagyis a személyes adatok védelmének vizsgálatát tágabb körben érdemes elvégezni. Az Alaptörvény a magánszférát már szélesebb körben védi a korábbi alkotmánynál.
Bár a technológia robbanásszerű fejlődésével az információs világ elképesztő módon kitágult, alapjaiban érintve az adatvédelem, adatkezelés kérdéseit, a szabályozás tekinte-
- 132/133 -
tében lényeges változások nem történtek. Fontos ennek rögzítése, hiszen az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot, az információs önrendelkezési jog tartalmát még a korábbi alkotmányunk hatálya alatt munkálta ki, amelyekhez az Alaptörvény hatályba lépése óta nincs kötve.[16]
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság még ideje korán felismerte, hogy a korábbi megállapításokkal való szakítás az alkotmányos gyakorlat és hagyomány devalválódását jelenthetné, ezért 13/2013. (VI.17.) AB határozatában megteremtette annak lehetőségét, hogy a korábbi határozatainak elvi megállapításaihoz visszanyúlhasson. Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy "az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése"[17]
A fentiek értelmében a korábbi gyakorlat a tanulmányban ismertetett ügyben is irányadó.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve információs önrendelkezési jogként határozza meg, tágabb keretet engedve az alapjogi értelmezésnek.[18]
Ez alapján a személyes adatok védelméhez való jog tartalma, hogy mindenki szabadon, saját maga által rendelkezik az adatok feltárásáról és felhasználásáról. A személyes adatok védelmének egyik alappillére tehát az érintett önkéntes beleegyezése és az átláthatóság követelménye, vagyis, hogy mindenki számára követhető és ellenőrizhető az adatfeldolgozás útja, hogy ki, hol, mikor és milyen célra használja a személyes adatát.[19]
Fontos leszögezni, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jog nem abszolút, korlátozhatatlan jog, hiszen törvény elrendelheti a személyes adatok kötelező kiszolgáltatását, előírhatja a személyes adatok felhasználásának módját, és megtagadhatja az adatkezelés megismerhetőségét is.[20]
Önmagában az, hogy törvényi rendelkezés kizárhatja az érintett beleegyezésének, hozzájárulásának szükségességét már az információs önrendelkezési jog korlátját jelenti, és mint olyan csak abban az esetben lesz alkotmányos, ha megfelel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében meghatározott szükségességi-arányossági követelményeknek. Ez alapján alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.[21]
- 133/134 -
Az Alkotmánybíróság ezekben az esetekben a korlátozás alkotmányos határait tehát a szükségesség-arányosság tesztje alapján vizsgálja, és esetről esetre állapítja meg, hogy a jogszabályi rendelkezés megalkotása során a jogalkotónak volt-e alkotmányosan elismerhető, kényszerű oka az alapjog korlátozására és a korlátozás súlya az elérni kívánt céllal arányban áll-e, a lehetséges eszközök közül a jogalkotó a legenyhébbet választotta-e.[22]
Az alapjog-korlátozás általános tesztje bár elsődlegesen a jogalkotót kötelezi, az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény 28. cikke a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg. Az Alaptörvény rögzíti, hogy a jogalkalmazás során a bíróságok a jogszabályok szövegét "azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik."[23] "E követelményből [...] a bíróságoknak az a kötelezettsége adódik, hogy ha olyan jogszabályt értelmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jogszabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog korlátozását kizárólag a szükséges és arányos mértékű beavatkozás szintjére szorítsák."[24]
A fentiekből adódik, hogy a jogszabályoknak, amelyek a személyes adatok kezelésére, illetve feldolgozására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, olyan garanciákat kell biztosítania, amely lehetővé teszi, hogy az érintett személy az adat útját a feldolgozás során követni tudja, és lehetősége legyen jogainak érvényesítésére.
A nemzetbiztonsági szolgálatok működése alapvetően titkos és sajátos eszközöket alkalmazó tevékenység, azért igényel megfelelő jogi szabályozást, hogy a szolgálatok "semmilyen körülmények között ne jelenthessenek veszélyforrást a demokratikus jogrendre."[25]
A nemzetbiztonsági, közbiztonsági, bűnüldözési célok olyan alkotmányos érdekek, amelyek érvényesülése érdekében még a jogkorlátozás is megengedhető lehet, ha ennek alkotmányos feltételei fennállnak.
Az információs önrendelkezési jog alapján az érintettet megillető jogosultság a hozzáféréshez való jog, vagyis, hogy az adatkezelő az érintett személyes adatait és az azok kezelésével összefüggő információkat az érintett rendelkezésére bocsássa.[26]
Az Info tv. a hozzáféréshez való jog korlátját határozza meg[27], amikor lehetőséget biztosít az adatkezelő számára, hogy a kérelemben foglalt tájékoztatás teljesítését az elérni kívánt céllal arányosan késleltetheti, a tájékoztatás tartalmát korlátozhatja vagy a tájékoztatást mellőzheti, ha ezen intézkedések elengedhetetlenül szükségesek a törvényben foglalt célok eléréséhez.
- 134/135 -
Ilyen cél lehet a bűncselekmény hatékony és eredményes megelőzése és felderítése, a közbiztonság hatékony és eredményes védelme, az állam külső és belső biztonsága hatékony és eredményes védelme - így különösen a honvédelem és a nemzetbiztonság - vagy harmadik személy alapvető jogai védelmének biztosítása.
De főszabályként még a hozzáférési jog fentebb megjelölt okokból történő korlátozása esetén is köteles tájékoztatni a kérelmezőt a hozzáférési jog korlátozásának tényéről, valamint jogi és ténybeli indokairól.[28]
Ugyancsak a hozzáférési jog korlátozására ad felhatalmazást az Nbtv. 48. §-a, amikor rögzíti, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt adatokról az érintett kérelmére történő tájékoztatást, a személyes adatok törlését, valamint a nemzetbiztonsági szolgálat által kezelt közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet megtagadhatja a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója. A megtagadás nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelme érdekében történhet.
Fontos megjegyezni, hogy bár a törvény megjelöli a megtagadás lehetséges okait, magát a döntést a főigazgató diszkrecionális döntési jogkörébe utalja. Az információszabadsággal kapcsolatosan azonban az Alkotmánybíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen jellegű nyilvánosságkorlátozás önmagában alkotmányellenes. "Az információszabadság lényeges korlátozását valósítja meg az a szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy az információ megismerése elől elvont adat korlátlan ideig megőrizze »titkos« minőségét, ugyanakkor e kérdésben - ugyancsak korlátozó ismérvek nélkül - egyedül a titkossá minősítő jogosult diszkrecionális jogkörében dönteni."[29]
Ezen megállapítást azzal állította párhuzamba, hogy ha a jogalkotó a titokszabályozás során pontosan megjelöli a minősítés időtartamát[30], akkor a nem titkos adatok esetében nem alkalmazhat szigorúbb szabályokat, vagyis nem lehetséges, hogy a nem titkos adatoknál időtartamra tekintet nélkül engedi a hozzáférés megtagadását.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság gyakorlata szerint a hozzáférési jog jelentősége nem csupán az egyén oldaláról, az alapjog megfelelő érvényesítésében gyökerezik, de az átláthatóság biztosításának is kiemelten fontos eszköze. Az állami szervek által végzett adatkezelés során elengedhetetlen, hogy az átláthatóság a teljes adatkezelési folyamat során érvényesüljön. Az átláthatóság elve értelmében az érintett számára átláthatónak kell lennie, hogy milyen személyes adatait, mely adatkezelők, és miként, milyen formában, milyen célból kezelik. Ennek megismerésének módja a hozzáférési jog, amelynek érvényesülésén keresztül ellenőrizni lehet, hogy az adatkezelés jogszerűen történik-e.[31]
Az adatok megismerésének korlátozásával szemben formai követelmény, hogy arra kizárólag törvényben meghatározott eljárás eredményeként kerüljön sor.
- 135/136 -
Tekintettel arra, hogy mind az Info tv. mind az Nbtv. lehetőséget biztosít a hozzáférési jog korlátozására, az információ megismerésének megtagadására, így ezen feltételnek a NIK döntése formálisan megfelelhet.
Ugyanakkor a formai követelmény nem merül ki abban, hogy a korlátozás törvényi felhatalmazáson alapul. A törvényben meghatározottság követelménye összetett tartalommal bír. A szabályozásnak kellően pontosnak, hozzáférhetőnek és előreláthatónak kell lennie a címzettek számára, és magában foglalja azt is, hogy sem alacsonyabb szintű jogforrás, sem jogalkalmazói döntés azt nem ronthatja le.[32]
A strasbourgi bíróság következetes gyakorlata is rámutat, hogy a jogok gyakorlásába történő beavatkozás csak akkor tekinthető törvényesnek ("lawfulness"), ha az azt lehetővé tévő szabályozás kellően pontos, előrelátható és megfelelő garanciákat tartalmaz az önkényes beavatkozásokkal szemben.[33]
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében az alapjogok korlátozására irányuló szabályozásnál pontosan és világosan meg kell határozni a beavatkozás feltételeit, a beavatkozás terjedelmét és korlátait, ellenkező esetben a jogalkalmazó számára túl széles mérlegelési lehetőséget biztosít, ami önkényes jogkorlátozást eredményezhet.[34]
Szintén a formai követelmények közé tartozik, hogy a diszkrecionális döntési jogkör ne legyen korlátlan. A jogkorlátozás nem alapulhat pusztán a hatóság szabad belátásán, annak törvényben meghatározott, objektív szempontokon kell alapulnia. Ha a jogszabály túl széles mérlegelési lehetőséget biztosít a hatóság számára, az sérti a jogbiztonság követelményét.[35]
Ide sorolható továbbá az eljárási garanciák meglétének vizsgálata is. Vagyis a formai szempontok között értékelni kell, hogy a szabályozás és a konkrét eljárás tartalmaz-e olyan garanciákat, amelyek képesek ellensúlyozni a titkosságból eredő információs aszimmetriát.
A garanciákhoz szorosan kapcsolódik az indokolási kötelezettség, a döntés megfelelő módon történő dokumentálása, és az ellenőrzési mechanizmusok beépítése. Az indokolási kötelezettség nem csupán tartalmi, hanem formai garanciát is jelent, mivel ez biztosítja az eljárás átláthatóságát és ellenőrizhetőségét. Az indokolási kötelezettség egyfajta önkontrollt is jelent, arra ösztönzi az eljáró szervet, hogy az ügy releváns tényeit megfelelően tárja fel, az ügyben alkalmazandó jogszabályok értelmezésénél körültekintően járjon el, ezzel előmozdítva a döntés megalapozottságát.[36] Az indokolási kötelezettség a későbbiekben
- 136/137 -
ismertetett hatékony jogorvoslat érvényesülését is támogatja, hiszen egy minőségi indokolás elősegíti egy esetleges jogorvoslati kérelem elkészítését, és a fellebbviteli fórum számára a jogorvoslat elbírálását.[37]
A tanulmány elején ismertetett ügyben megállapítható, hogy a formai szempontoknak történő megfelelés hagy némi kivetni valót maga után. Bár az Nbtv és az Info tv lehetőséget biztosít a hozzáférési jog korlátozására, a pusztán nemzetbiztonsági érdekre történő hivatkozás - konkrét ténybeli indokolás nélkül - nem felelhet meg az indokolási kötelezettség minimális követelményeinek. Egy konkrét ügyben a döntést a tényállás, a bizonyítékok, a bizonyítékok értékelése, valamint a mérlegelés indokainak kifejtése támasztja alá. Ha ezeknek a minimális követelményeknek nem felel meg a döntés, akkor az felvetheti a döntés alkotmányellenességét. és nem biztosítja az eljárás ellenőrizhetőségét.[38]
A jogkorlátozás tartalmi követelménye, hogy az megfeleljen a szükségesség-arányosság követelményének.
A tartalmi feltételekhez szorosan kapcsolódó követelmény, hogy a hozzáférés korlátozásáról szóló döntés felett érdemi és hatékony bírói jogorvoslati lehetősége legyen, amely nem csak a formai kritériumok vizsgálatára, hanem a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára is kiterjed.[39]
"A nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység és általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. A nyilvánosság próbája nélkül az állam polgáraitól elidegenedett gépezetté, működése kiszámíthatatlanná, előreláthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válna, mert az állam működésének átláthatatlansága fokozott veszélyt jelent az alkotmányos szabadságjogokra"[40]
Korábban az Alkotmánybíróság már alkotmányos követelményként[41] határozta meg, hogy az Nbtv. adatnyilvánosság korlátozása során a döntéshozó - a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója - nem szabad belátása alapján, hanem csak akkor tagadhatja meg a tájékoztatást, ha annak teljesítése nemzetbiztonsági érdeket sértene vagy mások jogát sértené. A bíróság ezekben az ügyekben a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatójának a nemzetbiztonsági érdek vagy mások jogainak sérelmére, mint megtagadási döntés feltételére való hivatkozás megalapozottságát vizsgálta.
- 137/138 -
A hozzáférési jog korlátozásával kapcsolatban érdemes említést tenni az Alkotmánybíróság nyilvánosságkorlátozással kapcsolatos álláspontjáról, mert a két folyamat szervesen kapcsolódik egymáshoz. A nyilvánosság szabályozásával kapcsolatos vizsgálata kapcsán mondta ki, hogy a vizsgált nyilvánosságkorlátozás nem válik alkotmányossági szempontból kielégítő megoldássá azáltal, hogy kérelemre az adatok megismerését a szerv vezetője engedélyezheti. E döntés ugyanis az érintett szerv szabad belátáson alapuló döntési (diszkrecionális) jogkörébe tartozik, s az csak formálisan vizsgálható felül. Egy alapvető jog érvényesülése azonban nem függhet az adatkezelő szerv ilyen döntésétől.[42]
Az Nbtv. 48. § (2) bekezdése rögzíti, hogy az érintettektől érkező kéréseket nyilván kell tartani, a kérelmekről, azok elbírálásának módjáról, az elutasítás indokairól évente tájékoztatniuk kell a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot.
A nemzetbiztonsági érdekre hivatkozás során a döntéshozónak mérlegelnie kell a nemzetbiztonsági érdek és az alapjogi sérelem között. Vagyis az ország biztonsági érdekei védelmének mérlegelésén, a politikai (bel- és külpolitikai) szempontok figyelembevételén túlmenően a nemzetbiztonsági érdek és az alapjogok ütközésének kiegyenlítése is a vizsgálatát kell képezze.
A nemzetbiztonsági érdekre történő hivatkozás során nem feltétlenül az érintettről megszerzett adat, információ megismerése jelent veszélyt, hanem az eljárás technikája, módszere, iránya, amelynek megismerése sértheti az állam érdekeit és ellehetetlenítené a további feltáró tevékenységet.[43]
A szükségességi arányossági követelmények tisztázása során meg kell találni az egyensúlyt a nemzetbiztonság megóvása érdekében az állami érdekeket szolgáló eljárási szabályok és az érintetett az állami önkénytől védő, eljárásjogi garanciák között.[44]
Végezetül az alapjog korlátozás általánosan elfogadott feltételrendszerének való megfelelés nem csupán az alapjogvédelem szempontjából bír jelentőséggel, de a jogállamiságnak is fontos követelménye. Mivel a jogállamiságra vonatkozó B) cikk (1) bekezdés és a korábbi Alkotmány 2. § (1) bekezdése tartalmilag megegyezik, ezért a titkosszolgálati eszközök szükségességére és arányosságára vonatkozó alkotmánybírósági elvi megállapítások figyelembe vehetőek[45], ahogy arra az Alkotmánybíróság is több határozatában utalt.
A hatékony jogorvoslathoz való jog a tisztességes eljárás immanens része. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése a hatósági döntések vonatkozásában expressis verbis rögzíti a bíróság általi felülvizsgálat lehetőségét. E követelmény a nemzetbiztonsági célú adatkezelések során is irányadó, bár megvalósulása és biztosítása a nemzetbiztonsági szolgálatok "titkos" tevékenységéből kiindulva nehézségekbe ütközik.
- 138/139 -
A hatékony jogorvoslathoz való jog nem merül ki pusztán abban, hogy az érintett számára formálisan lehetővé teszi a bírósághoz fordulás lehetőségét. A jogorvoslat csak akkor tekinthető hatékonynak, ha az érintett megfelelő információkkal rendelkezik a döntés indokairól, és ezek alapján képes érdemben vitatni annak jogszerűségét. Amennyiben a hatóság a döntés indokolását teljes egészében a nemzetbiztonsági érdek általános hivatkozására alapozza, az a jogorvoslati jog kiüresedéséhez vezethet.[46]
A strasbourg-i esetjog is rámutat, hogy a titkos megfigyelések és nemzetbiztonsági intézkedések esetében a jogorvoslat hatékonyságát nem kizárólag az érintett által igénybe vehető eljárások megléte határozza meg, hanem az is, hogy léteznek-e olyan intézményi garanciák, amelyek képesek ellensúlyozni az információs aszimmetriát. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is következetesen hangsúlyozza, hogy ezekben az ügyekben különös jelentősége van a független és pártatlan fórumok szerepének, amely jogosult a minősített adatok megismerésére és azok alapján az alapjog-korlátozás szükségességének és arányosságának vizsgálatára.
Ezzel összhangban az Európai Unió Bíróságának gyakorlata is megköveteli, hogy a nemzetbiztonsági indokra hivatkozó hatósági döntések esetében az érintett számára biztosított legyen a hatékony jogorvoslat lehetősége. A GM-ügyben hozott döntés rámutatott arra, hogy még akkor is szükséges bizonyos minimális információközlés, ha a döntés alapjául szolgáló adatok részben minősítettek, mivel ezek hiányában a jogorvoslat pusztán formálissá válik.[47]
Az Európai Unió Bíróságának GM-ügyben[48] tett elvi jellegű megállapítása is rögzíti, hogy "helytelen az a jogértelmezés, amely alapján egy állam nemzetbiztonsági okokra hivatkozva gyakorlatilag megfoszthat egy ügyfelet az alapvető eljárási jogaitól."[49] Vagyis ahhoz, hogy a hatékony jogorvoslat gyakorolható legyen biztosítani kell az eljárás dokumentumaihoz való hozzáférést még akkor is, ha azok nemzetbiztonsági okokból minősített adatok miatt tikosítottak.[50]
A hatékony jogorvoslat biztosítása elsődlegesen a bíróságon keresztül valósulhat meg. A bíróságnak lehetősége van arra, hogy zárt tárgyalás keretében megismerje a minősített adatokat, és ezek alapján elvégezze az alapjog-korlátozás szükségességi-arányossági vizsgálatát. Ez a mechanizmus biztosíthatja azt, hogy az érintett jogai akkor is védelmet kapjanak, ha az információk széleskörű megismerése nem lehetséges.
A hatékony jogorvoslat tényleges érvényesülése attól is függ, hogy a bíróság valóban él-e azzal a lehetőséggel, és nem korlátozza vizsgálatát pusztán a formai követelmények ellenőrzésére. Amennyiben a bíróság nem vizsgálja érdemben a nemzetbiztonsági érdek fennállását és az alapjog-korlátozás arányosságát, úgy a jogorvoslat intézménye nem képes betölteni alkotmányos funkcióját.
- 139/140 -
A vizsgált ügyben különösen jól látható, hogy a hatékony jogorvoslat szorosan összefügg az indokolási kötelezettséggel és a bíróság aktív szerepvállalásával. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy az érdemi felülvizsgálathoz elengedhetetlen a releváns adatok megismerése, hiszen enélkül az alapjogkorlátozás általános tesztje nem végezhető el.
Összességében megállapítható, hogy a hatékony jogorvoslat követelménye a nemzetbiztonsági célú adatkezelések esetében csak akkor érvényesül, ha az eljárás három eleme - a megfelelő indokolás, a minősített adatok bírói hozzáférhetősége, valamint az érdemi bírói mérlegelés - együttesen biztosított.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága a titkos megfigyelésekhez kapcsolódó ügyeket elsődlegesen az Egyezmény 8. cikkében foglalt magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog körében vizsgálja. Az Egyezmény értelmében Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. " A 8. cikk 2. pontja pedig rögzíti a korlátozáshoz szükséges, általában elfogadható indokokat, "E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges. "
A 8. cikkel kapcsolatban az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) kiterjedt esetjoggal rendelkezik. A kapcsolódó ügyekben az Bíróság meghatározta a titkosszolgálati eljárások általánosan elfogadott garanciáit, amelyek megléte esetén az állam mentesülhet az egyezményes jog megsértésének megállapítása alól.
A Bíróság a "rejtett nyomozáshoz" kapcsolódó ügyeket az Egyezménynek a magánélet szabadságát védő 8. Cikke rendelkezésein keresztül vizsgálja. A Bíróság az ítéleteiben rámutatott, hogy a 8. Cikk. 1. bekezdésében garantált jog egy demokratikus társadalomban csak a 2. bekezdésben meghatározott törvényes keretek között, az ott rögzített célokból, a szükségesség igazolása mellett korlátozható.
A törvényesség nem csupán azt jelenti, hogy a korlátozás lehetséges eseteinek törvényben meghatározottnak kell lennie. Ez alatt értendő az is, hogy a szabályozásnak meg kell felelnie a jogállamiság elveinek. A titkos információgyűjtés szükségképpen kizárja a hatékony jogorvoslat lehetőségét, elengedhetetlenül fontos, hogy az alkalmazást lehetővé tévő eljárási rend kellő garanciát nyújtson az egyén jogainak védelmére. Ehhez három szakaszból álló ellenőrzésre van szükség: a beavatkozás elrendelésekor, a beavatkozás végrehajtásakor, valamint annak befejezését követően. Az ellenőrzést a végrehajtó hatalomtól független testületnek kell végeznie.
Gyakorlatában a Bíróság hangsúlyozza azokat a követelményeket, amelyek a titkos eszközök használatára vonatkozó szabályozásnak tartalmaznia kell. Kiemelte, hogy éppen azért, mert az alapjogokba történő beavatkozás titkos, s mert az ilyen eszközök használata a végrehajtó hatalomnak "beláthatatlan" lehetőségeket ad, elengedhetetlen, hogy már maguk az eljárások kellő garanciát nyújtsanak az egyén jogainak érvényesülésére.
- 140/141 -
Ez pedig megkívánja, hogy az államok hangsúlyt helyezzenek a precíz és részletes, követhető, az állampolgárok számára is hozzáférhető szabályok megalkotására. A jogi szabályozásból világossá kell válnia az ilyen eszközöket alkalmazó hatóság hatáskörének, az intézkedések lényegének, azok gyakorlása módjának. A Bíróság a világos normatartalom követelménye körében arra is rámutatott, hogy a törvényeknek tartalmazniuk kell a beavatkozást indokoló eseteket, körülményeket és a beavatkozás feltételeit. Minimális biztosítékként szerepelnie kell bennük továbbá az érintett személyek körének meghatározására alkalmas feltételeknek, az alkalmazás dokumentálására és a dokumentáció megóvására, valamint megsemmisítésének szabályaira vonatkozó rendelkezéseknek. Az alkalmazásról szóló döntés meghozatala körében pedig a hatóságok nem kaphatnak túl széles mérlegelési jogot.
A Szabó és Vissy v. Magyarország ügyben az EJEB megállapította, hogy a magyar titkosszolgálati szabályozás megsértette az Egyezmény 8. cikkét. A Bíróság szerint a szabályozás nem tartalmazott megfelelő garanciákat az önkényes beavatkozás ellen, hiányzik a független engedélyezési mechanizmus, nem átláthatóak a szabályok az érintettek számára, valamint a hatékony jogorvoslat lehetősége sem biztosított.
A Szabó és Vissy v. Magyarország[51] ügyben a Bíróság újfent megerősítette korábbi, titkosszolgálati eljárásokhoz kapcsolódó esetjogát, figyelembe véve a nemzetbiztonsági szolgálatok számára rendelkezésre álló különleges eszközöket és lehetőségeket is.
Klass és mások v. Németország[52] ügyben Németország ellen nyújtottak be indítványt, amiért a titkosszolgálati megfigyelések jogi szabályozása úgy engedi a lehallgatások foganatosítását, hogy az érintettek nem szerezhetnek róla tudomást és a megfigyelésekkel kapcsolatban jogorvoslati lehetőséget sem biztosít a törvény. Az EJEB következetes gyakorlatának megfelelően rögzítette, hogy a titkos megfigyelések önmagában nem sértik az Egyezmény 8. cikkében deklarált magánélet védelméhez fűződő jogot, ha a jogalkotó megfelelő garanciákat épít be az eljárásba.
Vagyis a nemzetbiztonsági érdek megalapozott indoka lehet az alapjog korlátozásnak, de nem érvényesülhet korlátlanul.
Roman Zakharov v. Oroszország[53] ügyben egy orosz újságíró fordult a Bírósághoz amiért az orosz szabályozás bírósági engedélyezés vagy kontroll nélkül lehetővé teszi a távközlési eszközök megfigyelését. Az ügyben hozott döntés mérföldkőnek számított a tömeges megfigyelések szabályozása szempontjából. A Bíróság álláspontja szerint alkotmányosan nem igazolható az olyan szabályozás, amely átláthatatlan, és hiányzik belőle a független kontroll, valami az érdemi jogorvoslat lehetősége. Ezekben az esetekben önmagában a garanciák nélküli megfigyelési rendszer működése elegendő az egyezményes jog sérelmének megállapításához, nincs szükség a konkrét megfigyelés bizonyítására.
Liberty és mások v. Egyesült Királyság[54] ügyben emberi jogi civil szervezetek fordultak a Bírósághoz arra hivatkozva, hogy a brit kormány titkosszolgálata nemzetközi telekommunikációs folyamatokat hallgatnak le jogszerű indok nélkül, átláthatatlan formában.
- 141/142 -
A Bíróság álláspontja szerint a sérelem abban merül ki, hogy a megfigyelésekre vonatkozóan nem kerül meghatározásra a megfigyelés hatóköre, a megfigyelés időtartama, valamint hiányzik a független kontrollmechanizmus beépítése.
A modern társadalmakban a nyilvánosság, a magánszféra és a nemzetbiztonság közötti kapcsolódás sokszor alapvető államszervezeti és alapjogi problémákat hoz felszínre. A titkos információgyűjtés és a leplezett eszközök alkalmazása során fellépő alapjogi kollíziók különösen élesnek tűnhetnek Magyarországon, tekintettel a jogszabályi keretrendszer és az emberi jogok védelme közötti egyensúlyozás politikai relevanciája miatt is.
A nemzetbiztonságra hivatkozva végzett titkos információgyűjtés során gyakran kérdésessé válik a jogszerűség, különösen olyan esetekben, amikor az eljárások nem átláthatóan és nem az alapelveknek megfelelően zajlanak. Az alapjogi kollíziók kezelése Magyarországon komplex feladat, amely nemcsak jogi, hanem etikai és politikai dimenziókat is magában foglal, és elengedhetetlen a demokratikus társadalom működéséhez.
The pursuit of knowledge, the uncovering of secrets, and the curiosity that may even be described as an evolutionary instinct have long been integral to the history of humankind, shaping the rise and fall of civilizations and empires, and continue to do so today. Approximately twelve years ago, Edward Snowden, a former contractor of the National Security Agency (NSA), revealed the practice of mass surveillance, highlighting the extent to which individuals are vulnerable to the secret tools of the state.
The continuously evolving security environment, the ongoing Russo-Ukrainian War, recurring acts of terrorism, rapid technological development, and modern surveillance scandals (such as the Pegasus affair) have once again brought the activities of national security services-and the question of their oversight-into the spotlight.
State actions undertaken in the interest of national security may inevitably involve the restriction of fundamental rights. However, in a democratic state governed by the rule of law, such limitations cannot be justified without the establishment of adequate safeguards.
This paper examines the conflict between the right to acces personal data and national security interest through a concrete legal case. It highlights how modern surveillance practices and evolving security challenges have intensified the role and scrutiny of national security services. ■
JEGYZETEK
* A kutatást a Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Humán és Társadalomtudományi Klaszterének Digitális Társadalom Kompetenciaközpontja támogatta. A szerző a "Digitális nyilvánosság jogi, politikai aspektusai kutatócsoport tagja.
[1] Younger, Nick: The case of Edward Snowden. National Whistleblower Center. 2020. https://www.whistle-blowers.org/news/the-case-of-edward-snowden/
[2] Kezdetben átmeneti szabályként a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi X. törvény és a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról szóló 26/1990. (II.14.) MT rendelet tartalmazta.
[3] A szervezeti sajátosságokkal kapcsolatban bővebben: Márton Balázs: Magyarország nemzetbiztonsági rendszerének intézményi jellemzői nemzetközi kitekintésben. Nemzetbiztonsági Szemle, 13. évfolyam. 2025. 1. szám. 64-67. pp.
[5] 212/2010. (VII.1.) Korm. rendelet 1. § (3).
[6] A kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 9.§ 14.
[7] A kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm rendelet 138. § 3.
[8] Fővárosi Törvényszék 17.P.21.818/2024/6.
[9] Fővárosi Törvényszék 17.P.21.818/2024/6.
[10] Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.696/2024/9.
[11] Kúria Kfv.37931/2021/8. számú ítélete.
[12] Info tv. 3. § 10 b) pont.
[13] Nbtv. 68. § (2) a)-b) pont.
[14] Nbtv. 74. § a) pont.
[15] Alaptörvény VI. cikk, a magán- és családi élet fokozott védelmét a jogalkotó a 7. alaptörvény-módosítással iktatta be.
[16] A jogalkotó az Alaptörvény negyedik módosításával mondta ki az Alaptörvény hatálybalépését megelőző AB határozatok hatályon kívül helyezését.
[17] 13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32].
[18] 20/1990. (X. 4.) AB határozat ABH 1990, 70.
[19] 2/1990. (II. 18.) AB határozat ABH 1990, 18.
[20] 15/1991. (IV. 13.) AB határozat ABH 1991, 4.
[21] Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés.
[22] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.; 56/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 312, 313.; 12/1999. (V. 21.) AB határozat, ABH 1999, 106, 112.; 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117, 129.
[23] Alaptörvény 28. cikk
[24] 3/2015. (II.2.) AB határozat, 30/2015. (X. 15.) AB határozat, 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, 14/2016. (VII. 18.) AB határozat.
[25] 16/2001. (V.25.) AB határozat, ABH 2001, 207, 213.
[26] Info tv. 14. § b).
[29] 2/2014. (I.21.) AB határozat, Indokolás [44]; 32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH 1992, 182, 183-184.
[30] 2009. évi CLV. törvény 5. § (6) bek.
[31] NAIH/2019/167/13.
[32] 5/2024. II.6.) AB határozat, ABK 2024, 3, 279, [34].
[33] Az EJEB a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos esetjogában rögzítette, hogy a vonatkozó szabályoknak részletesen meg kell határozniuk az ellenőrzési mechanizmusokat. Az átláthatatlan és ellenőrizhetetlen megfigyelési rendszer önmagában is egyezmény-sértő. Zakharov v. Oroszország Judgement of 4 December 2015; Klass és mások v. Németország Judgment of 6 September 1978.
[34] 13/2013. (VI.17.) AB határozat, Indokolás [33]; [46].
[35] 2/2014. (I.21.) AB határozat.
[36] Csatlós Erzsébet: A hatóság indokolási kötelezettségéről. Közjogi Szemle 17(1) 2024. 41-51. pp. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/4065928
[38] Csatlós Erzsébet: The Bermuda Triangle of Expulsion, Reasoning of Decision and Effective Legal Remedy in the Hungarian Legal Practice. Analele Universitatii De Vest Din Timisoara Seria Drept / Annals of the Timisoara West University Law Series 10(2). 2022. 13. p.
[39] 12/2004. (IV. 7.) AB hat, ABH 2004, 217; 21/2013. (VII. 19.) AB határozat, indokolás [39].
[40] 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 192.
[41] 2/2014. (I. 21.) AB határozat.
[42] 2/2014. (I. 21.) AB határozat, Indokolás [5].
[43] Csatlós Erzsébet: Nemzetbiztonság v. eljárási garanciák: A döntés indokainak megismerhetősége nemzetbiztonsági okok felmerülésekor. Nemzetbiztonsági Szemle, 13 (1). 2025. 15-37 pp.
[44] Csatlós 2025, 23. p.
[45] 32/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [70].
[46] Csatlós Erzsébet: Striking a Balance: EU Law, National Security, and Procedural Guarantees in Hungarian Immigration Procedures and the Lessons of the GM Case. ELTE Law Journal 12(2). 2025. https://ojs.elte.hu/eltelj/article/view/11372
[47] Uo.
[48] EUB C-159/21 GM v. Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (2022. szeptember 22.).
[49] Csatlós 2025, 17. p.
[50] Az ítélet kritikai szempontú elemzéséhez lsd: Csatlós Erzsébet: Az Európai Unió Bíróságának GM-ügyben hozott döntése: Nemzetbiztonsági okok és eljárási garanciák összecsapása a menekültügyi hatóság határozatában. Jogesetek Magyarázata (JeMa) 14(4). 2023. 57-65. pp.
[51] Szabó és Vissy v. Magyarország (Application no. 37138/14) Judgment 12 January 2016.
[52] Klass és mások v. Németország, (Application no. 5029/71) Judgment 6 September 1978.
[53] Roman Zakharov v. Oroszország (Application no. 47143/06) Judgment 4 December 2015.
[54] Liberty és mások v. Egyesült Királyság (Application no. 58243/00) Judgment 1 July 2008.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Közjogi Intézet; https://orcid.org/0000-0003-4748-9555.
Visszaugrás
