A magyar területfejlesztési rendszer legújabb eleme a különleges gazdasági övezet. Ennek 2020-as bevezetése a magyar jogrendszerbe azonnal heves vitákat váltott ki mind a szakirodalomban, mind a közéletben. Maga a név nem csenghet ismeretlenül, hiszen ez egy, a nemzetközi életben több évtizede használt fogalomnak, a Special Economic Zone-nak a tükörfordítása.
A Special Economic Zone (SEZ) "olyan, a külvilág felé nyitott terület, amelyet egy ország vagy egy régió jelöl ki gazdasági fejlesztési céljainak fényében, és ahol különleges gazdaságpolitikát és intézkedéseket fogadnak el."[2] Ez az intézmény volt az 1970-es években elkezdődött "kínai gazdasági csoda" zászlóshajója, az elmúlt évtizedek alatt pedig kifejezetten sikeres és népszerű területfejlesztési instrumentummá vált.[3] A kínai siker következményeként a világ számos pontján jelentek meg adaptációs kísérletek, ezek közül említést érdemel a Magyarországgal számos tekintetben (kulturálisan, földrajzilag, gazdaságilag) összehasonlítható helyzetben lévő Lengyelország, ahol 1994 óta összesen 14 SEZ működik, és lát el a jogalkotó által meghatározott feladatokat a munkahelyteremtés, a regionális különbségek csökkentése és a külföldi tőke vonzása terén.[4]
Annak ellenére, hogy a jogintézmény neve a Special Economic Zone tükörfordításának tekinthető, egy sajátosan hazai instrumentumról van szó. A különleges gazdasági övezet jogintézménye a magyar jogrendszerben 2020-ban jelent meg ekkor - a veszélyhelyzetre való tekintettel - a 135/2020. (IV. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban KgöR.) vezette be, majd ezt június 18-ával hatályon kívül helyzete, de a jogintézményt lényegileg változatlan formában fenntartotta a 2020. évi LIX. törvény (a továbbiakban Kgötv.).
A jogszabályokkal a Kormány megteremti annak a lehetőségét, hogy bizonyos területeket különleges gazdasági övezetté nyilvánítson. Ennek feltétele, hogy az ott megvalósuló beruházás legalább 5 milliárd forint teljes költségigényű, a vármegye területének jelentős részére kiható gazdasági jelentőségű, és munkahelyek tömeges elvesztésének elkerülését, vagy új munkahelyek létesítését szolgálja.[5] Az átminősítéssel az érintett területen fekvő, a települési önkormányzat tulajdonát képező vagyonelemek a vármegyei önkormányzat tulajdonába kerülnek és a helyi iparűzésiadó-bevétel a települési önkormányzat helyett a vármegyei önkormányzat költségvetését gazdagítja.
A különleges gazdasági övezet kijelölése a Kormány saját döntése. A Kgötv. ugyan úgy fogalmaz, hogy a Kormány a kijelölés megtörténte előtt kikéri az érintett települési és vármegyei önkormányzatok véleményét,[6] de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy az érintett önkormányzatoknak bármilyen együttdöntési joga lenne, a Kormánynak nem kötelező figyelembe vennie a konzultáció eredményét. A gödi különleges gazdasági övezetet esetében, amelyet eredetileg még nem a Kgötv. hanem a KgöR. alapján jelöltek ki, ugyanakkor még erre sem került sor, mivel az eredeti rendelet nem tartalmazta a Kormánynak ezt a konzultációs kötelezettségét. Az, hogy Göd Város Önkormányzata nem támogatta a különleges gazdasági övezet kijelölését, egyértelműen kiderült, ennek ellenére az átminősítés megtörtént. Jelenleg három különleges gazdasági övezet van Magyarországon, a gödi[7] mellett a Kormány Mosonmagyaróváron,[8] valamint Iváncsa község és Rácalmás város közigazgatási területén Duna-mente - Fejér megye elnevezéssel jelölt ki különleges gazdasági övezetet.[9]
Érdemes elsőként azt vizsgálni, hogyan jöhet létre különleges gazdasági övezet. A kijelölés feltételeit vizsgálva feltűnő, hogy a négy konjunktív feltétel két csoportba osztható, a törvényi felsorolás első két pontja objektív, míg a második kettő szubjektív feltételt fogalmaz meg. A szubjektív feltételek jelentése (a beruházás a vármegye területének jelentős részére kiható gazdasági jelentőségű, és munkahelyek tömeges elvesztésének elkerülését vagy új munkahelyek létesítését szolgálja) nem egyértelmű. Az, hogy honnantól számít egy beruházás a vármegye jelentős területére kihatónak, egyáltalán mi a vármegye jelentős területe, aligha objektíven eldönthető kérdés. Erre megfelelő megoldás lehetne a korábban említett előzetes hatástanulmány, de ez a kötelezettség nem jelenik meg a törvényben, és nincs nyilvánosan hozzáférhető nyoma annak, hogy ilyen készült volna az eddigi különleges gazdasági övezetek kijelölését megelőzően.
Mivel fogalommagyarázatot sem a törvény, sem a jogalkotó nem ad, azt kell feltételeznünk, hogy a kifejezésnek van valami köze a különösen érintett településekhez, amiket a Kormány a kijelölő kormányrendeletben határoz meg. A mosonmagyaróvári övezet esetében ez Mosonma-
- 77/78 -
gyaróvár városon kívül mindössze két kistelepülést, Károlyháza és Kimle községet jelenti. Eszerint tehát a Kormány értelmezésében ez a három település lefedi Győr-Moson-Sopron vármegye jelentős területét, miközben a megyében több, mint 180 település található. Egyértelműnek tűnik, hogy a Kormány értelmezése itt elszakad a kifejezés hétköznapi és nyelvtani értelmétől.
Hasonló a helyzet az általam szintén szubjektívnek tartott munkahelyvédelmi feltétellel is. Habár az "új munkahelyek létesítését szolgálja" kitétel önmagában egyértelműnek és objektívnek tűnik, valójában itt sem egyértelműen beazonosítható a jogalkotói cél. Nyelvtanilag akár két új munkahely lehetősége is megalapozná a feltétel teljesülését, de az egyértelmű, hogy ilyen kisszámú munkahely esetén teljesen indokolatlan a kormányrendeleti szabályozás, ráadásul ez ellentétben áll a feltétel másik felével, ami kifejezetten tömeges munkahely-megszűnésről beszél. A helyzet ennél a feltételnél annyiban azonos az előzőekben tárgyaltakkal, hogy itt is megfelelő megoldás lenne az előzetes hatástanulmány, ami segítene konkrét helyzetben értelmezni a munkahelyekkel kapcsolatos kérdéseket.
Kérdés, mi történne akkor, ha a Kormány úgy jelölne ki különleges gazdasági övezetet, hogy e feltételek valamelyike nem teljesülne. Mivel a kijelölés a Kormány saját jogalkotói hatáskörében, kormányrendelettel történik, jogorvoslatra nincs lehetőség, az egyetlen lehetséges út az Alkotmánybíróság normakontrollja. Az Alkotmánybíróság elvileg megsemmisíthetné az olyan kijelölő rendeletet, amely nem a vármegye "jelentős", hanem csak "kisebb" részére van hatással, vagy nem "tömeges", hanem csak "kisszámú" munkahely elvesztését előzi meg, de nem valószínű, hogy a testület magára vállalná a normaszöveg értelmezését, aligha történhet meg, hogy amíg a Kormány megállapítja a szubjektív feltételek fennállását, az Alkotmánybíróság ne így tenne.
A feltételek közül a legegyértelműbb az a kitétel, hogy a beruházás értékének el kell érnie az ötmilliárd forintot. Ennek a megléte vagy hiánya viszonylag magától értetődő, ne hagyjuk ugyanakkor figyelmen kívül, hogy az összeg nem kiemelkedően magas, valószínűsíthetően sok beruházás eléri ezt a meghatározott küszöbértéket. Ha pedig emellett elfogadjuk azt az állítást is, hogy a korábban említett két feltétel fennállását lényegében a Kormány határozza meg, akkor a potenciálisan kijelölhető különleges gazdasági övezetek kijelölésének egyetlen feltétele a felsorolás negyedik eleme, vagyis, hogy az érintett területet a Kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
