Nagy Zoltán[1] könyve alapvetően a zöldadókról szól. Mint tudjuk, az uniós politikák között előkelő helyen szerepel a környezetvédelem már évtizedek óta. A hatodik környezetvédelmi cselekvési program (2002-2012) rendelkezései között az is olvasható, hogy "erősíteni kell a Közösség kutatási programjait és tudományos szakismeretét".[2] A hetedik környezetvédelmi cselekvési program (2013-2020) kiemelt céljainak egyike pedig "az uniós környezetpolitika ismeret- és tudományos alapjának bővítése".[3] Ezek tükrében üdvözlendő, hogy a jogász-közgazdász szerző tollából származó, jelen recenzió tárgyát képező kötet megírása az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg,[4] majd jelent meg Miskolcon 2013-ban.
A Környezeti adózás szabályozása a környezetpolitika rendszerében című keménytáblás könyv hozzájárul a környezetvédelemmel kapcsolatos pénzügyi jogi ismeretek bővítéséhez a magyar szakirodalomban. Nem túlzás azt állítani, hogy olyan elemzésről van szó a környezetvédelmi jog és a pénzügyi jog határterületén, amely hazai példa nélküli. Emiatt a téma iránt érdeklődőknek hasznos ismerniük a 250 oldalnyi terjedelmet meghaladó írást, amelynek lényegre törő bemutatása olvasható a következő hasábokon. A cél nem a tartalom teljes ismertetése vázlatos szinten, hanem a könyv mondanivalójának példákon keresztül történő kifejtése.
A szerző 13 fejezetre tagolta a monográfiát. Ezek a következők: 1. A környezetpolitika és eszközrendszere; 2. A közvetlen szabályozás rendszere; 3. A környezetpolitika gazdasági eszközrendszere; 4. Piacteremtés, az emissziókereskedelem rendszere; 5. Az önszabályozás szerepe a környezetpolitikában; 6. A környezetpolitika negatív ösztönzői; 7. Energiaadó; 8. Az energiaellátók adóztatása; 9. Környezetterhelési díj; 10. Környezetvédelmi termékdíj; 11. Igénybevételi járulékok; 12. A közlekedés adóztatási kérdései; 13. Támogatáspolitikai kérdések.
A fejezetcímek áttekintése jól mutatja, hogy a kötet nemcsak jogi, illetve nemcsak adójogi problémákkal foglalkozik, hanem gazdaságtani és környezetvédelmi jogi ismeretekre is épít, valamint az adójogon kívüli pénzügyi jogi kérdéseket is tárgyal, mint például a környezetvédelmi támogatások köre, amely három pontból áll a szerző meghatározása szerint. Beruházási, horizontális és működési támogatások különíthetők el, figyelemmel a szakirodalmi álláspontokra. Kiemeli azonban a szerző, hogy az állami támogatások több mint fele a környezeti adókból adott könnyítésekből származik az Európai Unióban.[5] Megállapítható tehát, hogy az adójogi ösztönzők kiemelkedő szerepet játszanak a környezetvédelmi célok megvalósításában. A környezetvédelem és a pénzügyi jog elsősorban az adójogi szabályokban találkozik.
A környezeti adók súlyát az előbbi megállapításnak megfelelően tükrözi a könyv fejezetrendje, hiszen a különböző zöldadókról hat (7-12.) fejezet szól, amelyeket egy tematikus (6.) fejezet vezet be. Utóbbi a környezetpolitika negatív ösztönzőit tárgyalja, amelyek közé a környezeti adók sorába tartozó fizetési kötelezettségek tartoznak abban az esetben is, ha az adott közteher elnevezése nem adó, hanem más, például díj.[6] A környezeti adózás kifejtését megelőzik azok a fejezetek (1-5.), amelyek a környezetvédelmi joghoz és a kapcsolódó gazdaságtani ismeretekhez szorosan kötődnek, majd követi a támogatáspolitikai kérdéseket feszegető utolsó (13.) fejezet, amelynek egyik következtetését fentebb már említettem. Mindezek alapján érthető, hogy a könyv címe, ami azt fejezi ki, hogy a környezeti adózás feldolgozására a környezetpolitika rendszerében került sor. A környezetpolitikát átfogó általános ismeretek is helyet kaptak tehát a monográfiában. Tulajdonképpen ezek azok az előkérdések, amelyek tükrében a zöldadók mélyebben vizsgálhatók.
Mielőtt a könyv ismertetésében továbblépnénk, érdemes frissnek tekinthető statisztikai adatok tükrében elhelyezni Magyarországot a környezeti adózás nemzetközi térképén. Az OECD 2015-ben tette közzé azt a munkát,[7] amely széles körű felmérés alapján mutatja be a tagját képező 34 állam és a vele együttműködő 5 állam adórendszerét a zöldadók szempontjából. 2014-ben Magyarországon a környezeti adókból származó bevételek a GDP 2,38%-át tették ki. A listát Dánia vezeti 4,11%-kal. A magyar érték nem tűnik soknak, ám egyfelől az hangsúlyozandó, hogy ezzel a mutatóval hazánk a csökkenő sorrendben felállított listán a 10. helyet foglalja el; másfelől a vizsgált országok átlagában az arány csupán 2% volt 2014-ben. A Magyarországról szóló jelentésből azt is megtudhatjuk, hogy a környezeti adókból származó bevételek 82%-a az energiaadó-
- 87/88 -
nak köszönhető, ami a 70%-os átlagos arányhoz képest sok. Hazánkban a gépjárműadó jelent még értelmezhető nagyságrendű forrást a zöldadók közül az államháztartásban. Dániában a GDP-hez viszonyítva szinte ugyanannyi energiaadó folyik be a költségvetésbe, mint Magyarországon, de jóval nagyobb arányt testesít meg a gépjárműadó. A lista ugyanakkor nagyon szoros. Az államok túlnyomó többsége 2% ± 0,5% közti sávban mozog.[8] Mindezekből a statisztikai adatokból az a következtetés vonható le, hogy a magyar adórendszer a környezeti adózás tekintetében hozza a nemzetközi átlagot, sőt annak az első harmadában helyezkedik el, jóllehet még így is a GDP kis hányadáról van szó.
Térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy a környezetvédelem és a pénzügyi jog elsősorban az adójogi szabályokban ér össze. A szerző arra mutat rá, hogy a környezeti adók helyes szabályozása érdekében öt kérdésre kell megtalálni a megfelelő választ. A kivetésre, a mértékre, a teherviselésre, az adminisztrációra és a határ menti adókiigazításra szükséges figyelni.[9] Az elsővel kapcsolatban például azt olvashatjuk a könyvben, hogy figyelemmel kell lenni arra, hogy a közterhek közvetlenül vagy közvetve vannak-e kapcsolatban az okozott kárral. Ha a szennyezés jelentős és helyhez van kötve, az adók alkalmazása hatékony, míg ha a szennyezés kicsi, a terméket nagy mennyiségben és szétszórtan fogyasztják, a díjak alkalmazása a célszerű.[10] Az ötödik kérdés alatt azt tárgyalja a szerző, hogy a környezeti adózás kialakításakor a nemzetközi vonatkozásokra miként kell tekintettel lenni. A nem jól megválasztott adóztatás kihathat a nemzetközi versenyképességre és a gazdasági eszközök hatékonyságára. Ebből a szempontból eltérő a termelésre kivetett adók és a fogyasztásra kivetett adók problémája. A termelés adóztatásánál csak a hazai termelést érinti az adó, de ennek ellenére, ha a helyettesítő termékre kivetett szomszédos ország adója alacsonyabb, az adott termék versenyképességi problémái vetődhetnek fel. A fogyasztás esetében azonban nemcsak a hazai termék, hanem az importtermék adóztatására is sor kerül.[11]
Tekintettel arra, hogy a környezeti adók közül az energiaadóból folyik be a legtöbb bevétel Magyarországon és az Európai Unióban is, indokolt figyelmet fordítani e harmonizált adónemet feldolgozó 7. fejezetre. Az energiaadó funkciója hasonló a környezeti adók általános funkciójához, azaz hat cél elérésére hivatott: 1. a szennyező fizet elvének érvényesítésére; 2. a környezetkímélő technológiákra és magatartásra való ösztönzésre; 3. forrásteremtésre a környezetvédelmi célokhoz; 4. a környezetvédelmi célok környezetpolitikába történő integrálására; 5. környezeti szempontból fontos területek kiemelésére; 6. a hagyományos adórendszer torzító hatásainak mérséklésére.[12] Ebben a fejezetben a szerző többek között arra vállalkozott, hogy bemutassa az amerikai energiaadó-politika fejlődését. Ezt követően az uniós szabályozás vizsgálatába bocsátkozott, amelynek keretei között lényeges megállapítást tett. Az uniós országokban az energiaadónak két típusát különbözethetjük meg: a hagyományos energiatermékekre kivetett adókat (szén, gázolaj, földgáz, villamos energia) és a közlekedési célt szolgáló üzemanyagra kivetett adókat. A két típus közül a szén-dioxid-adók a kevésbé elterjedtek, mint a hagyományos értelemben vett energiaadó, hiszen ez utóbbi már a harmonizált adók közé tartozik az Európai Unióban.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
