A korábban hatályos Polgári Törvénykönyvünk (rPtk.) 267. § (1) bekezdése, s ehhez hasonlóan a hatályos Kódex (Ptk.) 5:93. § (4) bekezdése kifejezett rendelkezéssel lehetővé tette illetve teszi, hogy a felek zálogjogot alapítsanak olyan követelésen (jogon), amely az alapítás időpontjában még nem létezik.
Az rPtk. a követelésen alapított zálogjog bejegyzését nem írja elő (értelemszerűen csak a zálogjogi nyilvántartás lehetne ennek helye, de erről még a későbbiekben részletesen szó lesz), Ptk. viszont az ilyen zálogjog alapítását is a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzéshez köti. A rPtk. a (jövőbeni) ingó dologra ugyanezt a 262. § (5) bekezdésében tette lehetővé a zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzéshez kapcsolva az alapítást. Megjegyzendő, hogy a korábbi szabály - szemben a Ptk.-val - nem említi a zálogtárgy jövőbeni keletkezését, így nem is ehhez, hanem a rendelkezési jog jövőbeni megszerzéséhez kapcsolta az ilyen zálogjog függő hatályát, tartalmilag azonban ez alatt eddig is érteni kellett a jövőben keletkező dolgot és követelést is, mégpedig azon elvi tétel alapján, hogy a rendelkezési jog vagy a tulajdonjognak a mástól történő (származékos vagy eredeti) megszerzésétől, vagy a tulajdonjog tárgyának (újonnan) keletkezésétől illethet meg valakit. Azaz: rendelkezési jog még nem létező dolgon (követelésen) nem illethet meg senkit.
A felhívott jogszabályi lehetőségek alapján, figyelemmel arra is, hogy a rPtk. 267. § (1) bekezdése illetve a Ptk. 5:102. §-a lehetővé teszi a követelés (zálogtárgy) körülírással történő meghatározását, a jövőben is számítani kell az olyan szerződési kikötésekre, amelyek az adós jövőben keletkező követeléseit a lehető legtágabb körülírással élve, valahogy efféleképpen határozták meg: "a felek zálogjogot alapítnak a zálogkötelezettnek a jövőben keletkező, bármely kötelezettel szemben fennálló bármely követelésén". Nem szükséges, hogy a szerződés konkrétan megjelölje a majdani követelés egyediesítésére vonatkozó adatokat (például: a kötelezett személye, a követelés jogcíme, összege), elegendő ha "körülírja" azokat tartalmi ismérveket, amelyek (majd) egyértelműen alkalmasak (lesznek) a majdani zálogtárgyak beazonosítására.
Az ilyen szerződésen alapuló zálogjog egyfajta vagyont terhelő zálogjogként volt értékelhető és bejegyezhető mindaddig, amíg a rPtk. I. zálogjogi novellával megalkotott szövege (akkor a 254. §-ban) lehetővé tette a vagyont terhelő zálogjog alapítását a vagyon "meghatározott" része felett is. A 2001. IX. 1. napjától hatályba lépett szöveg ezt a lehetőséget megszüntette, hiszen onnantól vagy a vagyon egésze, vagy annak önálló gazdasági egységként működtethető része lehetett a vagyont terhelő zálogjog tárgya, ebből következően a fentebb ismertetett körülírással csak (egyedi) követelést terhelő zálogjog volt kiköthető már a rPtk. hatálya alatt is.
A zálogjog jövőbeni követelésen történő jogszerű (érvényes) alapíthatósága azonban még nem ad választ arra, hogy a jövőben keletkező követelésre kiterjedő zálogjog az ilyen tartalmú zálogszerződés megkötésével, avagy egy attól eltérő (későbbi) időpontban, egy további jogi tény bekövetkeztekor keletkezik-e, s ha igen, mely tény ez?
A keletkezést perfektuáló jogi tény mibenlétére (és abból következően magára az időpontra) vonatkozó válasz azért alapvető fontosságú, mert a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárásban csak az zálogjog jár az ott szabályozott jogkövetkezményekkel, amelyik a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett. Itt ismét csak egy "értelmező" megjegyzést szükséges tennem közbevetőleg: a rPtk. felváltva használja a létrejövetel és a keletkezés fogalmakat - ellentétben a Ptk.-val, amely szigorú következetességgel a zálogjog létrejötte terminológiát alkalmazza -, ha azonban értelmezzük ezeket a zálogjogi szabályok keretei között, akkor leszögezhetjük, hogy ugyanazt a tartalmat hordozván egymás szinonimájának tekinthetőek. Ugyanezzel a tartalommal oldható föl a terminológiai ellentmondás (keletkezés - létrejövetel) a Cstv. említett (a Ptk.-hoz hozzá nem "igazított") szakaszának és a Ptk.-nak az együttalkalmazása során is. (Ezért a következőekben én is felváltva használom ezeket).
A vizsgált kérdést - az érvényesen megalapított zálogjog egy még nem létező vagyontárgyon (követelésen), keletkezhet/létrejöhet-e a vagyontárgy létezését megelőző időpontban - a dologi jog felől közelítve általánosíthatjuk: keletkezhet-e (korlátolt) dologi jog akkor, amikor annak még nincsen tárgya. [A dolog és a követelés e tekintetben azonosan kezelendő, amire kifejezett rendelkezést a rPtk. 268. § (5) bekezdése illetve a Ptk. 5:101. § (4) bekezdése].
Miként a tulajdonjog sem állhat fenn még nem létező dolgon, a zálogjog sem keletkezhet még nem létező vagyontárgyon (követelésen). Ez az elvi tétel természetesen nem zárja ki azt, hogy jogszabály kifejezetten akként rendelkezhessen, hogy egy későbbi jogi tény bekövetkeztével keletkezik ugyan a szerződéssel jövőbeni vagyontárgyra megalapított zálogjog, azonban korábbi időpontra visszamenő hatállyal. (Vissza-
- 3/4 -
menőleges hatály alatt azt értve, hogy bizonyos jogkövetkezmények szempontjából azzal a fikcióval kell élni, mintha korábban keletkezett volna).
Az alábbiakban ismertetett szabályokat minősítem ilyennek, megállapíthatva, hogy a követelést terhelő zálogjogra - kivéve, ha az a vagyon egészének részeként képezi a zálogjog tárgyát - egyik sem vonatkoztatható. Valójában ezek sem a keletkezést magát tekintik visszamenőleges hatályúnak, hanem jogkövetkezményeket rendelnek e korábbi (a bejegyzéssel perfektté váló) alapítási időponthoz: így jelesül a zálogjogok egymáshoz viszonyított hatályát (ragsorát).
Az ingó jelzálogra vonatkozó korábbi szabály [rPtk. 262. § (5) bekezdés] akként rendelkezik, hogy a zálogjogi (jelenleg hitelbiztosítéki) nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya lehet - a rendelkezési jog megszerzésétől függő hatállyal - olyan dolog (követelés) is, amelyre a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerzi meg a rendelkezési jogot. Az ilyen zálogjog ranghelyét a bejegyzésének időpontja határozza meg.
A rPtk. 266. § (1) bekezdésében szabályozott vagyont terhelő zálogjog fogalmából következik az, hogy minden a megalapításhoz képest később a vagyonba (a zálogtárgyba) kerülő vagyonelem (ingóság, követelés) a bejegyzés ranghelyén, azaz visszamenőleges hatállyal hozza létre az adott vagyonelemre is a zálogjogot.
A 266. § (3) bekezdése pedig szintén a vagyont terhelő zálogjog tekintetében mondja ki azt, hogy az egyedi zálogtárgyat terhelő zálogjoggá történő átalakítást követően a jogosult a vagyont terhelő zálogjog bejegyezésének ranghelyén gyakorolhatja kielégítési jogát (a törvényben részletezett korlátokkal).
Az ingatlan-jelzálogjog létrejötte sem lehet korábbi, mint a bejegyzés, azonban kifejezett szabály mondja ki - mégpedig minden bejegyezhető jogra [Inytv. 44. § (1) bekezdés] -, hogy a bejegyzéshez fűződő joghatályra a ranghelyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, miből következően a sikeres bejegyzés a széljegyzés időpontjára visszamenőleges hatályúvá válik.
A zálogjog intézménye ráadásul a nyilvántartásokba történő bejegyzéssel alapítható zálogjogoknál ismeri a ranghely előzetes följegyzését [rPtk. 262. § (4) bekezdés, Ptk. 5:125. §], amely intézmény a bejegyzési kérelemnél korábbi időpontra is "visszalökheti" a keletkezés fikcióját.
Az idézett jogszabályok értelmezése során, amint már fentebb utaltam rá, a rendelkezési jog megszerzése alatt nemcsak a tulajdonjog megszerzése (és a rendelkezési jog korlátozásának megszűnte) értendő, hanem magának a vagyontárgynak (dolog, követelés) létrejötte is, hiszen a dologi jog (és annak részjogosítványa) annak tárgya nélkül nem értelmezhető.
Megjegyzendő, hogy a rPtk.-hoz kapcsolódó zálogjogi nyilvántartás részletes szabályait megállapító 11/2001. (IX. 1.) IM sz. rendelet 1. § (1) bekezdésébe foglalt kifejezett rendelkezés szerint e nyilvántartásba csak az ingó (ingatlanhoz képest más) dolgokat, valamint a vagyont terhelő zálogjogot lehet bejegyezni, tehát az sem az egyedi követelésen, sem a vagyont terhelő zálogból egyediesített követelésen alapított zálogjog nyilvántartására nem szolgálhat. Ekként az a jogszabállyal ellentétes gyakorlat, hogy a követelésen fennálló zálogjogokat is bejegyeztek időnként e nyilvántartásba, önmagában nem is járhatott azzal a következménnyel, hogy azáltal a bejegyzés időpontjában keletkezett a még létre nem jött követelést terhelő zálogjog. Ugyanakkor a ténylegesen - a fentebb kifejtett értelemben - már "megkeletkezett" követeléseken a szerződéskötéssel megalapított zálogjog létrejött, függetlenül az esetleges bejegyzéstől.
A Ptk. a követelést terhelő zálogjog megalapításához a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzést követeli meg [5:88. § a) pont], utaltam viszont már az 5:93. § (4) bekezdésére, amely a még nem létező követelés tekintetében is lehetővé teszi a bejegyzést. S bár 5:87. § értelmében a zálogjog csak akkor jön létre, ha a zálogkötelezett rendelkezési joggal is bír a zálogtárgy fölött, "a rendelkezési jog megszerzését" illetően változatlanul alkalmazandónak tartom a fentebb ezzel kapcsolatosan kifejtett értelmezést. Mindebből pedig a hatályos Ptk. talaján (a 2014. március 15-ét követően kötött szerződéseknél) véleményem szerint az változás következik, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás publicitása, továbbá a nyilvántartásba történő bejegyzés joghatálya miatt a jövőben keletkező követelésen a bejegyzés - sőt adott esetben az előzetesen biztosított ranghely - időpontjára visszamenőleges hatállyal jön létre a zálogjog. Ilyen tartalmú kikötések esetén kérdéses, hogy a további működtetésre lesz-e reális esély.
Az rPtk. értelmezésével kapcsolatosan az előző pontban kifejtett álláspontot alkalmazva, egy konkrét jogvitában (Fpkhf. IV. 25.108/2015/2.) a Győri Ítélőtábla úgy foglalt állást, hogy:
- a jövőben keletkező követelés ugyan elzálogosítható érvényesen, abból azonban csak akkor keletkezik a konkrét követelést terhelő zálogjog, amikor már egy konkrétan létrejött követelés jogosultjává válik a zálogkötelezett;
- egy szerződés alapján az adós által teljesítendő szolgáltatás (például termék szállítása) ellenértékére vonatkozó követelés pedig akkor jön létre - eltérő, például előleg fizetésére vonatkozó szerződési kikö-
- 4/5 -
tés hiányában -, amikor a főszolgáltatás kötelezettje a saját szolgáltatását már teljesítette (ezen nem változtat a fizetési időpont megállapodáson alapuló későbbi esedékessége sem);
- mivel a követelést terhelő zálogjog szabályai között (267-268. §) nincsen olyan, amelyik a keletkezéssel kapcsolatosan a visszamenőleges hatály következményét rendelné alkalmazni, a Cstv. 49/D. §-ának idézett előírása szerint a felszámolásban csak azok az egyedi követelésekre alapított zálogjogok vehetők figyelembe, amelyeknél az adós teljesítése a felszámolás kezdőidőpontját megelőzte;
- a konkrét jogesetben nem változtatott ezen az sem, hogy a zálogjogi nyilvántartásba a követeléseket terhelő zálogjogokat "bejegyezték" (egy a közjegyzőnek átadott részletes listára utalva), mert ha ezek már tényleges követelések voltak ettől függetlenül is létrejött a zálogjog, ha pedig nem, a bejegyzés önmagában nem keletkeztette azokat;
- mivel a konkrét esetben az adós teljes vagyonára (ekképp valamennyi fennálló és a jövőben keletkező követelésére) a felszámolás kezdő időpontja előtt vagyont terhelő zálogjogot is alapítottak, a kezdőidőpont után a gazdálkodási tevékenység továbbfolytatása miatt keletkezett követelés (árbevétel) részét képezte e zálogjog tárgyának, azzal tehát az arra vonatkozó szabályok szerint kell (majd) elszámolni.
(Hogy ez utóbbi mit jelent, arra vonatkozóan lásd: "Mire jogosít a vagyon terhelő zálogjog, ha a felszámolás alatt álló adós tovább működik?" című a Céghírnök 2013/12. számában megjelent cikkemet.) ■
- 5 -
Visszaugrás
