https://doi.org/10.59851/KJSZ.2025.4.03
A rendszerváltást követően Magyarországon a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait elsőként az 1993. évi LXXVII. törvény szabályozta, tizenhárom népcsoportot ismerve el és létrehozva a helyi-területi és országos kisebbségi önkormányzatok intézményét. A kisebbségi önkormányzati választásokra kezdettől fogva rávetült a visszaélések árnyéka, mert bármelyik választópolgár jogosult volt kisebbségi szavazólapot kitölteni; akár a nemzetiség vagy a kultúra iránti szimpátiaszavazás céljából. Az Alkotmánybíróság is több esetben foglalkozott a kérdéssel, és egy 2005-ös törvénymódosítás egy puha korlátot vezetett be, a választási részvételt előzetes regisztrációhoz kötötte. 2011-ben immár nemzetiségnek nevezve a korábban nemzeti és etnikai kisebbségeket, a parlament új jogszabályt alkotott. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény bevezette a kisebbségek kedvezményes parlamenti képviseletét és részvételét. Nemzetiségenként egy képviselő, akit az országos önkormányzat jelöl, könnyített feltételekkel, az egy pártlistán szerzett mandátumhoz szükséges szavazatok harmada-negyede megszerzése esetén teljes jogú nemzetiségi képviselőként bejuthat az Országgyűlésbe, de ha nem kap ennyi szavazatot, akkor szavazati joggal nem rendelkező nemzetiségi szószólói státust szerez. A választói névjegyzékbe lényegében bármelyik választópolgár kérheti felvételét, akár egy internetes bejelentkezéssel, viszont ebben az esetben az országos (párt)listára nem szavazhat. Amint látni fogjuk, az ország demográfiai sajátosságaira, a nemzetiségként elismert népcsoportok lélekszámára tekintettel (a népszámlálási adatok alapján) csak a roma és a német kisebbség esetében jön szóba a kedvezményes mandátumszerzés, mert a többi nemzetiség lélekszáma nem elegendő ehhez. A tanulmány tehát nem a ténylegesen nemzetiségi választópolgárok aktivizálásával foglalkozik, hanem azt vizsgálja, hogy ez a rendszer mennyiben teremt lehetőséget arra, hogy a szabályokkal visszaélve valamelyik politikai párt "álkisebbségi" mandátumokkal előnyösebb helyzetbe kerüljön.
Kulcsszavak: nemzetiségi jogok, kedvezményes mandátum, parlamenti képviselet, etnokorrupció
Following the change of regime in Hungary, Act LXXVII of 1993 was introduced to regulate the rights of national and ethnic minorities. This act recognised thirteen ethnic groups and established the institution of local and regional minority self-governments. From the outset, however, minority local government elections were overshadowed by allegations of abuse, since any voter was entitled to complete a minority ballot, even merely to express sympathy for a particular nationality or culture. This issue has also been dealt with several times by the Constitutional Court, and a 2005 amendment to the law introduced a soft restriction, making participation in elections subject to prior registration. In 2011, parliament passed a new law referring to national and ethnic minorities as 'nationalities'. Act CLXXIX of 2011 on the Rights of Nationalities introduced preferential parliamentary representation and participation for minorities. One representative per nationality, nominated by the national self-government, can enter the National Assembly as a nationality representative under easier conditions if they obtain one-third to one-quarter of the votes required for a mandate on a party list, but if they do not receive that many votes, they obtain the status of minority spokesperson without voting rights. Any voter can essentially request to be included in the electoral register, including by registering online; however, in this case, they cannot vote for the national (party) list. Given the demographic characteristics of the country and the population size of the recognised ethnic groups (based on census data), only the Roma and German minorities are eligible for preferential mandates, as the population size of the other ethnic groups is insufficient. Therefore, the study does not examine the mobilisation of ethnic voters, but rather the extent to which this system creates opportunities for political parties to gain an unfair advantage by exploiting the rules and obtaining 'pseudo-minority' mandates.
Keywords: minority rights, preferential mandates, parliamentary representation, ethno-corruption
A rendszerváltást követően Magyarországon a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait elsőként az 1993. évi LXXVII. törvény szabályozta, tizenhárom (bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán) népcsoportot ismerve el és létrehozva a helyi-területi és országos kisebbségi önkormányzatok intézményét. A kisebbségi önkormányzati választásokra kezdettől fogva rávetült a visszaélések árnyéka, mert bármelyik választópolgár jogosult volt kisebbségi szavazólapot kitölteni; akár a nemzetiség vagy a kultúra iránti szimpátiaszavazás céljából. Az Alkotmánybíróság is több esetben foglalkozott a kérdéssel,[1] és egy 2005-ös törvénymódosítás egy puha korlátot vezetett be, a választási részvételt előzetes (bár lényegében továbbra is mindenki számára nyitva álló) regisztrációhoz kötötte. 2011-ben immár nemzetiségnek nevezve a korábban nemzeti és etnikai kisebbségeket, a parlament új jogszabályt alkotott. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény érdemben nem változatott a korábbi törvény logikáján, intézményrendszerén és az elismert közösségek számán, viszont (az országos önkormányzatokhoz kapcsoltan) bevezette a kisebbségek kedvezményes parlamenti képviseletét és részvételét. Nemzetiségenként egy képviselő, akit az országos önkormányzat jelöl, könnyített feltételekkel, az egy pártlistán szerzett mandátumhoz szükséges szavazatok harmada-negyede megszerzése esetén teljes jogú nemzetiségi képviselőként bejuthat az Országgyűlésbe, de ha nem kap ennyi szavazatot, akkor szavazati joggal nem rendelkező (de egyebekben lényegében minden másban a képviselőkkel azonos jogállású) nemzetiségi szószólói státust szerez. A kedvezményes mandátum megszerzésének feltétele tehát az, hogy az adott nemzetiség állítson parlamenti listát, és legyen megfelelő számú, a nemzetiségi regiszterben az országgyűlési választásokra kiterjedően is bejelentkezett szavazó. A választói névjegyzékbe lényegében bármelyik választópolgár kérheti felvételét, akár egy internetes bejelentkezéssel, viszont ebben az esetben az országos (párt)listára nem szavazhat.
Amint látni fogjuk, az ország demográfiai sajátosságaira, a nemzetiségként elismert népcsoportok lélekszámára tekintettel (a népszámlálási adatok alapján) csak a roma és a német kisebbség esetében jön szóba a kedvezményes mandátumszerzés, mert a többi nemzetiség lélekszáma nem elegendő ehhez. Az írás tehát nem a ténylegesen nemzetiségi választópolgárok aktivizálásával foglalkozik, hanem azt vizsgálja, hogy ez a rendszer mennyiben teremt lehetőséget, hogy e szabályrendszerrel visszaélve valamelyik politikai párt "álkisebbségi" mandátumokkal előnyösebb helyzetbe kerüljön. Azt a gyakorlatot is "etnokorrupciónak", választási visszaélésnek tekintjük, ha egy egyébként (bármilyen ismérvek alapján) kisebbségi-nemzetiségi származásúnak vagy identitásúnak mondható (és az adott párthoz köthető) jelölt úgy jut kedvezményes mandátumhoz, hogy egy politikai párt szervezett, tényleges nemzetiségi-kisebbségi kötődés nélküli aktivistái választják meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
