Megrendelés
Közjogi Szemle

Fizessen elő a Közjogi Szemlére!

Előfizetés

Chronowski Nóra: "Az államszervezet átalakítása" Tájékoztató az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottsága üléséről (KJSZ, 2010/4., 73-74. o.)

Az MTA IX. Osztály Közigazgatás-tudományi Bizottsága 2010. november 15-én az MTA Felolvasótermében a magyar tudomány ünnepe alkalmából tartott ülésén az államszervezet átalakításának kérdéseivel foglalkozott. Közelebbről három tudományos előadás vizsgálta a hatalommegosztás elméleti kérdéseit és magyarországi gyakorlatát, továbbá a végrehajtó hatalom szerkezetének, működésének korszerű értelmezését és szabályozását.

Kilényi Géza utalt arra, hogy az államhatalmi ágak elválasztása napjainkban a montesquieu-i triásznál differenciáltabban értelmezendő, mivel a klasszikus triász mellett további három hatalmi tényező különíthető el: az alkotmánybíróság, az ügyészség és a köztársasági elnök. E kibővült rendszerben a végrehajtó hatalom és azon belül a miniszterelnöki hatalom pozíciója megváltozott, a mai magyar viszonyokra vonatkoztatva erős túlsúly figyelhető meg. Az arányeltolódás megmutatkozik abban, hogy a magyar miniszterelnöki hatalom kiterjed a törvényhozó hatalomra és a köztársasági elnöki hatalomra is, sőt a jelölési szabályok változása miatt az alkotmánybíráskodás is végrehajtó hatalmi befolyás alá került. Ez a helyzet véleménye szerint de facto már most megvalósítja az egycentrumúságot. Kilényi ezt követően a végrehajtó hatalom kérdésein belül a minisztériumi struktúra 2010. évi átalakításának értékelésével foglalkozott. Rámutatott, hogy a kormányzati intézkedések során csúcsminisztériumok jöttek létre, amelynek a magyar közjogban hagyományai nincsenek, hacsak nem tekintjük annak a második világháború időszakában mutatkozó ilyen irányú törekvéseket, amelyek Gömbös és Imrédy nevéhez köthetők. Megállapította, hogy ha ez közjogi hagyomány, akkor aligha progresszív. Zárásként rámutatott az új minisztériumi struktúra ellentmondásaira és hiányosságaira (NEFMI és a vízügyi igazgatás vezetésének szakmai hiányosságai, Magyar Földtani Intézet helyzete), s kiemelte, hogy a központi igazgatás átszervezéséhez szükséges koncepció kidolgozására nyolc év állt rendelkezésre, amit láthatóan nem használtak ki az új állami vezetők.

Kukorelli István "A hatalommegosztás régen (1989) és most (2010)" című előadásában Bibó Istvánt idézve hívta fel a figyelmet a diagnózis megfogalmazásának és ez alapján az államélet jobb irányba terelésének szükségességére. Amikor az államélet iránya nem erkölcsös, nem célszerű vagy nem haladó, minden korban igazolást keresnek az irány igazolására. Ilyen igazolás ma a népszuverenitás teljességére való hivatkozás, amely megjelent pl. az alkotmánybíráskodás szűkítésére irányuló törvényjavaslat indokolásában. Noha történelmi tapasztalatok, például a francia forradalom a bizonyítéka, hogy a hatalommegosztás teljes tagadása - a konvent mindenhatósága - demoralizáló hatalomkoncentrációt eredményez. Megállapította, hogy a hatalommegosztás és a népszuverenitás kiegészíti, és nem kioltja egymást, ezt bizonyítják az európai alkotmányszövegek is. A magyar alkotmányjog-tudományban is képviselt nézet, hogy bár a hatalommegosztási elv dogmatikai szerkezete önálló normativitást nem eredményez, de ez nem jelenti, hogy ne élne az alkotmány szerkezetében. Ezt ismerte fel az Alkotmánybíróság, amely már 1990-ben kimondta, hogy a hatalommegosztás a jogállamiság alkotóeleme, s 2002-ben összegezte az elvvel kapcsolatos értelmezéseket. A dogmatikai áttekintés alapján felmerül, korlátlan-e az alkotmányozó hatalom. Kukorelli röviden elemezte a 2010 májusa óta folytatott alkotmánymódosítási gyakorlatot, s az Alkotmánybíróságot érintő második módosítás kapcsán hangsúlyozta: az a jogállami hatalommegosztás elvét sérti és felülírja, az testület lényeges hatáskörét vonja el, a gazdasági kormányzás feletti kontrollt megszünteti, értelmezési zavarokhoz vezet, s kérdés, hogyan fogja értelmezni ez alapján hatáskörét az Alkotmánybíróság, elvezethet-e oda az értelmezés, hogy a testület megváltoztatja álláspontját az alkotmánymódosító törvények vizsgálata tekintetében. Leszögezte, hogy a törvényalkotásban sok a hamis hivatkozás, az elfogadhatatlan megoldás. A képviselői szerepfelfogásokban még bonyolultabb a kép. Rámutatott, hogy távolodunk ’89-től, s reményét fejezte ki, hogy talán még vissza lehet találni a helyes útra. A lényegnek - Bibóval szólva - az államhatalom szolgálattá, erkölcsi feladattá nemesítését tartaná.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére