Állami tulajdonban álló gazdasági társaságok alatt azokat a magánjogi alanyokat kell érteni, amelyek vagy 100%-ban, vagy többségében (több mint 50%-ban) a központi, illetve a helyi kormányzatok tulajdonában állnak, s mint ahogy a többi gazdasági szereplő által létrehozott és működtetett gazdasági társaságok is, elsődlegesen profitszerzésre predesztináltak. Vagy mégsem? - merülhet fel bennünk a kérdés, akkor, amikor előbbi gazdasági alanyok eladósodásáról hallunk vagy olvasunk. Vajon milyen okai vannak annak, hogy több köztulajdonban - értsd állami tulajdonban - álló gazdasági társaság képtelen profitot termelni, illetve nagymértékű adósságot halmoz fel? A fenti jelenség milyen gazdasági, közpolitikai, vagy épp jogi okokra vezethető vissza? Van-e különbség a központi, illetve a helyi kormányzati szintek által tulajdonolt gazdasági társaságok között? A fenti kérdésekre való válaszkeresés szándékával jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy áttekintsem az állami tulajdonban álló gazdasági társaságokra vonatkozó legfontosabb közjogi előírásokat. A cél, hogy általános képet kapjuk előbbi társaságokra vonatkozó, polgári jogi rendelkezésektől eltérő szabálytömegről, amely a Ptk. mellett kijelöli előbbi gazdasági alanyok hazai mozgásterét.
A hatályos alkotmány több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek jelentőséggel bírnak a gazdasági társaságok alapítása vonatkozásában, továbbá kifejezetten az állami tulajdonban álló ilyen alanyokra nézve is találunk alaptörvényi előírásokat.
Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a tulajdonhoz. A tulajdonhoz való jog rögzítése - és nem mellesleg annak garantálása - a piacgazdaság működésének egyik legfontosabb feltétele, enélkül a gazdasági szereplők nem aktivizálnák magukat, nem volnának motiváltak semmiféle eredményt, gyarapodást, számukra hasznot, gazdasági profitot eredményező tevékenység kifejtésére. Az Alaptörvény XII. cikke az előbbi rendelkezéssel összhangban kijelenti, hogy mindenkinek, így az államnak is, joga van a vállalkozáshoz. A vállalkozás jogának garantálásához kapcsolódóan az állam vonatkozásában különösen fontossá lesz az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, amely kimondja, hogy "Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit" és fellép "az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben." Előbb említett
- 45/46 -
kötelezettségvállalással az állam, mint a különböző árukból, illetve szolgáltatásokból a piacon akár - szándékától függően - a legnagyobb keresett mennyiséget, illetve kínálatmennyiséget igénylő vagy szolgáltatni képes szereplő, valamint a szabályozási környezet módosítására közhatalommal rendelkező alany, magát korlátozva ígér védelmet más, a piacon jelen lévő gazdasági szereplő számára.
Kifejezetten az állam[2] vállalkozási tevékenységére vonatkozóan egyrészt az Alaptörvény 32. cikke tartalmaz rendelkezést, amelynek (1) bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzatok vállalkozási tevékenységet folytathatnak az e célra felhasználható vagyonukkal, kötelező feladataik veszélyeztetése nélkül. Ugyanezen cikk kimondja, hogy a helyi önkormányzatok gyakorolják a tulajdonuk vonatkozásában a tulajdonost megillető jogokat.[3] Továbbá a 32. cikk (6) bekezdésében az alkotmányozó kijelenti, hogy az önkormányzatok tulajdona - még ha az értelemszerűen gazdasági társasági formát is ölt - köztulajdon, s mint ilyen a helyi önkormányzat feladatának ellátását szolgálja, azaz célhoz rendelet.
Ám nemcsak a helyi önkormányzatok tulajdona esetén figyelhető meg a célhoz rendeltség. Ugyanez igaz a központi kormányzat tulajdonában álló vagyonelemek vonatkozásában is, hisz azok is közfeladatok ellátását szolgálják, s mint állami vagyon a helyi önkormányzatok tulajdonában álló vagyonelemekkel együtt alkotják a nemzeti vagyont, melyre vonatkozó rendelkezéseket sarkalatos törvény - a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény - tartalmazza. Az Alaptörvény 38. cikke továbbá kimondja, hogy az állam - értsd központi kormányzat - és a "helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint." Vagyis alkotmányos szinten rögzítettek az állami tulajdonban álló gazdasági társaságok gazdálkodására vonatkozó alapelvek. Előbbi gazdasági társaságok és a különböző kormányzati szintek költségvetési gazdálkodása közötti kapcsolat okán - tekintve, hogy e gazdasági társaságok gyakran kapnak költségvetési forrásokat, támogatásokat működésükhöz - kardinális az Alaptörvény 39. cikk (1) bekezdése, amely kimondja, hogy "a központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható." Vagyis csak meghatározott feltételeknek eleget tevő gazdasági társaságok részesülhetnek központi költségvetési forrásokban.[4] Az átlátható szervezet fogalmát tartalommal a már említett nemzeti vagyonról szóló törvény tölti meg.
Az Alaptörvény fenti rendelkezéseit több törvény bontja ki. Így a téma szempontjából különösen fontosak a Ptk., a Magyarország helyi önkormányzatairól, az államháztartásról a nemzeti vagyonról, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvények. A továbbiakban ezek vonatkozó rendelkezéseit vennénk górcső alá.
A központi kormányzat, illetve a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdasági társaságok kapcsán érdekes és figyelemre érdemes lehet az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (továbbiakban Áht.) is, tekintve, hogy az államháztartás egészének - központi és önkormányzati alrendszereinek - gazdálkodására (pénzügyi és vagyongazdálkodásra is) és annak ellenőrzésére vonatkozó keretrendelkezéseket tartalmazza.
A vizsgált téma körében a törvény első lényeges rendelkezése az Áht. 13/A. § (2) bekezdése, amelyben a jogalkotó kimondja, hogy a közfeladatok ellátására költségvetési szervek alapítása és működtetése mellett úgy is lehetőség van, hogy az állam csak a feladat ellátásához részben vagy egészben szükséges pénzügyi fedezetet bocsátja a feladatellátó szerv rendelkezésére, amely nem feltétlenül kell, hogy költségvetési szerv legyen, az akár gazdasági társasági formát is ölthet. Ugyancsak ebben a bekezdésben a jogalkotó direkt módon kijelenti, hogy a közfeladatok ellátásában államháztartáson kívüli szervezetek is közreműködhetnek jogszabályban meghatározott feltételek szerint. Államháztartáson kívüli szervezetek állami[5] feladatellátásba vonásának bevett módja pedig tipikusan a szerződéskötés.
Az Áht. részletesen kitér az állami tulajdonú[6] gazdasági társaságok által ellátott állami feladatoknak központi költségvetési szervek által történő átvételére is, illetve e feladat átadási-átvételi eljárás operatív menetére.[7] Az államháztartásról szóló törvény e rendelkezései abban az esetben alkalmazandóak, amikor az állam[8] 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság, vagy előbbi gazdasági társaság 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság által ellátott feladatot központi költségvetési szerv veszi át. Vagyis még a feladatot korábban a központi kormányzat gazdasági társaságon keresztül látta el, a feladat átadását-átvételét követően, költségvetési szerv segítségével kerül sor ugyanazon teendő kifejtésére. A feladatellátó végeredményben nem, csak a feladatellátás formája változik. Amennyiben az állam 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaságot, vagy előbbi gazdasági társaság 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaságot az általa ellátott feladatok költségvetési szervek által történő átvétele miatt szüntetnek meg, akkor a megszűnő társaságot terhelő kötelezettségekből származó követelésekkel összefüggő Ptk. szerinti tagi helytállási kötelezettség nem áll fenn.[9] A Kormány pedig kormányrendeletben dönthet előbbi feladatok központi költségvetési szerv általi átvételéről, illetve az azokat korábban ellátó társaság megszüntetéséről.[10] Az egyes feladatok átvételének időpontjában a társaság tulajdonában álló vagyon ingyenesen száll át az államra (értsd központi kormányzatra), amely vagyonelemek vonatkozásában a vagyonkezelői jogot ezt követően az átvevő költségvetési szerv gyakorolja - az Áht. 11/B. § (2) bekezdése értelmében -, ahogy a társaság valamennyi jogának, illetve kötelezettségének jogutódja is előbbi szerv lesz.[11] A jogutódlás nem teszi lejárttá a társasággal szemben
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
