A szerző a Halmos Szilvia és Kártyás Gábor által indított kutatáshoz szakemberként csatlakozva mélyült el abban a kérdésben, hogy vannak-e "Szent Tehenei" a magyar munkajognak. A kutatás életre hívói a Munkajog folyóirat 2025. évi 2. számában megjelent tanulmányaikban számos ilyen szabályt és bírói gyakorlatban élő jogtételt vettek górcső alá, és elemezték ezek jelenlegi társadalmi körülmények közötti rendeltetését, megkérdőjelezhetőségét. Kártyás Gábor felhívásához kedvet kapva, a szerző jelen tanulmányban a kutatás során tárgyalt, illetve saját gyakorlatából merített további munkajogi Szent Tehenek létjogosultságát vizsgálja.
1. Bevezetés
2. Betegszabadság kizárólag orvosi igazolás esetén járhat?
3. A munkabér csak forintban fizethető?
4. Írásba kell-e foglalni a munkaszerződést?
5. A munkaidő mértékét kötelező meghatározni a munkaszerződésben
6. Enyhe gondatlanság esetén korlátozott a munkavállaló kárfelelőssége
7. Három évesnél fiatalabb gyermekkel nem vállalható éjszakai, valamint hétvégi munka
8. Befejezés
A kutatás témájának felfrissítéséhez, és a tanulmányban szereplő szabályok fejtegetésének megértéséhez idézzük fel Kártyás Gábor definícióját a munkajog Szent Teheneiről: "a jogban Szent Tehénnek azt a régebb óta hatályos szabályt vagy a jogalkalmazásban hosszabb ideje élő jogtételt tekinthetjük, amelyet különösebb aggály, kétség nélkül alkalmazunk, bár valójában nem szolgál praktikus igényeket. Nem minden elhibázott vagy téves szabály Szent Tehén tehát, csak az, ami hosszabb ideje fennáll, megkérdőjelezése kivételes, miközben kétséges, hogy betölti-e társadalmi rendeltetését."[1] Ezeket a szabályokat azért kritizálhatjuk, mert "a külső racionalitás, a valós társadalmi feltételeknek való megfelelés szempontjából kérdőjelezhetők meg".[2] A kutatás részeként 2024. november 27. és 2024. december 9. között elérhető online kérdőív kitöltése során ilyen szabályokról nyilatkozhattak akként a válaszadók, hogy egyetértenek-e az eredeti rendelkezéssel, azt változatlan formában fenn kívánják-e tartani, vagy azt Szent Tehénnek gondolják, amely egykori rendeltetését már nem tölti be. Jelen tanulmányban folytatom ezen régóta fennálló, sziklaszilárddá vált munkajogi szabályok rendeltetésének kutatását, amelyek további változatlan fennmaradása a társadalmi, gazdasági változások következtében nem biztos, hogy a munkaviszony alanyainak, és végső soron a társadalom érdekeit szolgálja.
Alkalmanként előfordul minden munkavállalóval, főként a tavaszi, őszi átmeneti időben, hogy egyik napról a másikra kicsit meghűl, torokfájással, némi hőemelkedéssel ébred. Nincs mögötte komolyabb vírusfertőzés, egy-két nap pihenéssel töltött otthonlét elég is ahhoz, hogy kilábaljon a gyengeségből, enélkül viszont nagy az esély, hogy komolyabb tünetek jelentkeznek, hosszabb felépülési idővel. Enyhe megfázás esetén az orvos sem tud a jól bevált házi praktikáknál szakmaibb tanácsot adni, így felvetődik a keresőképtelenség orvosi elbírálásának és igazolásának bizonyos fokú rugalmasítása, miszerint miért ne vehetne igénybe a munkavállaló évente három munkanap betegszabadságot orvosi igazolás nélkül, bízva a saját ítélőképességében egészségi állapotát illetően, és megkímélve őt az orvosnál történő sorban állástól, az orvosi igazolás adminisztrációjától.
A hatályos szabályozás szerint naptári évente tizenöt munkanap betegszabadság jár a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára, ide nem értve az üzemi baleset és a foglalkozási megbetegedés, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség időtartamát.[3] Év közben kezdődő munkaviszony esetén a betegszabadság arányos része jár.[4] Hosszabb keresőképtelenség esetén a betegszabadság kimerítését követően táppénzre jogosult a munkavállaló. Míg betegszabadságra a munkavállaló kizárólag saját betegsége okán jogosult, táppénzt viszont gyermeke betegsége esetén vagy közegészségügyi okból tör-
- 19/20 -
ténő foglalkoztatástól eltiltás idejére is kaphat.[5] A munkavállaló a betegszabadság tartamára a távolléti díj 70 százalékára jogosult, amely nem az egészségbiztosítás ellátása, hanem azt a munkáltató fizeti, adó- és járulékköteles is. A táppénz összegét több tényező befolyásolja, így elsődlegesen az a jövedelem határozza meg, amely után a biztosított társadalombiztosítási járulék megfizetésére kötelezett. A táppénz mértéke a biztosításban töltött időtől, illetve az esetleges kórházi ápolástól függően a napi átlagkereset 60 százaléka, illetve 50 százaléka, a táppénz napi maximumösszegére is figyelemmel.[6] A táppénz után csak 15 százalék személyi jövedelemadót kell fizetni. A munkáltató a táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg a biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint kórházi (klinikai) ápolása esetén.[7]
Betegszabadság igénybevételéhez a keresőképtelenséget - a keresőképtelenség orvosi elbírálása általános szabályainak megfelelően - a kezelőorvos igazolja, kórházi ápolás esetén pedig kórházi igazolás szükséges.[8] A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) emellett kifejezetten rögzítette is, hogy a keresőképtelenséget a vonatkozó külön jogszabály szerint a kezelőorvos igazolja.[9] Az Mt. ezt már nem írja elő. A keresőképtelenség orvosi elbírálása azonos módon történik, a mindenkor érvényes szakmai irányelvek szerint kell azt elvégezni, függetlenül attól, hogy a keresőképtelenség idejére táppénz vagy betegszabadság illeti-e meg a beteget.
Ha a munkavállaló megbetegedése első napján nem jut el az orvosához, a keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően, legfeljebb öt napra visszamenőleg is igazolható. Ha a munkavállaló önhibáján kívül vagy tájékozatlansága miatt kicsúszik ebből az öt napból, a kormányhivatal szakértő főorvosa harminc napig visszamenőleg bírálhatja el a keresőképtelenséget, kivételesen indokolt esetben az orvos szakértői szerv legfeljebb hat hónapra visszamenőleg is dönthet róla.[10]
A keresőképtelenség igazolásához szükséges adatoknak az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (a továbbiakban: EESZT) történő integrálásáig a biztosított a keresőképtelenségről szóló orvosi igazolást elektronikus úton - ideértve az e-mailt - is továbbíthatja a foglalkoztató részére.[11]
Fentiek alapján látható, hogy számos jogkövetkezmény kapcsolódik a munkavállaló keresőképtelenségéhez, érintve a munkavállaló és a munkáltató pénztárcáját is. Rugalmasítás esetén felmerül annak lehetősége, hogy a munkavállalók visszaélésszerűen használnák az évi három, orvosi igazolás nélkül igénybe vehető betegszabadságot, megspórolva ezzel három munkanap szabadságot, közelebb kerülve három munkanappal a más anyagi következményekkel bíró táppénzhez. A koronavírus-járvány alatt azt is megtapasztaltuk, hogy nagyobb teret nyert a "távgyógyítás", az e-mailben, telefonon történő konzultáció az orvossal, ami egy nátha esetén elfogadhatóan elegendő is. A jogszabály - amint erről már volt szó - arra is lehetőséget ad, hogy az igazolás EESZT-ben történő rögzítéséig az elektronikus úton, akár e-mailben is továbbítható a foglalkoztató részére. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának tájékoztatója szerint a koronavírus terjedése miatt 2020. március 11. napjától 2020. június 17. napjáig kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt a keresőképtelenségi igazolást a biztosítottak részére elektronikus úton (például szkennelést követően e-mailben) is el lehetett juttatni, szükség szerint a biztosított e-mail-címének telefonon keresztül történő beszerzése után. A veszélyhelyzet elhárulta után az eredeti orvosi igazolást pedig át kellett adni a beteg részére.[12] A veszélyhelyzeti törvényi szabályok most is lehetővé teszik az orvos számára, hogy a keresőképtelenségről szóló igazolást az adatok EESZT-ben történő rögzítéséig elektronikus úton, ideértve az e-mailt, továbbítsa a beteg részére.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
