2021. február 16-án az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB vagy Bíróság) a kisebbségi mássággal kapcsolatos Budinova és Chaprazov,[1] illetve Behar és Gutman kontra Bulgária[2] ügyekben úttörő jelentőségű döntést hozott: kimondta, hogy gyűlöletre, erőszakra és diszkriminációra való uszítás esetén nem lehet alappal hivatkozni a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére, ha a használt kifejezések egyértelműen sértik a gyűlöletbeszéd áldozatainak, a konkrét ügyekben a romáknak és a zsidóknak a személyiségi jogait. A tagállamoknak az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban EJEE vagy Egyezmény) magánéletet védő 8. cikke értelmében, azt az EJEE diszkriminációtilalmat rögzítő 14. cikkével együttesen értelmezve, kötelességük fellépni a gyűlöletre, erőszakra vagy megkülönböztetésre nyilvánosan uszító személyekkel szemben.[3] A Bíróság ezzel sok évtizedes gyakorlata során első ízben állapított meg egyezménysértést általános kisebbségellenes beszéd miatt, továbbá kritériumokat is meghatározott annak megítélésére, hogy a sérelmezett beszéd milyen esetekben kellően káros egy közösség identitástudata, illetve tagjainak önértékelése szempontjából. A kommentárok szerint ez minőségi változásra utal a közösségi identitás és az emberi méltóság összefüggésének elismerése terén.[4] A döntésekben formálódó bírói gyakorlat az etnicitás jogi operacionalizálása[5] szempontjából is figyelemre méltó alapjogvédelmi előrelépést jelent.
Az ügy alapját Volen Siderov bolgár politikus kijelentései képezték. Siderov annak az Ataka nevű politikai pártnak a vezetője, amely 2005 óta van jelen a 240 fős bolgár parlamentben, 2017 óta részt vesz a kormányzó koalícióban is. Támogatottsága 2005 és 2010 között 8-9% között mozgott, a 2010-es években már alacsonyabb (7 majd 4 % körülire csökkent, parlamenti részvételét választási koalíció útján megtartotta, de a 2019-es európai parlamenti választáson 1% körüli támogatottsága miatt képviselői nem jutottak mandátumhoz). Az Ataka saját televíziós csatornát működtet, amely rendszeresen közvetít etnikai kisebbségeket és külföldieket támadó műsorokat. Siderov szintén 2005 óta parlamenti képviselő Bulgáriában, előtte újságíróként tevékenykedett.
A panaszosok az Atakát idegengyűlölő pártnak nevezték, és azt állították, hogy Siderov újságírói és politikai pályafutása során szisztematikusan szélsőségesen kisebbségellenes propagandát folytatott könyvei, újságcikkei, majd televíziós műsora révén, amelyet gyakorlatilag politikai platformjává tett. A politikus televíziós műsoraiban, interjúiban és cikkeiben különösen a 2005-ös kampányban folyamatosan a Bulgáriát fenyegető "cigányterrorról", az ország "cigányosításáról" beszélt (lásd Budinova 11. §), két könyvében pedig a zsidó vallást gyalázó és holokauszttagadó kijelentéseket tett (lásd Behar 11-14. §).
2006 januárjában a felperesek és tizenhat másik személy, valamint hatvanhat nem kormányzati szervezet eljárást indítottak a bolgár bíróságon Siderov ellen a megkülönböztetés elleni védelemről szóló 2003. évi törvény 5. §-a alapján. Azt állították, hogy az általa tett számos nyilvános kijelentés a romák, a törökök, a zsidók, a katolikusok és a szexuális kisebbségek elleni zaklatásnak és diszkriminációra való felbujtásnak minősült. A felperesek többek között azzal érveltek, hogy - kisebbség tagjaként - mindegyiküket személyesen érintették ezek a kijelentések; Siderov elleni keresetüket az Alkotmány 32. cikkének 1. §-ára alapozták ("[a] polgárok magánélete [...] sérthetetlen. Mindenkit megillet a magánéletébe való jogellenes beavatkozással, valamint a becsületének, méltóságának és jó hírnevének megsértésével szembeni védelem"), megjegyezve, hogy ez a cikk védelmet nyújt a méltóság megsértésével szemben.
A bolgár bíróságok azonban nem látták megalapozottnak az antidiszkriminációs törvény alapján benyújtott kereseteket, és azt állapították meg, hogy Siderov csupán az alkotmányban biztosított szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát gyakorolta. Az ügyek Bulgáriában 2012-ben zárultak, a Legfelsőbb Semmítőszék a jogorvoslati kérelmeket érdemi vizsgálat nélkül utasította el. Megjegyezte, hogy a zaklatás és a megkülönböztetésre való felbujtás fogalmát a 2003-as törvény átfogóan meghatározta, a vonatkozó rendelkezé-
- 64/65 -
sek jelentése egyértelmű volt, és a felperesek nem hivatkoztak a kérdéssel kapcsolatos következetlen ítélkezési gyakorlatra.
A Bíróság először áttekintette korábbi ítélkezési gyakorlatát, és meghatározta az alapvető irányadó elveket. Az első két ügyet, amelyben a Bíróság hasonló kérdésekkel szembesült, elfogadhatatlannak nyilvánították. Ezek azt a kérdést vetették fel, hogy a diszkriminatív kijelentések az államnak tulajdoníthatók-e. A Pirali kontra Görögország ügyben[6] nem voltak azok, és egy nagy csoportot érintettek, nevezetesen az összes görögországi bevándorlót, ezért a kérelmezőt nem lehetett személyesen érintettnek tekinteni. Az L.Z. kontra Szlovákia ügyben[7] az intézkedések az államnak tulajdoníthatók voltak, de a panaszok inkább közérdekűek voltak, mintsem a kérelmező magánéletére gyakorolt negatív hatásúak.
Az EJEB ezután az Aksu kontra Törökország ügyben hozott nagykamarai ítéletre hivatkozott,[8] amelyben megállapította, hogy "egy csoporttal kapcsolatos bármilyen negatív sztereotípia, amennyiben az elér egy bizonyos szintet, alkalmas arra, hogy hatással legyen a csoport identitástudatára, valamint a csoport tagjainak önértékelési és önbizalomérzetére. Ebben az értelemben a csoport tagjainak magánéletére is kihatással lehet" (lásd Aksu 58. §). Ezzel a Bíróság először az Aksu-ügyben azonosította, hogy a kérelmező áldozati státuszának elismerése az érintett csoport tagjaként fontos eleme a diszkrimináció elleni hatékony védelemnek. Ez az ítélet azonban még nem tisztázta azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a sztereotipizálás "bizonyos szintjét". Azaz a Bíróságnak az e pontra vonatkozó ítélkezési gyakorlatából, valamint a 8. cikk alkalmazhatóságának a Denisov kontra Ukrajna [GC] ügyben[9] alkalmazott általános megközelítéséből ki lehetett szűrni bizonyos szempontokat, amelyek az értékelést befolyásolhatják, és amelyek szerint egy kijelentés vagy cselekmény magánéletre gyakorolt negatív hatásának egy "súlyossági küszöböt" kellene meghaladnia - nem volt azonban világos, melyek ennek a küszöbértéknek a kritériumai. Három további hasonló ügyre volt szükség (Perincek kontra Svájc [GC], Lewit kontra Ausztria, valamint Panayotova és társai kontra Bulgária), mire a Bíróság belátta, hogy bár a korábbi ítéletekből levezethetőek a kialakulóban lévő elvek, érdemes azokat kifejezetten megfogalmazni.
Ezért az EJEB leszögezte, hogy a jelenhez hasonló ügyekben a 8. cikk alkalmazhatóságának eldöntése szempontjából releváns tényezők közé tartoztak a következők:
1. a csoport jellemzői (például a csoport mérete, homogenitásának mértéke, különleges sebezhetősége vagy megbélyegzéssel kapcsolatos múltja, valamint a társadalom egészéhez viszonyított helyzete);
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
