Előadásomban az állami bíráskodás és a választottbíráskodás tágas témaköréhez szeretnék pár szót hozzászólni. Teszem ezt úgy, hogy pályám során az állami bíróságon és a választottbíróságon egyaránt bíráskodtam, mindkét fajta fórumot módom volt bírói oldalról személyesen megtapasztalni. Mivel a bírói munkát mindig a jogi munka csúcsának tartottam, igyekeztem mindkét szóban forgó válfaj - egymással nem mindenben azonos - követelményeinek megfelelni. A választottbíráskodás, a rendes bíráskodáshoz képest is sajátos jellegének megfelelően, sajátos (megfelelő alázattal is járó) bírói attitűdöt igényel, amelynek legfőképp a konszenzuskeresés előtérbe helyezésében és a rendes jogorvoslattal nem támadható döntések indokolásának fokozott szakmai igényességében, a "meglepetés-ítéletek" feltétlen elkerülésében kell megnyilvánulnia.
A választottbírói igazságszolgáltatás története az államinál is régebbi múltra vezethető vissza, az államalakulatok kialakulásától kezdve azonban az állami és a magánbíráskodás együttlétezésében, kölcsönös belátáson alapuló munkamegosztásában zajlott. Köztudott, és az eddigiekben is említést kapott - pl. Burai-Kovács János kollegánk előadásában -, hogy ez az állam igazságszolgáltatási primátusát korlátozó hatalmi belátás időnként megtörik, amint ez a nemzeti vagyontörvényben az ismert módon, és azóta orvosoltan, 2011-ben történt. És noha ez a törés általában, mint ezúttal is, részleges és átmeneti volt, a magánbíróságok különleges érzékenysége és sérülékenysége folytán mégis mélyreható és távlati negatív következményekkel jártak. E következmények egyfajta lehetséges semlegesítése - a megfelelő kölcsönös belátás helyreálltával - a választottbíróságok és az állam közös feladatát képezhetné a jövőben.
A választottbíráskodás mint a felek magánautonómiájának és az állam erre irányuló elismerésének találkozására épülő intézmény vegyes jellegű, amely anyagi jogi és eljárásjogi elemeket egyaránt felölel. Ezen elemek forrásai a jogszabályok, mindenekelőtt a legitimációt biztosító, a Pp.-től elkülönült, önálló választottbírósági törvény, a felek választottbírósági megállapodásai, az intézményi választottbírósági eljárási szabályzatok. A mindezek mellett fennmaradó joghézagokat a bírói gyakorlat, elsődlegesen pedig az ügyben eljáró választottbíróság hivatott kitölteni.
A kétféle igazságszolgáltatás elhatárolási kérdései elsőként a hatáskör megítéléséből merülnek fel. Együttlétezésük a hatáskör szempontjából negatív meghatározottsági viszonyban tartja őket: ahol az egyik hatásköre véget ér, ott kezdődik a másiké, és viszont. A választottbírósági hatáskör származékos, az állami igazságszolgáltatásból leágazó, a magánautonómia területén érvényesülő jogosultság, amelynek alapvető forrása a választottbírósági törvény és az ennek felhatalmazására épülő választottbírósági megállapodás.
A Vbtv. 3. §-ának (1) bekezdése szerint választottbírósági eljárásnak a bírósági peres eljárás helyett van helye, vagyis a választottbírósági kikötés kizárólagos, mindig kizárja a rendes bírói út igénybevételét. Ez a kizáró hatás eredményezi tehát a választottbíróság kizárólagos hatáskörét, anélkül, hogy ez a kifejezés a Vbtv.-ben szerepelne. A választottbíróság hatásköre című III. fejezet (24-25. §) a hatáskör kizárólagosságát tényként kezeli, és már csak a hatáskör vizsgálatának rendjét és az ezzel kapcsolatos kifogásolás szabályait tárgyalja. Ugyanakkor a választottbíróság illetékességének fogalmát sem a jogszabály, sem az eljárási szabályzat, sem pedig a gyakorlat - általában - nem használja.
Egy konkrét ügyben (amelynek lényege 2008/3. VBH számon, a BH 2008. évi 6. számában került ismertetésre) mégis ebből lángolt fel a vita, mert az alperes arra hivatkozással kérte a választottbírósági hatáskör hiányának megállapítását, hogy az írásbeli kikötés szerint a választottbíróság kizárólagos illetékességének vetették alá magukat, ezért az ily módon érintetlen hatáskör az állami bíróságot illeti meg. A Választottbíróság saját hatáskörről e kifogást elbírálva úgy döntött, hogy bár a kikötésben a kizárólagos hatáskör kikötése kétségtelenül helyesebb lett volna, azonban az illetékesség elszakíthatatlan a hatáskörtől (hatáskör nélkül illetékesség sincs), így a választottbíróság illetékessége magában foglalja a választottbíróság hatáskörét is. A felek a választottbírósági szerződésükben a Vbtv. 3. §-ához igazodva - tartalmilag - egyébként sem a kizárólagos hatáskört vagy a kizárólagos illetékességet, hanem a választottbíráság eljárását kötik ki.
Hasonló a helyzet abban a nem ritka esetben is, amikor a kikötés az intézményes választottbíróság nevét pontatlanul, de felismerhetően tartalmazza, vagy pl. az MKIK Választottbírósága helyett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Választottbíróságát jelöli meg, miközben ilyen választottbíróság nem létezik ugyan, azonban e téves kikötésből a kereskedelmi és iparka-
- 13/14 -
marai választottbíróság és a budapesti székhely elemeinek együttessége alapján mégis egyértelműen következik a szándékolt tartalom: a hatáskör ilyenkor is a felismerhető szándék szerinti valós tartalom alapján érvényesül.
*
Ennél erőteljesebb és érdemibb ütközőpontot iktat a hatáskör megítélésébe a fogyasztói szerződésben szereplő választottbírósági kikötés tisztességtelenségének kérdése.
A Kúria ugyanis 2015. október 15-én, a 3/2013. számú Polgári jogegységi határozatával tisztességtelenné nyilvánította, és az erre épülő új Ptk.-beli szabályozás gyakorlatilag kötelező - közrendi szintű - érvénytelenítési okká tette a választottbíróság kikötését a fogyasztói szerződésekben, ha a kikötés általános szerződési feltételen vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapul. Bázisként szolgált e jogegységi határozathoz az 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv, amely az abban foglalt fogyasztóvédelmi szempontok szerinti tisztességtelenséget a közrendi szintű szabályok megszegésével azonos erejűnek minősíti.
A kérdést elemző megközelítésben mutatja be, és a jogegységi határozatból a magyar jog hatálya alá tartozó választottbíróságokra nézve eljárási jogkövetkezményeket von le Wallacher Lajos kollegánknak az Európai Jog című folyóirat 2014. évi 3. számának hasábjain megjelent tanulmánya, amely kellő terjedelmi keretben mutatja be a probléma összetettségét. Én e vonatkozásban csak a következőket szeretném kiemelni:
A fogyasztói szerződésben szereplő választottbírósági kikötés jogegységi határozati tisztességtelenné nyilvánításában a hangsúly a feltétel kikötésének egyedileg meg nem tárgyalt mivoltára esik, és kizárólag ennek bizonyított fennállása esetére szól. Még az általános szerződési feltétel mentesülhet a tisztességtelen minősítés alól, ha a választottbíróság kikötésére vonatkozó feltétel egyedileg történt megtárgyalása megfelelően bizonyítható, bár való igaz, hogy ebben az esetben a szerződést - legalábbis ebben a tekintetben - már nehezen nevezhetjük általános (blanketta) szerződésnek. Az általános szerződési feltétel e szempont szerinti kategorikus tisztességtelenné nyilvánítása tehát ugyanúgy a konkrét feltétel egyedileg meg nem tárgyalt mivoltának szól, mint ahogy ez a blankettán kívüli, normál megállapodás esetében is értendő. A tisztességtelen minősítés tehát megfelelő bizonyítással mindkét esetkörben kiküszöbölhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
