https://doi.org/10.59851/kjsz.2025.1.05
Az interszekcionális diszkrimináció olyan összetett jogsértés, amely a különböző védett tulajdonságok együttes hatásából ered, és a leginkább sérülékeny csoportokat sújtja. Az érintettek társadalmi, gazdasági és jogi hátrányokkal szembesülnek, amelyeket a hagyományos diszkriminációellenes jogi keretek gyakran nem kezelnek megfelelően. Következésképpen, a jelenség komplexitása miatt célzott szakpolitikai intézkedésekre van szükség. A tanulmány elemzi az Európai Unió jogalkotását és bírósági gyakorlatát az interszekcionális diszkrimináció vonatkozásában, feltárva a meglévő kihívásokat és a lehetséges szakpolitikai válaszokat. Az írás rávilágít arra is, hogy milyen további lépések szükségesek az egyenlőség elvének biztosítása érdekében, különösen a leginkább kiszolgáltatott személyek számára.
Kulcsszavak: hátrányos megkülönböztetés, interszekcionalitás, EU-jog, sérülékeny csoportok
Intersectional discrimination can be defined as a complex violation of rights that arises from the combined effects of different protected characteristics and affects the most vulnerable groups. Those affected by such discrimination face a combination of social, economic and legal disadvantages that are frequently not adequately addressed by conventional anti-discrimination legal frameworks. Consequently, the intricacies of the phenomenon necessitate the implementation of targeted policy measures. The study under scrutiny here analyses European Union legislation and case law on intersectional discrimination, with a view to identifying both existing challenges and possible policy responses. Furthermore, it emphasises the necessity for additional measures to be implemented in order to guarantee the fundamental principle of equality, with a particular emphasis on the most vulnerable members of society.
Keywords: discrimination, intersectionality, EU law, vulnerable groups
Az interszekcionális hátrányos megkülönböztetés nem csupán egy egyszerű diszkriminációs forma, hanem egy minőségileg más dimenziójú jogsértés, amely az érintett személyek számára a legnagyobb mértékű társadalmi, gazdasági és jogi hátrányokat jelenti. Az interszekcionális diszkriminációt elszenvedő személyek a leginkább sérülékeny tagjai azon csoportoknak, amelybe tartozó személyek már önálló védett tulajdonságaik alapján is előítéletek és hátrányos megkülönböztetés áldozatai lehetnek. Mivel a különböző védett tulajdonságok egymásra hatnak, az interszekcionális diszkrimináció komplexebb és sokrétűbb jogsérelmeket eredményez, amelyek nemcsak egyetlen dimenzióban, hanem a különböző identitások metszetében válnak még súlyosabbá.
A szociális igazságosság és az egyenlőség megvalósítása érdekében elengedhetetlen, hogy a jogalkotó és a döntéshozók olyan szakpolitikai intézkedéseket hozzanak, amelyek képesek megfelelően reagálni az interszekcionális hátrányos megkülönböztetésre. Az egyenlő bánásmód szakpolitika célja, hogy minden egyén számára biztosítva legyen az egyenlő jogok és lehetőségek hozzáférhetősége. Azonban a valóságban a leginkább sérülékeny csoportok tagjainak gyakran többféle megkülönböztetett identitás együttes hatásaival kell szembenézniük, így az ő helyzetük külön figyelmet igényel.
A tanulmány górcső alá veszi az európai uniós jogalkotást és az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát az interszekcionális diszkrimináció vonatkozásában, illetve rávilágít a hátrányos megkülönböztetés ezen formájával szembeni kihívásokra, valamint áttekinti azon lehetséges továbblépési javaslatokat, amelyek a legmegfelelőbbnek bizonyulhatnak, hogy az adott sérülékeny csoportban a leginkább sérülékeny és kiszolgáltatott személyek esetében is megvalósulhasson az egyenlőség princípiuma.
A hátrányos megkülönböztetés fajtái vonatkozásában elkülöníthető a közvetlen és közvetett diszkrimináció, valamint a többszörös hátrányos megkülönböztetés, amely kategórián belül értelmezhető az ún. interkszekcionális diszkrimináció.[1] Az interszekcionális diszkriminációval kapcsolatos koncepcionális kérdéseket először az afroamerikai nők által elszenvedett, minőségileg más dimenziójú diszkrimináció vetett fel.[2] Az interszekcionalitás egy elemzési eszközként értelmezhető, amely lehetővé teszi a hátrányos megkülönböztetés, az egyenlőtlenség és az elnyomás különféle, egymással összefonódó formáinak feltárását. Következésképpen, ezen vizsgálati szempont figyelembevételével láthatóvá válik, hogyan alakulnak ki az interszekcionális jelenségek a különböző védett tulajdonságok kölcsönhatásának eredményeként, valamint hogy ezek metszéspontjai milyen módon járulnak hozzá az elnyomás bizonyos megnyilvánulási formáinak kialakulásához, például a rasszizmushoz vagy a szexizmushoz.[3] Az interszekcionális diszkriminációval kapcsolatban megállapítható, hogy ebben az esetben a védett tulajdonságok elválaszthatatlanul és egyidejűleg hatnak egymásra, kölcsönösen erősítve a diszkriminációs mechanizmusokat.[4]
Az interszekcionális megközelítés rávilágít az antidiszkriminációs jog azon tulajdonságára, amely szerint kizárólag egy védett tulajdonságra[5] kerül a fókusz.[6] Ennek következtében az identitás többi összetevője - amelyek szintén védett tulajdonságok, így például az életkor, a nem, vagy a szexuális orientáció - elégtelenül figyelmen kívül, ezáltal megválaszolatlan marad. Ennek következményeként a leginkább sérülékeny csoportokba tartozó személyek jogi helyzete rendezetlen marad, és az őket érő hátrányos megkülönböztetés felszámolására nem történik célzott beavatkozás vagy konkrét intézkedés.[7] Az egyetlen védett tulajdonságra összpontosító megközelítés további hátránya, hogy figyelmen kívül hagyja az egyének közötti hatalmi viszonyok szerepét. Ez különösen problémás, mivel Fredman szerint a diszkrimináció nem szimmetrikus jelenség, hanem egy olyan hatalmi viszonyból ered, amely dominanciát hoz létre, vagy tovább mélyíti a fennálló hierarchikus kapcsolatokat az egyének vagy csoportok között.
Az interszekcionalitás célja, hogy választ adjon az antidiszkriminációs jog jelenlegi megközelítésére, amely jellemzően egyetlen védett tulajdonság alapján kategorizálja az érintett személyeket vagy csoportokat. Crenshaw hangsúlyozza, hogy a védett tulajdonságok kölcsönhatásának vizsgálata elengedhetetlen az interszekcionális diszkrimináció megértéséhez. Ezzel összhangban rámutatott arra is, hogy a fekete nők által
- 30/31 -
elszenvedett hátrányos megkülönböztetés minőségileg eltér attól, amit fehér nők vagy fekete férfiak tapasztalnak, mivel sajátos módon fonódnak össze az őket érintő diszkriminációs mechanizmusok.[8] Crenshaw ezt a megállapítást arra alapozza, hogy bár a fekete nők egyaránt érintettek a fehér nőkkel és a fekete férfiakkal egy-egy védett tulajdonság vonatkozásában, mégis sajátos helyzetben vannak. Míg a fehér nők a nemi alapú diszkrimináció áldozatai lehetnek, ugyanakkor bizonyos esetekben a faji alapú megkülönböztetés elkövetőivé is válhatnak. Ezzel szemben a fekete férfiak a rasszizmus áldozataivá válhatnak, ugyanakkor a nemi alapú diszkriminációban akár aktív szereplők vagy annak kedvezményezettjei is lehetnek. Ez a kettős perspektíva rávilágít arra, hogy a fekete nők tapasztalatai nem írhatók le pusztán a nemi vagy faji diszkrimináció külön-külön történő vizsgálatával, hanem azok metszéspontjának elemzése szükséges.[9] A fentiek alapján levonható az a következtetés, hogy az interszekcionális megközelítés legfontosabb célja annak a jogsértő helyzetnek a felszámolása, amelynek következtében egy adott csoporton belül a leginkább marginalizált személyek egyenlő bánásmódhoz való joga sérül. Ennek érdekében elengedhetetlen olyan jogi és szakpolitikai eszközök alkalmazása, amelyek figyelembe veszik a különböző védett tulajdonságok metszéspontjából fakadó egyedi hátrányokat, biztosítva ezzel a valódi egyenlőség megteremtését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
