Az Európai Unió audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelve akut médiatörvény-alkotási szükségletet teremt, emellett azonban más apropója is van a médiaszabályozás reformjának: a közszolgálati műsorszolgáltatásnak az Európai Bizottság elvárásainak történő megfeleltetése. Az ismeretlen személyek által készített médiatörvény-tervezet, amelynek harmadik verziója jelent meg 2009 februárjában (ámbár az első kettőtől nem különbözik jelentős mértékben), igyekszik reagálni az említett kihívásra, több-kevesebb sikerrel.
Az alábbiakban a közszolgálati médiaszolgáltatás reformjára vonatkozó szabályok elemzését végzem el, összevetve azokat az Alkotmánybíróság és az Európai Bizottság szempontjaival. Kritikám lényege, hogy a tervezett szabályok a politikai befolyást a jelenleginél is jobban intézményesítik a médiatestületekben, valamint, hogy a közszolgálati feladat-meghatározás, finanszírozás és ellenőrzés szabályai szakmailag átgondolatlanok, felületesek és jelen formájukban a gyakorlatban alkalmazhatatlanok lesznek. Így a politikai testületekre maradna az a feladat, hogy az alkalmatlan szabályokat megtöltsék tartalommal, holott az ehhez szükséges szakértelmet a jogszabály nem kívánja meg a testületek tagjaitól.
Látszólag a függetlenség biztosítéka, hogy a Közszolgálati Tanács (KÖT) és a Tulajdonosi Vagyonkezelő Testület (TVT) tagjairól az Országgyűlés kétharmados többséggel szavaz. Csakhogy a szavazás során nem egyénekről dönt az Országgyűlés, hanem egy listáról, amelyet egy országgyűlési bizottság állít össze, konszenzussal vagy kétharmaddal, utóbbi esetben a bizottság tagjai frakciójuk szavazati arányával rendelkeznek. Ez a rendszer biztosítja, hogy a tagok listája politikai alku folyamata révén alakuljon ki, amelynek során az ellenzék és a kormánypárt is jelölhet tagokat, az általuk megfelelőnek tartott arányban. Így, ahelyett hogy a választott személyek pártsemlegesek lennének (lévén kétharmaddal választják meg őket), éppen hogy mindegyik személy valószínűleg egy meghatározott politikai csoport érdekeit jeleníti majd meg. Amennyiben a kormányoldal önmagában is kétharmados többséggel rendelkezik, még az ellenzék érdekeivel sem kell kompromisszumot kötnie.
Ez a választási módszer már csak azért is vitatható, mert az Alkotmánybíróság 37/1992. (VI. 10.) határozata, és 22/1999. (VI. 30.) határozata értelmében alkotmányellenes lenne az a megoldás, hogy a közszolgálati médium tulajdonosi jogait gyakorló testület egészét az Országgyűlési pártok jelölései alapján az Országgyűlés választaná. A hatályos megoldás azért volt elfogadható az AB számára, mert a kuratórium civil tagjai ellensúlyozzák a politikai képviseletet. Az AB határozat szerint: »a törvénynek ki kell zárnia, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmára meghatározó befolyást gyakorolhassanak. Az "állami szervektől" való szabadság követelménye - a műsorok tartalmát illetően - a törvényhozással és a kormánnyal szemben egyaránt fennáll.« (II. 3.)
A TVT készíti a közszolgálati szerződés tervezetét, amely a közszolgálati feladatok részletes meghatározását tartalmazza, utasíthatja a vezérigazgatót, megalkotja a műsorszolgáltatási szabályzatot, tehát nem állítható, hogy ne lenne közvetlen befolyása a műsorok tartalmára. A KÖT ugyancsak a közszolgálati szerződés megkötése révén, valamint a feladatok teljesítésének ellenőrzése révén vesz részt a műsorok tartalmának meghatározásában. Így mind a két testületnek befolyása van a műsorokra, ezért részben vagy egészben függetlennek kell lennie a törvényhozástól és a kormánytól egyaránt. Tudomásul véve, hogy a civil kuratóriumi rendszer egyértelműen kudarcot vallott, ennek a modellnek a továbbvitele szintén nem javasolt. Helyette célszerű lenne a testület tagjai jelölésének jogát olyan szervezetek vezető tisztségviselőire bízni, amelyek magasabb társadalmi presztízzsel rendelkeznek, mint a politikai pártok, ahol szóba jöhetnek például tudományos, kulturális, oktatási intézmények, az újságírás és médiaszíntér érdekképviseleti szervei, illetve szerzői jogi egyesületek. Ismeretes, hogy e szervezetek némelyike központi költségvetésből kapja a finanszírozását, ezért kormánybefolyás alá kerülhet, valamint, hogy maguk a szervezetek vezető testületei sem mind politikailag semlegesek - de mégis kevésbé közvetlen a politikai befolyás körükben, mint egy országgyűlési bizottság esetében, és ha a tökéletes semlegességet nem is lehet garantálni, ez nem jelenti azt, hogy nem kötelező rá törekedni.
Az ilyen, csak a jelölés céljából összeülő testület jelöltjeit utána a köztársasági elnök nevezhetné ki. A jelölés során az egyik fontos szempont az kellene, hogy legyen, hogy a jelöltek rendelkezzenek megfelelő szakértelemmel például a közszolgálati feladatok és finanszírozásuk részleteinek megállapítására. Hiszen, a 67. § szerint a KÖT folytatja le a hatásvizsgálatot, megköti a közszolgálati szerződést, ellenőrzi annak teljesülését és más feladatokat is ellát. Ha ezek nem csak formális feladatok - márpedig az EU elvárások szerint egyáltalán nem azok -, akkor szükséges, hogy a KÖT tényleges szakértelemmel rendelkező személyekből álljon. A Tervezet által javasolt három év szakmai gyakorlat kevesebb, mint ami elegendőnek lenne tekinthető, és a szakértelem megítélésére a jelölő országgyűlési bizottság kísérletet sem tesz, például a jelöltek bizottsági meghallgatása sem kötelező.
A tervezet által a TVT-nek szánt hatáskör sokkalta tágabb, mint a jelenlegi kuratóriumé, hiszen míg a hatályos törvény szerint a kuratórium hatáskörébe tartozik például a háromszázmillió forintnál nagyobb értékű szerződések előzetes jóváhagyása, [66. § (2) db], a tervezet szerint már tízmillió forint felett kellene a TVT hozzájárulása [58. § (10) e]. A tervezet nem véletlenül nevezi a TVT-t az igazgatósági jogok gyakorlójának, míg a jelenlegi kuratórium a tulajdonosi jogok gyakorlója. Tehát a TVT nem ellenőrzi, hanem irányítja a közmédiumot. A vezérigazgatónak utasítást adhat, amelyet az törvénysértés esetén, vagy a közszolgálati szerződés sérelme esetén köteles megtagadni, egyébként pedig köteles végrehajtani, és ekkor felelősségre nem vonható. A vezérigazgató tevékenysége gyakorlatilag csak a szerkesztői feladatokra terjed ki, minden stratégiai döntéshez a TVT engedélye lenne szükséges (58. §). Többek között a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatot is a TVT alkotná, amelyet korábban az intézmény maga hozott létre, a kuratórium csak jóváhagyta. Ezek fényében ugyancsak aggasztó, hogy a TVT tagjainak szakértelmére sincs garancia, és e testületnek még apparátusa sincs. A tagok az Országgyűlés alkalmazásában állnak, a testület működésének feltételeit az Országgyűlés Hivatala biztosítja.
További szakértelmet igényelne, hogy a közszolgálati szerződés tervezetét a KÖT és a TVT készíti elő [58. § (8), 65. § (7)], majd a TVT engedélyével a vezérigazgató és a KÖT aláírják. A vezérigazgatónak, illetve az általa "vezetett" médiaszolgáltatónak nincs beleszólási joga a szerződés tartalmába. Ha azonban a médiaszolgáltató ismételten és súlyosan megszegi a szerződést, a vezérigazgatót meneszti a TVT, illetve a KÖT is vezérigazgató menesztését kérheti [58. § (8), 64. § (8)-(9)].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
