Berkes Lilla: Egy korszak zárása - az ombudsmani jogvédő munka elmúlt két évének alapvetése (KJSZ, 2012/1., 64-69. o.)

Emberi jogok - Alapvető jogok? Esélyek és veszélyek az ombudsman szemével

Kairosz Kiadó, Budapest 2011. 306 o. ISBN 978 963 662 446 0,

illetve

Ki őrzi az őrzőket? Az ombudsmani jogvédelem

Kairosz Kiadó, Budapest 2010. 326 o. ISBN 978 963 662 329 6

Szabó Mátét 2007 szeptemberében választotta meg az Országgyűlés az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Gönczöl Katalin, illetve Lenkovics Barnabás utódjául. Előttünk fekvő két kötete e négy évnek az összefoglalása, egyszersmind egy sikeres korszak lezárása. 2012. január 1-jével, az alapvető jogok biztosáról szóló törvény hatálybalépésével ugyanis átalakult az ombudsmani rendszer, a korábbi négy biztos helyett egy működik, két helyettessel, míg az adatvédelmi biztos intézménye megszűnt, helyét hatóság vette át.

Az Emberi jogok - Alapvető jogok? című kötet bevezetésében Szabó Máté az emberi méltóság értékének érvényesülése előtti korlátok leépítését nevezi meg tevékenységének középpontjaként, fő céljaként. Az emberi méltóság teszi az egyes embereket egyenlővé, ugyanakkor megfelelő érvényesülését megannyi tényező akadályozza, többek között azért, mert annak tiszteletben tartására való nevelés a nyugati társadalmakkal ellentétben Magyarországról hiányzik. Enélkül azonban nem beszélhetünk igazi demokratikus kultúráról - többek között az emberi jogok és azon belül az emberi méltóság tiszteletben tartásának fel-felbukkanó hiánya teszi a rendszerváltás utáni magyar fejlődést sajátosan féloldalassá. Az ombudsman szerepe ezért kiemelkedő ma Magyarországon: feladata nemcsak a közigazgatás külső kontrollja, hanem az emberi jogi kultúra fejlesztése is.

Szabó Máté elődei nevéhez fűződik az intézmény szilárd alapokra helyezése, az állampolgári bizalom, mint az ombudsman sikeres működése előfeltételének kimunkálása, az intézmény ismertté, elismertté tétele. A jelenlegi általános biztos megválasztásakor a gazdasági és szociális átalakulásra való tekintettel feladatául tűzte ki az ezekkel kapcsolatos jogok érvényesülésének és védelmének képviseletét, illetve kiemelten kívánta vizsgálni a hagyományos szabadságjogok, ezek közül is leginkább az egyesülési, illetve gyülekezési jog érvényesülését. Újításként vezette be az ún. projektmódszert, mely során a biztos egy-egy témát kiemelve folytat le vizsgálatot, műhelybeszélgetéseket rendez és minderről egy kiadványt jelentet meg. Ilyen projekt volt 2008-ban a gyülekezési, a hajléktalanügyi, illetve a gyermekjogi, ez utóbbi 2009-ben is folytatódott, kibővülve a fogyatékosügyi, sztrájkjogi, illetve közlekedési projektekkel. E módszer nagy előnye, hogy általa sokkal érthetőbbé, kézzelfoghatóbbá válik az ombudsmani munka az állampolgárok számára, illetve egy-egy kérdést kiemelten, sokkal mélyrehatóbban lehet vizsgálni mint egy "egyedi" panasz esetén. A biztos aktivitását mi sem mutatja jobban annál, mint hogy 2010-ben megjelent egy másik kötet is, Európai Ombudsman-intézmények címmel, amelyben Szabó Máté és Péterfalvi Attila Gabriele Kucsko-Stadlmayer Europäische Ombudsman-Institutionen. Eine rechtsvergleichende Untersuchung zur vielfältigen Umsetzung einer Idee c. művéből válogatva az Európai Ombudsmant, illetve 19 nyugat- és közép-európai ország ombudsman-intézményét mutatja be, külön tanulmányt szentelve az aktuális magyarországi helyzetnek is.

Az ombudsman mindig is kiemelt figyelmet fordított a leginkább elesett, jogait legkevésbé képviselni tudó csoportok (ún. veszélyeztetett csoportok, vulnerable groups) - mint amilyenek az idősek, gyermekek, hajléktalanok - védelmére. Mindkét kötetben helyet kapott ezért az őket érintő vizsgálatok, projektek bemutatása. Az alapvető jogok biztosáról szóló törvény ennek megfelelően külön ki is emeli, hogy a biztos megkülönböztetett figyelmet fordít a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jogainak a védelmére.

Az Emberi jogok - Alapvető jogok? tartalmilag két nagy részre osztható: az ombudsmani jogvédelmet és annak tapasztalatait bemutató fejezeteken kívül a kötet jelentős részét képezi a nemzetközi kitekintés, illetve a globális tendenciák bemutatása. A gyakorlati kérdéseket, a projektek, vizsgálatok tapasztalatait, a nemzetközi összefüggéseket bemutató részekben a kötet elkészülésében közreműködtek az ombudsman munkatársai - Borza Beáta, Csóré Erika, Haraszti Margit Katalin, Lux Ágnes, Sziklay Júlia, Hajas Barnabás, Halász Zsolt, Lápossy Attila, illetve Seres Péter - is.

Szabó Máté az emberi jogok 21. századi kihívásai között említi a terrorizmust, az új típusú média szabályozását, illetve a különböző tiltakozásokat és azok rendvédelmi ellenőrzését.

Bemutatja a Donatella della Porta, Herbert Reiter és Abby Peterson nevével fémjelzett, tömegdemonstrá­ciókkal kapcsolatos elméletet, amely a tömegmozgalmak történeti fejlődését áttekintve a tömegkezelés új modelljét képviseli. Az ombudsman által hivatkozott szerzők szerint a második világháborútól a nyolcvanas évekig terjedő időszak az "eszkalálódó erőszak" időszaka volt, mely során megjelentek a kapitalizmus és a képviseleti demokrácia kereteit feszegető társadalomkritikus mozgalmak, melyekkel szemben a hatalom az erőszakszervezeteket használta fel, majd a radikalizmus visszaszorulásával elterjedt a "közrendvédelmi partnerség", mely során csak a kezelhetetlen tömegekkel szemben vetettek be erőszakot, a rendőri erőket egyébként a háttérben tartották. A tiltakozások globalizálódása azonban tönkretette ezt a rendszert, a sok országból verbuvált, ismét radikalizálódó tiltakozók és a rendőrség között nem jött létre együttműködés, melyből fakadóan folyamatosan növekedett a biztonsági kockázat egy-egy nagyobb tüntetésen. Ezt a tendenciát súlyosbította az is, hogy az ideológiai alapú terrorizmust felváltotta az etnikai-vallási fundamentalista terrorizmus, továbbá megjelentek az Európán kívülről bevándorló tömegek, valamint az idegenellenes radikális jobboldal és a rendfenntartók közötti összeütközések. Megnőtt a nemzetközi titkosszolgálati előkészítés szerepe, illetve elterjedt a "zérótolerancia" bűnüldözési stratégiája, így a rendőrség ismételten agresszíven lépett fel pl. a kordonokat bontó tüntetőkkel szemben, sok esetben a médiát felhasználva a közvélemény befolyásolására, ezzel leplezve az állampolgári jogok gyakran súlyos és tömeges megsértést. Különösen igaz volt ez a globális találkozókat kísérő tiltakozások kezelésére. A 21. század elejére tehát általános trenddé vált, hogy megszűnik, illetve jelentősen csökken a rendőrség kapcsolata a civil társadalommal, a tüntetők társadalmával, illetve a tüntetőknek sincs bizalmuk a helyi rendőrséggel kapcsolatosan, a tömegmozgalmak pedig nem elég szervezettek ahhoz, hogy mindenkire kötelező magatartási szabályokat fogadjanak el, a radikális elemeket kizárandó. A jelenre tehát jellemző az erőszakos stratégiák széles körű alkalmazása, a titkosszolgálati információkra való hagyatkozás, a tiltakozók igényeivel szembeni elzárkózás, a következetlen és következmények nélkül folytatott tárgyalás, illetve a bizalmatlanság mindkét oldalról, és a militáns csoportok megerősödése. Szabó Máté az elmélettel kapcsolatban kiemeli: a liberális demokráciák jövőjének fontos kérdése, hogy a jogállam hogyan képes elviselni és kezelni, hogy a globális rendezvények körzeteiben gyakorlatilag nem alkalmazzák legfontosabb elveit, így az emberi jogok tiszteletben tartásának követelményét sem.