A képviselőt megillető tájékozódáshoz vagy tájékoztatáshoz való jog a képviselői jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek egyike, a képviselői jogállás részeleme. Mivel a képviselői jogok nem függetlenek egymástól, a tájékozódáshoz való jog összefügg a többi képviselői jogosultsággal, és megteremti azt a képviselői jogállást, ami a parlament munkájában való eredményes közreműködéshez szükséges. A képviselői jogok gyakorlása nemegyszer kötelezettségként is megjelenik. A kötelezettségek - a szabad mandátum elvének megfelelően a nép képviseletéből, a köz érdekében végzett tevékenységből[1] - származnak. A képviselő ebből fakadó alapvető kötelezettsége a munkájának minél színvonalasabb ellátása, amit azonban az egyes állami szervek birtokában lévő megfelelő információk nélkül nem képes teljesíteni.[2] Mivel információhoz jutni általában a tájékozódáson és a tájékoztatáson keresztül lehet, az ehhez való képviselői jognak közelebbi meghatározásához e jogosultság funkciójának és csoportosítási lehetőségének vizsgálatán keresztül lehet eljutni.
a) A tájékozódás és a tájékoztatás a társadalmi és politikai élet szerves része.[3] A tájékoztatás az információval rendelkező tevékenysége - adott esetben joga és kötelezettsége, illetve pusztán kötelezettsége - arra vonatkozóan, hogy a személy vagy szerv a birtokában lévő adatokat másokkal megossza. A tájékozódáshoz való jog viszont az információval nem rendelkező (alap)joga arra, hogy az adott felvilágosítást megkapja. A képviselő esetében - a jogosultságának funkcionális meghatározottságára, illetve az ennek alapját jelentő szerv általi tájékoztatási kötelezettségre tekintettel - indokoltabb a tájékoztatáshoz való jogról beszélni. E jognak vannak azonban olyan megnyilvánulásai - aktív aspektusai -, amelyek a képviselő tájékozódási jogát jelenítik meg. A képviselőknek e joga azonban - az elnevezés hasonlósága ellenére - mind az általános tájékozódási jogtól, mind az információszabadságtól eltér.
A tájékozódási szabadság ugyanis valamely közérdeklődésre számot tartó információ[4] megismerésére és terjesztésére vonatkozik, de nem azonosítható az információszabadsággal. Ennek oka az, hogy annak nem minden aspektusa jelenti az információszabadság gyakorlását.[5] Az elkülönítő ismérv az információszabadság funkciójában keresendő. Az információszabadság funkciójának meghatározásakor a kiindulópont az, hogy a demokratikus társadalom alapvető jellemzője a nyílt, átlátható kormányzat.[6] Az információszabadság funkcionális vonatkozásban két irányban is érvényesül. A közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés lehetővé teszi egyrészt a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését, szabad és nyilvános bírálhatóságát, működésük, tevékenységük folyamatos kritikáját, és ezen keresztül serkenti azok demokratikus működését.[7] Az információszabadság gyakorlása funkcionálisan összefügg tehát a népszuverenitással és a népképviselettel, a demokratikus akaratképzéssel, a politikai alapjogokkal. Az információszabadság szorosan kötődik az egyénhez, aki az ilyen jellegű információk[8] nélkül nem képes hatékonyan és felelősségteljesen gyakorolni sem jogait, sem kötelezettségeit, és nem tud az "informált meggyőződésének" megfelelően dönteni.[9]
b) A képviselő tájékoztatáshoz való joga azonban funkcionális értelemben nem az alapjog gyakorlásához szükséges adatok megismerését, és az állammal szembeni kikényszeríthetőségét, hanem feladatának szakszerű teljesítését teszi lehetővé, tehát a munkavégzés feltételét jelenti. Annak ellenére, hogy a képviselők e joga - hasonlóképpen az információszabadsághoz - összefüggésben van a népszuverenitással, a demokratikus akaratképzéssel, a politikai alapjogok gyakorlásával, mégsem állapítható meg hasonlóság köztük, mivel a képviselő és az egyén a folyamat két különböző oldalán foglal helyet. A választópolgár aktív választójogát gyakorolva adja szavazatát a jelöltre. Az egyén a népszuverenitás közvetett módját gyakorolva választja meg az Országgyűlés tagjait, miután a kormányzatról - adott esetben a szóban forgó képviselőről - szerzett információit mérlegelte. A képviselők pedig a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerv - az Országgyűlés - tagjai, akiknek ilyen minőségükben alapvető feladata a köz érdekében való tevékenység, illetve a legfelsőbb népképviseleti szerv hatékony működésének elősegítése és megvalósítása.[10] A képviselő tevékenysége kettős: az Országgyűlés tagjaként biztosítania kell a parlament működését, illetve a feladatai ellátását. Ez alapozza meg a törvényhozó szerv és a képviselők in-
- 27/28 -
formációs igényeit.[11]
c) A törvényhozó szerv információs igénye az alkotmányos hatásköréből, mindenekelőtt a törvényalkotási feladatainak ellátásából, illetve a végrehajtó hatalommal való speciális kapcsolatából ered. A parlament információs igénye ezért átfogja a kormány teljes tevékenységét, illetve a megvalósítandó állami feladatokra vonatkozó állampolgári kívánságokat.[12] A szükséges információk nélkül a képviselő sem képes az őt megillető jogokat és kötelezettségeket megfelelően gyakorolni. A képviselők szakmailag kielégítő és értelmes tevékenységének alapvető feltétele, hogy a képviselő az elméleti összefüggéseket és törvényszerűségeket, valamint a tényleges folyamatokat ismerje. A képviselő a technikai, gazdasági és politikai ügyeken túlmutató ténybeli tudáshoz és jártassághoz hozzásegítő adatok nélkül nem rendelkezhet átfogó képpel az államról, a társadalomról és az egyes személyekről. A parlamenti munkának speciális elméleti tudáson és tapasztalaton kell alapulnia, ami átfogó információhalmazként a szavazás során értékes segítséget nyújt. Ezeken felül a képviselőnek szüksége lehet az ügyek tárgyalása közben eljárástechnikai információkra is, amik alapján a további lépéseit kialakíthatja.[13] Az, hogy az egyes képviselőnek a politikáról, az országról, a jogról, az államigazgatásról, a műszaki és egyéb tudományokról milyen fontos háttérinformációi vannak, nem utolsósorban attól függ, hogy rendelkezésére állnak-e például tudományos tanácsadók, megfelelően felszerelt könyvtár és dokumentációs részleg, illetve a legújabb adattovábbítási eszközök.[14] Ide tartozik továbbá az, hogy a megszerzett információkat hozzáférhetővé és értékelhetővé kell tenni.[15]
d) A tájékozódási igény másik oldalán az állami kötelezettség áll. Ha az állam e feladatát maradéktalanul ellátja, és a képviselőnek minden formában és módon a szükséges információkat biztosítja, valamint, ha ezt a képviselő meghatározott eljárási módszerek alkalmazásával ki is tudja kényszeríteni, akkor a képviselő valóban a köz érdekében tud eljárni, és a számára megszabott funkciókat teljesíteni tudja. Az állami szervek tájékoztatási kötelezettségének tehát az a sajátossága, hogy az állam(i szerv) a képviselőnek azért szolgáltat információt, hogy az állam(i szerv) - adott esetben maga az Országgyűlés - hatékonyan működjön, és a feladatát az Alkotmánynak és egyéb jogszabályoknak megfelelően el tudja látni.
A megfelelő információk nélkül a képviselő esetében a szabad mandátum lényege, a demokrácia szempontjából pedig a törvényhozó hatalom működése kerülhet veszélybe. Egyrészt megjegyzendő, hogy elméletileg a parlamenti döntés csak akkor azonosítható a legfőbb állami érdek kifejezésével, és csak akkor fogadható el a választók többségi akaratnyilvánításának, illetve az azt reprezentáló aktusnak, ha a parlamenti döntés szabad akaratelhatározás eredménye. Az információk ilyen típusát szolgáltatni nem kívánó állam(i szerv) ellen a kikényszerítést biztosító negatív jogkövetkezmény alkalmazásának lehetősége kérdéses. Valójában az adott szerv érdeke, hogy a kívánt adatokhoz a képviselő hozzájutását biztosítsa, amennyiben viszont e feladatának nem tesz eleget, a késleltetett politikai felelőséggel kell szembenéznie. Másrészt a törvényhozó hatalmi ágat megjelenítő képviselő olyan információra is igényt tarthat, amellyel a parlament tagjaként hozzájárulhat a hatalmi ág funkciójához, a végrehajtás ellenőrzéséhez. Demokratikus berendezkedésekben ezt általában az ellenzéki jogosítványok érdemi használatával, és azok garantálásával lehet biztosítani. Az információ megszerzésével kapcsolatban ilyen ellenzéki jogként említhető - többek között - az interpelláció és a kérdés intézménye. Mivel e jogosítványoknak a szabályozása a parlamentben lévő minden politikai erőt valamilyen módon érint, a kikényszerítés, illetve a szabályozás kérdése ebben a tekintetben is bizonyos bonyodalmakkal jár. Végső soron ezen információk körében is az említett politikai felelősségtől való "félelem", illetve a demokratikus politikai kultúrába vetett hit lehet irányadó.
A képviselő a tájékoztatásához való jogát jogi eszközöket felhasználva nem képes kikényszeríteni. Ehhez alapvetően az információhoz való mindennemű hozzáférés lehetőségét kell konszenzusos, és a demokrácia érdekeit figyelembe véve jogi úton megnyugtatóan rendezni, illetve a politikai kultúra megértését és alkalmazását kell megkövetelni.
A magyar szabályozásban is csak kötelezést és feladatokat lehet találni. A képviselők tájékozódáshoz való jogát elősegítő szervek közé hazánkban alapvetően az Országgyűlés Hivatala tartozik, illetve az alább említendő parlamenten kívüli szervek. A Hivatal az Országgyűlés munkaszervezeteként[16] a képviselők tájékozódási jogát segíti elő. Az ülések előkészítése során sokszorosítja az indítványokat, illetve az ülések tárgyalási anyagát és az egyéb tájékoztató anyagokat eljuttatatja a képviselőkhöz. Ellátja a képviselők tájékoztatását szolgáló információs rendszer működésével kapcsolatos feladatokat, amivel összefüggésben biztosítja az Országgyűlés jegyzőkönyvei elkészítését és kiadását, valamint az Országgyűlési Napló megjelentetését. A Hivatal továbbá könyvtári dokumentumokkal látja el - a bizottságok, a képviselőcsoportok, illetve a szakértők mellett - a képviselőket is.[17]
e) A képviselő tájékozódási jogának tárgya mindig közérdekű információnak minősül. A képviselő által kért információ azonban - a képviselői jogállás sajátosságaiból következően - a feladata ellátása érdekében államtitkokat és személyes adatokat is megismerhet. Mivel a képviselők jogállásáról szóló tör-
- 28/29 -
vény szerint a képviselők munkáját az állami szervek a megfelelő információ szolgáltatásával segítik elő, a képviselő tájékozódási jogának címzettéi kizárólag az állam szervei.[18] E megállapítás azonban nem ellentétes azzal, hogy a képviselő információhoz juthat például választóitól vagy egyéb szervezetektől is, akik adott esetben panaszaikkal, kéréseikkel keresik fel. A képviselő viszont képviselői minőségében a nem állami szervek (személyek) tekintetében nem rendelkezik olyan felhatalmazással, amely alapján e szerveknek kötelességük lenne a kívánt adat szolgáltatása. A képviselő funkciójára és a jelenlegi jogi megoldásra[19] tekintettel ilyen kötelezettséget nem is indokolt megfogalmazni.
a) Habár jogszabály a képviselők "tájékozódáshoz való jogát" konkrétan nem nyilvánítják ki, több norma is vonatkozik a képviselők folyamatos tájékoztatására. Ezek érintik az ismertetéseket, tájékoztatásokat, közzétételeket, személyi ügyeket, a tényszerű munkára vonatkozó információkat, és végül a képviselői munka egyéb részleteit.[20] Az országgyűlési képviselők tájékoztatáshoz való jogát alapvetően az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló az 1990. évi LV. törvény rendezi, de a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat és számos miniszteri rendelet is fontos szabályokat tartalmaz.[21] Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosítását jelentette az 1997. évi V. törvény, amivel kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy az a képviselői jogállás tekintetében a tájékoztatáshoz való jogot nem hangsúlyozza. Gyakorlatilag nevesítve is csak 1997-ben lett "A képviselői tisztség ellátásának támogatása" alcímmel. Egészen addig "A képviselőre irányadó egyéb szabályokként" szerepelt a 9. §-ban. Az előírás jelenleg a 8. §-ban található. A törvényből és az indokolásból az tűnik ki, hogy a cél az összeférhetetlenségi előírások egyértelmű és összefoglaló szabályozása volt. Az alcím, illetve a normaanyag tehát nem elég direkt, nem fejezi ki a képviselő tájékoztatási jogának fontosságát.
b) A képviselők tájékoztatását, illetve tájékozódását biztosító jogok a képviselői jogok részhalmaza: információt szolgáltat a képviselői feladat szakszerű ellátásához. E kifejezés minden olyan tevékenységet, illetve a jogszabályok alapján a képviselőnek adott minden olyan jogosultságot felölel, ami ahhoz szükséges, hogy a képviselő a köz érdekében a szabad mandátumának megfelelően, és egyéb, a jogállásához tartozó kötelezettségeit maradéktalanul teljesítve járhasson el. A tájékoztatás megadásáért a jogszabályokban felsorolt szervek a kötelezettek.
A tájékoztatáshoz, illetve a tájékozódáshoz való jog felfogható szűkebb és tágabb értelemben, de kezelhető egyéni és testületi jogként, illetve aktív és passzív jogosultságként, valamint kötelezettséghez közvetlenül kötődő jogként is. Különbséget lehet tenni gyakorlásának helyszíne között is: az Országgyűlésben, vagy azzal kapcsolatban, illetve azon kívül, attól függetlenül gyakorolt tájékozódási jogként. E csoportok egymástól való markáns elválasztása azonban nem lehetséges, inkább a fogalom különböző megközelítését takarják. Ennek oka, hogy valamennyi képviselői jog és kötelezettség nem annyira az egyén képviselői minőségéhez, hanem inkább a parlamenthez mint sajátos szervhez kötött. A képviselői jogok azért kerültek kialakításra, hogy a parlament funkciószerű, illetve zavartalan működését biztosítsák.
A tájékozódáshoz való jog szűkebb értelemben a parlamenthez kötődik, vagyis az Országgyűléstől, vagy tagjaitól - beleértve a Kormányt és tagjait is - származó információk megismerését jelenti. A tájékozódáshoz való jog tág értelemben a képviselő bármilyen - a parlamenti munkájához szükséges - informálódására vonatkozó jogok és kötelezettségek hálóját jelenti, és általában magában foglalja mind az Országgyűlésen belüli, mind az azon kívüli tájékozódást, valamint az aktív és passzív információszerzést is. Aktívan szerez információt a képviselő, amikor a jogszabály számára a belépés, informálódás lehetőségét adja meg (tájékozódáshoz való jog). Passzív a tájékozódás, amikor a képviselő számára adott szerv tájékoztatást ad (tájékoztatáshoz való jog). A képviselő bármilyen magatartása esetében a számára szolgáltatott információhoz válaszadás, sokszorosítás, megküldés, hozzáférés biztosítása, illetve megtekintés során jut hozzá. E jog gyakorolható csoportosan és egyénileg is. E megkülönböztetés azonban csak elméleti, mivel a bizottságban a képviselőt többletjogok illethetik meg, amit ugyan egyedül, de a bizottsági munka érdekében gyakorol. Mivel a képviselő tájékozódási joga nagymértékben hozzájárul a képviselői kötelezettségek ellátásához, a tájékozódási jog egyes aspektusai szorosan kötődnek a kötelezettségek teljesítéséhez.
c) A képviselő tájékoztatáshoz való jogával összefüggésben felmerül annak a kérdése, hogy minek minősülnek azok az információk, amelyekhez a képviselő informális úton jut hozzá. A képviselő az állami szerveken kívül informálódhat a pártjában, a frakciójában, a választókerületében, illetve a sajtóból, a különféle közvélemény-kutatásokból, panaszokból,
- 29/30 -
illetőleg egyéni megkeresésekből is. Ezekről a tájékozódási formákról elmondható, hogy a képviselő információszerzési lehetőségével szemben nem áll senkinek, illetve semmilyen szervnek, szervezetnek a tájékoztatási kötelezettsége. A képviselő tehát sem a párttal, sem a frakcióval, sem pedig adott természetes személlyel szemben jogosultságként nem igényelheti a tájékoztatást. A képviselő - az állami szervnek nem minősülő - pártban, illetve a frakcióban a megállapított és esetenként eltérő, tehát nem egységes szabályok szerint jut hozzá az őt érintő információhoz.[22] Az információ megszerzése alapvetően a párt belső demokratizmusától és szervezeti felépítésétől is függ. A sajtó tekintetében a helyzet némileg eltérően alakul, mivel a sajtó tájékoztatási kötelezettsége fennáll. E kötelességnek azonban nemcsak a képviselő irányába - és annak feladatai ellátását segítendő - kell eleget tenni, hanem azért is, mert mindenkinek joga van a tárgyilagos, pontos és gyors tájékoztatáshoz. Ide tartozik a közvélemény-kutatási adat is mint forrás, mivel ez általában valamilyen sajtóorgánumban jelenik meg. Bár a panaszok, a közérdekű bejelentések, illetve a fogadóórák - azaz a természetes személyektől származó információk - hozzásegítik a képviselőt a munkája végzéséhez, ezekhez az adatokhoz a képviselőnek csak lehetősége van hozzájutni, ami nagymértékben a választópolgár szándékától és a demokratikus közvetítő rendszerbe vetett bizalmától, illetve a képviselő munkájának megítélésétől függ. Az informális információkkal kapcsolatban felmerülő további problémát azok felhasználása jelenti. A képviselő az ilyen információkat csak a funkciója ellátása érdekében használhatja fel, de ennek során is tiszteletben kell tartania a "forrásának" bizonyos érdekeit. Az érdekek általában alapjogi vonatkozásában jelennek meg. Egyrészt azért, mivel a képviselő az ilyen adattal való rendelkezéssel maga is alapjogot érvényesít, másrészt, mivel ezt a jogot az állam képviselőjeként gyakorolja. A médiumokon keresztül megszerzett információt - a tájékozódási szabadságra, a kifejezés szabadságára, illetve a sajtószabadságra hivatkozva - mindenki - a képviselő is - terjesztheti, felhasználhatja. A képviselő a pártban, illetve a frakcióban hozzájutott adatokat is - a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva[23] - bármikor felhasználhatja, és - az alkotmányi korlátokon belül maradva - végső soron a párt nemtetszésével - mint következménnyel - kell csak számolnia. Ha a képviselő harmadik személytől származó információra tesz szert, az előbb említett feltétellel azt is bármikor és bárhol felhasználhatja, de ennek során tekintettel kell lennie információforrása alapvető emberi jogaira: a magánszférához való jogra, a személyes adatok és a magántitok védelmére stb. Ugyanez alkalmazandó akkor is, ha a párttól szerzett információk körében adott egyént érintő adatok is szerepelnek.
E jog aspektusai feltárásakor a kiindulópont az az előírás, miszerint az állami szervek kötelesek az országgyűlési képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.[24]
a) Egyénileg, az Országgyűlésben gyakorolható aktív szerzésmód - vagyis a tájékozódási jog - szűk értelemben magyarázat kérése céljából az Alkotmányban meghatározottakhoz a feladatkörükbe tartozó minden ügyben történő interpelláció intézése,[25] illetve ugyanehhez az alanyi körhöz felvilágosítás kérése céljából kérdés benyújtásának joga tartozik.[26] A közvetlen kérdésre az azonnali kérdések és válaszok órája ad lehetőséget.[27] Az Országgyűlés ülésén a napirendben feltüntetett időpontban hetente legalább hatvan percet kell biztosítani kérdés közvetlen feltevésére és megválaszolására.
A képviselő tájékozódási jogának e részaspektusa - hasonlóan az interpellációhoz és a kérdéshez - garanciális szabályokkal biztosított. Az azonnali kérdések órájában az Alkotmány szerint válaszadásra kötelezettek kötelesek az ülésteremben tartózkodni. E biztosítékot lazítja fel az a lehetőség, hogy a kötelezett helyett az általa megjelölt személy adhat választ. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a válaszadásra kötelezettnek halaszthatatlan közfeladatot kell ellátni, és erről előzetesen tájékoztatta az Országgyűlés elnökét. Az engedmény célja érthető és elfogadható, a problémát a "halaszthatatlan közfeladat" határozatlansága okozza. Ilyen esetben a képviselő ugyan a kijelölt személytől is megkaphatja a kért felvilágosítást, de ez nem igazán egyeztethető össze az azonnali kérdések koncepciójával. A tájékoztatás ugyanis nem a legilletékesebb személytől származik, és a válaszra nem a legaktuálisabb időpontban kerül sor. Az említett problémát kívánja - sikertelenül - feloldani az a szabály, ami szerint ha a miniszterelnök vagy a miniszter nem személyesen válaszol, a képviselő személyes válaszadást kérhet. Ebben az esetben a megkérdezett legkésőbb a harmadik soron következő azonnali kérdések órájában köteles személyesen válaszolni. A Házszabály az interpellációval és a kérdéssel kapcsolatban garanciális rendelkezésként a tájékoztatási kötelezettséget a 117. §-ban határozza meg. E szakasz garanciaként előírja, hogy minden interpellációra (kérdésre)[28] az Országgyűlés ülésén kell választ adni. Az interpellált indokolt kérésére
- 30/31 -
viszont az Országgyűlés engedélyezheti, hogy harminc napon belül írásban válaszoljon. A probléma ez esetben is elvesztheti aktualitását. Ilyenkor a kérdést és a választ az Országgyűlés jegyzőkönyvébe kell foglalni. Az írásban megadott választ az interpelláló képviselőnek és az Országgyűlés elnökének kell eljuttatni, aki - teljesítve a képviselők jogos igényét - gondoskodik az írásban adott válasznak a képviselőkhöz való eljuttatásáról.
b) Az Országgyűlésben (vagy a bizottságaiban)[29] gyakorolható, passzívan megszerezhető információk közé tartozik az, amikor az Országgyűlést mint testületet, és ezáltal a képviselőket is tájékoztatják. Ezek az információk - fő jellemzőjüket tekintve - személyre, vagy tény-, illetve eljárási kérdésekre vonatkozhatnak. Természetesen előfordulhat, hogy adott eljárási felvilágosítás egyben tényinformáció is. A tájékoztatást végezheti egyrészt az Országgyűlés elnöke, az ülést vezető elnök (korelnök), aki a Házszabály rendelkezései szerint tájékoztat, jelez, közzétesz, ismertet bejelent vagy figyelmeztet. A jegyzők felolvasnak és bejelentenek.[30] Az Országgyűlés számára egyéb szervek is bejelentési kötelezettséggel tartoznak.
- Személyi kérdéssel függ össze egyrészt a mentelmi és az összeférhetetlenségi ügyek intézése. Az Országgyűlés elnöke mentelmi ügyekben - miután a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt, a mentelmi jog megsértését kifogásoló bejelentést megvizsgálásra átadta a mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottságának - tájékoztatja az Országgyűlést, valamint az eljárásban érintett képviselőt.[31] Hasonló az eljárás az összeférhetetlenségi ügyek esetében is: az Országgyűlés elnöke a képviselői összeférhetetlenséggel kapcsolatos iratokat, dokumentumokat átadja a bizottságnak és tájékoztatja az Országgyűlést és az eljárásban érintett képviselőt.[32] Ide tartozik az Országgyűlés által választott tisztségviselőkről kialakított bizottsági vélemény, amelyet a bizottság előadója az Országgyűlés ülésén ismertet.[33] További eset, amikor az Országgyűlés elnöke - a Ház határozatképességének sikertelen helyreállítására tett kísérlet után - a bejelentés nélkül távol lévők jegyzékét az Országgyűlés legközelebbi ülésén közzéteszi.[34]
- Az Országgyűlésnek tényt közöl az Országos Választási Bizottság elnöke az országgyűlési képviselők választásáról, a belügyminiszter a választással kapcsolatos állami feladatok megszervezéséről és technikai lebonyolításáról.[35] Az Országgyűlés megalakulásakor a mandátumvizsgálatokkal, illetve a képviselőcsoportok megalakulásával összefüggésben közlendő információk, valamint a Házbizottság tagjainak névsorára vonatkozó korelnöki ismertetés is e csoportba tartoznak.[36] Tényinformációnak számít továbbá a Mentelmi bizottság által megállapított tény, amelyről az Országgyűlés elnöke a soron következő ülésen tájékoztatja az Országgyűlést,[37] illetve a megbízólevelek átvételéről szóló,[38] valamint a következő ülésszakra vonatkozó törvényalkotási programmal összefüggő Kormány általi tájékoztatás.[39] A szavazás eredményének a megállapítása és a korelnök, illetve az Országgyűlés elnöke általi kihirdetése is a tényinformációk körébe sorolható.[40] A képviselők tájékoztatását elősegítendő, az országgyűlési iratokat a jegyzők olvassák fel.[41]
- Eljárási jellegű információnak minősül az Országgyűlés működésével, illetve a jogalkotási eljárással kapcsolatos tájékoztatás, amely révén a képviselő tudomást szerez a Ház működésének konkrét időszakra vonatkozó eljárási rendjéről, amihez a saját munkájának menetét igazítani tudja. Az Országgyűlés működésével függ össze a következő ülés összehívásával,[42] az ülésnapok várható számával[43] összefüggő tájékoztatás, a Házbizottság napirendi javaslatának ismertetése, a napirendre tett eltérő javaslatok, továbbá a Házbizottságnak a tanácskozás időtartamára és a felszólalási időkeretekre vonatkozó javaslatának közlése.[44] A jogalkotással kapcsolatban említhető például az, hogy az ülés kezdetén az elnök ismerteti a benyújtott törvényjavaslatokat, határozati javaslatokat, politikai nyilatkozattervezeteket, jelentéseket és sürgősségi javaslatokat,[45] illetve, ha az általános vita lezárásáig módosító javaslatot nem terjesztettek elő, az elnök figyelmezteti az Országgyűlést, hogy részletes vitára nem kerül sor.[46]
- A képviselők számára a bizottsági munkájukkal kapcsolatban nyújtott tájékoztatás közül tényinformációnak minősül a bizottsági tagok helyettesítése esetén a helyettesítés tényének bejelentése,[47] illetve a bizottság határozatának elnök általi kimondása,[48] valamint a külügyekkel foglalkozó bizottság és a külföldi delegáció számára az Országgyűlés delegációjában részt vevő országgyűlési képviselő általi beszámoló.[49] Eljárási kérdés a határozatképtelenség esetén megismételt bizottsági ülésnek a megjelentek számára tekintet nélküli határozatképessége, ha erre a képviselők figyelmét a meghívóban felhívták.[50]
- A képviselő a következő információcsoportot is passzívan szerzi meg, de ezek elsődlegesen az Országgyűlés normális működését biztosítják, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog részaspektusainak minősülnek. Ide tartozik egyrészt az elnök fegyelmezési joga, ami alapján az elnök felszólít a tárgyra térésre, rendre utasít, és mindkét esetben figyelmeztet az eredménytelen felszólítás következményeire. A következményekre való figyelmeztetés fontos eljárási garancia, mivel nem lehet megvonni a szót, ha az elnök a felszólítások alkalmával nem figyelmeztette a képviselőt a felszólítások konzekvenciáira.[51] E csoporthoz köthető másrészt a Mentelmi bizott-
- 31/32 -
ság elnökének értesítési kötelezettsége, ami keretében a mentelmi, illetve az összeférhetetlenségi ügy tárgyalásáról, idejéről és helyéről köteles az érintett képviselőt és a volt képviselőt értesíteni.[52]
- Az európai uniós csatlakozással szükségessé vált az Országgyűlés és a Kormány uniós ügyekben történő együttműködésének, illetve az Országgyűlés ellenőrzési jogkörének, valamint tájékozódási jogosultsága körének meghatározása. E viszony rendezése érdekében fogadták el az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvényt. A jogszabály kötelezi a Kormányt arra, hogy az Országgyűlés részére a meghatározott uniós jogszabálytervezeteket, javaslatokat és dokumentumokat a kézhezvételt követően haladéktalan megküldje. Az Országgyűlés maga is kérheti a Kormánytól az egyéb uniós tervezetek megküldését, illetve bármely ilyen tervezettel kapcsolatban tájékoztatást kérhet a Kormány által képviselni kívánt álláspontról.[53]
c) A képviselő az információhoz - aktívan - úgy is hozzájuthat, hogy azt számára - akár külön kérés nélkül is - sokszorosítják, a hozzáférését biztosítják. A képviselői információszerzés e módja az eddig megismert közvetlen és személyes, illetve bizottsági tájékoztatási módszerektől két tekintetben tér el. Egyfelől kizárólagosan írásos formában történik. A sokszorosítás és szétosztás esetén az iratokat a képviselők rendelkezésére bocsátják, míg a betekintés vagy hozzáférhetővé tétel során az írásos anyagokat csupán előveszik és hozzáférhetővé teszik. Előbbit valósítja meg az elnök, amikor a hozzá benyújtott indítványok napi jegyzékét haladéktalanul megküldi a képviselőknek,[54] vagy amikor az ülés napirendjére tett elnöki javaslatot küldik meg a képviselőknek.[55] Az indítványról való másolat kiadása,[56] illetve az Országgyűléshez, valamint az elnökéhez címzett, de az Országgyűlést érintő iratok megtekintése[57] viszont már a hozzáférhetővé tétel kategóriájába tartozik. Az eltérés másfelől - és ezt igazolják az előbbi példák is -, hogy az adott jelentések tartalmáról tényszerű ismeretek szerzése a képviselőtől önálló erőfeszítéseket követel meg. Míg ugyanis a házelnök vagy bizottsági elnökök szóbeli tájékoztatása esetén a képviselőknek, bizottsági tagoknak vagy akár az Országgyűlésnek csak passzív befogadó figyelmet kell tanúsítania, az iratok szétosztása esetén a címzett saját akaratán múlik, mennyire akarja a kapott iratokban rejlő információkat elolvasni, és aktívan odafigyelve feldolgozni. Minden olyan irat esetében, amibe be lehet tekinteni, szükséges az is, hogy a betekintéshez helyet adó létesítményt a képviselő felkeresse, és csak aztán olvassa el az iratokat.[58] Ilyen helyzetet jelent például az Országgyűléshez érkezett beadványok megtekintetése,[59] illetve a bizottsági ülések jegyzőkönyveinek hitelesített, eredeti példánya megtekintése. Ezeket az irattárban, valamint másolatukat az Országgyűlési Könyvtárban kell elhelyezni, és a bizottsági ülésen részvételre jogosultaknak - kérésükre - a szó szerinti jegyzőkönyvet ki kell adni.[60]
d) A képviselői tájékozódási jog tág és aktív értelemben abban a szabályban ölt testet, ami szerint a képviselőt képviselői igazolványa az államigazgatás valamennyi szervéhez, továbbá a közintézetekhez és közintézményekhez való belépésre jogosítja.[61] E jogosultság az Országgyűlésen kívül gyakorolható. A képviselő - a hatáskörrel rendelkező miniszter által szabályozott módon - jogosult a fegyveres erők, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendőrség és a rendészeti szervek működésére szolgáló területre is belépni. Az országgyűlési képviselő egyrészt képviselői igazolványának felmutatásával jogosult belépni a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség Parancsnoksága objektumaiba, valamint alárendelt szervezeteibe.[62] A szabályozás másrészt a képviselői igazolvány felmutatását és ellenőrzését, illetve a látogatás céljának megjelölését, a szerv működési rendjére vonatkozó szabályok megtartását igényli a vám- és pénzügyőrség felsőfokú, középfokú és alapfokú szervének működésére szolgáló területre,[63] a rendőrség, a határőrség, a polgári védelem és a tűzoltóság központi, területi és helyi szervének működésére szolgáló területre,[64] a Nemzetbiztonsági, az Információs Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Hivatal központi és területi objektumaiba,[65] valamint a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok objektumaiba[66] történő belépéskor.
A belépés - egyébként ésszerű - korlátozása is jogszabályi rendezést kapott, mivel a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség Parancsnoksága objektumaiba, az alárendelt szervezeteibe és laktanyáiba munkanapokon, illetve kiképzési napokon a munkaidő, illetve a kiképzés kezdetétől, annak befejezéséig - a zárt területek kivételével - lehet belépni.[67] A munkaidőre vonatkozó szabály megtalálható a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok objektumaiba történő belépés esetében is.[68] A szerv vezetője az egyes, különleges célokat szolgáló objektumba, területrészre történő belépést az országgyűlési képviselő előzetes írásbeli kérelmére - a tartózkodási feltételek részletes meghatározásával - egyedi belépési engedély kibocsátása útján teszi lehetővé.[69] A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok egyes különleges célokra szolgáló helyiségbe, területrészre az országgyűlési képviselő viszont csak előzetesen indokolt kérelem alapján, a Hivatal főigazgatója által kiadott egyedi belépési engedéllyel léphet be.[70]
e) Passzív csoportjogként foghatók fel az államtitokkal, a mentelmi joggal és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos tájékozódási jogosultságok, bár ezek
- 32/33 -
más-más csoportba is sorolhatók. Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényt módosította az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény. Az említett 9. §-t kibővítette azzal a rendelkezéssel, miszerint az Országgyűlés által létrehozott vizsgálóbizottság tagja külön engedély nélkül jogosult az államtitok megismerésére, ha a bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozat az államtitokkör megfelelő pontjának meghatározásával a felhatalmazást megadta.[71] Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának tagja a bizottság döntése alapján, külön engedély nélkül jogosult a bizottságnak az Alkotmányban és a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében elengedhetetlenül szükséges államtitok megismerésére.[72] Ezt a rendelkezést egészítette ki később a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény 90. §-a azzal, hogy e jogosultság a Katonai Biztonsági Hivatal és a Katonai Felderítő Hivatal működése körében keletkezett államtitokkörre vonatkozóan a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény 17. §-ának keretei között érvényesül. Ennek lényege röviden abban foglalható össze, hogy az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága folyamatosan ellenőrzi a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok feladatainak megvalósulását, ennek keretén belül a miniszter tájékoztatja a Honvédelmi Bizottságot a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos kormányhatározatokról, illetve - legalább évente egyszer - tájékoztatja a Honvédelmi Bizottságot a nemzetbiztonsági szolgálatok általános tevékenységéről.
f) Az egyéb csoportos jogok közé tartozik egyrészt az a házszabályi rendelkezés, ami szerint valamennyi képviselőcsoport számára lehetővé kell tenni, hogy - az azonnali kérdések órájában - legalább egy kérdés feltevésére és megválaszolására sor kerüljön.[73] Ilyenként fogható fel másrészt az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó állandó bizottságának az a joga, hogy a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt, a mentelmi jog megsértését kifogásoló bejelentést haladéktalanul megkapja az Országgyűlés elnökétől.[74] A bizottság és annak tagjaként a képviselő tájékozódási jogát támasztja alá garanciális rendelkezéssel az Alkotmány 21. § (3) bekezdése, ami szerint az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni.
g) A tájékozódási jog további oldalát érdemes a hozzá kapcsolódó képviselői kötelezettséggel együttesen számba venni.[75] A képviselő köteles kezdeményezően részt venni az Országgyűlés munkájában, elősegítve annak eredményes működését.[76] Mivel ennek csak a megfelelő információk birtokában lehet eleget tenni, a képviselőnek az országgyűlési szavazásokon, a plenáris üléseken és annak a bizottságnak az ülésein jelen kell lennie, amelyeknek a tagja.[77] Ez látszólag és önmagában nem keletkeztet informálódási jogot. Az előző kötelezettséggel együtt értelmezve azonban a képviselőnek megfelelő tájékozottsággal kell az üléseken részt vennie ahhoz, hogy kezdeményező lehessen, illetve hozzájáruljon az eredményes munkához. A képviselők bizottsági megjelenési kötelezettsége nem csak a képviselői munkából következő jelenlétet biztosítja, hanem azt a másodlagos és közvetlen célt is, hogy az a képviselő, aki a későbbiek folyamán a parlamenti vita során aktívan közre akar működni, már időben, a törvényalkotási folyamat során előzetes információval rendelkezhessen.[78] E kötelezettséget segítenek megvalósítani a már említett passzívan megszerezhető információk. A képviselőnek a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot meg kell szüntetnie,[79] különben az Országgyűlés elnöke azt megvizsgálásra átadja a Mentelmi bizottságnak.[80] Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy itt nem igazán a kötelezettségből fakad az informálódási jog, ugyanis a két tevékenység alanya elválik egymástól, vagyis nem az összeférhetetlen képviselőt illeti meg e jog, hanem a Mentelmi Bizottságot.[81]
* * *
Tekintettel a képviselőt megillető jogosítványok széles skálájára és az ezen belül elhelyezkedő tájékoztatáshoz való jog számos elágazására, a jogalkotótól talán nem elvárható a képviselőt megillető jogok egységes regulálása. Az azonban megkövetelhető lenne, hogy e jogosultságok lényegi funkcióit megragadva hangsúlyosabban, törvényi szinten és a jelentősségükre utalva kerüljenek szabályozásra például a képviselők jogállásáról szóló törvény 8. §-ában. A képviselő információval való ellátására, az ehhez való képviselői jogra, a kért adat, információ szolgáltatására vonatkozó szabályozás hiánya ugyanis alapvetően az Országgyűlés funkciói, különösen az ellenőrző és a törvényhozó feladatai megfelelő ellátását veszélyezteti. A képviselő e joga azonban nem biztosítható maradéktalanul a demokratikus politikai kultúra meghonosítása és alkalmazása nélkül. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. az Alkotmány 2. § (2), illetve 20.§ (2) bekezdéseivel.
[2] Vö. Szente Zoltán: A képviselői jogállás főbb jellemzői a polgári demokráciákban, 133., 134., 136. o., Ádám Antal: A képviselői jogok és kötelességek szabályozásának problémái, Állam és Igazgatás 1970. 8. sz. 686-687. o.
[3] Vö. Ádám Antal: A tájékozódás és a tájékoztatás politikai és jogi összefüggései, Állam és Igazgatás 1982. 9. sz. 831. o.
[4] Ilyenek az egyén általános tájékozódásához szükséges, vagy a demokratikus akaratképzésben, illetve az individuum közről kialakított felfogásában szerepet játszó, azt meghatározó információ.
- 33/34 -
[5] Ezzel ellentétes véleményt lásd Koltay András írásában. Szerinte a közérdekű adatokhoz való hozzájutás joga az információszabadság szűk értelmezését jelenti. Koltay András: A sajtószabadság két oldala és a tájékozódáshoz való jog, Jogtudományi Közlöny 2004/1. p. 27.
[6] Ld. bővebben Stephanie Palmer: Freedom of Information: The New Proposals, In: Freedom of Expression and Freedom of Information. Essays in Honour of Sir David Williams, (Ed. Jack Beatson and Yvonne Cripps), Oxford University Press, 2002. 253. o., Halmai: A véleménynyilvánítás határai, 38. o., az 56/1991. (XI. 8.) AB határozatot, ABH 1991. 454, 456., 34/1994. (VI. 24.) AB határozatot, ABH 1994. 177, 185., az Európai Parlament és a Tanács No. 1049/2001. 2001 május 30-i rendeletét.
[7] Vö. a 60/1994. (XII. 24.) AB határozattal, ABH 1994. 342, 354, a 36/1994. (VI. 24.) AB határozattal, ABH 1994. 219, 229, a 13/2001. (V. 14.) AB határozattal, ABH 2001. 177, 185, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 854. (1979.) számú határozatával. Lásd továbbá Alfred C. Aman: Information, Privacy, and Technology: Citizens, Clients, or Consumers? In: Freedom of Expression and Freedom of Information, Essays in Honour of Sir David Williams, (Ed. Jack Beatson and Yvonne Cripps), Oxford University Press, 2002. 325. o., Idézi Majtényi: Az információs jogok, 613. o., illetve Palmer: Freedom of Information: The New Proposals, 253. o.
[8] Az információ az egyén létének szinte minden területén érezteti hatását, ezért az információval és annak felhasználásával kapcsolatos szabályozás kialakítása központi kérdés. Charles D. Raab: Gondolatok az információs jogok magyarországi tapasztalatairól. In: Az odaátra nyíló ajtó, Adatvédelmi Biztos Irodája, Budapest, 2001. 39. o.
[9] Az alapjogok összefüggéséről részletesebben lásd Mason: i.m. 225. o.
[10] Házszabály 13. (1) bekezdése
[11] Vö. Schneider-Zeh: Parlamentsrecht und Parlamentspraxis, de Gruyter, 1989. 1331. o.
[12] Vö. Schneider-Zeh: uo.
[13] Andreas J. Kumin: Rechte und Pflichten der Nationalratsabgeordneten. Juristische Schriftenreihe Band 29. Verlag der Österreichischen Staatsdruckerei, Wien, 1990. 87-97. o.
[14] E tekintetben Ausztriában jelenleg sem az alkotmány, sem az ügyrendi törvény, sem a többi törvény nem felel meg a modern képviselői munka igényeinek. Ezen eddig számottevően az elkezdett demokratikus és országgyűlési reformok erre vonatkozó javaslatai sem segítettek. Távoli cél marad tehát továbbra is a más országokban már működő rendszerek meghonosítása, mint pl. parlamenti könyvtár, tudományos segélyszolgálat, képviselői titkárság, adathálózatok kiépítése. Kumin: i.m. 87-97. o.
[15] Schneider-Zeh: Parlaments Recht und Parlaments Praxis, de Gruyter, 1989. 1329. o.
[16] A Hivatal feladata, hogy biztosítsa az Országgyűlés folyamatos működését és segítse a képviselők és a tisztviselők tevékenységét.
[17] Lásd a Házszabály 144. §-át.
[18] Vö. a képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 9. § (2) bekezdésével és az adatvédelmi biztos 1999. évi beszámolójával.
[19] Vö. az adatvédelmi törvényt módosító 2003. évi XLVIII. törvénnyel, amely bevezette a közérdekből nyilvános adat fogalmát, illetve a Ptk. 81. § (3) és (4) bekezdéseivel, amely meghatározza, hogy mi nem minősül üzleti titoknak, és az ilyen adatot kötelezően szolgáltatni rendeli. Ptk. 81. § (3) Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét. (4) Az, aki az államháztartás valamely alrendszerével pénzügyi, illetve üzleti kapcsolatot létesít, kérésre köteles a jogviszonnyal összefüggő és a (3) bekezdés alapján közérdekből nyilvános adatokra vonatkozóan tájékoztatást adni. A felvilágosítás oly módon is történhet, hogy az adatokat a honlapon vagy a hirdetményi lapban teszik közzé. A felvilágosítás megtagadása esetén, vagy ha a felvilágosítást kérő szerint a tájékoztatás nem kielégítő, a törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárása kezdeményezhető.
[20] Vö. Kumin: i.m. 87-97. o.
[21] 19/1993. (VII. 1.) PM rendelet az országgyűlési képviselőknek a vám- és pénzügyőrség működésére szolgáló területre történő belépéséről, 16/1992. (IX. 1.) HM rendelet az országgyűlési képviselői igazolvánnyal a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség Parancsnoksága objektumaiba, valamint az alárendelt szervezeteibe, laktanyáiba történő belépés rendjének szabályozásáról, 2/1993. (II. 2.) BM rendelet az országgyűlési képviselőknek a rendőrség, a határőrség, a polgári védelem és a tűzoltóság működésére szolgáló területre történő belépéséről, 1/1996. (VI. 19.) TNM rendelet a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok létesítményeibe történő belépés rendjéről, 19/1993. (VII. 1.) PM rendelet az országgyűlési képviselőknek a vám- és pénzügyőrség működésére szolgáló területre történő belépéséről, 2/1997. (I. 10.) HM rendelet a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok objektumaiba történő belépés rendjéről.
[22] A pártok esetében a tag jogosítványait, illetve a párt működését alapvetően az alapszabály tartalmazza. A képviselőcsoportok tekintetében a Házszabály a 9., 14-18. §-aiban tartalmaz rendelkezéseket, de a működésükről vagy a tagokat megillető jogosítványokról nem rendelkezik. A képviselőcsoportok hazai szabályozását áttekintően lásd Pap András László: Képviselői csoportjogok avagy a képviselőcsoportok joga. Parlamenti Levelek, 1997. 7. sz. 39-42. o.
[23] Helyesebb a kifejezés szabadságának használata. Vö. Ádám Antal: A tömegközlés alkotmányi szabadsága, Acta Humana 1998. 30. sz. 8. o.
[24] A képviselők jogállásáról szóló törvény 9. § (1) bekezdése
[25] Házszabály 90. § (1) bekezdés
[26] Házszabály 91. § (1) bekezdés
[27] Lásd Házszabály 119. §
[28] Házszabály 118. § (1) bekezdés
[29] A képviselő bizottsági munkáját a bizottsági személyi, tény és eljárási információk segítik.
[30] A Házszabály 98. § (4) bekezdése szerint ha a kijelölt bizottság a tárgysorozatba vételt elutasítja, az önálló indítvány címét, benyújtójának nevét és a bizottsági határozathozatal időpontját az Országgyűlés legközelebbi ülésén a jegyző bejelenti.
[31] Házszabály 130. § (2) bekezdés
[32] Házszabály 131/A. § (2) bekezdés a) pont
[33] Házszabály 132. § (4) bekezdés
[34] Házszabály 43. § (2) bekezdés
[35] Házszabály 5. §
[36] Házszabály 7., 9. §, 12. § (2) bekezdés
[37] Házszabály 131/F. § (9) bekezdés
[38] Házszabály 3. § (1) bekezdés
[39] Házszabály 38. § (3) bekezdés
[40] Házszabály 10. § (3) bekezdés, 19. § (2) d) pont, 60. § (3) bekezdés, 62. § (2) bekezdés, 64. (6) bekezdés
- 34/35 -
[41] Házszabály 21. § (1) bekezdés d) pont
[42] Házszabály 48. § (1) bekezdés
[43] Házszabály 38. § (2) bekezdés
[44] Házszabály 47. § (4) bekezdés
[45] Házszabály 46. § (1) bekezdés
[46] Házszabály 104. § (2) bekezdés
[47] Házszabály 37. § (4) bekezdés
[48] Házszabály 74. § (2) bekezdés
[49] Házszabály 83. § bekezdés
[50] Házszabály 70. § (3) bekezdés
[51] Házszabály 54. §
[52] Házszabály 130. § (3), 131/C. § (6)
[53] Az Európai Unió Parlamentje képviselőinek a tájékoztatáshoz való jogát jelen tanulmány nem vizsgálja arra tekintettel, hogy az uniós képviselő és a hazai képviselő funkciójában eltérések vannak. Az írás másrészt a magyar országgyűlési képviselő tájékoztatási jogát törekszik bemutatni és feldolgozni. Annyi mindenesetre érdekességképpen megjegyezhető, hogy az Európai Parlament Házszabálya - a testület működőképességének megalapozása érdekében - a tájékoztatás tekintetében hasonló szabályokat tartalmaz. Így például a dokumentum 118. szabálya arról rendelkezik, hogy a döntéseket és vitákat nyomtatott formában el kell juttatni a tagoknak. A könnyebb fellelhetőség kedvéért pedig arról rendelkezik, hogy e dokumentumok listáját az ülések jegyzőkönyveibe kell foglalni.
[54] Házszabály 19. § (4) bekezdés
[55] Házszabály 47. § (1) bekezdés
[56] Házszabály 19. § (4) bekezdés
[57] Házszabály 19. § (5) bekezdés
[58] Kumin: i.m. 87-97. o.
[59] Házszabály 136. § (2) bekezdés
[60] Házszabály 78. §
[61] A képviselők jogállásáról szóló törvény 9. § (4) bekezdése. Az országgyűlési képviselői igazolvánnyal az IM büntetés-végrehajtás objektumaiba is be lehetett lépni egészen addig, míg az ezt szabályozó 2/1993. (I. 15.) IM rendeletet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet hatályon kívül nem helyezte.
[62] 16/1992. (IX. 1.) HM rendelet 2. §
[63] 19/1993. (VII. 1.) PM rendelet 1. §
[64] 2/1993. (II. 2.) BM rendelet 1. §
[65] Vö. az 1/1996. (VI. 19.) TNM rendelet 1-3. §-aival.
[66] 2/1997. (I. 10.) HM rendelet 1., 3. §
[67] 16/1992. (IX. 1.) HM rendelet 2. §
[68] Vö. az 1/1996. (VI. 19.) TNM rendelet 1-3. §-aival.
[69] Vö. a 19/1993. (VII. 1.) PM rendelet 1. §-ával. Ilyen területnek minősül például fegyverszoba, titkos ügykezelés helyisége, vámhivatali raktár stb. Vö. a 2/1993. (II. 2.) BM rendelet 1. §-ával. Ilyen objektum vagy területrész lehet például lőszerraktár, fegyverszoba, titkos ügykezelés helyiségei stb.
[70] Vö. a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok létesítményeibe történő belépés rendjéről szóló 1/1996. (VI. 19.) TNM rendelet 1-3. §-aival.
[71] A képviselők jogállásáról szóló törvény 9. § (2) és (3) bekezdése.
[72] 31. §
[73] Lásd Házszabály 119. §.
[74] Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés elnöke dönt arról, hogy a mentelmi ügy elbírálása céljából szükség van-e rendkívüli ülésszak vagy rendkívüli ülés összehívására. 130. §
[75] Nem kerülnek itt bemutatásra a jogszerű eljárással és tevékenységgel összefüggő kötelezettségek.
[76] Házszabály 13. § (3)
[77] Házszabály 13. § (3)
[78] Kumin: i.m. 87-97. o.
[79] A képviselők jogállásáról szóló LV. törvény 9-23. §. A képviselő továbbá köteles az Országgyűlés elnökének bejelenteni minden, összeférhetetlenség alá nem eső, a törvényben meghatározott jogviszonyát, tisztségét, jövedelmét. Lásd a képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 18. §-át.
[80] Házszabály 131./A. § (2) a) pontja.
[81] Vö. a Házszabály 131./A. § (2) a) pontjával. Az összeférhetetlenséggel érintett képviselőnek az a joga, hogy a vizsgálóbizottság elnöke az összeférhetetlenségi ügy tárgyalásáról, idejéről és helyéről köteles őt értesíteni, nem esik az informálódási szabadság fogalmi körébe, hanem a fair eljárás elvéhez tartozik. Házszabály 131/B. § (6) bekezdés.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd.
Visszaugrás
