A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara 2021. november 29-én "Parliament v. Courts: Who has the final word?" címmel a parlamenti eljárások elbírálhatósága témakörében szervezett nemzetközi konferenciát. A szakmai rendezvény keretében négy előadás hangzott el, amelyek központi kérdése a parlamenti aktusok ellen igénybe vehető jogorvoslatok és azok hiánya volt. Az előadók a konferencián arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon a parlamenti eljárások elbírálhatósága a jogállamiságot veszélyezteti vagy éppen annak szükségszerű elemét képezik, valamint, hogyan válhat egy alkotmánybíróság politikai konfliktusok döntőbírájává és hogyan alakítja ezáltal a parlamentarizmus alkotmányos koncepcióját. Az előadások átfogóan mutatták be a magyar, az osztrák, az olasz és a cseh gyakorlatot.
A konferenciát Szabó Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, a Parlamenti Szemle főszerkesztője nyitotta meg. "Justiciability of parliamentary procedures - necessity or threat to rule of law?" című gondolatébresztő előadásában a házszabályok fontosságára és a parlamenti aktusok ellen igénybe vehető jogorvoslat hiányának problémájára világított rá.
Előadásában hangsúlyozta, hogy - annak ellenére, hogy a közvélemény hajlamos a házszabályokat azok túlrészletezettsége és bonyolultsága miatt jelentéktelennek tekinteni - a házszabályok olyan fontos rendelkezéseket foglalnak magukba és olyan intézményi kereteket határoznak meg, amelyek ténylegesen befolyásolni tudják a politika kimenetelét. Másrészt a tisztességes eljárások szükségessége igazolható azzal is, hogy egy demokratikus jogállamban a fegyveregyenlőség elve nemcsak a bírósági eljárások általános elvének tekinthető, hanem más eljárások, így a parlamenti aktusok is alá vannak vetve annak.
Az előadás felhívta a figyelmet két egyező, de olykor egymással ellentétben álló elvre. Míg a parlament szuverenitása azt a jogot biztosítja, hogy a parlamentek meghatározhatják saját eljárásukat - ezen belül szabályozhatják többek között a szervezeti és strukturális kérdéseket, az eljárási szabályokat, az ülésszakok és a munkarend időbeosztását, a fegyelmi intézkedések körét, a külső befolyással szembeni védelem körét -, addig az alkotmány mint elsődleges jogforrás szuverenitása - hazánkban az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében deklaráltak szerint - a jogorvoslat lehetőségét biztosítja a jogellenes cselekményekkel szemben és minden állami döntés tekintetében megkívánja az alapjogok védelmét.
A parlament szuverenitása és az alkotmány szuverenitása ütközhet egymással, ugyanakkor ezek egyaránt lehetnek egy állam közjogának alapjai. Így például az Egyesült Királyság parlamentje a parlament szuverenitásán, számos kontinentális ország pedig az alkotmány szuverenitásán alapul. Az előadó a parlamenti szuverenitás mintaadó országa tekintetében kiemelte az 1689-es Bill of Rights
- 157/158 -
9. cikkét, amely a legfontosabb parlamenti kiváltság kapcsán kimondja, hogy a szólásszabadság és a parlamenti viták vagy eljárások nem vonhatók kétségbe vagy kérdőjelezhetők meg semmilyen bíróságon vagy a parlamenten kívül. Hasonló szabályokat találhatunk az Egyesült Államok Alkotmányának I. cikk (5) bekezdésében is, ami kimondja, hogy mindkét Ház meghatározhatja eljárási szabályzatát, megbüntetheti tagjait rendbontó magatartásért, és kétharmados egyetértéssel kizárhat egy képviselőt. Ugyanígy a német Alkotmány is kimondja, hogy a Parlament maga rendelkezik az eljárási szabályokkal. A Grundgesetz 40. cikk (1) bekezdése a Bundestag, az 52. cikk (3) bekezdése pedig a Bundesrat tekintetében deklarálja, hogy azok elfogadják saját eljárási szabályzatukat.
A parlamenti jogi jogorvoslatok kapcsán az előadás elvi különbséget tett egyrészt a parlamenten belüli jogorvoslat, illetve a parlamenti aktusokkal szemben igénybe vehető, külső szerv által elbírált jogorvoslat között, másrészt a parlamenti képviselők, valamint a külső személyek által igénybe vehető jogorvoslatok között.
A megfogalmazott gondolatok kapcsán pozitív példaként az előadó az Ír Legfelsőbb Bíróság Kerins kontra McGuinness & Ors ügyben hozott ítéletét ismertette. Angela Kerins az ír parlament egyik állandó bizottságának, az Államháztartási Bizottságnak az ülésére kapott meghívást, hogy ott önkéntesen jelenjen meg és mint egy magán jótékonysági szervezet vezérigazgatója, tegyen tanúvallomást a közpénzek elköltésére vonatkozóan. A több mint hét órán át tartó meghallgatás során a neki feltett kérdések nagy része személyes és szakmai szempontból is sértette a jó hírnevét, ezért Kerins keresetet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz a Bizottság ellen, arra hivatkozva, hogy az Államháztartási Bizottság hatáskörét túllépve járt el. A kereset elutasításra került, megállapítva, hogy a képviselők alkotmányos mentelmi joga a Parlamentben elhangzott kijelentések tekintetében megakadályozza a bírósági beavatkozást. Később a Legfelsőbb Bíróság azonban kimondta, hogy az Alkotmány nem jelent abszolút akadályt egy bizottság elleni eljárás megindításának, ha az jogellenesen jár el és így ítéletében megállapította, hogy a Bizottság túllépte a hatáskörét, valamint a meghívóban foglaltakat, így jogellenesen járt el.
Szintén pozitív példaként tért ki az előadás a dél-afrikai Alkotmánybíróság (AB) elmúlt években tapasztalt változásainak bemutatására, Stephen Gardbaum Pushing the Boundaries: Judicial Review of Legislative Procedures in South Africa c. tanulmányát idézve. A szerző a cikkben megállapítja, hogy a dél-afrikai AB drámai módon szakított azzal az általános vonakodással, amelyet a világ legtöbb bíróságával egyetértve osztott a jogalkotási folyamatok, a parlamenti eljárási szabályok, az eredmények felülvizsgálatával és a végrehajtó hatalom politikai elszámoltathatóságával kapcsolatosan. Az előadás kiemelte, hogy a szerző amellett érvel, hogy a dél-afrikai AB ezek mentén tett lépései távol állnak a hatalmi ágak elválasztásának megsértésétől és a felmerülő problémák újszerű jogorvoslati lehetőségeket igényelnek, mint amilyeneket az AB is alkalmazott.
Végül az előadás a hazai sajátosságok ismertetésére tért ki, hangsúlyozva, hogy parlamenti jogi jogorvoslatok és a kiépült kontrollmechanizmus hiányának problémája számos alkalommal felbukkant az alkotmányos gyakorlatunkban. A 2000-es
- 158/159 -
évek elején az AB kimondta, hogy a parlamenti bizottságok által végzett meghallgatások az érintett önkéntes együttműködésén alapulnak. Több mint 10 évvel később megoldásként a vizsgálatindítási jog szűkítésére került sor, a korábbi szabályozással szakítva a képviselők egyötöde már nem kérheti, hanem csak javasolhatja a vizsgálóbizottság létrehozását, emellett pedig a jogalkotó deklarálta a vizsgálóbizottsággal történő együttműködési kötelezettséget is. A belső kontrollmechanizmus kapcsán az előadás kiemelte a fegyelmi jog területét, az országgyűlési irományok Házelnök általi visszautasítása ellen igénybe vehető jogorvoslatot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
