Ludovika - University of Public Service, Faculty of Public Governance and International Studies organized an international online conference on 29 November 2021 on the justiciability of parliamentary procedures. As part of the conference, four presentations were given, focusing on the issue of legal remedies against parliamentary proceedings and the lack thereof. In this context, the speakers reflected on the question of whether the justiciability of parliamentary procedures is a threat to the rule of law or a necessary element of it, and on the question of how a constitutional court can become an arbitrator in political conflicts and how does it shape the constitutional concept of parliamentarism. The presentations provided a comprehensive overview of the Hungarian, Austrian, Italian, and Czech practices. About Hungarian specificities, it was found that the problem of the lack of parliamentary legal remedies and the weakness of the control mechanism has been raised on several occasions in our constitutional practice. The presentation on Austrian practice highlighted the role of the Austrian CC as a guarantee of the political process. Its task is to ensure the political process's basic rules and prevent potential abuses. Therefore, in 2014, the Austrian CC received new powers, enabling it to request a resolution on intraparliamentary conflicts as well as on procedural issues and to bring procedural irregularities related to parliamentary rules to the CC. Regarding the Italian practice, it was criticized that it represents a further step backward in the autonomy of the Parliament since, on the one hand, there are no established criteria by the Italian CC to define "manifest" infringements. On the other hand, these practices allow for an excessive tolerance of the political background. Finally, the CC's continued inconsistency was highlighted in the Czech case. The presentation drew attention to the fact that the excessive discretionary power of the CC threatened the rule of law. Furthermore, the Speaker noted that otherwise unlawful laws, but according to the CC constitutional, not only do not remedy the existing problems but create increasingly problematic situations. The ambiguous effect of annulment for procedural errors also raises the question of whether a law adopted in such a way even exists and what effects this (un)law has or could have.
Keywords: parliamentarism, House Rules, justiciability of parliamentary procedures, legal remedy, Constitutional Court
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara 2021. november 29-én "Parliament v. Courts: Who has the final word?" címmel a parlamenti eljárások elbírálhatósága témakörében szervezett nemzetközi konferenciát. A szakmai rendezvény keretében négy előadás hangzott el, amelyek központi kérdése a parlamenti aktusok ellen igénybe vehető jogorvoslatok és azok hiánya volt. Az előadók a konferencián arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon a parlamenti eljárások elbírálhatósága a jogállamiságot veszélyezteti vagy éppen annak szükségszerű elemét képezik, valamint, hogyan válhat egy alkotmánybíróság politikai konfliktusok döntőbírájává és hogyan alakítja ezáltal a parlamentarizmus alkotmányos koncepcióját. Az előadások átfogóan mutatták be a magyar, az osztrák, az olasz és a cseh gyakorlatot.
A konferenciát Szabó Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, a Parlamenti Szemle főszerkesztője nyitotta meg. "Justiciability of parliamentary procedures - necessity or threat to rule of law?" című gondolatébresztő előadásában a házszabályok fontosságára és a parlamenti aktusok ellen igénybe vehető jogorvoslat hiányának problémájára világított rá.
Előadásában hangsúlyozta, hogy - annak ellenére, hogy a közvélemény hajlamos a házszabályokat azok túlrészletezettsége és bonyolultsága miatt jelentéktelennek tekinteni - a házszabályok olyan fontos rendelkezéseket foglalnak magukba és olyan intézményi kereteket határoznak meg, amelyek ténylegesen befolyásolni tudják a politika kimenetelét. Másrészt a tisztességes eljárások szükségessége igazolható azzal is, hogy egy demokratikus jogállamban a fegyveregyenlőség elve nemcsak a bírósági eljárások általános elvének tekinthető, hanem más eljárások, így a parlamenti aktusok is alá vannak vetve annak.
Az előadás felhívta a figyelmet két egyező, de olykor egymással ellentétben álló elvre. Míg a parlament szuverenitása azt a jogot biztosítja, hogy a parlamentek meghatározhatják saját eljárásukat - ezen belül szabályozhatják többek között a szervezeti és strukturális kérdéseket, az eljárási szabályokat, az ülésszakok és a munkarend időbeosztását, a fegyelmi intézkedések körét, a külső befolyással szembeni védelem körét -, addig az alkotmány mint elsődleges jogforrás szuverenitása - hazánkban az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében deklaráltak szerint - a jogorvoslat lehetőségét biztosítja a jogellenes cselekményekkel szemben és minden állami döntés tekintetében megkívánja az alapjogok védelmét.
A parlament szuverenitása és az alkotmány szuverenitása ütközhet egymással, ugyanakkor ezek egyaránt lehetnek egy állam közjogának alapjai. Így például az Egyesült Királyság parlamentje a parlament szuverenitásán, számos kontinentális ország pedig az alkotmány szuverenitásán alapul. Az előadó a parlamenti szuverenitás mintaadó országa tekintetében kiemelte az 1689-es Bill of Rights
- 157/158 -
9. cikkét, amely a legfontosabb parlamenti kiváltság kapcsán kimondja, hogy a szólásszabadság és a parlamenti viták vagy eljárások nem vonhatók kétségbe vagy kérdőjelezhetők meg semmilyen bíróságon vagy a parlamenten kívül. Hasonló szabályokat találhatunk az Egyesült Államok Alkotmányának I. cikk (5) bekezdésében is, ami kimondja, hogy mindkét Ház meghatározhatja eljárási szabályzatát, megbüntetheti tagjait rendbontó magatartásért, és kétharmados egyetértéssel kizárhat egy képviselőt. Ugyanígy a német Alkotmány is kimondja, hogy a Parlament maga rendelkezik az eljárási szabályokkal. A Grundgesetz 40. cikk (1) bekezdése a Bundestag, az 52. cikk (3) bekezdése pedig a Bundesrat tekintetében deklarálja, hogy azok elfogadják saját eljárási szabályzatukat.
A parlamenti jogi jogorvoslatok kapcsán az előadás elvi különbséget tett egyrészt a parlamenten belüli jogorvoslat, illetve a parlamenti aktusokkal szemben igénybe vehető, külső szerv által elbírált jogorvoslat között, másrészt a parlamenti képviselők, valamint a külső személyek által igénybe vehető jogorvoslatok között.
A megfogalmazott gondolatok kapcsán pozitív példaként az előadó az Ír Legfelsőbb Bíróság Kerins kontra McGuinness & Ors ügyben hozott ítéletét ismertette. Angela Kerins az ír parlament egyik állandó bizottságának, az Államháztartási Bizottságnak az ülésére kapott meghívást, hogy ott önkéntesen jelenjen meg és mint egy magán jótékonysági szervezet vezérigazgatója, tegyen tanúvallomást a közpénzek elköltésére vonatkozóan. A több mint hét órán át tartó meghallgatás során a neki feltett kérdések nagy része személyes és szakmai szempontból is sértette a jó hírnevét, ezért Kerins keresetet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz a Bizottság ellen, arra hivatkozva, hogy az Államháztartási Bizottság hatáskörét túllépve járt el. A kereset elutasításra került, megállapítva, hogy a képviselők alkotmányos mentelmi joga a Parlamentben elhangzott kijelentések tekintetében megakadályozza a bírósági beavatkozást. Később a Legfelsőbb Bíróság azonban kimondta, hogy az Alkotmány nem jelent abszolút akadályt egy bizottság elleni eljárás megindításának, ha az jogellenesen jár el és így ítéletében megállapította, hogy a Bizottság túllépte a hatáskörét, valamint a meghívóban foglaltakat, így jogellenesen járt el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
