A bel- és igazságügyi együttműködés az Európai Unióban kormányközi jelleggel indult meg. Bizonyos, a Szerződések keretein kívüli együttműködési törekvéseket követően a Maastrichti Szerződés az Unió második pillérévé tette a bel- és igazságügyi együttműködést. Az Amszterdami Szerződés a pillér nem büntetőügyi elemeit (vízum, bevándorlás, menekültügy, igazságügyi együttműködés polgári és kereskedelmi ügyekben) közösségiesítette, azaz szupranacionális integrációs szintre emelte, az Európai Közösségről szóló szerződés III. részébe helyezve a vonatkozó rendelkezéseket. A kormányközies jogi természetű harmadik pillérben így a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés maradt. Szintén az Amszterdami Szerződés emelte uniós keretek közé a schengeni vívmányokat,1 illetve e szerződés definiálta az Uniót a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségként (SZBJT). A Lisszaboni Szerződéssel befejeződött a bel- és igazságügyi politika nemzetek feletti szintre történő emelése: a pillérrendszer megszűnt, az SZBJT-re vonatkozó rendelkezések egységesen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) III. részének V. címében kaptak helyet. Az SZBJT kapcsán ma már főszabály szerint a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó, amely a Tanácsban minősített többségi szavazással párosul, az elfogadott intézkedések pedig rendelet, irányelv vagy határozat formájában jelennek meg. A bel- és igazságügyi politikára korábban jellemző kormányközies jelleg egyfajta reminiszcenciájaként e vívmányok (és a schengeni joganyag) elfogadásának és alkalmazásának rendszerét több opt-out, ill. opt-in lehetőség tarkítja. Opt-out és opt-in megoldások (azaz kívülmaradási, ill. belépési klauzulák) e politika kapcsán léteztek az integráció korábbi szakaszaiban is, a Lisszaboni Szerződés azonban újraszabályozta a kérdéskört.2
Az alábbiakban először az SZBJT-vel kapcsolatos opt-out/opt-in szabályrendszert tekintem át, ezt követően pedig a schengeni vívmányokkal kapcsolatos, hasonló célú megoldásokat elemzem. A kívülmaradási és belépési klauzulák szabályozása az uniós szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvekben található, amelyek a szerződésekkel azonos jogi státusúak, azaz írott primer uniós jogforrások. Mindkét opt-out/opt-in rendszer kapcsán egyfelől az Egyesült Királyság és Írország, másfelől Dánia helyzetét szükséges vizsgálni.
- 33/34 -
Az SZBJT-vel kapcsolatos opt-out rendszer szabályozását az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről,3 illetve a Dániáról szóló jegyzőkönyv4 adja. Az Egyesült Királyság kapcsán releváns továbbá e körben az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv is.
Az Egyesült Királyság és Írország opt-outtal rendelkezik az SZBJT-aktusok vonatkozásában,5 opt-in joguknak köszönhetően azonban egyes normák tekintetében részt vehetnek a bel- és igazságügyi együttműködésben.
Írország számára a jegyzőkönyv kifejezetten lehetővé teszi, hogy bejelentse, a továbbiakban nem kíván a 21. jegyzőkönyv hatálya alá tartozni: ebben az esetben Írországra az általános szerződéses rendelkezések lesznek alkalmazandók.
Az Egyesült Királyság és Írország számára (e tagállamok igényeire tekintettel) a Lisszaboni Szerződés kibővítette a korábbi opt-out tárgykörét annyiban, hogy kiterjesztette a korábban a nem bűnügyi területekre vonatkozó kimaradást a bel- és igazságügy büntetőügyi elemeire is. Az opt-out kiterjesztését ezen államok azért kérték, mivel a büntetőügyi együttműködés nemzetek felettivé emelése folytán a korábban e területen (a kormányközies jellegből adódóan) meglévő tagállami vétó lehetősége (másik oldalról közelítve: az egyhangú tanácsbeli döntéshozatal követelménye) megszűnt.6
A hatályos jegyzőkönyv értelmében az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt az EUMSz. harmadik részének V. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában. A Tanácsban az egyhangúlag elfogadandó SZBJT-aktusok esetében az egyhangúsághoz az Egyesült Királyság és Írország kormányai képviselőinek szavazata nem szükséges, és a minősített többség elérése szempontjából sem kell a részt nem vevő tagállamokkal számolni.7 Az EUMSz. harmadik része V. címének rendelkezései, illetve az ez alapján elfogadott intézkedések és kötött nemzetközi megállapodások rendelkezései nem kötelezőek rájuk. Az Európai Unió Bíróságának SZBJT-rendelkezést vagy -intézkedést értelmező határozatai szintén nem kötelezőek, illetve nem alkalmazhatóak az Egyesült Királyságra vagy Írországra; "az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok ezeknek az országoknak a hatásköreit, jogait és kötelezettségeit semmilyen módon nem érintik". Az említett aktusok és határozatok a két kívül maradó tagállam vonatkozásában nem részei az uniós vívmányoknak és az uniós jognak annyiban, amennyiben ezeket az Egyesült Királyságra és Írországra kell alkalmazni.
Az Egyesült Királyság és Írország helyzete azonos, leszámítva azt a különbséget, hogy Írország az EUMSz. 75. cikke alapján - azaz a terrorizmus és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek megelőzése és az azok elleni küzdelem érdekében szükséges intézkedések elfogadására vonatkozó jogalap kapcsán - nem rendelkezik opt-outtal.
Ami az opt-in lehetőségeket illeti, két megoldást is tartalmaz a jegyzőkönyv. A két említett tagállamnak lehetősége van egyfelől bejelenteni részvételi szándékát valamely SZBJT-aktus elfogadása során, "menet közben" (3. cikk): az Egyesült Királyság vagy Írország valamely SZBJT-javaslatnak vagy kezdeményezésnek a Tanácshoz történt benyújtását követő három hónapon belül írásban bejelentheti, hogy részt kíván venni az intézkedés meghozatalában és alkalmazásában. E bejelentéssel "egyben erre jogosulttá válik", azaz nincs szükség a többi tagállam egyetértésére az opt-in alkalmazásához.8 A jegyzőkönyv értelmében azonban abban az esetben, ha az opt-int kérő Egyesült Királyság és/vagy Írország részvételével a kérdéses intézkedést "ésszerű időn belül nem lehet elfogadni", a Tanács dönthet úgy, hogy e tagállam(ok) részvétele nélkül fogja elfogadni azt, ebben az esetben az opt-outra vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni. Másfelől a két tagállam utólagosan is jelezheti részvételi szándékát, mégpedig az intézkedés elfogadását követően bármikor (4. cikk). Ez a lehetőség potenciálisan tehát akkor is nyitva áll, ha a tagállam jelezte részvételét, ám a Tanács végül nélküle fogadta el az intézkedést.9 Tekintettel az utólagos opt-in lehetőségére, az Egyesült Királyság két alkalommal is azt a taktikát alkalmazta, hogy valamely javaslat benyújtásakor nem élt opt-innel, ugyanakkor informálisan, ám aktívan részt vett a Tanácsban a tárgyalásokon, és mivel e tárgyalások végeredményeképpen olyan jogi aktus született, amellyel az Egyesült Királyság "meg volt elégedve", utólagosan jelezte opt-in szándékát.10
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
