A társadalomelmélet a hatalom problematikáját -mind a mai napig tartó beidegződések hatásaképpen -melléktémaként kezeli; ezzel párhuzamosan a hatalom jelenségét általában a politikával, a politikummal azonosítja. "Ez a megközelítés bevett és a tudományos közösség által elfogadott paradigma, meghaladását szükségesnek tartom, mert így figyelmen kívül marad a hatalom társadalmi alapkategória mivolta, valamint az állam helye és szerepe a hatalmi rendszeren belül" - írja dr. Samu Mihály a 2000. év végén megjelent "Hatalomelmélet, különös tekintettel az államra" című munkájának előszavában.
A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Állam- és Jogelmélet Tanszékén tanít. Könyvének címadását az előszóban azzal indokolja, hogy az államelmélet problémái hatalomelméleti megközelítésben érthetők meg pontosabban, ezzel együtt "a hatalomelmélet kiemelése azt is jelzi, hogy az államelmélet tudomány-rendszertanilag elválaszthatatlan a politikai, az ideológiai és a jogi viszonyok ismeretanyagától, ám a kiindulópont mindezek számára a hatalom lényegének, mivoltának meghatározása." Erre, azaz a hatalom meghatározására és sui generis elemzésére tesz kísérletet a szerző egyedülálló megközelítéséből adódóan hiánypótló jelentőségű munkájában, amely kettős célt tölt be: amellett, hogy az állam- és jogtudományi karok hallgatói felhasználhatják tanulmányaik során az államtudomány, ezen belül az államelmélet átfogó fogalmainak pontosítására, a közvélemény érdeklődésére is számot tarthat a hatalomra és az államra vonatkozó társadalmi problémák átfogó, rendszerezett föltárásával és megválaszolásával.
A tudomány "nem hajlandó elismerni, mennyire a kezdet kezdetén tart még a rendszerezésben elért sikereivel, az a hajlama, hogy rácsapja az ajtót olyan problémákra és valóságanyagokra, amelyek nem illenek bele minden további nélkül az egyszerű mechanikai sémákba" - idézi a szerző K. E. Boulding megállapítását művének kezdő fejezetében. Valóban, a hatalom és az állam tudományos vizsgálatát illetően igen szembeszökő az, hogy ezen vizsgálatok tudomány-rendszertani elhelyezkedése korántsem tekinthető olyan szinten tisztázottnak, letisztultnak, mint például a gazdaságra vagy az irodalomra vonatkozó kutatásoké. Ennek elsősorban az az oka, hogy a hatalom, mint külön téma a filozófia, a társadalomelmélet kategóriájaként nem, vagy csak elvétve, utalásszerűen szerepelt; többnyire az állammal azonosították. Az államot pedig, mint ismerettárgyat eltérő szemléletek alapján más-más tudományágban elemezték: korábban a filozófiában, a politikában, a teológiában, később pedig a jogtudományban. (Utalni lehet Kant megközelítésére, aki az államot egyértelműen jogintézményként értelmezi, Kelsen pedig arra következtet, hogy az általános államtan által tárgyalt problémák egyben jogelméleti problémák.) A jogi megközelítés túlsúlya megfigyelhető ma is, a tudományos gondolkodásban éppúgy, mint a mindennapi életben; emellett érvényesül egy másik, szintén pontatlan megközelítés is, amely az államot politikai kategóriának tekinti, és az állam- és jogtudomány bizonyos ágait a politikatudományba foglalja. Ezért tehát az állam fogalmának dogmatikailag megbízható, pontos megközelítéséhez elsősorban az szükséges, hogy leválasszuk róla egyrészt a jogi, másrészt a politikai megközelítést, mivel ezek a szemléletmódok nem magára az államra helyezik vizsgálatuk hangsúlyát, és így torzítják annak megismerését.
A jogi megközelítés túlsúlyát az államról, a hatalomról való gondolkodásban - azaz "a magyar közfelfogásba, ezek keresztül a jogról való gondolkodásba belegyökeresedett juridizmus"2 problémáját - a szerző már korábbi műveiben is többször érintette. Történeti meghatározottságában vázolta föl azt a folyamatot, melynek végeredményeképpen (jogrendszerünk kiépülésétől, majd a jogi gondolkodásban tovább élő feudális hagyományokon és az ezzel sajátos módon együtt ható, bizánci gyökerekre épülő szovjet jogszemlélet hatásán át a rendszerváltás átfogó jogpolitikai koncepciót nélkülöző félmegoldásaiig) kitörölhetetlen beidegződéssé válhatott a juridizmus, jogi voluntarizmus gyakorlata, amely a jogot hajlamos egyértelműen politikai eszköznek tekinteni. Ahogyan a jogpolitika szerepével kapcsolatos egyetemi előadássorozatában a szerző kifejtette: a jogpolitika közvetítő és szűrő szerepe az, ami képes megakadályozni, hogy az irányítási rendszer ebbe az irányba torzuljon. "A jogpolitika egyik fő feladata ennek a helytelen beidegződésnek a megváltoztatása annak tudatosítására, hogy a jog a társadalomirányításnak - legalábbis a demokráciák gyakorlatában -nem eszköze, hanem része annak, és ebben a szerepében a társadalmi szabályozórendszer többi összetevőjével - például az erkölcsi, szakmai szabályokkal - kölcsönhatásban, azokkal együttesen, összhangban érvényesül."
Ami pedig a politikai meghatározottságot illeti, a szerző korábbi, az alkotmányosság kérdésköréről írott művében nagy hangsúlyt fektet a politika és a hatalom, illetve a politika és az állam fogalmi-dogmatikai elhatárolására, kifejtve és megindokolva, hogy az állam mai értelmében nem más a társadalom egészén belül, mint a politikai alrendszer egyik összetevője, és még maga a politikai alrendszer is (ideális esetben) csupán mellérendelt szerepben áll a többi alrendszer mellett. "A modern polgári társadalmak demokratikus fejlődése következtében a közélet kiszélesedése alapján határozottan elkülönül egymástól a civil társadalom és az állami szervezet, a közéletben minőségileg eltérnek az állami szervek, a civil szervek, köztük a pártok, a köztestületek és az érdekvédelmi szervek."3 Ebben a hatalmi-irányítási struktúrában helyezi el - a társadalom elkülönült alrendszereinek (gazdasági, szociális, hatalmi, kulturális szféra) együttes irányítójaként, egyben az irányítás, szabályozás rendszerének átfogó meghatározójaként - az alkotmányt, mint társadalmi alapnormát: "A modern demokratikus társadalmak szféráinak koordinálója a közéleti-hatalmi irányítás az alkotmány alapján (ez szabályozza és koordinálja a politika, a gazdaság, a szociális szféra és a kultúra viszonyát). Az alkotmány feladata tehát, hogy e szférák öntörvényű működése és kölcsönös mellérendeltségi kapcsolata megvalósuljon, illetve, hogy egyik szféra se kerülhessen túlsúlyba." Ahogy a társadalom irányítása nem szűkíthető az állami irányításra, ugyanúgy a hatalomgyakorlás sem azonosítható az állami hatalomgyakorlással. A társadalom fejlettségének mai fokán a hatalomnak számos válfaja megfigyelhető: létezik például politikai, gazdasági, ideológiai hatalom is. Azaz "a demokratikus hatalmi rendszer sajátos következménye a hatalmi differenciálódás, amelynek csúcsán helyezkedik el az al-kotmányozó hatalom."
A hatalmi viszonyok kutatásának rendszertani elhelyezése tehát elsősorban amiatt problematikus, mivel elméletileg nem tisztázott a hatalom, a politika, az állam és a jog elkülönülése, összefüggése és tartalmi-terjedelmi eltérése. Hiányzik továbbá a hatalom átfogó fogalomrendszerének és alapvető sajátosságainak meghatározása rendszerezett kutatás alapján. Olyan elkülönült vizsgálódásra van tehát szükség, amely átfogóan elemzi a hatalom különféle fajtáit (vagyis a szociális, politikai, gazdasági és a kulturális-ideológiai hatalmat), a hatalmi intézményesülés különböző formáit, a hatalmi kötelékek tartalmát, a makro-, mezo-, mikro-strukturális hatalmi viszonyokat, a hatalmi centralizáció és decentralizáció kérdését, differenciálja a hatalmi viszonyok és folyamatok különböző oldalait, a demokratikus és diktatórikus hatalomgyakorlás minőségileg eltérő sajátosságait, átmeneteit, valamint a hatalom önállósult objektivációt a történelmi fejlődés során. "S erre szolgál az elkülönült hatalomelmélet, amely fogalomrendszerbe sűríti a hatalom lényeges vonásait, valamint objektivációinak tartalmi és terjedelmi ismérveit."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
