https://www.doi.org/10.32980/MJSz.2025.2.168
Kutatásom alapvetően a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer birtoklása törvényi tényállásainak elemzésére épül, melynek során a hatályos szabályok gyakorlati alkalmazását, és a bírói gyakorlatban felmerülő ellentmondásokat vizsgálom. Jelen tanulmány a kábítószer birtoklásának a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 178. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti minősített esetével foglalkozik.
Kulcsszavak: kábítószer birtoklása, kábítószer-kereskedelem, minősített eset, szabályozás
My research is mainly based on the analysis of the legal aspects of drug trafficking and possession of drugs, examining the practical application of the existing rules and the contradictions in judicial practice. The present study deals with the qualified case of possession of narcotics under Article 178 (2) a) aa) of Act C of 2012 on the Criminal Code (hereinafter: Criminal Code).
Keywords: possession of drugs, drug trafficking, qualified case, regulation
Az üzletszerűség az 1961. évi V. törvény[1] hatálybalépése óta a kábítószerrel visszaélés minősített esetét képezi. E tényállás tartalmazta a forgalmazói és fogyasztói típusú elkövetési magatartásokat: a kóros élvezetre alkalmas kábítószer készítésének, megszerzésének, tartásának vagy forgalomba hozatalának üzletszerűen történő elkövetése 3 évig terjedő szabadságvesztést vonhatott maga után.[2]
Az 1961-es Btk.-t módosító 1971. évi 28. törvényerejű rendelet[3] alapján az említett tényállás többek között új elkövetési magatartásokkal bővült, büntetendővé vált a kábítószer országba történő behozatala, kivitele, valamint az ország területén
- 168/169 -
történő átvitele. Az üzletszerűség mint minősítő körülmény ezen elkövetési fordulatokhoz is kapcsolódott.[4]
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény változást nem hozott a minősített esetek tekintetében, az üzletszerű elkövetés tehát továbbra is minősítette a szakasz (1) bekezdésében szabályozott forgalmazói és fogyasztói jellegű magatartásokat is.[5]
Az 1998. évi LXXXVII. törvény külön bekezdésben helyezte el a fogyasztói és terjesztői típusú elkövetési magatartásokat, utóbbiak esetében magasabb büntetési tételt állapított meg. Az egyes elkövetési magatartások közötti különbségtétellel a törvényhozó egyértelművé kívánta tenni, hogy a társadalomra veszélyesség szempontjából a "forgalmazó" típusú magatartások kiemelkedő jelentőségűek.[6] Az üzletszerűség mindkét bekezdésnek minősített esete volt, differenciált büntetőjogi fenyegetettség mellett.
A 2003. évi II. törvény nyomán külön szakaszba kerültek a fogyasztói és terjesztői típusú elkövetési magatartások, e novella hatályba lépése óta az üzletszerűség már csak a kábítószer birtoklása bűncselekményét minősíti súlyosabban.[7] A módosító törvényhez fűzött indokolás szerint a terjesztői magatartások esetében felesleges a tárgyalt minősített eset szabályozása, hiszen a forgalomba hozatal, illetve a kereskedelem azt magába foglalja, míg az üzletszerű kínálás vagy átadás nem életszerű, illetve az már kereskedelmet, illetve forgalomba hozatalt jelent.[8]
A vonatkozó szakirodalom alapos áttekintésére és a bírói gyakorlat beható vizsgálatára támaszkodva a továbbiakban az üzletszerűséget mint a kábítószer birtoklásának minősített esetét elemzem.
Az üzletszerűség szabályozásával a jogalkotó azt a társadalmat fenyegető többletveszélyt értékeli, amely általában a bűnismétlésben, a több bűncselekmény elkövetésében vagy pedig ennek a lehetőségében rejlik. A bűnözésre történő
- 169/170 -
berendezkedés, a bűnözés mint életforma és az ehhez kapcsolódó életvitel kétségkívül nagyobb veszélyt jelent a társadalomra nézve.[9]
Az üzletszerűség fogalmát a Btk. az értelmező rendelkezések körében határozza meg. Eszerint "üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik."[10] A törvényi definíció alapján az üzletszerűség megállapításának két konjunktív feltétele van: a tárgyi oldalon az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése, az alanyi oldalon pedig ennek révén rendszeres haszonszerzésre törekvés.
Az üzletszerűség nem tisztán objektív kategória, hanem mint az objektív és a szubjektív egysége jelenik meg, tehát nem csupán az elkövetés külső körülményeire tekintettel állít feltételeket, hanem egyúttal az elkövető tudattartalmával kapcsolatban is követelményeket fogalmaz meg.[11] Így az üzletszerűség kettős tényállásbeli szereppel rendelkezik: objektív tényállási elemként az elkövetés módjaként, míg a szubjektív oldalon az elkövető célzataként jut dogmatikai jelentőséghez. Az üzletszerűség megállapítására kizárólag az objektív és szubjektív fogalmi elemének együttes fennállásakor kerülhet sor, egyes ismérveit pedig - adott történeti tényállás elemzésekor - nem önmagukban, hanem egymásra tekintettel, egymással kölcsönhatásban kell vizsgálni.[12]
A tárgyi oldal kapcsán ugyanolyan bűncselekményekről akkor beszélünk, ha az elkövető a Btk. azonos törvényi tényállása alá tartozó bűncselekményeket akár alapesetként, minősített esetként vagy privilegizált esetként; bűntettként vagy vétségként; befejezett bűncselekményként vagy kísérletként; tettesként vagy részesként követi el.[13] A hasonló bűncselekményekre vonatkozóan a 39. BK vélemény ad iránymutatást. Eszerint a jelleghasonlóság megállapítása szempontjából figyelembe kell venni a törvényi tényállások hasonlóságát, mely jellemzően a jogvédte érdekek, az elkövetési magatartás és az elkövetési mód összevetése alapján állapítható meg. Ennél útmutatást adhat a különböző bűncselekményeknek a Btk. Különös Részében való rendszertani elhelyezése, azonban a jelleghasonlóság megállapítása nem korlátozható kizárólag erre, hiszen a törvény az azonos érdekeket eltérő módon és különböző célokból részesíti büntetőjogi védelemben.[14]
A hivatkozott BK véleményben szereplő bűncselekmények felsorolása nem kimerítő jellegű, konkrét esetben az elkövetés körülményeinek értékelése alapján kell eldönteni a jelleghasonlóság fennállását, s akár különböző Fejezetekben
- 170/171 -
szabályzott bűncselekmények is minősíthetők hasonló jellegűnek.[15] Ugyanakkor másrészről - indokolt esetben - a bíróság a jelleghasonlóság hiánya okán a felsorolt bűncselekmények vonatkozásában is mellőzheti az üzletszerű elkövetés megállapítását.[16]
Az üzletszerűség az esetek túlnyomó részében a bűncselekmények sorozatos, sorozat-jellegű elkövetése útján valósul meg.[17] Ugyanakkor, mivel a "törekszik" szó célzatra utal, a célzat tartalmának pedig objektíve nem kell realizálódnia, ekként az üzletszerűség már egyetlen cselekmény esetén megállapítható.[18] Ez esetben ugyanakkor feltétel, hogy az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekvő akaratelhatározása további bűncselekmények elkövetése tekintetében is egyértelműen felismerhető legyen.[19] A törvényi megfogalmazás alapján a hasonló (vagy természetesen az azonos) cselekmények akkor értékelhetők üzletszerűen elkövetettnek, ha nyilvánvaló, hogy az elkövető azok mindegyikét azonos célzattal, rendszeres, tartós haszonra törekedve valósítja meg. Az egyes "részcselekmények" így tehát szerves részei a rendszeres jövedelemszerző, illetve szaporító tevékenységnek.[20]
Az üzletszerűségnek, mint az elkövető személyéhez tapadó körülménynek szükségszerű alanyi feltétele, hogy az elkövető saját haszonszerzés érdekében, és azzal az akaratelhatározással valósítsa meg a bűncselekményt, hogy a belátható jövőben ugyanebből a célból ugyanolyan, vagy hasonló bűncselekményeket fog elkövetni.[21] A törvényhozó az üzletszerűség szabályozásával a bűnözés - mint életforma - ellen kíván fokozott büntetőjogi védelmet nyújtani, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a bűncselekmények elkövetésének az elkövető egyetlen vagy legalább fő jövedelemforrásának kell lennie; megvalósul az üzletszerűség abban az esetben is, ha az elkövető ezáltal rendszeres mellékkeresetet - a tartósság célzatával folytatva - kíván elérni jövedelemszerzés vagy a jövedelem gyarapítása érdekében [BJD 1547.]. A Btk. ezért kizárólag olyan elkövetéshez fűzi az üzletszerűség minősítő körülményének a megállapítását, amelynél a haszonszerzési célzat megszokott, tipikusnak tekinthető.[22]
Az üzletszerűség megítélése szempontjából mindenekelőtt a bűncselekmény rendszerességének és nem annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az elkövető az egyes bűncselekmények révén milyen mértékű előnyre tett szert.[23] Az üzletszerűség célzatosságából következik, hogy a hasznot - mivel az nem eredményként szerepel a fogalomban - az elkövetőnek nem is kell ténylegesen realizálnia.[24]
- 171/172 -
A rendszeres haszonszerzésre törekvés azt jelenti, hogy az elkövető az ugyanolyan, vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésére jövedelemszerző forrásként tekint. E tekintetben annak van jelentősége, hogy a cselekmények elszigeteltek, alkalomszerűek-e vagy azokat a rendszeres haszonra törekvés - mint életmód - összeköti-e (BH 2005.88.)[25] Az alanyi feltétel megítélésénél az ítélkezési gyakorlat rendszerint a tényekből levont jogi következtetések alapján tesz megállapításokat, így abból a tényből, hogy a terhelt az általa megvalósított nagyszámú bűncselekmény elkövetése idején egyáltalán nem dolgozott, munkaviszonyban nem állt, az üzletszerűségre vonható következtetés (BJD 4283., BH 1982.81).[26]
A haszonszerzésre törekvés az üzletszerűség definíciójának azon dogmatikai magva, amely egyrészt a legkardinálisabb ismérv annak megítélésénél, hogy az üzletszerűség fennáll-e vagy sem, másrészt - miként valamennyi szubjektív oldalon jelentkező ismérv - a büntetőeljárásban az egyik legnehezebben eldönthető kérdés, s ezért a jogalkalmazó részéről mindenkor a legkörültekintőbb mérlegelést teszi szükségessé.[27]
"A kábítószer birtoklásának és a kábítószer-kereskedelemnek is számos elkövetési magatartása van: a szabályozásból világosan látszik, hogy a jogalkotó a kábítószerekre irányuló lehetséges magatartásokkal kapcsolatban semmilyen joghézagot nem kívánt hagyni."[28]
A kereskedés - mint a kábítószer-kereskedelem elkövetési magatartása - folyamatos jellegű tevékenység, amely rendszeres, ismétlődő adás-vételek által valósul meg.[29] A Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.851/2006. számú határozatában rögzítette, hogy amennyiben a kábítószer értékesítése ellenérték fejében történik, az ilyen tranzakciók szükségszerűen haszonszerzésre törekvő magatartást jelentenek. A kereskedés tehát a piac működtetése úgy, hogy tetten érhető az elkövető haszonszerzési törekvése.[30]
Látható, hogy a kereskedés és az üzletszerűség fogalma részben azonos tartalmat foglal magában. Mindkettő közös eleme a haszonszerzési célzat és a tartósság (rendszeresség). Az utóbbi időben erre tekintettel már a jogalkotó is mellőzi a kereskedéssel elkövetett cselekmények mellett az üzletszerűség minősített esetként történő meghatározását.[31]
- 172/173 -
A törvényhozó a kábítószer birtoklása körében a következő ún. beszerzői típusú elkövetési magatartásokat szabályozza: büntetendő a kábítószer termesztése, előállítása, megszerzése, tartása, az ország területére történő behozatala, onnan történő kivitele, azon történő átvitele, valamint ezen cselekményekhez anyagi eszközök szolgáltatása.
Termesztésen olyan növény termesztését kell érteni, amely, illetve amelynek a részei szerepelnek a kábítószerek jegyzékén, és jelentősebb feldolgozás nélkül kábítószerként felhasználhatók.[32] Amennyiben azonban az elkövető a kábítószert forgalomba hozatal céljából termeszti, cselekménye a kábítószer-kereskedelem bűntettének legalább a kísérletét valósítja meg.[33]
A kábítószer előállítása olyan műveletek elvégzését jelenti, amelyek közvetlen eredménye már maga a fogyasztható kábítószer.[34] A bírói gyakorlat azonban már nem a tárgyalt fordulatot, hanem a kereskedéssel megvalósított kábítószerkereskedelem bűntettét állapítja meg, amennyiben az elkövetők a továbbértékesítési céllal gyártott kábítószer előállításában, előzetes megállapodás alapján, haszonszerzésre törekedve működnek közre.[35]
A megszerzés a kábítószer birtokba vételét jelenti, megegyezés alapján vagy anélkül. Fontos azonban, hogy önmagában a kábítószer kereskedés céljából történő megszerzése már a kereskedés körébe esik, ezért az elkövető a kábítószerkereskedelem befejezett bűncselekményét valósítja meg.[36]
A kábítószer tartása tartós, folyamatos birtoklást jelent, amely biztosítja a birtokos számára a használatot (fogyasztást) vagy azzal való rendelkezést.[37] A bírói gyakorlat szerint önmagában a kábítószer tartása, adagolása, csomagolása is elegendő a kereskedés megállapításához, ha az arra irányuló szándék bizonyítást nyer.[38]
A tranzit-jellegű magatartások (behozatal, kivitel, átvitel) megállapítására pedig kizárólag az olyan elkövető esetében kerülhet sor, aki a saját felhasználás érdekében, saját igényeinek kielégítése céljából végzi az elkövetési tárgy fizikai mozgatását.[39] Ha a szállítási tevékenység a kábítószer máshoz történő eljuttatását szolgálja, úgy az már forgalmazással összefüggő résztevékenységet, azaz átadást, forgalomba hozatalt vagy kereskedelmet jelent. A továbbértékesítési céllal megszerzett kábítószer Magyarországra történő behozatala, valamint annak belföldi tárolása és készletezése pedig már a kereskedéssel megvalósított kábítószerkereskedelem tettesi magatartásaként értékelendő.[40]
- 173/174 -
Az elkövetési fordulatok tartalmának ismertetése után jól látható a fogyasztói típusú elkövetési magatartások közös jellemzője: az elkövető cselekménye saját kábítószer-szükségletének kielégítésére irányul. Amennyiben az elkövető a kábítószert kereskedési céllal birtokolja, úgy az ítélkezési gyakorlat szerint a kábítószer-kereskedelem bűntette kerül megállapításra.[41]
Az üzletszerűség alanyi oldala kapcsán a következő kérdés vetődhet fel: lehet-e a kábítószert rendszeres haszonszerzés érdekében birtokolni (termeszteni, tartani, megszerezni, szállítani)? A Kúria több határozatában rögzítette, hogy a kereskedési típusú elkövetési magatartásra irányuló célzatos, de önmagában még csak a kábítószer birtoklásának valamely elkövetési magatartását kimerítő cselekvés már a kábítószer-kereskedelem része, annak kifejtésével az elkövető a kábítószerkereskedelem tényállásába lép.[42] Másképpen fogalmazva: önmagában a kábítószer birtoklása is a kábítószer-kereskedelem bűntettét valósítja meg, ha a birtoklás a Btk. 176. § (1) bekezdésében szabályozott elkövetési magatartások bármelyikének (kínálás, átadás, forgalomba hozatal vagy kereskedés) a célját szolgálja. [43]
A bírói gyakorlat szerint tehát a kábítószer kereskedési céllal való birtoklása befejezett kábítószer-kereskedelem.[44] A kereskedési cél pedig - véleményem szerint - magában foglalja a haszonszerzésre törekvést, hiszen a kábítószerrel kereskedés azt jelenti, hogy az elkövető haszonszerzésre törekedve működik közre a kábítószer forgalmazásában.[45]
A kérdést mást szemszögből megközelítve úgy vélem, hogy a "haszonszerzésre törekvés" mint az üzletszerűség fogalmi eleme szükségképpen kizárja a kábítószerrel kapcsolatos saját cél érdekében tanúsított bármely magatartást - tartást, megszerzést - hiszen hasznot szerezni, illetve arra törekedni csak úgy lehet, ha a kábítószer kikerül az elkövető birtokából, tehát továbbadja azt (forgalmazza), vagy legalábbis a szándéka erre irányul.
Ez utóbbi kapcsán pedig a fent kifejtettekre tekintettel elmondható, hogy amennyiben az elkövető fogyasztói típusú elkövetési magatartást tanúsít haszonszerzési céllal (pl. a kábítószert megszerzi, hogy aztán később értékesíthesse), úgy a cselekménye már a kábítószer-kereskedelem tényállásának keretei között nyer értékelést. Ekként tehát a birtoklás körében szabályozott bármely elkövetési magatartás és az üzletszerűség - melynek konjunktív feltétele a haszonszerzésre törekvés - a Btk. 178. § (2) bekezdés aa) alpontja szerint nem minősülhet. A kábítószer-kereskedelem elkövetési magatartásainak ilyen - tág -
- 174/175 -
értelmezése véleményem szerint kizárja az üzletszerűen elkövetett kábítószer birtoklásának megállapítását.
Mindezeket fényében úgy gondolom, hogy nem indokolt e minősített eset szabályozása. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket alapvetően túl bonyolult szabályozás jellemzi, emiatt szükségesnek tartom a minősített esetek körének újragondolását, e körben pedig az üzletszerűség elhagyását a kábítószer birtoklása köréből.
- Ambrus István: A bűncselekményi egység a magyar büntetőjogban PhD értekezés, Szeged, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2012, 153.o.
https://doktori.bibl.uszeged.hu/id/eprint/1617/1/Ambrus_Istvan.BCSI.EGYSEG.ertekezes.pdf
- Ambrus István: Az üzletszerűség büntetőjogi megítélésének lehetséges irányairól, Magyar Jog, 2012/1.
- Balogh Ágnes: A kábítószer probléma büntetőjogi kezelésének egyes elméleti és gyakorlati kérdései, in: Tanulmányok Erdősy Emil professzor tiszteletére, (szerk.: Fenyvesi Csaba - Herke Csongor), Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2002. 90. o.
- Balogh Ágnes: Büntetéskiszabás az üzletszerű és az ismételt bűnelkövetés eseteiben, in: Magyar büntetőjog általános rész (szerk.: Balogh Ágnes - Tóth Mihály) Osiris Kiadó, Budapest, 2015, 392. o.
- Czine Ágnes, Domokos Andrea: Büntetőjog I. Általános rész, Novissima Kiadó, 2022, 31.o.
- Földvári József, Gál István László: Magyar büntetőjog általános rész, Budapest, Osiris Kiadó, 2024, 363. o.
- Fülöp Ágnes, Grád András, Müller Mária: Droggal és alkohollal összefüggő bűncselekmények Budapest, hvgorac, 2000, 118. o
- Mészár Róza: Az üzletszerűség megítélése a bírói gyakorlatban, in: Emlékkönyv Losonczy István Professzor Halálának 25. Évfordulójára (szerk.: Gál István László - Kőhalmi László), Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2005, 241-242 o.
- Mészár Róza: Záró Rész. In: Magyar Büntetőjog I-IV. - új Btk. - Kommentár a gyakorlat számára (szerk.: Kónya István) Budapest, ORAC Kiadó, 2023.
- Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, Budapest, Korona Kiadó, 2001, 302. o.
- Sántha Ferenc: A bűncselekményi egység és halmazat, in: Magyar büntetőjog általános rész (szerk.: Görgényi Ilona - Gula József - Horváth Tibor - Jacsó Judit - Lévay Miklós - Sántha Ferenc - Váradi Erika) Budapest, Wolters Kluwer, 2019, 298.o.
- 175/176 -
- Szomora Zsolt: Mi köze a kábítószer birtoklása bűntettének a Polgári Törvénykönyvhöz? Avagy hogyan ne értelmezzünk büntetőtényállást, in: Tanulmányok Dr. Balogh Ágnes egyetemi docens tiszteletére (szerk.: Gál István László - Hornyák Szabolcs - Németh Henrietta) Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2023, 119. o.
- Szomora Zsolt: Záró Rész, In: Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz (szerk.: Karsai Krisztina), Budapest, CompLex Kiadó, 2013, 980-981. o.
- Váczi Pál: Értelmező rendelkezések, in: A Büntető Törvénykönyv kommentárja (szerk.: Belovics Ervin - Polt Péter) Budapest, ORAC Kiadó, 2023. ■
JEGYZETEK
[1] 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
[2] 1961. évi V. törvény 198. § (1)-(2) bekezdés
[3] 1971. évi 28. törvényerejű rendelet a Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről
[4] 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 44. §.
[5] 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 282. § (2) bekezdés
[6] A büntető jogszabályok módosításáról szóló T/250. számú törvényjavaslat indokolása
[7] Megjegyezendő, hogy a vonatkozó szakirodalom is foglalkozott azzal, hogy az üzletszerűség mint a kábítószer-kereskedelem minősített esete és az alapesetben szabályozott kereskedés elhatárolása milyen szempont alapján lehetséges. Egyes szerzők úgy vélték, hogy az üzletszerűség akkor állapítható meg, ha az elkövető "rendszeres" haszonszerzésre törekszik. Lásd Fülöp Ágnes, Grád András, Müller Mária: Droggal és alkohollal összefüggő bűncselekmények, Budapest, hvgorac, 2000, 118. o. Találunk olyan álláspontot is, mely szerint a közös fogalmi elemek miatt nem egyértelmű a két fogalom elhatárolása, figyelemmel arra, hogy a kereskedés folyamatos jellegű magatartás és az elkövető haszonszerzésre törekedve működik közre a kábítószer forgalmazásában. Lásd Balogh Ágnes: A kábítószer probléma büntetőjogi kezelésének egyes elméleti és gyakorlati kérdései, in: Tanulmányok Erdősy Emil professzor tiszteletére, (szerk.: Fenyvesi Csaba - Herke Csongor), Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2002. 90. o.
[8] A büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló T/1218. számú törvényjavaslat indokolása
[9] Balogh Ágnes: Büntetéskiszabás az üzletszerű és az ismételt bűnelkövetés eseteiben, in: Magyar büntetőjog általános rész (szerk.: Balogh Ágnes - Tóth Mihály) Budapest, Osiris Kiadó, 2015, 392. o.
[10] Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pont
[11] Ambrus István: A bűncselekményi egység a magyar büntetőjogban, PhD értekezés, Szeged, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2012, 153.o. https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/1617/1/Ambrus_Istvan.BCSI.EGYSEG.ertekezes.pdf
[12] Ambrus István: Az üzletszerűség büntetőjogi megítélésének lehetséges irányairól, Magyar Jog, 2012/1.
[13] Czine Ágnes, Domokos Andrea: Büntetőjog I. Általános rész, Novissima Kiadó, 2022, 31.o.
[14] 39. BK vélemény A hasonló jellegű bűncselekmények az üzletszerűség megállapításánál
[15] Szomora Zsolt: Záró Rész, In: Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz (szerk.: Karsai Krisztina), Budapest, CompLex Kiadó, 2013, 980-981. o.
[16] 39. BK vélemény A hasonló jellegű bűncselekmények az üzletszerűség megállapításánál
[18] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, Budapest, Korona Kiadó, 2001, 302. o.
[19] BH 2002.12.469, BH 2011.4.92, BH2005.130
[21] 3/2011. (X. 14.) Büntető jogegységi határozat
[22] Mészár Róza: Záró Rész. In: Magyar Büntetőjog I-IV. - új Btk. - Kommentár a gyakorlat számára (szerk.: Kónya István) Budapest, ORAC Kiadó, 2023.
[23] BH 2015.8.212.
[24] Szomora: i. m. 981. o.
[25] Kúria Bfv.II.1.404/2020/8.
[26] Mészár (2023): i. m.
[27] Ambrus (2012): i. m.
[28] Szomora Zsolt: Mi köze a kábítószer birtoklása bűntettének a Polgári Törvénykönyvhöz? Avagy hogyan ne értelmezzünk büntetőtényállást, in: Tanulmányok Dr. Balogh! Ágnes egyetemi docens tiszteletére (szerk.: Gál István László - Hornyák Szabolcs - Németh Henrietta) Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2023, 119. o.
[29] Kúria Bfv.916/2019/5
[30] Kúria Bfv.916/2019/5
[31] Mészár (2023): i. m.
[32] 57. BK vélemény a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer birtoklása miatti büntetőjogi felelősségről
[33] BH 2020.6.165
[34] 57. BK vélemény a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer birtoklása miatti büntetőjogi felelősségről
[35] Kúria Bfv.409/2021/6
[36] BH 2017.5.144
[37] EH 2006.1393
[39] Váczi: i. m.
Lásd továbbá a Kúria Bfv.59/2023/10. számú határozatát, mely szerint az országba behozatallal megvalósított kábítószer birtoklásának bűntette csak az olyan elkövető esetében állapítható meg, aki ezt a tevékenységet forgalmazásra irányuló szándék nélkül, a saját fogyasztása érdekében, saját igényei kielégítése végett végzi.
[40] Kúria Bfv.163/2022/9
[41] Kúria Bfv.1230/2021/10 Kúria Bfv.1477/2022/7
[42] BH 2019.38., Kúria Bfv.I.1446/2022/6. Kúria Bhar.I.392/2023/16.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Büntetőjogi Tanszék.
Visszaugrás
