Gyakorló jogászok számára igen jelentős a Magyar Jogász Egylet Elnökségének az a kezdeményezése, hogy az új Polgári Törvénykönyv koncepciója országszerte megvitatásra kerül. A mai konferencián négy megye (Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Fejér, Komárom-Esztergom) jogalkalmazóinak van lehetősége arra, hogy kifejtsék véleményüket a koncepció második könyvként szereplő családjogi részéhez.
Úgy vélem, két alapvető kérdésben kell véleményt nyilvánítani, állást foglalni:
I. Szükséges-e, célszerű-e a Családjogi Törvényt a Polgári Törvénykönyvbe integrálni?
II. A Családjogi Törvény tervezett módosítása tükrözi-e a joggyakorlat igényeit, a tervezetten túlmenően szükséges-e a törvény módosítása.
Az új jogi szabályozás indoka a tervezet szerint, mint általában, a mélyreható gazdasági és társadalmi változás. A koncepció társadalmi modellként a szociális piacgazdaságot jelöli meg a megalkotandó kódexben: "elsősorban a vagyoni forgalom kereteit kell lefektetni, amelyekben a jogalanyok az egyenjogúság és a mellérendeltség rendszerében állnak egymással, emellett jogi védelmet kell nyújtani a személyeknek is, mindenekelőtt az emberi személyiségnek, de szervezeti jogalanyoknak is. Központi helyet foglal el az új kódexben a család védelme." Ez az utolsó mondat nem kapcsolódik szervesen a kifejtett célokhoz. Mint ahogy a Családjogi Törvényben szükséges módosítások sem kapcsolhatók kizárólag a Ptk. tervezett módosításához.
A magyar jogalkotás több mint egy évszázada önállóan szabályozta a családjogi viszonyokat, "leválasztotta" a magánjogról. Nem vonható jelenleg sem kétségbe az, hogy a házasság és a család elsődlegesen érzelmi alapokon létrejövő, illetve nyugvó közösség, amelynek vannak vagyoni vonatkozásai és következményei. Cseh-Szombathy László szerint "a család a jog által is elismert szabályozott kötelék, amelyben a jogi tartalom felett a kölcsönös szeretet, megbecsülés és felelősségvállalás dominál".
1. Az európai jogfejlődést tekintve is megállapítható, hogy még azokban az államokban is, ahol nagy kódexek átfogóan szabályozzák a magánjogi viszonyokat - beleértve a családjogot is -, a jogalkalmazás területén a családjogi ítélkezés teljesen elkülönül, a családjog önálló életet él. A francia Code Civile 1804-ben került megalkotásra, a családra vonatkozó rendelkezéseket, mint a magánjog szerves részét természetesen tartalmazta. 1975-ben azonban teljesen újraszabályozták a családra vonatkozó törvénycikkeket, ekkor jöttek létre az igazságszolgáltatás elkülönült szervezeti egységei, a Családjogi Kamarák, kialakult az önálló családjogi bíráskodás. A kódex keretei ugyan fennmaradtak, de tartalmilag egy teljesen új, sokkal részletesebb, azóta is többször módosított szabályozás lépett életbe.
A német Bürgerliches Gesetz Buch (BGB) 1896-ban készült el, a közép- és kelet-európai államokra volt nagy hatással. A családjogi rendelkezéseit 1976. június 14-én kihirdetett törvénnyel alapvetően módosították, majd az 1990-es években ismét többszöri módosításra került sor. 1976-ban alakultak ki a bíróságokon a családjogi ügyosztályok, majd tartományonként kijelölt járásbíróságokon, az ún. családjogi bíróságokon folyik a családjogi ítélkezés.
Az angol-szász jogrendszerek a családjogot eleve különálló jogágként kezelték és kezelik jelenleg is.
Az észak-európai államokban a jogi szabályozás elkülönült, Svédországban 1978-ban alkottak családjogi törvényt, Finnországban 1950-től kezdődően külön törvény szabályozza a gyermekek és a szülők viszonyát. Ehhez hasonló a norvég és az izlandi jogalkotás is.
Ausztriában és Svájcban Nemzetközi Magánjogi Kódex tartalmazza a családjogi szabályokat.
2. Magyarországon az első házassági törvény az 1891. évi XXXI. törvénycikk, a gyámságról és a gondnokságról az 1877. évi XX. törvénycikk tartalmaz önálló szabályozást. A házastársak vagyoni viszonyait az 1946. évi XII. törvénycikk helyezte új, polgári alapokra, eltörölve a rendi szabályozást. Az 1946. évi XXIX. törvénycikk a házasságon kívül született gyermekek megkülönböztetését törölte el. Megemlítendő az 1928-ban elkészült Magánjogi Törvényjavaslat, mely tartalmazott családjogi jellegű szabályt is, de az eljegyzésnek, a házasságkötésnek és a házasság megszűnésének szabályozását külön törvényre utalta.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény a családjogi viszonyokat illetően kódex jellegű szabályozás, teljes körűen rendezi a házassággal és a családdal kapcsolatos viszonyokat, anyagi és eljárásjogi szabályokat egyaránt tartalmaz. Előzményei a XIX. század utolsó harmadáig nyúlnak vissza, történelmi előzményei vannak az önálló szabályozásnak, nem egy "szocialista minta" kötelező utánzásaként jött létre. A Családjogi Törvény megalkotásában, oktatásában és a jogalkalmazást is elősegítő publikálásban számos, ma is tisztelettel említhető humanista tudós vett részt.1
Az önálló szabályozást Magyarországon nem követte szervezetileg különálló, családjogi jogviták eldöntésére szakosodott bírósági szervezet kialakítása. Az ítélkezés különböző szintjein bizonyos mértékű specializálódás azonban kialakult, így a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Családjogi Csoport, a nagyobb létszámú megyékben a családjogi ügyeket tárgyaló Pf. tanácsok, a Legfelsőbb Bíróságon családjogi tanács működik. Az önálló családjogi bíróság kialakítására, a bírák speciális képzésére vonatkozóan már az 1980-as években folytak kutatások és voltak kezdeményezések. A megvalósítása mai napig elmaradt.2
3. A tervezet a kódex-jellegű szabályozás melletti érvként vonultatja fel a következőket: "a magánjog területén a bíró jogfejlesztő, az írott szabályok elkerülhetetlen hézagait kitöltő szerepének feltétlenül lehetőséget kell adni; és ehhez egy jó törvénykönyv szilárdabb kereteket biztosít, mint a részletproblémákat minden áron megragadni akaró, idegesen reagáló napi jogszabályalkotói igyekezet". A családjogi jogalkotás szempontjából részben vitatható ez a megállapítás. A családjogi szabályozásra nem volt jellemző az ideges reagálás a napi problémákra, a jelentősebb módosításokat tartalmazó két novellát (1974. évi I. törvény, 1986. évi IV. törvény) tulajdonképpen a gyakorlat érlelte ki. A kodifikációt megelőzték a Legfelsőbb Bíróság irányt mutató döntései, kollégiumi állásfoglalások, elvi döntések (utalnék a Legfelsőbb Bíróság 3. számú, majd 9. számú irányelvére, a család személyes viszonyait, a házasság felbontását illetően, az 5. számú, majd a 10. számú irányelvre, a házastársak vagyoni viszonyainak rendezését illetően, majd a többször módosított 17. sz. irányelvre, a gyermek jogi helyzetével kapcsolatban. Megjegyzendő az is, hogy az 1986-os módosítást megelőzően egy széles körű, talán egyedülálló hatá-lyosulás-vizsgálat is volt.3 A családjogban a bírói esetjog szerepe vitathatatlan, 1991-ben egy nemzetközi családjogi konferencián külön előadás foglalkozott ezzel a témával.4
4. A kódex mellett felsorakoztató érvek között szerepel az is, hogy "a homogén jogi módszerrel szabályozható életviszonyokra vonatkozó valamennyi norma átfogó rendszerbe foglalása, amely logikailag ellentmondásmentes, áttekinthető, ismétléseket kerülő módon, zárt egységben összegzi az adott jogterület anyagát". Ezzel kapcsolatban szükséges azt megjegyezni, hogy a családi viszonyok önmagukban sem homogén, hanem speciális jellegűek és a család vagyoni viszonyai sem azonosak a polgári jogviszonyokkal, mert sajátos felelősségi rendszerrel, kötelezettségekkel, vélelmekkel bírnak. A kodifikációs bizottságnak is voltak kételyei, amikor megfogalmazta azt, hogy fel kell mérni, valójában "a kódex nem kompilatív tör-vénymű lesz-e, amelybe, mintegy bőrkötésben a meglévő törvények szabályait egyesítik".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
