Tanulmányunkban arra a kérdésre keresünk választ, hogy megvalósít-e, s amennyiben igen, úgy mely bűncselekményt követi el az, aki más személy által előfizetett Internet szolgáltatást használja az arra jogosult tudomása és beleegyezése nélkül. Ennek vizsgálata során összesen nyolc olyan esetet vázolunk fel, mely szerintünk e kérdéskörbe vonható, mivel a híradások beszámolói, illetve saját szakmai, esetlegesen hétköznapi tapasztalataink alapján joggal merülnek fel büntetőjogi szempontból is releváns problémaként.
Elsőként abból indulunk ki, hogy az előfizető jelszóval védekezik a hálózatba való behatolás ellen, így az ahhoz való csatlakozás feltétele, hogy az elkövető ezen biztonsági intézkedés kijátszásával fér hozzá az Internet szolgáltatáshoz. Ezen alapesetnek két fajtáját különböztethetjük meg aszerint, hogy az előfizetési díj ellenében korlátlan vagy korlátozott internet-hozzáférést biztosít-e a szolgáltató.
Az elkövető számítógépével a sértett jelszavának feltörésével kapcsolódik rá a sértett vezeték nélkül megosztott internet-kapcsolatára és azon adatforgalmat bonyolít le. Mivel a korlátlan internet-használat lényege, hogy a jogosult tetszőleges mértékben, a szolgáltató befolyásától mentesen veheti igénybe a világhálót, így tényleges kárt nem okoz az előfizetőnek, hiszen egyes kivételes esettől eltekintve az ő Internet használatát semmilyen hátrány nem éri az illegális csatlakozó miatt. Előfordulhat azonban az, hogy az előfizető és a jogosulatlan internetező egy időben, egymástól függetlenül generál olyan mértékű adatforgalmat - például filmek, zeneszámok letöltésével - mely az előfizető által érzékelhető sávszélesség-csökkenése miatt a szolgáltatás pillanatnyi minőségét rontja. Ebben az esetben ez a minőségromlás kárként jelenik meg a sértett terhére, mivel a szolgáltató által részére biztosított sávszélességet nem tudja kihasználni. (Vagyis az általa megfizetett drágább szolgáltatás helyett jelenleg csak egy olcsóbb díjtételnek megfelelő sebességet tud elérni.)
Tekintettel azonban arra, hogy az elkövető már a jelszó jogosulatlan felhasználásával/feltörésével bűncselekményt valósított meg, így az egyéb, felmerülő bűncselekmények (lopás, csalás stb.) megállapításának feltételéül szabott egyéb követelmények teljesülését nem kell vizsgálnunk. Jelen esetben tehát a Btk. 300/C. § (1) bekezdésébe ütköző számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény miatt kerül sor az elkövető büntetőjogi felelősségre vonására. A sértettet ért esetleges minőségbeli hátrány pedig a büntetés kiszabásnál kap jelentőséget, ahol ezt súlyosító körülményként fogja a bíró értékelni.
Egyedi esettől függően, annak összes körülményét vizsgálva felmerülhet annak kérdése, hogy az elkövető cselekménye mennyire veszélyes a társadalomra. Amennyiben az elbíráláskor a döntéshozó személy úgy ítéli meg, hogy a cselekmény már nem, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen1, akkor megrovásban részesíti a terheltet.
Megismételve az előző példánál írtakat, ez esetben is a Btk. 300/C. § (1) bekezdésébe ütköző számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény valósul meg és amennyiben az elkövető nem csak belépett a hálózatba, hanem azon keresztül az internetes adatforgalmat is bonyolított, akkor súlyosító körülményként kell figyelembe venni a sértettet ért kár nagyságát.
Természetesen ezzel halmazatban (együtt) a törvényi feltételek megléte esetén megállapítható minden olyan további bűncselekmény, melyet az elkövető a jogosulatlan belépést követően valósít meg. Ennek bővebb kifejtése azonban már jelen írásnak nem tárgya.2
Az általunk második alapesetként felvázolt halmaz egyes elemeinek közös tulajdonsága, hogy az előfizető - szándékosan vagy tudatlanságból/figyelmetlenségből - elmulasztott jelszóval védekezni a hálózatba való behatolás ellen, így az elkövető biztonsági intézkedés kijátszása nélkül fér hozzá az Internet szolgáltatáshoz. Ezen alapesetnek is két fajtáját különböztethetjük meg aszerint, hogy az előfizetési díj ellenében korlátlan vagy korlátozott internet-hozzáférést biztosít-e a szolgáltató.
Az első alapeset jelen esettel párhuzamba állítható példájánál kifejtettekre (korlátlan Internet használat jellemzői, károkozás megvalósulhat-e) utalnánk vissza azzal, hogy csupán a jelszó hiánya az, ami miatt az ott kifejtett két bekezdés közül csak az elsőre hivatkozhatunk.
A cselekmény büntetőjogi minősítése azonban éppen emiatt az egy különbözőség, a jelszó hiánya miatt teljesen másképp alakul. Számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés nélkül ugyanis fel sem merülhet a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény megállapítása. Milyen egyéb bűncselekmények jöhetnek tehát szóba?
Megvalósul-e lopás?
Ezen bűncselekmény megállapíthatóságának feltétele, hogy a jogtalan eltulajdonítási szándékkal elvett (elkövetési) tárgy olyan idegen, "testi" és ingó (elmozdítható) dolog legyen, aminek pénzben kifejezhető forgalmi értéke van. Vizsgáljuk hát meg, hogy adatforgalom, illetve az ahhoz való jog rendelkezik-e ezekkel a jellemzőkkel:
- idegen, hiszen az elkövető sem a szolgáltatóval, sem az előfizetővel nem azonos és tőlük jogosultságot sem kapott/kaphatott3. Idegen dolgok esetén azonban van egy kivétel, amikor a nem az elkövető tulajdonában lévő ingóság mégis anélkül kerülhet adott személy birtokába, hogy ezzel bűncselekményt követne el. Ez pedig az elhagyott, gazdátlan, uratlan dolgok birtokbavétele. Nem tekinthető azonban uratlannak az olyan dolgok, amelyek nem szándékosan, hanem tévedésből, figyelmetlenségből kerültek ki a tulajdonos birtokából4. Az tehát, hogy az előfizető tudatlanságból vagy egyéb, hasonló okból nem állította be a jelszókérést alapértelmezésként, nem jelenti azt, hogy az Internet szolgáltatását "elhagyta" volna.;
- testi, illetve amennyiben nem az, akkor törvényi rendelkezés folytán nem kell annak lennie. Vagyis osztja a villanyáram sorsát, mely nem természetszerűen, hanem a jogalkotó döntése folytán minősül dolognak. Ez azonban kivételes eset, s így nem lehet tágan értelmezni. Ami tehát a Btk. 333. § 1. pontjában részletezett dolog-fogalomban5 nem szerepel, azt nem lehet mégis ekként figyelembe venni. Nézzük hát meg, hogy az Internet elérési lehetőség, illetve az azt kihasználva letöltött adatfolyam energia vagy vagyoni jogosultság-e. Könnyen beláthatjuk, hogy egyiknek sem minősül, így annak vételével analógiát alkalmaznánk, mely a magyar büntetőjogban a terhelt terhére vonatkozóan kizárt.
- pénzben kifejezhető - az eltulajdonított dolog kiskereskedelmi ára, illetve villamos energia esetén az elkövetés időpontjában érvényes általános díjtétel alapján kiszámított - forgalmi értéke van, vagyis nem a sértettnek okozott kár, hanem az elvett dolog értéke számít. Korlátlan internet-használatnál ez semmiképp sem határozható meg, csupán azt lehet megállapítani, hogy az előfizetőt egyes speciális esetben, az egyidejű, nagy adatforgalmat bonyolító internet-használat folytán csökkenő sávszélesség miatt érheti kár. Bár ez a következő vizsgált példa témája már, de itt is leszögezzük, hogy korlátozott internet-használat esetén sem feltétlenül lehet forintosítani az elkövető által igénybe vett adatforgalom miatt a jogosultat ért kárt. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindkét esetben, a korlátlan és a korlátozott internet-használatra vonatkozó megállapításoknál a "kár" szót, vagyis egy nem lopási tényállási elemet használtunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
