Kínában a jog fejlődése az európai hagyományoktól teljesen eltérő utat járt be. Ez az izolált jogrendszer gyökeresen különbözött mind a kontinentális, mind az angolszász típusú jogtól. A modern jogrendszer kiépítése a XX. század első harmadában kezdődött meg Kínában, ez azonban a belső polgárháború és a japán agresszió miatt kudarcra ítéltetett. Ez a folyamat a Kínai Népköztársaság kikiáltásával (1949) negyven évre megtorpant és csak a nyolcvanas években folytatódott újra. Az ország új vezetői megértették, hogy modern jog és jogintézmények nélkül nem lehet modern gazdaságot és társadalmat építeni. Kínában a kilencvenes évek elejéig a törvényhozás elsődleges célja az volt, hogy biztosítsa a gazdasági fejlődést és a modernizációt, eddig az időszakig azonban még mindig a jogi instrumentalizmus dominált. A kilencvenes évek alkotmánymódosításai azonban azt sejtették, hogy a kínai kormányzat már nem csak eszközként és "pajzsként" kívánja a jog normáit felhasználni valamely cél elérésére.
Az új kínai jogrendszer felépítése az 1982-es alkotmány törvénybe iktatásával kezdődött, amely kezdetben még csak egy deklaratív szabályhalmaz volt. Az alaptörvény lényegében tartalmazta az emberi és polgári jogok szinte teljes katalógusát. Az elvek és a gyakorlat azonban élesen elvált egymástól. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi gyakorlat nem felel meg az Egyesült Államok és az Európai Uniót alkotó államok elvárásainak, de Kína nem is akar ennek megfelelni, ugyanakkor a nemzetközi egyezmények és szerződések, amelyeket Kína az utóbbi húsz évben megkötött, egyre inkább az emberi jogok nyugati típusú kezelésére kényszerítik az országot. Az 1982-es alkotmány előkészítése folyamán Deng Xsziaopingnek1 a Központi Bizottságban elmondott beszéde a mai napig útmutatóul szolgál a kínai vezetők számára: "(...) a mi alkotmányunknak elég összetettnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy ténylegesen (...) garantálni tudja azt, hogy az emberek teljes mértékben élvezhessék polgári jogaikat és biztosítani tudja a különböző nemzetiségek számára, hogy nyíltan gyakorolhassák regionális autonómiájukat (…)".2 Az 1982-es alkotmány már struktúrájában is jelezte a korábbi elvekkel való éles szembefordulást: a korábbi szovjet mintára készült alkotmányokban a jogosultságok katalógusa az állam felépítése után kapott helyet, az új alkotmányban azonban közvetlenül az általános elvek után következett.
Az 1999-es alkotmánymódosítás nagyon fontos elvet emelt be az alkotmányba, amely szerint Kína "a törvények által kormányzott, a szocialista jogrendet építő ország" (5. §). Sokan arra gondoltak ekkor, hogy Kína átvette a nyugat-európai joguralomról szóló modellt, annak minden elemével együtt (a jog szupremáciája, bírói függetlenség, hatalmi ágak elkülönítése, "fékek és ellensúlyok" rendszere stb.). Ezek az elemzők azonban tévedtek, elsősorban abban, hogy Kína ódzkodik a nyugati és amerikai modell másolásától, másrészt adott kínai jogintézmény nem feleltethető meg egy az egyben a nyugati verziónak. A problémát az okozza, hogy a "joguralom" és a "jog általi szabályozás" kifejezésre is ugyanazt a szót használják a kínaiak. A "fazhi", amelyet joguralomnak szokás a nyugat-európai szakirodalomban fordítani, azonban a KKP kommünikéiben vagy a napilapokban inkább a "szocialista legalitást" jelenti. A pekingi egyetem jogi fakultása által kiadott "Jogi alaptan" könyv szerint "a szocialista fazhi olyan államot jelent, amelyben a törvényeket és a szabályokat követik".3 A "fazhi" intézményét a kínai alkotmány a már idézett 5. paragrafusban kétszer is említi: "a törvények által kormányzott" ("yi fa zhi guo") és "szocialista jogrendet építő ország" ("jianshe shehui zhuyi fazhi guojia"). A "fazhi" a 2000-es jogalkotási törvényben is megjelenik: "a szocialista jogrend felépítése" ("jianshe shehui zhuyi fazhi").4 Ha a kínai állam alkotmányában rögzített mondat valódi értelmét próbáljuk meg felkutatni, akkor azt a KKP alkotmányában kell keresnünk, amely világosan rögzíti, mit is jelent ez a mondat: "A Kínai Kommunista Párt vezeti a népet és fejleszti a szocialista demokrácia rendszerét. A párt vezetésének fenntartásával a népet gazdává teszi, a törvény lehetőség szerinti egységes alkalmazásával kormányoz, a sajátos kínai szocialista politikai fejlődés útját járja, kiszélesíti a szocialista demokráciát, tökéletesíti a szocialista jogrendszert, szocialista jogrendszerű országot épít, megerősíti a nép demokratikus diktatúráját."5
Mindenesetre azt biztonsággal állíthatjuk, hogy miután Kína hatályos alkotmányában, még ha áttételesen is, de szerepelnek a joguralom "csírái", ezért azt minden állami szervnek komolyan kell vennie. Mivel az alkotmány a jogszabályi hierarchia csúcsán álló jogszabály, azzal még törvény sem lehet ellentétes, értelemszerűen ez azt is jelenti, hogy a kínai kormányzat és a Párt is az alkotmány "uralma" alatt áll. Jiang Hua, a Legfelsőbb Bíróság elnöke már 1979-ben egy konferencián kijelentette: "(...) a bíráknak ragaszkodniuk kell a jogi előírások követésének elveihez és független alkalmazásához, nem alárendelve magukat bármely intézmény vagy személy beavatkozásának". Hozzátette, hogy "csak a bíróságok vannak abban a helyzetben, hogy egy adott ügy tényeit
- 40/41 -
ismerjék és azt meg is tudják ítélni". Arra a kritikára, amely szerint a jog szabályainak való alárendeltség egyben a Párt ellenében való cselekedetet is jelent, azt válaszolta, hogy az érvényes jogszabályokat a Pártnak és az embereknek is be kell tartaniuk, nincsen ellentmondás a jog és a Párt politikája között, ugyanakkor "a KKP nem hozhat olyan döntést, amely inkonzisztens lenne a jogi normákkal, tehát egyik ilyen döntés sem jelentheti azt, hogy a KKP döntése kerülne az első helyre".6
A kínai vezetés egyre többet foglalkozik a jogrendszer korszerűsítésével, a jogszabályok konzisztenciájának és koherenciájának erősítésével, ez mára már egy alapvető elvvé vált. Hu Jintao korábbi elnök a KKP 16. kongresszusán kijelentette, hogy "(...) fejlesztenünk kell a demokráciát, javítani a jogrendszert, az országot jogszabályok útján irányítani, felépíteni a szocialista államot a joguralom elve alapján és biztosítani az embereknek, hogy gyakorolhassák jogaikat". Ezt az elvet a beszéd későbbi részeiben még tovább pontosította: "A kormányzat minden szintje szorosan kötve van a törvényekhez és a rendeletekhez. (…) Valamennyi szervezet és természetes személy kötelessége, hogy a jogszabályoknak megfelelően cselekedjen, senki sem rendelkezik olyan privilégiumokkal, amely őt az alkotmány és más törvények fölé emeli. A párt tagjainak, különösen a vezetőknek, példát kell mutatniuk az alkotmány és más törvények követésében."7 A 2002-ben megtartott 16. kongresszuson új mondatot iktattak be a KKP "alkotmányába", az "általános program" elnevezésű "preambulum"-szerű bevezetőbe: "A Párt cselekedeteit az alkotmány és más törvények keretén belül kell irányítania."8 Ez még ugyan nem az állam alkotmányának módosítása, de már jelzésértékű: utal arra, hogy a központi vezetés egyre komolyabban veszi a jogszabályokat. Habár a hatályos kínai alkotmány biztosítja az emberi és polgári jogok szinte teljes katalógusát, ezek a jogok, mint ezt az alábbiakból látni fogjuk, nem érvényesülhetnek addig, amíg valamely konkrét jogosultságot nem inkorporálják valamely törvénybe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
