Számos cég helyezkedik arra az álláspontra, hogy sikerük záloga a közösségi média pezsgő életében való részvételben rejlik. Napjainkban az online kommunikáció már nemcsak a multinacionális vállalatok, de a politika és az államhatalmat gyakorló szervek mindennapjaiban is fontos szerepet játszik. Tanulmányunkban elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen célból regisztráltak az állami szervek a közösségi felületekre, amely során különösen a rendőrség és a bíróság szociális médiában folytatott tevékenységére összpontosítunk. Az elemzést mind a médiatudomány, mind az állam- és jogtudomány területén elvégezzük a minél szélesebb körű végeredmény megismerése céljából.
Mai világunkban új trendek jelentek meg a média és a marketing területén. Számos cég helyezkedik arra az álláspontra, hogy sikerük biztosítéka a közösségi média "pezsgő életében" való részvételben rejlik. A közösségi médiafelületek használata abban segíti a vállalatokat, hogy - az egyirányú kommunikáció helyett - beépítsenek egy újfajta, immáron kétirányú kommunikációt a marketingstratégiájukba, amely által a felhasználók is képesek különböző tartalmakat létrehozni, megosztani, valamint párbeszédet folytatni az adott eseményekről, történésekről.[1] Sőt az online kommunikáció[2] egyre jelentősebb szerepet tölt be már nemcsak a multinacionális vállalatok, hanem a politika és az államhatalmat gyakorló szervek esetében is. Jelen tanulmányban az államhatalmat gyakorló szervek közül a bíróság és a rendőrség online kommunikációs tevékenységét elemezzük, amely során elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, vajon milyen befolyással bír e szervek társadalmi megítélésére az a körülmény, hogy immáron saját profillal, regisztrációval rendelkeznek a különböző közösségi felületeken. Mindenekelőtt ismertetjük a közösségi média legfontosabb jellemzőit, illetve azt, miért épp e két szervet állítjuk a vizsgálatunk középpontjába.
A kilencvenes évek elején elinduló internethasználatban társadalmi szinten az ezredfordulót követően újabb fejlődési ugrás következett be. 2004-ben egy konferencián Tim O'Reilly, a Harward Egyetem oktatója, illetve az O'Reilly Media alapítója web2.0 terminussal illette azokat a másodgenerációs webes platformokat, technológiákat és eszközöket, amelyeket a felhasználói részvétel és együttműködés jellemez. Tim O'Reilly ezek közé sorolja a különböző blogokat, a közösségi hálózatokat, sőt álláspontja szerint a podcastok, a wikik, vagy az RSS feed is idetartozik. Ezeket összefoglaló néven mai világunkban leginkább a "közösségi média" címszóval lehet említeni. A közösségi média legfontosabb jellemzője, hogy a felhasználó nem csupán passzív fogyasztója, hanem aktív előállítója is a médiatartalomnak. A korábbiakban megszokott weboldalakhoz képest ezek az új platformok rendkívül gazdag élményt nyújtanak a felhasználók számára, a részvétel pedig egy kölcsönösségen alapuló, nyitottabb kontextust eredményez. Ennek következményeképp a közösségi médiának demokratizáló hatása is lehet, mivel ezek használatával a társadalom valamennyi tagjának lehetősége nyílik széles körben ismertetni a véleményét a nyilvánosság előtt. Ugyanakkor a közösségi média használatának nemcsak előnyei, de hátrányai is vannak. A negatívumok között lehet említeni egyebek mellett az "amatörizmus kultuszát", az információ minőségének megbízhatatlanságát, hiteltelenségét, valamint a szerzői jogokkal vagy az adatvédelemmel kapcsolatos visszaélések jogi kérdéseit is.[3]
Az Alaptörvény "Az Állam" címet viselő része ismerteti azokat a szerveket, amelyek államhatalmat gyakorolnak, ezek közé tartozik - többek között - a bíróság és a rendőrség is. A bíróságok igazságszolgáltató tevékenységet látnak el, amely során a független és pártatlan bírák büntetőügyekben, magánjogi jogvitákban, munkaügyi és közigazgatási perekben, illetve egyéb ügyekben ítélkeznek.[4] A rendőrség legfontosabb feladatát pedig az állampolgárok védelme képezi, amely elsősorban a belső rend, a közbiztonság fenntartásával, illetve helyreállításával függ össze. Ennek körében a rendőrség ellenőrzi a határforgalmat, nyomozó hatóságként jár el, közlekedési hatósági és rendészeti feladatokat lát el, gondoskodik a büntetőeljárásban részt vevő személyek védelméről, szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, illetve büntetés-végrehajtási feladatokat lát el.[5]
A fenti felsorolásban szereplő tevékenységek mutatják, hogy mind a bíróság, mind a rendőrség - a társadalom és az állam szempontjából - rendkívül fontos és felelősségteljes feladatokat végez, tevékenységük sok esetben szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ilyen például a büntetőeljárás, amely azzal veszi kezdetét, hogy a rendőrség nyomozást folytat a bűncselekmény elkövetésével meggyanúsított személy ellen, majd amennyiben elegendő bizonyítékra tesz szert, úgy a vádemelést követően a bíróság fogja elítélni, vagy épp felmenteni a terheltet, vagyis a büntetőeljárást a rendőrség kezdi el és a bíróság fejezi be, így számos esetben előfordulhat, hogy ugyanarról az ügyről ír sajtóközleményt, illetve tesz közzé bejegyzést az online médiában előbb a rendőrség, utóbb a bíróság. Ezzel összefüggésben a bírósági szervezet és a rendőrség is felismerte, hogy a társadalomnak a velük szemben megnyilvánuló bizalmát erősítenie szükséges, amelyhez különböző eszközöket kerestek, így a multinacionális vállalatok és a politikai pártok megjelenését követően immáron az államhatalmat gyakorló szervek is megjelentek az online médiában. E felismerés rendkívül fontos és időszerű volt, mivel az állampolgároknak a közintézmények tevékenységéhez való viszonyulását sok esetben elsősorban a média alakítja ki.[6]
Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése szerint a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Az Országgyűlés feladata a törvényhozás, a Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, míg a bíróság az igazságszolgáltatás letéteményese. A három klasszikus hatalmi ág megkülönböztetését, azaz a hatalommegosztást elméletének megalkotását általában Montesquieu nevéhez kötik, azonban Arisztotelész volt az, aki az elméletet megalapozta. Cservák Csaba tanulmányában[7] kiemeli, hogy mai világunkban negyedik hatalmi ágként a sajtót, illetve olykor a gazdaságot is megemlítik. Cservák példaként hozza fel, hogy a média alaposan befolyásolhatja az országos választások kimenetelét, amely ezáltal az államszervezet kialakítására nézve óriási hatással bír. Hasonló következtetésre jut Bayer Judit és Bárd Petra is, akik azt vizsgálták, hogy milyen kapcsolatrendszer áll fenn a társadalom három pillére, azaz az állampolgárok, az államhatalom, a gazdaság, valamint a média között. Álláspontjuk szerint amennyiben a médiában valamelyik pillér befolyása erősödik, úgy ez a kapcsolatrendszer torzulást szenved.[8] Ennek megfelelően a média általi információközvetítésnek objektívnek kell lennie az egyensúly fenntartása érdekében, amely akkor lehetséges, ha az egyes, a médiára hatással lévő és arra nyomást gyakorló hatalmak befolyása egyenletes, és nem tolódik el aránytalanul egyik irányba sem.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
