A médiaszabadság és médiapluralizmus az Európai Unió alapelveinek részét képezik, számos országban mégis kívánnivalót hagy maga után ezek érvényesítése. Az Európai Unió 2007 óta napirenden tartja a kérdést, azonban változtatást eredményező lépésre még nem került sor. Egyre több kutatás tanúsítja, hogy valamennyi uniós országban találhatók hiányosságok a médiapluralizmus érvényesülésében. Melyek a torzulások, és melyek az EU fellépési lehetőségei a ráruházott hatáskörök adta mozgástéren belül.
Jelen tanulmányban a médiapluralizmus elemzésére kettős perspektívát alkalmazunk: egyrészt versenyjogi, másrészt jogállami perspektívába helyezzük azt, és javaslatot teszünk egy uniós szintű, alapjogi szemléletű intézményrendszer bevezetésére, amely segítheti egy szabad és sokszínű európai médiarendszer kialakulását.[1]
A médiatulajdonosi koncentráció kérdését az Európai Unió Bizottsága már több ízben is napirendjére tűzte, de a klasszikus versenyjogi megközelítés vonalán nem sikerült egyetértést kialakítani - sem az uniós jogalkotás szükségességéről, és még kevésbé egy lehetséges szabályozás módjáról. Napjainkra a médiakonvergencia és a piacok nemzetköziesedése még bonyolultabbá tette a koncentrációszabályozás kérdését.
A jogállami megközelítés alapja, hogy a médiapuralizmus rendszerszintű csorbulása veszélyezteti a média demokratikus funkciójának ellátását. Úgy véljük, hogy az Európai Unió számos országában az állami beavatkozás nemhogy javítaná, hanem egyenesen rontja a médiapluralizmus helyzetét. Ennek orvoslására azonban jelenleg sem a nemzeti, sem a nemzetközi jogi keretrendszer nem alkalmas. Ennek oka, hogy az alapjogokat védő intézmények egyéni jogok biztosítására alkalmasak, így a véleménynyilvánítási jog sérelmének egyéni eseteit képesek orvosolni, de arra nem alkalmasak, hogy a médiaszíntér strukturális torzulásaira reagáljanak.
Az Európai Unió országai túlnyomórészt magas sztenderdet vallanak és érvényesítenek a médiapluralizmus és általában a sajtószabadság védelme terén, de maga az Unió nem rendelkezik mechanizmussal ennek érvényesítésére. A sajtószabadságot ugyan védi az EU Alapjogi Chartájának 11. cikke, a Charta hatálya azonban korlátozott: azokra esetekre terjed ki, amikor a tagállamok az Unió jogát hajtják végre, vagy amikor maguk az Unió szervei és hivatalai hoznak döntéseket.
A médiapluralizmus szervesen kapcsolódik a jogállamisághoz, amelyet az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSz) a 2. cikkében sorol fel. Az uniós értékek, egy ország jogállami körülményeinek kikényszerítésére csak a csatlakozásig volt lehetőség, az azutáni időszakban nem áll rendelkezésre hasonlóan hatékony mechanizmus. Márpedig az Európai Unió egyes országaiban, az utóbbi évtizedben a médiaszabadság és pluralizmus szintjének fokozatos hanyatlása figyelhető meg. Egyéni jogsértések helyett elsősorban a médiarendszer sokszínűségének és általános szabadságfokának folyamatos és rendszerszintű csökkenése jellemző. Az Európai Unió ugyan aggodalmát fejezte ki e jelenségek miatt, de akcióterv készítéséig nem jutott el.[2]
- 536/537 -
Számos gondolkodó az online kommunikációban remélt lehetőséget a pluralizmus szintjének javulására, mivel ott az alacsony belépési küszöb miatt bármilyen vélemény megjelenhet, ezáltal a felhasználók temérdek információhoz férhetnek hozzá. Az utóbbi években számtalan kutatás bizonyította, hogy ugyanezek a tulajdonságok ellentétes hatást is kiválthatnak: hiteltelen információk nagy mennyisége borította el a nyilvános szférát, és a szelekciós mechanizmus nem feltétlenül az igazság győzedelmeskedéséhez vezet, ellentétben John Stuart Mill XIX. századi elméletével. Ez különösen kedvez a politikai extremizmus és a populizmus térnyerésének - immár nem csupán az Európai Unióban, hanem az Amerikai Egyesült Államokban is. A geopolitikai események gyors egymásutánja következtében folyamatosan változik a plurális és demokratikus médiarendszert fenyegető veszélyek természete. Az alulfinanszírozott médiapiacokon túlságosan nagy befolyást szereztek az állami vagy politikai szereplők által uralt médiavállalkozások. A dominancia egyik eszköze, hogy közpénzekkel támogatnak - nem kiegyensúlyozott módon - egyes médiavállalkozásokat, másrészt, hogy olyan szereplők vagy iparágak szereznek befolyást a médiában, amelyek erős szálakkal kötődnek az államhoz, illetve az államkasszához: akár megrendelések, közbeszerzések, közös projektek révén, akár a számukra kedvező szabályozás kialakításáért történő lobbizás által. Ilyen iparágnak számít tipikusan az energia, a hadügy, az építőipar, a bankszektor, illetve az agrárszektor.[3]
Korábban mindez elsősorban a tradicionális médiaszektorban volt jellemző, napjainkra azonban az online médiában is erőteljes befolyásszerzésre törekszik az állami, politikai hatalom: a fent bemutatott eszközök mellett az internet interaktív természetének kiaknázásával. Donald Trump provokatív közösségi hozzászólásai (tweetjei) például nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az elnökjelölt a fősodorbeli médiában is minden elődjénél nagyobb nyilvánossághoz jutott, szinte ingyen.[4] Ezek a jelenségek nem várt módon torzítják a demokratikus közéleti kommunikációt, és kétséges, hogy jogalkotási eszközökkel egyáltalán befolyásolhatók-e.
Ebben a globális politikai környezetben igen lényeges, hogy az Európai Unió rendelkezik-e olyan eszközökkel, amelyek révén stabilitását, ezen belül értékrendjének érvényesülését a saját területén biztosítani tudja.
A média társadalmi feladata, hogy közvetítse az információkat és a nézeteket az állampolgárok, a politikai hatalom és a gazdasági hatalom között. A médiarendszer akkor tekinthető kiegyensúlyozottnak, ha a médiahatalom, azaz a befolyásolási lehetőség eloszlása egyenletes a tulajdonosi és politikai hatalom, valamint a társadalmi megrendelők között.[5]
1. ábra: A média mint közvetítő egyensúlyi helyzete a társadalom pillérei között
Ha a médiában akármelyik befolyás erősödik, azaz a média közelebb kerül egyik vagy másik szereplőhöz, akkor ez az összetett kapcsolatrendszer torzulást szenved. Ez történik akkor, ha a média túlzottan érdekeltté válik valamelyik társadalmi pillérben a három közül, ezáltal pedig sérül a pártatlan közvetítői (mediator) funkció ellátása.
A médiapluralizmus felfogásában számos különböző elmélet van jelen, amelyek közül csak néhány jelentősebbet említünk meg.
a) Feloszthatjuk a médiarendszert három különböző rétegre, amelyek a működés egyes szintjeit képezik le. A makro szint a tulajdonosi és szolgáltatói szintet fedi le, amelyek a piaci körülmények szerint működnek.[6] A mezo vagy középső szint az intézményi szint sokszínűségét jellemzi, tehát a médiacégek, kiadványok és a felügyelő testületek sokszínűségét, egyes szerzők szerint a terjesztés és hozzáférés diverzitását is. A mikro szint pedig a médiakiadványokban
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
