A gyűlöletbeszéddel összefüggésben a Szlovén Büntető Törvénykönyv 297. cikkéből (Szlovén Btk.)[1] és a magyar Büntető Törvénykönyv 332. §-ából (Magyar Btk.[2]) származó gyűlöletre, erőszakra vagy intoleranciára való nyilvános felbujtás bűncselekménye gyakran áll mind a laikus, mind a szakmai közvélemény érdeklődésének középpontjában mindkét országban. Ez a bűncselekmény a büntetőjog, az alkotmányjog, a kriminológia,[3] a filozófia és a pszichológia metszéspontjában a sztereotipizálás és a diszkrimináció problémáihoz kapcsolódik.[4] Az áldozat számára a bűncselekmény különösen érzékeny, mivel természeténél fogva beavatkozik identitásának lényegébe.[5] Tulajdonképpen az egyik személy szabadsága és a másik biztonsága közti ellentmondással állunk szemben az ilyen esetekben.[6]
Jelen tanulmány az említett bűncselekmény szlovén és magyar szabályozását vizsgálja Berlin negatív szabadság fogalma szempontjából,[7] noha természetesen emellett léteznek egyéb olyan büntetőjogi tényállások is, amelyek kapcsolódnak a gyűlöletbeszédhez.[8] Álláspontunk szerint egy ilyen elemzés hozzájárul a szabályozás mozgatórugóinak jobb megértéséhez, a bírói gyakorlat formálásához, valamint az adott tényálláshoz kapcsolódó büntetőpolitika kialakításához.[9]
Kutatásunk során végigkövettük a negatív szabadság berlini fogalma szempontjából tapasztalható hangsúlyeltolódásokat a gyűlöletre uszítás szlovén és magyar szabályozásában, érzékeltetve ezzel a büntetőpolitika változásait, illetve azt, hogy Berlin negatív szabadság fogalma mennyiben és hogyan lehet alkalmas egyes büntetőpolitikai értékválasztások leírására. A negatív szabadsággal kapcsolatos tudatos priorizálás sokban hozzájárulhat ahhoz, hogy a döntéshozók az általuk elérni kívánt cél érdekében a megfelelő jogi eszközöket válasszák.
Magyarország és Szlovénia büntetőjogában egyaránt komoly változások következtek be röviddel a demokratikus kibontakozást követően, majd több kisebb módosítás után ismét szinte egy időben került sor új büntető törvénykönyv elfogadására, ezzel a gyűlöletre uszítás tényállásának újra fogalmazására mindkét országban. Ezek a sajátosságok indokolták azt, hogy e két jogrendszer vonatkozásában végeztük el az összehasonlítást. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy álláspontunk szerint érdemes lehet ilyen jellegű összevetést készíteni más relációkban is.
Először a szabadság két fogalmáról szóló berlini elmélet kerül bemutatásra, majd a két büntető törvénykönyv megfelelő rendelkezéseit és a kapcsolódó joggyakorlatot taglaljuk, vizsgálódásunkat az alkotmányos és büntető törvénykönyvi szabályokra, valamint az ezekhez kapcsolódó alkotmánybírósági és legfelső bírósági esetjogra szűkítjük. A bírói gyakorlat feltérképezése nélkülözhetetlen a gyűlöletbeszéd ténylegesen alkalmazott fogalmának megértéséhez.[10] Azt vizsgáljuk, hogy a szlovén és a magyar szabályozás hogyan viszonyul a negatív szabadság fogalmához, illetve hogy esetlegesen milyen elmozdulások érzékelhetőek az elmúlt évtizedekben. A negatív szabadság fogalma alkalmas egy adott jogrendszer pillanatnyi állapotának leírására, annak a környezetnek a felvázolására, amelybe a bíróságok döntéseinek illeszkedniük kell. A tágabb társadalmi és jogi kontextus modellezésére alkalmas fogalomrendszerek értő alkalmazása vezethet el ahhoz, hogy a jog a dworkini integritás megvalósulásán keresztül valóban képes legyen a Finnis által megfogalmazott funkciójának betöltésére, vagyis a közjó szolgálatára.
Az orosz zsidó családban született Isaiah Berlin a XX. századi liberális politikai filozófia meghatározó alakja, aki a kommunista hatalomátvételt követően családjával együtt még gyermekként az Egyesült Királyságba emigrált, ahol az Oxfordi Egyetemen tanított évtizedeken keresztül. Baráti viszonyt ápolt korának számos is-
- 59/60 -
mert személyiségével, beszédei és azok alapján készült írásai nagyban befolyásolták a filozófiai gondolkodás alakulását.[11] Legnagyobb hatású koncepciója a két szabadság fogalmának megkülönböztetése volt, ezzel kapcsolatos nézetei élénk diskurzust váltottak ki, amely a mai napig tart.[12] Emellett azonban egyéb koncepciói is említést érdemelnek. Több előadásában elemezte és újraértelmezte a felvilágosodás egyes gondolkodóinak fogalomrendszerét.[13] Ezen az úton keresztül jutott el az értékpluralizmus tételéhez. Az értékpluralizmus Berlin számára azt jelentette, hogy az egymással ütköző értékek összemérésére lehetetlen objektív mércét felállítani, csak a kontextus elemzésével juthatunk el kézzelfogható megoldásokhoz.[14] Ennek megfelelően a pozitív és a negatív szabadság összevetése sem eredményezheti általánosságban bármelyik előtérbe helyezését, a kétféle szabadság, mint összeférhetetlen értékek szembe kerülhetnek az egyénen belül, továbbá az egyének közötti viszonyokban is. Berlin emellett két csoportra osztotta az írókat és gondolkodókat: a sündisznókra, akik egész világszemléletüket egy vezérgondolatra fűzik fel, valamint a rókákra, akik ennél cizelláltabb szempontrendszer mentén írják le a világot.[15]
Rátérve a pozitív- és a negatív szabadság berlini fogalmaira, Berlin szerint a negatív szabadság az az állapot, amelyben harmadik felek vagy csoportok nem avatkoznak bele az egyén tevékenységébe.[16] Egy személy viselkedése csak akkor jellemezhető szabadnak, ha mások nem akadályozzák meg abban, hogy azt tegye, amit egyébként szeretne.[17] Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez az elvont eszmény a korlátlan cselekvési szabadságról szólna, hiszen ha nem lennének társadalmi korlátok és szankcionált magatartások, az anarchiához vezetne, amelyben az erősek elnyomnák a gyengék szabadságát. A negatív szabadság eszméje esetében a jog a lehető legkevésbé korlátozhatja a személyes szabadság viszonylag széles körét.[18]
A pozitív szabadság ezzel szemben az egyén szabadsága valamihez, ahhoz, hogy részt vegyen a szólásszabadságra vonatkozó jogi és erkölcsi szabályozás kialakításában, vagyis a közösség önkormányzásában. Az egyén pozitív szabadsága tehát abban testesül meg, hogy részt vehet a negatív szabadság kontúrjainak formálásában, az állami beavatkozás mértéke, módja, feltételei legitimitási kritériumainak a meghatározásában. Ilyen módon az egyén bekapcsolódik annak az abszolút jogi keretnek a megalkotásába, amely a szuverént is kötelezi, az alkotmányos kereteken belül az egyének a szuverén számára is sérthetetlenek.[19] Raz tovább magyarázza Berlin fogalmát, összekapcsolva azt az autonómia meglétével, amit egy üldözött nő analógiájával szemléltet. A hölgy egy kis szigeten él, amely tele van húsevő vadállatokkal, amelyek folyamatosan megpróbálják felfalni őt.[20] Bár negatív értelemben szabad, nem állíthatjuk, hogy valóban rendelkezhetne saját élete felett, részt vehetne a közösséget érintő döntéshozatalban, ezért pozitív értelemben nincs szabadsága.[21] Elemzésünk homlokterében, a továbbiakban a negatív szabadság, pontosabban annak a jogi szabályozáshoz fűződő kapcsolata áll.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
