Jogalanynak olyan jogképes személyeket tekintünk, amelyek jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak, azaz jogviszonyok alanyai lehetnek. Jogalany lehet természetes személy, az állam, a jogi személyek és a jogképességgel felruházott nem jogi személy szervezetek. A jogalanyiságra vonatkozó alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) tartalmazza.
A jogi személyeket és a nem jogi személy szervezeteket jogszabály ruházza fel a jogalanyisággal, s jogképességük terjedelme ugyancsak a működésüket szabályozó jogi normáktól függ. A Ptk. 3:1. § (5) bekezdése rögzíti, hogy a jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie. A jogi személy jogképessége fő szabályként általános, azaz kiterjed mindazon jogokra és kötelezettségekre, amelyek nem kizárólag a természetes személyekhez (emberekhez) kapcsolódhatnak [Ptk. 3:1. § (2) bekezdése]. Ily módon - egyebek közt - vagyoni jogi, pénzügyi jogi, munkajogi és főként eljárásjogi jogalanyisággal rendelkeznek, saját elnevezésük alatt pert indíthatnak és perelhetők (perképességgel bírnak)[1].
A Ptk. 3:5. § szerint a jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie. Jogi személy lényegében az alapítók szerződése útján jön létre akkor, amikor ezekben a minimális elemekben az alapítók meg tudnak állapodni egymással.
"Maga a társaság nem képes cselekvésre: a nem természetes személy jogalany végső soron a vele különböző jogviszonyokban álló természetes személyeken keresztül fejti ki saját tevékenységét. Ezért a társasági jog a vezető tisztségviselő a külső viszonyokban, a társaság nevében fellépő, a társaság cselekvését megvalósító képviselőnek tekinti, így indokolt, hogy magatartását harmadik személyekkel szemben közvetlenül a társaság magatartásának fogjuk fel."[2] A jogi személyek mesterséges, az alapítók szerződése és a törvény által létrehozott jogképessége [Ptk. 3:1. § (1) bek., 3:5. §] miatt a jogi személy alapításához elengedhetetlen annak a természetes személynek a megnevezése, aki a jogi személyt harmadik személyek, valamint bíróságok és hatóságok felé képviseli, valamint aki a jogi személy belső viszonyait tekintve annak ügyintézési feladatait ellátja.[3] A Ptk. ezt úgy biztosítja, hogy már a létesítő okirat érvényességi minimumaként előírja, hogy abban a jogi személy első vezető tisztségviselőjét meg kell jelölni [3:5. § f) pont], enélkül tehát jogi személy alapítása kizárt.
Ahhoz, hogy egy jogi személy bekapcsolódhasson a vagyoni forgalomba, szükség van arra, hogy legyen olyan természetes személy, aki képviselőként a nevében nyilatkozatokat tesz. Még abban az esetben is ki kell jelölni ezt a felelősséget viselő természetes személyt, ha a jogi személy vezető tisztségviselője jogi személy [Ptk. 3:22. § (2) bek.]. A képviselő több formában járhat el (a gyakorlatban írásban, elektronikus úton, személyesen, telefonon). A jogi személy írásbeli képviseletét cégek esetében speciális fogalom, a cégjegyzés szabályai határozzák meg, a többi eljárási formára pedig a képviseletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az eredmény végső soron ugyanaz: a képviseletet ellátó vezető tisztségviselő harmadik személyek felé a jogi személy nevében nyilatkozik, és e nyilatkozatok joghatásai a jogi személynél jelentkeznek[4], a vállalt kötelezettségek teljesítéséért a jogi személy a vagyonával lesz felelős.
A jogi személy önálló vagyonnal való rendelkezése alapozza meg a jogi személy önálló - tagjaitól független - felelősségét a hitelezőkkel szemben. Polgári jogunkban a főszabály jelenleg az, hogy a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője nem tartozik felelősséggel a jogi személy kötelezettségeiért a jogi személy hitelezőivel szemben [vö. Ptk. 3:2. § (1) bek.].[5]
A jogi személy a vagyonával addig tud helytállni a tartozásaiért, amíg jogalanyisága fennáll.
- Jogutódlással történő megszűnés esetén a jogutód jogi személy áll helyt. Gazdasági társaságok szétválása esetén ezért szükséges, hogy a felelősség egyik vagy másik jogutód társaságra történő telepítését rendezzék a felek a szétválási tervben és szerződésben. A vagyonmegosztás arányának a szétválási tervből, szerződésből, illetve a szétválásról a Cégközlönyben két ízben megjelentetett hirdetmény szövegéből ki kell derülnie.
- Ha azonban jogutód nélkül megszűnik a jogi személy, akkor a megszűnést követően a jogi személy anyagi felelősségéről a továbbiakban nem beszélhetünk.
- 5/6 -
Ez azzal jár, hogy ellene a hitelezői többé nem kezdeményezhetnek eljárást esetlegesen kifizetetlenül maradt követeléseik miatt, de arra sincs lehetőség, hogy a törölt cég uratlanul maradt - a likvidációs eljárásból "kifelejtett" - vagyontárgyának sorsát pótlólag rendezze, vagy behajtatlan követelését beszedje. Erre egy külön eljárás - a vagyonrendezési eljárás - ad korlátozottan lehetőséget. A törölt cég peres vagy nemperes polgári eljárásban félként nem vehet részt, és a már folyamatban lévő ilyen eljárásokban elveszti perképességét. Az eljárásokat meg kell szüntetni, kivéve, ha a perképességét vesztett peres fél tekintetében jogutódlás állapítható meg.
A Ptk. 3:48. § (1) bekezdése a jogi személy jogutód nélküli megszűnésének eseteit szabályozza... "feltéve mindegyik esetben, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárására irányuló megfelelő eljárás lefolytatását követően a bíróság a jogi személyt a nyilvántartásból törli." Tehát a jogalany létrehozatalára felhatalmazott szervezet (bíróság, cégbíróság, kamara stb.) határozatával (annak nyilvánosságra hozatalával) törli a nyilvántartásból a jogi személyt, és ez eredményezi azt, hogy a korábban mesterségesen létrehozott jogalany létezése megszűnik.
Cégek esetében a cégnek a cégnyilvántartásból történő törlése (a törlő határozatnak a cégnyilvántartásban történő közzététele) az az időpillanat, amikor a jogalanyiságuk megszűnik. "A cégjegyzékből törölt cég - akár végelszámolás, akár felszámolás, akár jogerősen befejezett kényszertörlési eljárás alapján került erre sor - jogalanyiságát elveszti, azaz jogképessége megszűnik. Nem szerepelhet többé jogviszonyok alanyaként, nem lehetnek jogai és nem vállalhat kötelezettségeket, perképessége is megszűnik, azaz törlésétől kezdve peres vagy nemperes eljárásban félként nem vehet részt."[6]
A jogutód nélküli megszűnést eredményező eljárások többfélék lehetnek, közös vonásuk, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárására irányulnak, tehát a törlés elhatározására felhatalmazott szervezet akkor törölheti a jogi személyt, ha a létezése során keletkezett vagyoni viszonyokat igazolható módon (és a lehetőségek szerint megnyugtatóan) rendezte.
- A végelszámolás (Ctv. VIII. fejezete, 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról, [Civiltv.] II. fejezet), továbbá más, nyilvántartásból történő törlésre történő önkéntes eljárások (pl. ügyvédi iroda névjegyzékből történő törlése) esetén a jogi személy maga dönt úgy, hogy fel kíván hagyni a működésével. A 'végelszámolási eljárás' arra szolgál, hogy a jogi személy tartozásait rendezze, kinnlevőségeit behajtsa, vagyontárgyainak további sorsát rendezze, mégpedig úgy, hogy a teljes körben számba vett tiszta maradványvagyonát a tulajdonosok között, az általuk kötött vagyonmegosztási megállapodás alapján felossza[7]. A jogi személy úgy szűnik meg, hogy nem hagy hitelezői tartozást maga után.
- A felszámolási eljárás (Csődtv. III. fejezete) során az adós gazdálkodó szervezet ellen alapvetően nem önként[8], hanem nem teljesített hitelezői tartozások miatt indítható az eljárás, melynek eredményeképpen a jogi személy úgy szűnik meg, hogy definíció szerint hitelezői tartozásokat hagy maga után.
- A kényszertörlési eljárásra (Ctv. VIII/A. fejezete, hasonlóan a Civiltv. kényszervégelszámolás szabályai) akkor kerül sor, amikor a jogi személy megszüntetése szankciós jelleggel szükséges. Így a cég törlése a törvényességi felügyelet végső jogkövetkezménye, vagy annak, ha a cég a törvényes határidőben nem fejezte be a végelszámolását. A kényszertörlési eljárás egy egyszerű (nemperes) eljárás, aminek a funkciója az, hogy a vagyontalan, fantom-, működésképtelen cégek piacról történő kivezetéshez (a cég cégjegyzékből való törléséhez) ne legyen szükség egy újabb bírósági eljárásra.[9] A kényszertörlés általában az ügyvezetés passzivitásának eredménye, ami tudatos döntés eredménye. Mert míg egy tudatosan elhatározott és végigvezetett végelszámolásnak költsége van, addig egy megsemmisítendő szervezetbe annak vezetése és tulajdonosai már nem akarnak pénzt, időt fektetni, egyszerűbb "elhagyni", elfeledkezni róla.
A jogalkotónak tehát arra kell rászorítania mind a tagokat, mind az ügyvezetést, hogy a költségracionalizálással ellentétben szabályosan zárják le a szervezet működését. Ezt a motivációt egyrészt fokozott felelősség előírásával, másrészt a végelszámolás egyszerűbbé tételével tudja a jogalkotó megtenni. A jogalkotó mindkét irányban igyekszik ezt a változást elérni: ha a kényszertörlés után hitelezői követelések maradnak fenn, az a vezető tisztségviselő automatikus eltiltására vezethet [Ctv. 118. § (2) bekezdés], valamint a vezetők maguk is felelhetnek a fennmaradó tartozásokért (Ctv. 118/B. §). A hatékony és mégis arányos szankcionálás a cél, azonban az egyensúly megtalálása a jogalkotónak sem mindig sikerül.[10] Ezt pedig kiegészíti, hogy az egyszerűsített végelszámolás 2018. július 1-jétől valóban (és nem csak az elnevezésében) leegyszerűsödött.
Mindezek ellenére a kényszertörlések száma az utóbbi években növekvő tendenciát mutat, tehát megállapítható, hogy az ügyvezetéssel szemben alkalmazott retorziók és a végelszámolás szabályai együttesen még mindig nem elég hatékonyak.[11] A kényszertörlésnek ugyan nem fogalmi eleme, hogy hitelezői követelések maradnak fenn, hiszen gyakran évek óta üres, vagyonnal, üzleti partnerekkel nem rendelkező cégek dőlnek be ilyen módon. Azonban ha fennmaradnak
- 6/7 -
ilyen követelések, az fokozottan veti fel a passzív ügyvezetés felelősségét.
Összefoglalóan, a jogi személy 'vagyoni viszonyainak lezárására' irányuló eljárások alapvetően abban különböznek, hogy marad-e tartozása a jogi személynek a megszűnése után. A "tartozás, kötelezettség" anyagi jogi fogalomnak eljárásjogi megfelelője ezen eljárásokban a "hitelezői követelés". Összefoglalóan bármilyen harmadik személynél keletkezett, bármilyen jogcímen fennálló, közjogi, magánjogi viszonyból, szerződésből vagy más kötelemből fakadó hitelezői követelés ide tartozik.
A hitelezői követelések sokrétűek lehetnek, azokat azonban a normál működés során nem tartják kifejezetten nyilván, csak a megszűnésük kapcsán kap a lajstromozásuk jelentőséget. Mivel az eljárásokat levezető személynek (végelszámoló, felszámoló, cégbíróság) tudomást kell szereznie a követelésekről és a hitelezők személyéről, ezért mindegyik eljárásban előfeltétel a hitelezői követelések bejelentése annak érdekében, hogy az eljárás során igényt érvényesíthessenek.
Bármilyen módon szűnt meg a jogi személy működése, a nyilvántartásból történő törlést követően a jogi személy nem létezik többé, vagyona megszűnt, perképessége is megszűnik, tehát a jogi személy anyagi felelősségéről, felelősségre vonásáról sem beszélhetünk.
Az alábbiakban áttekintem, hogy a jogi személy megszűnését követően fennmaradó hitelezői követeléseknek milyen jogi sorsa lehet a hatályos szabályozás értelmében:
- ha a hitelező 'lemaradt', nem jelentette be a követelését. A felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított 180 napon túl hitelezői követelést nem lehet bejelenteni, ennek elmulasztása jogvesztéssel jár, tehát a hitelezők igényüket a megszűnt cég tartozásaiért történő helytállásra vonatkozó szabályok szerint sem tudják érvényesíteni [Csődtv. 37. § (3) bekezdés]. Végelszámolás esetén a hitelezőknek 40 napjuk van bejelenteni a követeléseiket. A bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése nem jár jogvesztéssel, de a zárómérleg és a vagyonfelosztási határozat elfogadását követően hitelezői igényt már csak a megszűnt cég tartozásaiért történő helytállásra vonatkozó szabályok szerint lehet érvényesíteni [Ctv. 106. § (1) bek.]. Kényszertörlés esetén a cégbírósági felhívás közzétételétől számított hatvan napon belül kell bejelenteni a céggel szembeni követelést [Ctv. 117. § (2) bek. a) pont]. A törvény nem rögzíti kifejezetten, de a 118/C. § együttes értelmezésével mégis arra a következtetésre juthatunk, hogy a határidő jogvesztő.
- ha az adós szervezetnek a fizetésképtelenség megállapítása ellenére mégis maradt felosztható vagyona, akkor a Ptk. 3:48. § (3) bek. szerint a megszűnt jogi személy tagjai és alapítója a felosztott vagyonból való részesedésük mértékéig kötelesek helytállni a megszűnt jogi személy ki nem elégített tartozásaiért.
- cégek esetében, ha a vagyonrendezési eljárásra kerül a sor (Ctv. IX. fejezet), akkor a 'kifelejtett' vagyontárgy a hitelezői követelés fedezetét képezheti (Ctv. 121. §), bár ennek az eljárásnak a közhitelesség biztosítása, és nem a hitelezői igények kielégítése az elsődleges célja.
- ha a jogi személy volt tagja korlátolt felelősségével visszaélt, vagy tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott, a hitelező a törvényben meghatározottak szerint vele szemben közvetlenül érvényesíti a követelését [Ptk. 3:2. § (2); Ctv. 118/A. §; Csődtv. 63. § (2) bek.].
- ha a gazdálkodó szervezet vezetője/ gazdasági társaság vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el, akkor a hitelező a törvényben meghatározottak szerint vele szemben közvetlenül érvényesíti a követelését (Ptk. 3:118. §; Ctv. 118/B-C. §; Csődtv. 33/A. §)
- ha nincsen helytállásra kötelezhető személy, akkor a hitelező maga viseli a kárát (Ptk. 5:22. §).
A kurzívval szedett két esetkör maga az intézményes felelősségátvitel, vagy felelősségáttörés esetköre. Tanulmányomban az utóbbival, a vezető tisztségviselők felelősségével fogok foglalkozni. ■
JEGYZETEK
[1] Gál Judit - Juhász László - Mika Ágnes: Társasági jogi perek. (szerk.: Gál Judit) Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2018.
[2] Cseh Tamás: A vezető tisztségviselő és a társaság egyetemleges deliktuális felelőssége? Polgári Jogi Kodifikáció, 2008/5-6., 31. o.
[3] A természetes személyek jogképessége ezzel ellentétben a születésüknél fogva adott, jognyilatkozatot pedig a cselekvőképességüknél fogva tehetnek (2:1. §, 2:2. §, 2:8. §).
[4] Miniszteri Indokolás a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez; továbbiakban: Ptk. Miniszteri Indokolás.
[5] Gábor Zsolt (szerk.): Felelősség a társasági jogban, Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2015. VII. 3.1. fejezet.
[6] Gál (szerk.) (2018) i. m. 1.2.4. fejezet.
[7] Gál (szerk.) (2018) i. m. 1.2.7. fejezet.
[8] Felszámolási eljárást is indíthat az adós magával szemben, de értékelésem szerint ez nem szabad elhatározás, hanem egy kényszerhelyzet.
[9] Az Alkotmánybíróság 16/2018. (X. 8.) AB határozata.
[10] A szabályok szigorításával némileg túlzásba esett a jogalkotó akkor, amikor az eltiltást korábbi tagokkal, vezető tisztségviselőkkel szemben is alkalmazni rendelte, és a vélelem megdöntését nem tette lehetővé. A Ctv. alaptörvény-ellenesnek talált 9/C. §-t az Alkotmánybíróság 2018. december 31-i hatállyal a 16/2018. (X. 8.) AB határozatával megsemmisítette.
[11] Bisnode Magyarország Kft. okosadat-elemző cég számítása szerint 2018-ban a kényszertörlések száma közel harmadával (31,98%) nőtt 2017-hez képest. Forrás: https://www.bisnode.hu/tudastar/gondolatok/egyre-kevesebb-ceg-mukodik-magyarorszagon-2018/
Visszaugrás
