A Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetének a Kötelmi Jogról szóló ötödik könyvének III. fejezetében, amely a "Felelősség alkalmazott és jogi személy tagja (vezető tisztségviselője) károkozásáért" címet viseli, az 5: 545. § (2) bekezdésében a következő rendelkezés olvasható: az alkalmazott, illetve a tag és a vezető tisztségviselő egyetemlegesen felel a munkáltatóval, illetve a jogi személlyel akkor, ha a kárt szándékos magatartással az alkalmazotti, illetve tagsági vagy vezető tisztségviselői viszonnyal visszaélve okozta. 1 A rendelkezés rövid indokolása kiemeli, hogy a hatályos Ptk. -nak az alkalmazotti felelősségre vonatkozó szabálya (Ptk. 348. §) nincs tekintettel azon külső harmadik személyeknél bekövetkezett károkra, amelyeket a jogi személy megbízottja, képviselője, tagja, valamint alkalmazottja a jogi személlyel kapcsolatos jogviszonyát kihasználva, ezzel kifejezetten visszaélve okozott. Az indokolás - amellett, hogy elismeri a jogi személy tagoktól elkülönült önálló felelősségének doktrínáját, vagyis, hogy polgári jogi kontraktuális vagy deliktuális felelősség kizárólag a jogi személlyel szemben érvényesíthető, amennyiben a jogi személy ügyeinek intézője, tagja, alkalmazottja a jogi személy nevében, képviseletében, tevékenységi körében jár el - megállapítja, hogy az újabb bírói gyakorlatnak és a nemzetközi trendnek megfelelően a jogi személy elkülönült felelőssége áttörhető azokban az esetekben, amikor a jogi személy képviselői, tagjai a jogi személyt, illetve a jogviszonyukat kihasználva, azzal kifejezetten viszszaélve szándékosan okoznak kárt. Az áttöréssel - folytatja az indokolás - a jogi személy képviselőinek, tagjainak közvetlen kártérítési felelősségét kell megállapítani, így ezek a személyek a jogi személlyel egyetemlegesen felelőssé tehetők.
Igaz ugyan, hogy az új Polgári Törvénykönyvről szóló T/5949, számú törvényjavaslat már nem tartalmazza ezt a ren-delkezést2, 1: "a törvényjavaslathoz fűzött, 76. sz. módosító javaslat mégis igyekszik azt visszacsempészni. 3 Ezért úgy vélem, hogy a későbbiekre tekintettel érdemes rámutatni a fent idézett rendelkezés és a hozzá fűzött indokolás hibáira, és feltárni a koncepció tévedéseit. Jelen tanulmány ezt a célt, a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság - a vezető tisztségviselő - a kívülálló harmadik személy deliktuális károkozással kapcsolatos relációjának elemzésén keresztül kívánja elérni, nem elfeledve azt, hogy bár a közkereseti társaság és a betéti társaság jogi személyiséggel nem rendelkeznek, valójában ezen gazdasági társaságokat is jellemzik mindazok az attribútumok, amelyekkel a jogi személyek is bírnak: társadalmilag elismert céllal, állandó szervezettel és tagjaitól elkülönült saját vagyonnal rendelkeznek, amely vagyon megteremti kívülállók irányába az önálló vagyoni felelősségüket, valamint állami nyilvántartásba vétellel jönnek létre.
Az új különös felelősségi tényállás Ptk. -ba való szabályozásának igénye gyakorlati oldalról valószínűleg abból a megfontolásból eredt, hogy a vezető tisztségviselők anélkül, hogy az általuk irányított gazdasági társaságok tagjai lettek volna, sok esetben szándékos, visszaélésszerű magatartásukkal "kiürítették" a társaságot, a hitelezők nem tudtak kártérítési igényt érvényesíteni a vezető tisztségviselővel szemben, így követeléseik nem térültek meg. A társaság felelőssé tételének éppen az lehetett az egyik értelme, hogy a hitelezők egy valószínűleg fizetésképesebb kötelezettől keressenek kielégítést, ez a tétel azonban, bizonyos esetekben már nem volt igaz. Mégis, valóban az egyetemleges felelősség a legmegfelelőbb, dogmatikailag is megalapozott módszer ezen esetlegesen felmerülő probléma kezelésére?
E rövid értekezés arra kíván rámutatni, hogy a vezető tisztségviselő és társaság sosem lehet együttes károkozóként egyetemlegesen kötelezett ugyanazért a deliktuális károkozásért, mivel esetükben a kizárólagosság elve érvényesül, vagyis a vezető tisztségviselői magatartás betudhatóságának függvényében vagy a társaságot, vagy a vezető tisztségviselőt - betudhatóság hiányában önálló károkozói minőségében - terheli személyes, kizárólagos felelősség, és ez a következetés még abban az - későbbiekben részletesen kifejtett - esetben is helytálló, amikor egyetemleges deliktuális felelősség megállapítására úgy kerül sor, hogy a károkozó magatartások egyike szerződésszegés a másik pedig szerződésen kívüli jogellenes magatartás. Ezzel összefüggésben fontos kitérni egy vitatható bírói joggyakorlatra is, amely a vezető tisztségviselő által elkövetett bűncselekményt olyan magatartásnak tekinti, amely sosem tudható be a társaságnak, így az ilyen magatartásért a vezető tisztségviselő mindig önálló károkozóként személyesen felel. Ezt követően szükséges annak megvilágítása is, hogy - ellentétben a Szakértői Javaslathoz fűzött indokolás vonatkozó részével - az elkülönült jogi személyiség áttörése, nem keletkeztet egyetemlegességet a vezető tisztségviselő és a társaság között, hanem egy mögöttes felelősségi alakzatot hoz létre.
A Ptk. 344. § (1) bekezdésének első fordulata szerint, ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges. A törvény szövegéből az következik, hogy egyetemleges deliktuális felelősség megállapításához szükséges, hogy a kö-telezetti oldalon egyidejűleg több személyt lehessen kötelezni, és így a kártérítés bármelyiküktől, vagy mindnyájuktól követelhető legyen. Az egyetemleges kártérítő felelősség tehát több személy létét feltételezi. Kérdés, hogy vajon a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok vezető tisztségviselőiknek e jogkörükben eljárva harmadik személynek okozott károk tekintetében megállapítható-e több különálló személynek ugyanazért a kárért való deliktuális felelőssége, vagyis a vezető tisztségviselő által okozott kár megtérítésére kötelezhető-e egyidejűleg a társaság és annak vezető tisztségviselője. Leegyszerűsítve és általános síkra terelve a kérdést: létezik-e olyan deliktuális felelősségi helyzet, amikor a vezető tisztségviselő és a társaság két egyidejűleg különálló személyként jelenik meg? Az erre adandó válaszhoz előzetesen a Gt. vonatkozó felelősségi tényállását kell megismerni.
A gazdasági társaságokról szóló hatályos, 2006. évi IV. törvény (Gt. ) 30. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott. Ebből következik, hogy a Gt. mint a Ptk. -hoz viszonyított speciális jogszabály, a vezető tisztségviselő által harmadik személynek okozott kár tekintetében, felállít egy deliktuális felelősségmegállapító szabályt, melynek értelmében a vezető tisztségviselő ott meghatározott károkozásáért közvetlenül a társaság felelős.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
