"A gyermekek jelentik a jövőnket.
Ha beletörődünk a gyermekkatonák alkalmazásába,
beletörődünk jövőnk lerombolásába is.
Kofi Annan2
Az ENSZ Főtitkára a Biztonsági Tanács részére és felkérésére 2007-ben, ahogy az ezredforduló óta minden évben,3 jelentést készített a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek helyzetéről.4
A Főtitkár beszámolójának mellékletei nevesítették azokat az államokat - szám szerint tizenkét ENSZ-tagállamot - melyek területén bizonyíthatóan gyermekeket soroznak be, vagy használnak fel fegyveres konfliktusokban. A jelentés szerint Afganisztánban, Burundiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Myanmarban, Nepálban, Szomáliában, Dél-Szudánban és Darfurban (mint a Biztonsági Tanács napirendjén szereplő fegyveres konfliktusokban)5, valamint Csádban, a Fülöp-szigeteken, Kolumbiában, Sri Lankán és Ugandában (a BT agendáján nem megjelenő összecsapásokban)6 kormányzati és/vagy ellenzéki erők gyermekeket soroznak be kötelékeikbe, s közvetlenül felhasználják őket az ütközetekben. 2002-ben Libéria is felkerült két évre a Főtitkár listájára, ahogy 2003-ban a Csecsen Köztársaság és Észak-Írország, valamint 2006-ban Elefántcsontpart is.
A kifejezetten a 18 év alattiak fegyveres konfliktusokban történő felhasználása ellen küzdő NGO-k közül többek szerint korántsem teljes a BT elé kerülő listája azon államoknak, melyek harcterein gyermekkatonák bukkannak fel. Példának okáért a gyermekkatonák felhasználása elé gátat vetni törekvő nemzetközi civil koalíció, a CSUCS7 által évtizedünk első felére vonatkozóan készített jelentés szerint a Főtitkár által a BT figyelmébe ajánlott államok mellé több országot is fel kell még sorakoztatni, így Angolát, Guineát, Indiát, Indonéziát, Irakot, Iránt, Izraelt illetve a Palesztin Megszállt Területeket, Jement, a Kongói Köztársaságot, Laoszt, Nigériát, Oroszországot, Ruandát vagy éppen Zimbabwét, amely országokban gyermekeket soroznak vagy kormányzati csapatokba, vagy a kormányzat által támogatott paramilitáris csoportokba és milíciákba, illetve ahol ellenzéki csoportok, hadurak, felkelők, terrorszervezetek gyermekeket rekrutálnak kötelékeik közé.8
Visszatérve a főtitkári jelentésre, annak ellenére hosszú - még az NGO-k bizonyos kritikái mellett is - minden évben az ENSZ főtisztviselője által a gyermekeket is felhasználó fegyveres konfliktusokat számba vevő lista, hogy ma már egyértelmű nemzetközi tilalmak kötelezik (kellene, hogy kötelezzék) az államokat.
Példának okáért az 1949. évi genfi egyezményeket kiegészítő és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló I. Jegyzőkönyv 77. cikkének 2. pontja értelmében9 az összeütköző felek kötelesek minden lehetséges módon gondoskodni arról, hogy a 15 évnél fiatalabb gyermekek ne vegyenek közvetlenül részt az ellenségeskedésekben, különösen pedig arról, hogy ne sorozzák be őket haderőikbe. Márpedig - igaz, hogy elmaradva a valóban univerzális (194 állam által elfogadott) 1949. évi Genfi Konvenciókhoz képest - az I. Kiegészítő Jegyzőkönyvet a mai napig már 167 állam ratifikálta, és további 5 állam aláírásával látta el még 1977-ben.10
A nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló II. Jegyzőkönyv 4. cikkének 3. c) pontja11 pedig a polgárháborúk vonatkozásában is deklarálja, hogy 15 éves koruk betöltése előtt a gyermekek nem sorozhatók a fegyveres erőkbe vagy csoportokba és nem vehetnek részt az ellenségeskedésekben. Ezt a II. Kiegészítő Jegyzőkönyvet is mára már 163 állam erősítette meg, és négyen aláírták.12
Folytatható azonban tovább is a sor, olyan, szintén generális sokoldalú szerződésekkel, melyek a nemzetközi közösség túlnyomó többségét a gyermekkatonáskodás felszámolására kötelezik. Így meg kell említeni a gyermek jogairól szóló New York-i Egyezményt13 is, melynek 38. cikke kimondja, hogy az egyezményben részes államok minden lehető gyakorlati intézkedés megtételével gondoskodnak arról, hogy a tizenötödik életévüket be nem töltött személyek ne vegyenek részt közvetlenül az ellenségeskedésekben. Az Egyezményben részes államok tartózkodnak attól, hogy tizenötödik életévüket be nem töltött személyeket besorozzanak fegyveres erőikbe. Nem feledkezhetünk meg a tényről, hogy a Gyermekjogi Egyezmény valódi univerzális szerződés, 193 részes állammal büszkélkedhet.14
2000-ben az ENSZ Közgyűlése pedig még emelt is a fenti védelmi szinten. Egy az ezredfordulón elfogadott, és 2002-ben hatályba lépett, a gyermekjogi konvencióhoz fűzött jegyzőkönyv már nem a 15 éves életkort tartja relevánsnak, hanem az egyébként a gyermekjogi egyezmény minden más cikkelyénél irányadó 18 éves korhatárt. A mostanra már 116 ratifikáló államot kötelező, és további 33 aláíró állam (köztük Magyarország)15 számára irányadó opcionális jegyzőkönyv16 szerint a részes államoknak minden lehetséges eszközzel biztosítaniuk kell, hogy fegyveres erőik 18. életévüket be nem töltött tagjai ne vegyenek részt közvetlenül az ellenségeskedésekben (1. cikk); biztosítaniuk kell továbbá, hogy a 18 év alatti személyeket ne lehessen sorkatonai szolgálatra kötelezni (2. cikk); vállalják az önkéntes katonai szolgálat korhatárának felemelését a jelenlegi 15 évről … (3. cikk); az ellenzéki fegyveres csoportok semmilyen körülmények között nem sorozhatnak be, ill. használhatnak fel 18 év alatti gyermekeket; a részes államoknak továbbá mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy elkerüljék a fegyveres csoportok ezirányú ellentétes gyakorlatát, beleértve a szükséges jogi eszközök elfogadását, és e cselekmények kriminalizálását (4. cikk).
Az államok többségét a gyermekkatonák jelensége kapcsán kötelező nemzetközi szerződések sora azonban még korántsem teljes. Nem hagyható ki a felsorolásból a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 182. számú, a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló egyezménye sem, melynek 3. cikke17 egyértelműen rögzíti, hogy az egyezmény alkalmazásában a "gyermekmunka legrosszabb formái" kifejezés magában foglalja (és ezért az 1. cikk értelmében betiltandó és felszámolandó): ... a gyermekek (a 2. cikk szerint az egyezmény alkalmazásában a "gyermek" fogalma alatt valamennyi 18 év alatti személy értendő) kényszer- vagy kötelező sorozását fegyveres konfliktusokban való bevetésük érdekében. Az 1999-ben elfogadott 182. számú ILO egyezménynek eddig 163 állam vált részesévé.18
Az állandó Nemzetközi Büntetőbíróságot felállító Római Statútum sem hagyható azonban ki a felsorolásból - amely immár az államok felelőssége mellett magánszemélyek e tárgyba vágó felelősségéről is rendelkezik - hiszen 8. cikkének 2. pontja19 értelmében a Statútum szempontjából "háborús bűncselekménynek" számít: ... b) a nemzetközi fegyveres konfliktusok idején alkalmazandó törvények és szokások súlyos megsértése, nevezetesen, bármely az alábbi cselekmények közül: ... (xxvi) 15 év alatti gyermekek besorozása vagy toborzása a nemzeti fegyveres erőkbe, illetve aktív20 felhasználásuk az összecsapásokban; e) a nemzetközi karakterrel nem rendelkező fegyveres összecsapásokban alkalmazandó törvények és szokások megsértése, nevezetesen, bármely az alábbi cselekmények közül: ... (vii) 15 év alatti gyermekek besorozása vagy toborzása fegyveres erőkbe illetve csoportokba, illetve aktív felhasználásuk az összecsapásokban. A Római Statútumnak 1998 óta 104 állam vált részesévé, további 41-en pedig aláírói közé sorakoztak fel.21
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
