95/2008. (VII. 3.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló, az Országgyűlés 2008. február 18-ai ülésnapján elfogadott törvény alkotmányellenes. Az elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt a köztársasági elnök alkotmányellenesnek tartotta, ezért a törvényt nem írta alá és előzetes alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.
Az elfogadott törvény (a továbbiakban: Btkm.) egy új büntetőjogi tényállást állapít meg gyalázkodás címmel. A Btk.-ba beiktatott új tényállás alapján vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel, vagy a lakosság egyes csoportjaival, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporttal kapcsolatban olyan kifejezést használ, vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a csoport tagjainak becsületét csorbítsa, avagy emberi méltóságát megsértse [181/A. § (1) bekezdés]. Ugyanígy büntetendő az, aki nagy nyilvánosság előtt olyan - különösen önkényuralmi rendszerre vagy eszmére emlékeztető vagy utaló - testmozdulatot tesz, amely alkalmas a magyar nemzet, vagy lakosság egyes csoportjai, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport tagjai becsületének csorbítására, avagy emberi méltóságának megsértésére [181/A. § (2) bekezdés]. A 181/A. § (3) bekezdés alapján nem büntethető, aki politikai párttal, vagy politikai közszereplést is folytató társadalmi szervezettel kapcsolatban közszerepelésükkel összefüggésben az (1) bekezdésben meghatározott kifejezést használ vagy híresztel, illetve a (2) bekezdésben meghatározott magatartást tanúsít.
A köztársasági elnök indítványa a Btkm.-et elsődlegesen az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján tartotta alkotmányellenesnek. Az Alkotmánybíróság ezért mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a gyalázkodó kifejezés használata, híresztelése, illetve a gyalázkodó testmozdulat kriminalizálása alkotmánysértő módon korlátozza-e a szabad véleménynyilvánítást. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataival összhangban jelen határozatában is úgy ítélte meg, hogy a gyalázkodás tényállásába foglalt magatartások alkotmányosan nem büntethetők, hiszen a gyalázkodó kifejezések használata, híresztelése és az ilyen testmozdulat végzése önmagában nem jár az erőszak közvetlenül jelen lévő, világos veszélyével, és egyéni jogok sérelmével sem fenyeget.
Hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből következően a törvényhozónak meg kell alkotnia azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik a társadalmi együttélést megnehezítő és egyúttal jogsérelemmel járó gyalázkodó, becsmérlő közlésekkel szembeni fellépést, eközben azonban figyelemmel kell lennie a szabad véleménynyilvánítás jogára. Kiemelte azonban a testület, hogy a jogalkotás mellett fontos szerep jut a jogalkalmazásnak is. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből következően a jogalkalmazók kötelessége a jogrendszer meglévő normáinak, így például a Btk. 269. §-ának és 269/B. §-ának az alkalmazása. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem elégséges indok a jogalkotásra, hogy a Btk. alapján egyébként büntetendő cselekmények elkövetőinek felelősségre vonása bizonyos esetekben elmarad.
Az Alkotmánybíróság többségi határozatának álláspontja szerint a közélet állapotától is függ, hogy a lakosság egyes csoportjaival szembeni véleménynyilvánítás milyen hatást gyakorol a megsértett közösséghez tartozókra. A közhatalom gyakorlóinak az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből származó kötelessége, hogy az egyenlő emberi méltóságot tiszteletben tartva és védelmezve folytassák tevékenységüket. Ez a kötelezettség nemcsak az egyes hatáskörök gyakorlására vonatkozik, hanem irányadó minden közéleti megnyilatkozásra.
A határozathoz párhuzamos indokolást csatolt Kovács Péter alkotmánybíró, aki a vonatkozó nemzetközi egyezmények és a nemzetközi gyakorlat szerepét hangsúlyozta; az ugyancsak párhuzamos indokolást csatoló Lévay Miklós alkotmánybíró szerint a Btkm. alkotmányellenességének megállapításakor a testületnek kizárólag a jogállamiság követelményére kellett volna hivatkoznia. Különvéleményt jelentett be ugyanakkor Kiss László alkotmánybíró, aki szerint az Alkotmánybíróságnak azt megelőzően, hogy a köztársasági elnöki indítványt elbírálta, át kellett volna tekintenie a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban kialakult gyakorlatát, s a szükségesnek mutatkozó esetekben meg kellett volna erősítenie, más - alkotmányjogi érvekkel alátámasztható - esetekben pedig a precedens-jogát tovább kellett volna fejlesztenie. Hangsúlyozta, hogy egyes büntetőjogi cselekmények mikénti minősítése "korfüggő" és "politikai kultúra" függő lehet. Ez nézete szerint olyan körülmény, amely külön is indokolhatná a szabad véleménynyilvánításnak történelmi tükörben való elemzését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
