Cikkem első két részében megpróbáltam körbejárni egy új fizetésképtelenségi törvény megalkotásának kérdéseit. Cikkemet még a COVID-járvány kitörése után kezdtem írni, s már akkor jeleztem, hogy el kell különíteni a járvány elleni védekezés, a járvány gazdasági hatásaihoz kapcsolódó jogalkotás kérdéseit egy konszolidált időszakra készülő új csődtörvény megalkotásának kérdéseitől.
Az elmúlt időszakban két törvény is módosította a Cstv. szabályait, a 2020. évi LVIII. tv., amely a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szól, számtalan jogszabályt érint és átmeneti időre két területen módosította a Cstv.-t.
A másik törvény a 2020. évi LXXIII. törvény, amely kifejezetten a Cstv. módosításáról szól, ez már vegyesen
- 5/6 -
tartalmaz könnyítéseket is, de olyan megoldásokat is, amelyek már egy új csődtörvény tartalmát is meghatározhatják.
Főleg ez utóbbi jogszabály alapos elemzést igényel, amelyet nem lehet egy új Cstv. megalkotásának kereteibe beilleszteni, ezért külön fogok ezzel foglalkozni.
Vissza kell térnem viszont a kényszertörlési eljárás kérdéseihez, mert a NAV-tól olyan adatokat kaptam, amelyek közzétehetők és jobban alátámasztják a véleményemet.
A cikkem előző részében azt kellett leírnom, hogy a kényszertörlési eljárásban ki nem elégített hitelezői követelések mértékét illetően nem rendelkezem információval, de az Opten adatbázisát és a Feketelista.hu adatait vizsgálva becslésem szerint éves szinten akár a több száz milliárd forintos mértéket is meghaladhatja a hitelezői veszteség.
Az újonnan megismert adatok alapján azt kell mondanom, hogy a tényszámok lényegesen meghaladják a becsült veszteségeket, és hozzá kell tennem, hogy ezek csak az adóveszteségeket tartalmazzák.
A táblázat az alábbi adatokat tartalmazza:
A kényszertörlési eljárásban 2013-tól évente az alábbi adókiesést regisztrálták millió Ft-ban:
2013: 11 280,0, 2014: 51 899,4, 2015: 134 448,1, 2016: 322 076,0, 2017: 393 028,9, 2018: 322 734,8 és 2019: 324 317,6 millió Ft.
A becsült több száz milliárd forint adókiesés tehát 2016-tól mindig 300 milliárd Ft feletti összeg, s ez már nemzetgazdasági méretekben is nagy számnak tekinthető. Az is fontos adat, hogy a megtérülés ezekben az években 0 Ft volt, és szeretném hangsúlyozni, hogy ezek csak az adókiesés számai, az egyéb hitelezőket ért veszteségről továbbra sincs érdemleges adatom.
Nem hallgatható el a felszámolási eljárások adatai sem ezekből az évekből, melyeknél az adókiesések az alábbiak szerint alakultak:
2013: 643 940,0, 2014: 457 898,4, 2015: 857 619,7, 2016: 1 144 984, 2017: 431 520,5, 2018: 274 782,3, 2019: 255 514,7 millió Ft.
Ezek is jelentős számok, itt viszont megtérülés is jelentkezett az alábbi százalékos mértékben:
2013: 0,84%, 2014: 1,12%, 2015: 0,55%, 2016: 0,55%, 2017: 1,35%, 2018: 2,01% és 2019: 2,03%.
Ezek nem magas százalékok, de főleg az utóbbi két év adata nem marad el jelentősen a német eljárásokban regisztrált 2,6%-os mértéktől, s 2017-től folyamatos emelkedést mutat.
Mélyebb elemzés nélkül is tudható, hogy az adókiesés mértéke az ügyek számától is függ mindkét vizsgált eljárásban. A felszámolási eljárásoknál azonban tudni kell, hogy az általános megtérülési százalék nagyobb, hiszen a biztosított követeléssel rendelkezők első körben kapnak kielégítést, s a felszámolási költségek zöme is megelőzi az adóköveteléseket, amelyek a nagy része a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába kerül besorolásra.
Ezzel szemben a törlési eljárásban nem volt megtérülés az elmúlt hét-nyolc évben, így nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy ennek az eljárásnak az életben tartása csak a hitelezői veszteségeket fogja növelni. Sokkal célszerűbb ezért a kényszertörlési eljárást mellőzve azonnal a felszámolási eljárást elrendelni, ebben az eljárásban ugyanis a vagyonvizsgálatot szakértelemmel rendelkező személyek végzik sokkal több lehetőséggel, mint a cégbírák, ha tényleg vagyontalan a cég, akkor az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint a cég rapid módon törölhető a cégjegyzékből. Végül is az egyszerűsített befejezési módot ezért kodifikálta a jogalkotás, hogy ezt a helyzetet kezelni lehessen. Természetesen lehet változtatni az egyszerűsített felszámolás szabályain is, lehet erősíteni a vagyonvizsgálat módszereit, mindez kisebb jogalkotási erőfeszítéssel megoldható, mint a kényszertörlési eljárás külön eljárásban történő szabályozása vagy a cégeljárás szabályain belül történő módosítása. Ez természetesen a magánvéleményem, amely lehet téves, de az adatok, és a tapasztalat azt erősíti, hogy használjunk egy bevált, kész rendszert a helyzet kezelésére kísérletezés helyett.
Az EBRD Stratégia Magyarország számára elnevezésű jelentésében a csődügyeket tárgyaló bíróságokkal kapcsolatban az alábbiakat javasolták többek között: célszerű lenne "a speciális csőd- vagy kereskedelmi bíróságok bevezetése, amelyek a fizetésképtelenségi esetekben rendelkeznének joghatósággal, hozzájárulna a fizetésképtelenségi ügyek jobb kezeléséhez és előmozdítaná a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó szaktudás növekedését."
Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy az ilyen speciális tudással rendelkező bírák a gazdasági kollégiumok megszüntetéséig külön kollégiumba tömörültek, s ezekből lehetett volna a kereskedelmi bírósági részlegeket kialakítani. Ma inkább a bírói szervezet egységesítése a kormányzati cél, ennek ellenére nem kizárt az egységes bírósági szervezeten belül az EBRD által kívánatosnak tartott, speciális képzésben részesülő bírói részlegek kialakítása, amelyekbe mind a nemperes ügyeket (cég- és felszámolási ügyek), mind a gazdasági peres ügyeket tárgyaló bírák átcsoportosíthatók.
Egy későbbi "Technikai együttműködési projekt a vállalati szerkezetváltás és csődeljárás támogatására Magyarországon" elnevezésű. az EBRD megbízásából végzett vizsgálat során ezt még pontosították a témánk szerint azzal a fontos megjegyzéssel, hogy fontos feladat lenne "a fizetésképtelenségi eljárásokhoz kapcsolódó perek elbírálásának felgyorsítása, egyes esetekben a fizetésképtelenségi eljárásba történő becsatornázással, különösen, ha ezek a perek az adós által már korábban vitatott követelésekkel függenek össze."
Talán ezzel az EBRD-ajánlással függhet össze, hogy a 2018/19-es kodifikációs kísérlet kezdetén még azt rögzítették, hogy indokolt a fizetésképtelen gazdálkodó szervezet vagyonát érintő polgári peres eljárások - pár kivétellel - becsatornázása a fizetésképtelenségi eljárásba a követelések áttekinthetősége és az eljárás haté-
- 6/7 -
konyabb lefolytatása érdekében. A későbbiekben ez úgy módosult, hogy indokolt "adós vagyonát érintő polgári peres eljárások (egyes vagyonjogi perek) meghatározott szempontok szerinti becsatornázása a fizetésképtelenségi eljárásba, az adóssal szembeni, illetve őt potenciálisan megillető követelések áttekinthetősége, illetve hatékony elbírálása érdekében, amelytől a fizetésképtelenségi eljárás hatékonyabb lefolytatása is várható. A peresített igények általános jellegű becsatornázását ugyanakkor indokolt elkerülni, mert az lassíthatja a fizetésképtelenségi eljárást. Az eredeti perbíróságtól elvont már "betárgyalt" ügyekbe ugyanis a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bírónak bele kellene helyezkednie, ami a perhatékonyság ellen ható tényező, az eljárások szükségtelen elhúzódásához vezetne. Főszabályként indokolt ezért előírni, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megnyitását követően indult, a csődvagyont érintő meghatározott vagyonjogi perek a fizetésképtelenségi eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartoznak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
