Az általános és egyenlő választójog titkos és közvetlen szavazással Európában csak a XIX. században vált célkitűzéssé, és legtöbb helyen csupán a XX. században valósult meg.[2] Ma már természetes, hogy az állampolgárok nemtől és társadalmi hovatartozástól függetlenül rendelkeznek választójoggal, és a választójognak nem lehetnek olyan korlátai, mint a vagyoni, jövedelmi, adózási vagy műveltségi cenzusok. A választójog azonban napjainkban sem abszolút érvényű, korlátozhatatlan jog. Bár a választójog korlátai első ránézésre egyértelműnek tűnnek, bizonyos dilemmák ma is felvetődnek ezekhez kapcsolódóan. Jelen tanulmányban a választójog általánosságához kapcsolódó aktuális kérdések kerülnek felvillantásra, amelyek közül kiemeljük a belátási képesség és a választójog kapcsolatát. Miután felvázoljuk, hogy milyen nemzetközi dokumentumok érintik a kérdést, a vonatkozó magyarországi szabályozást is áttekintjük. Először azonban érdemes megvizsgálni, hogy melyek azok az aktuális kérdések, amelyek a választójog általánosságához köthetően felmerülnek ma a szakirodalomban.
Kurunczi Gábor, a választójog mint alapjog egyik legjelesebb kutatója a választójog "tudatossági" korlátainak nevezi a korlátozott cselekvőképességűek választójogból való kizárását, továbbá a kiskorúak választójogának hiányát. Mindkét csoport esetében az szolgál ugyanis a választójog hiányának alapjául, hogy tagjaik tekintetében hiányzik a joggyakorlás tudatossága, nincsen egyfajta politikai belátási képességük. Kurunczi értelmezésében tehát a választójog "tudatossági" korlátai azt segítik elő, hogy a népképviseleti szerv létrehozatalában csak olyan személyek vegyenek részt, akik megfelelő rálátással rendelkeznek ehhez.[3] A választójog általánossága és a "tudatosság" kérdésköre kapcsán felmerülő legfontosabb dilemmákat tehát két fő csoportba sorolhatjuk. A vonatkozó szakirodalomban találkozhatunk egyfelől a választójogi korhatár, illetve a gyermekek képviseletének, az úgynevezett családi választójognak a kérdésével,[4] másfelől a gondnokság alá helyezettek választójogának témájával.[5] Anélkül, hogy részletekbe menően elemeznénk a kérdést, érdemes megjegyezni, hogy a kiskorú gyermekek szüleik által gyakorolható választójogának lehetősége Magyarországon is megjelent az alkotmányjogi szakirodalomban, sőt az Alaptörvény előkészítése során is felmerült.[6] Az Alaptörvény eredetileg benyújtott tervezete szerint felhatalmazást kapott volna az Országgyűlés, hogy sarkalatos törvényben a kiskorúak számára is biztosíthassa a választójogot. A kiskorú helyett szavazatát anyja vagy más törvényes képviselője adhatta volna le, méghozzá úgy, hogy saját szavazatán felül legfeljebb egy szavazat leadására lett volna jogosult.[7] Schanda Balázs pedig többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy aggályokat vethet fel a 16. életévüket betöltött, már nem tanköteles, dolgozó s így adózó állampolgárok kizárása a választójogból. Ezt a kérdést a gyermekek választójogának kérdésétől függetlenül átgondolandónak tartja. Véleménye szerint mindenkit születésétől fogva meg kellene illetnie a választójognak, úgy, hogy azt a szülője gyakorolhatná helyette. Ha azonban valakit nagykorúsága elérésekor vagy azt követően gondnokság alá helyeznek, a gondnoka már nem gyakorolhatná helyette azt.[8] Az itt felvázolt eset különösnek tűnhet, mivel egy ilyen szabályozás esetén előfordulhatna számos olyan helyzet, hogy valaki nagykorúsága elérésekor fosztatna meg a választójogtól, amelyet addig nem gyakorolhatott személyesen. Ennek az ellentmondásnak a kérdéskörére a későbbiekben még visszatérünk.
A szakirodalomban megjelenik továbbá egyes, a választójog gyakorlásához segítségre szoruló személyi körhöz tartozók választásokon való részvételének kérdésköre. Ilyenek például az analfabéták.[9] A 2011-es választójogi törvény megalkotásakor pedig jelentős változást jelentett, és nagy tudományos érdeklődés övezte azt, hogy a választójogot kiterjesztették az állandó magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárokra is, lehetővé téve számukra a listás szavazás lehetőségét.[10] Mindemellett a választójog általánossága a választási regisztráció viszonylatában is elemzésre került.[11] Bakó Zsolt pedig abba nyújtott betekintést, hogy a 2014. évi választások miként zajlottak le a büntetés-végrehajtási intézetekben.[12] Jelen tanulmányban mindezen kérdések közül a választójog belátási képesség mentén történő korlátozására fókuszálunk, kiemelve a fogyatékossággal élők választójogának kérdéskörét. Ennek során elsőként felvázoljuk a választójog általánosságát az egyes vonatkozó egyezmények, valamint az alkotmányos szintű szabályozás tükrében. Különös figyelmet szentelünk az Alkotmánybíróság gyakorlatának. Ezt kö-
- 36/37 -
vetően a témát leszűkítjük a belátási képesség és a választójog kapcsolatának, azon belül pedig a fogyatékossággal élők választójogának kérdéskörére. Ehhez köthetően elsőként a fogyatékossággal élők választójogára vonatkozó nemzetközi dokumentumok kerülnek elemzésre, majd pedig a választójog belátási képesség mentén történő korlátozásának modelljeit vázoljuk fel. Végül, de nem utolsósorban azt is elemezzük, hogy miként fejlődött a rendszerváltást követően hazánkban a cselekvőképesség és a választójog kapcsolata, és ma milyen dilemmák merülnek fel annak kapcsán.
A választójog általánossága megköveteli azt, hogy nyomós okok fennállása kivételével a politikai közösség minden egyes tagja rendelkezzen választójoggal. Az elfogadottan súlyos indokok a kizárási okok, amelyek meghatározásakor a diszkriminációtilalomra is tekintettel kell lenni. A kizárási okok közé tartozik az önálló politikai akarat kialakítására és döntés meghozatalára képtelen kiskorúak és azon személyek kizárásának esete, akik egyéb oknál fogva nem rendelkeznek teljes cselekvőképességgel. Emellett bizonyos bűncselekmények elkövetése - a társadalomra különösen jelentős veszélyt jelentő voltuknál fogva - a választójogtól való megfosztást vonhatják maguk után. Mindemellett az államhoz fűződő kötelék szorossága mentén is korlátozható a választójog, így nem minden állampolgárnak kötelező biztosítani a választójogot, ugyanakkor az adott állam területén huzamosabb ideig élő külföldi állampolgárok is felruházhatók azzal.[13]
Már az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata követelményként támasztotta azt, hogy a nép akaratának, mint a közhatalom alapjának egyenlő és titkos választójog útján kell érvényre jutnia, vagy legalábbis a választások szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító módon, és bizonyos időszakonként rendezett tisztességes választások keretein belül.[14] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya pedig előírja, hogy a részes államok "faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségétel nélkül", továbbá bárminemű ésszerűtlen korlátozástól mentesen kötelesek biztosítani az állampolgárok számára az általános, egyenlő és titkos választójogot, méghozzá úgy, hogy azzal valóban képesek legyenek szabad akaratuk kifejezésére.[15] Ha viszont támpontot szeretnénk keresni arra vonatkozóan, hogy mi minősül "ésszerűtlen korlátozásnak", azt nem az Egyezségokmány szövegében kell keresnünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
