Ádám Antal opponensi véleménye Tóth Gábor Attila Túl a szövegen. Értekezés a magyar Alkotmányról című doktori értekezéséről*
A Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának Tanácsa által felkért hivatalos bírálóként, követve a vonatkozó szabályzatok előírásait, az alábbiakat bocsátom előre.
1. Dr. Tóth Gábor Attila doktorjelölt említett című PhD értekezésének tárgyköre rendkívül jelentős, folytonos eseti és visszatérően átfogó tudományos igényű feldolgozásra szoruló problémakör.
2. A 344 oldal terjedelmű munkájában Szerző 6, egymást logikusan követő részben, közel 400 idegen, főleg angol-amerikai és újabb magyar nyelvű publikáció hasznosításával, több mint száz magyar AB határozat sokszempontú kritikai elemzésével, 798 egzakt és korrekt lábjegyzet alkalmazásával számos, a következőkben közelebbről jelzett, újszerű tudományos következtetést fogalmaz meg. Szakszerűen dokumentált elemzései révén a hazai alkotmánybírósági alkotmányértelmezésekben, valamint az alkotmánybírói különvéleményekben és párhuzamos indokolásokban tapasztalható számos következetlenséget, ellentmondást, megalapozatlanságot, korszerűtlenséget tárt fel és véleményezett. Mindehhez felidézte, jellemezte és értékelte a jogszabályok hagyományos és újszerű értelmezésének, főleg az alkotmányok értelmezésének változatait, így különösen a nyelvtani, a logikai, a rendszertani, a történeti, az ideológiai, a dogmatikai, az összehasonlító, a nemzetközi, továbbá a jogalkotó eredeti szándékát feltáró, az analógiát alkalmazó, a rész és az egész viszonyát elemző, és más hermeneutikai interpretációs lehetőségeket.
3. A bekötött és kemény fedőlappal borított kötet 341-344. oldalán angol nyelvű összefoglaló olvasható. Az értekezés magyar és angol nyelvű tézisei - bár az átlagosnál rövidebbek - megfelelnek az előírt követelményeknek.
Az értekezés egyik lényeges jellemzője, hogy Szerzője tudatosan és megvallottan Herbert Hart és John Rawls terminológiáját követve az Alkotmány rendelkezéseit ún. tartalmi, eljárási és önmeghatározó mezőkre osztja. Megállapítása szerint az eljárási normák csoportjába tartoznak az államszervezeti és hatásköri rendelkezések, a tartalmi mezőben pedig az alaptörvény alapjogi rendelkezései foglalnak helyet. Szerző példálózva jelöli meg azokat a közhatalmi szerveket, pl. az Országgyűlést, a kormányt, a köztársasági elnököt, a helyi önkormányzatokat, amelyek autoritását, vagyis felhatalmazását, ennek körében jogszabályalkotó hatáskörüket az Alkotmány rendelkezései meghatározzák. Eljárásinak minősíti Szerző a nemzetközi jog és a belső jog kapcsolatának, valamint az Európai Unió joga és a hazai jog viszonyának szabályozását, továbbá az országos szintű közvetett és közvetlen hatalomgyakorlás terjedelmének és viszonyának, valamint a hatalommegosztás egyensúlyozó, ellenőrző szerepének, a közjogi tisztségviselők kinevezésének vagy választásának, beszámolási és felelősségre vonási rendjének alaptörvényi rendezését is.
Az Alkotmány tartalmi rendelkezéseinek tekinti Szerző azokat az előírásokat, amelyek meghatározzák az állam szabad cselekvésének határvonalát és kötelezően végzendő teendőit, ezáltal megállapítják az egyén és a politikai közösség viszonyát. Ezek a rendelkezések az állam egészére vagy bizonyos intézményeire vonatkoznak. A közhatalom korlátai nagyrészt alapvető jogok, amelyek Szerző szerint erkölcsi jogosultságoknak minősülnek. Fontos megállapítása az értekezésnek, hogy a körvonalazott eljárási és tartalmi halmaz nem tölti ki maradéktalanul az Alkotmányt.
Az alaptörvényi rendelkezések harmadik csoportját ugyanis az ún. definitív vagy önmeghatározó előírások alkotják. Ezek közé sorolja Szerző pl. az Alkotmány következő rendelkezéseit: Magyarország köztársaság, a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, a Köztársaságban minden hatalom a népé. Önmeghatározó normáknak tekintendők az ország fővárosáról, himnuszáról, zászlajáról, címeréről, az Alkotmány alaptörvényi jellegéről szóló rendelkezések is. Következtetései között azt is hangsúlyozza, hogy minden tartalomhoz eljárási, intézményi kellékek kapcsolódnak, az alkotmányos eljárások pedig valamilyen tartalmi előfeltevésen alapulnak.
Dworkin, Hart és Rawls kategóriáinak helyeselhető relativizálása után is indokoltnak tartom a következők megfogalmazását. Tóth Gábor Attila alkalmazott módszere maradéktalanul megfelel a tudományosság követelményeinek akkor, amikor a hazai közjogtudomány művelőinek eddigi 14 generációja által nem használt szakkifejezéseket vesz át külföldi szerzőktől, és megnevezi azokat az Alkotmány által szabályozott tárgyköröket, amelyeket ezekkel az átfogó, importált terminus technicus-okkal jelöli meg értekezésében. Nem hallgatom el azonban azt a nézetemet, hogy ezek a kölcsönzött megjelölések a hazai alkotmányjog-tudományi szaknyelvben szokatlanok, nem gyökeresedtek meg széles körben, és több feltűnő logikai fogyatékosságban szenvednek. Magyar anyanyelvű közjogász számára pl. nehezen appercipiálható és akceptálható annak indokoltsága, hogy miért kell az Alkotmányban átfogóan szabályozott állami szervek országos struktúráját, szervezeti felépítését, rendeltetését, hatáskörét, más szervekhez fűződő függetlenségi, mellérendeltségi, alárendeltségi, ellenőrzési, egyensúlyozó, politikai vagy jogi felelősségi viszonyát meghatározó alkotmányi rendelkezéseket azzal a jelzővel illetni, amellyel a magyar nyelven a működési rendet szabályozó normákat illetjük, vagyis eljárási - procedurális - szabályoknak nevezzük. Még kevésbé fogadható el szerintem, hogy ezeknek az importált értelmű eljárási normáknak ne lenne tartalmuk, hiszen a "tartalmi" jelző Szerző nyelvezetében csak az alapjogokat és alapelveket meghatározó alkotmányi előírásokat illeti meg, amiből az is következne, hogy az ún. önmeghatározó normák, tehát pl. a magyar zászló és címer összetevőit megállapító alkotmányi előírások is tartalom nélküliek. Nem meggyőző számomra az alapelvek és az alapjogok egybeeső fogalmának állítása sem. Felfogásom szerint az Alkotmány alapelvi előírásai - így pl. a bírói függetlenség elve, az egyházak és az állam szeparáltságának princípiuma, a nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elve, általános normának, tehát általános kereteket és követelményeket megállapító tárgyi jognak minősülnek, az alapjogok pedig olyan alanyi jogosultságok, amelyeket bizonyos nemzetközi és alaptörvényi rendelkezések mint tárgyi jogok határoznak meg és garantálnak.
Szerző Hans-Georg Gadamer megértéselméletéből kiindulva ésszerűen állapítja meg, hogy bármely "szöveg értelmezője kulturálisan és történetileg meghatározott tudásán alapuló előzetes feltevésekkel ("előítéletekkel") közelít a szöveghez. Előzetesen meglévő ismereteink és meggyőződéseink nélkül egyetlen szöveget sem volnánk képesek megérteni". (47. o.) Kiinduló tételként rögzíti Szerző azt is, hogy az alkotmány értelmezésének összeegyeztethetőnek kell lennie az Alkotmány írott szövegével, valamint az általánosan elfogadott alkotmányfogalommal. Helyeselhetően rögzíti, hogy "a későbbi (alkotmánybírósági) értelmezésnek figyelemmel kell lennie a korábbi - kötelező - értelmezésre, felhasználhatja annak megállapításait, de következtetéseit az Alkotmányból kell levezetnie, és nem épülhet kizárólag a korábbi értelmező határozatra". (52. o.) Helyeselhető az a véleménye is Szerzőnek, hogy "maga a nyers szöveg és annak konvencionális megközelítése kevés ahhoz, hogy megfejtsük az Alkotmány mai normatív tartalmát". (90. o.) Szerző úgy véli, hogy az Alkotmány szövegéhez láncolódva sem az eljárási, sem a tartalmi alkotmányértelmezési kérdésekre nem kapunk kimerítő választ.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
