A Közjogi Szemle 2008. decemberi száma beszámolt arról, hogy a PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszéke a Jean Monnet Chair Project keretében - az ELSA és az Alkotmányjogi TDK tagjainak segítségével - 2008 októberében "Többszintű alkotmányosság az Európai Unióban címmel" hallgatók számára nemzetközi szemináriumot rendezett. A 2004 óta folyó szeminárium-sorozatba illeszkedő rendezvény idei szervezője a Vilniusi Egyetem volt, az előadók és felkészítő tanárok pedig az immár hagyományosan részt vevők közül kerültek ki.
Az "Authoritarian and Totalitarian regimes in the 20th century: lessons learned" című konferencia hallgatóinak felkészülését Dr. Tomas Milej (Kölni Egyetem), Prof. Vaidotas A. Vaičaitis (Vilniusi Egyetem), Dr. Marcin Górski (Łódźi Egyetem), Dr. Chronowski Nóra, Dr. Drinóczi Tímea (Pécsi Tudományegyetem) segítették, és az előadások után kibontakozó vitát moderálták. A német, a lengyel, a litván, a magyar és a vendég fehérorosz MA- és PhD hallgatók a témát három szekcióban dolgozták fel. Az első szekció az első és a második világháború közti időszak közjogi jellegzetességeit tárta fel, illetve kisebb mértékben utalt a kor társadalmi és szociális problémáira. Az előadások következtében egyetértés alakult ki abban, hogy az alkotmányosság, a demokrácia, a demokratikus intézményrendszerek és az ezekkel is összefüggő emberi jogok olyan alapértékek, amelyeket a jogállamnak fent kell tartania és meg kell őriznie. A második szekció több szempontból dolgozta fel a szocializmust, és vázolta annak morális és jogi "hatásait". Ezek megjelennek egyrészt adott nép (orosz, fehérorosz) gondolkodásában, életszemléletében, "alapjog-felfogásában", ahol oly mélyen gyökereznek, hogy az azon való "túllépéshez" nemzedékeknek kell még felnőniük. Másrészt, a hallgatók példákon keresztül mutatták be az állampárt és az állami szervek "szimbiózisát", a választás nélküli választásokat, a csak deklaráció szintjén megjelenő alapjogokat, a párttól függő bírósági rendszer alapjait, működését. E szekció ülésének sajátos befejezését jelentette Jonas Öhman "The Soviet Hitmen" című, 2008-ban készült dokumentumfilmjének megtekintése, amely a második világháború után Litvániában kialakuló szovjet rezsimet mutatta be. A film volt litván hitmen-ekkel (KGB által a partizántársaikkal szembeni besúgóknak beszervezett volt partizánokkal) folytatott beszélgetéseken keresztül ábrázolta a háborút követő évek (1946-1965) történéseit. Annak a rendszernek, bizonyos értelemben a rendszerváltozásnak a hatását talán a legérzékletesebben a hitmen-ektől származó, következő (szabadfordításra és emlékezetre hagyatkozó) megjegyzések adják vissza: "A szabadság persze jó dolog. Igaz, hogy én féltem, amikor partizán voltam, amikor hitman lettem, és féltem a rendszerváltozás után is." A harmadik szekcióban tartott előadások alkotmánybírósági, rendes bírósági és nemzetközi büntetőbírósági eseteket bemutatva foglalkoztak a múlttal és az igazságtétellel. Az előadásokból kiderült, hogy egyes államok az ügyek (pl. a berlini Wall Snipers ügy, az 1981-es lengyel rendkívüli állapot kihirdetése és jogi következményei, az átvilágítás) elbírálásakor úgy közelítenek a szocialista rendszer "bűnei" megítéléséhez, ahogyan jogi értelemben a rendszerváltozáshoz is viszonyulnak, illetve a döntéshozatal során (legalábbis értelmezési alapként) egyaránt alkalmazzák a jogállami és a korábbi rezsim vonatkozó jogi normáit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
