Cseh Gergely[1]: Az önkormányzati feladatellátás változásai, innovatív elemei 1950-től napjainkig* (JURA, 2020/2., 24-37. o.)

I. Bevezető gondolatok

Az önkormányzati feladatellátás milyensége a helyi szintű igazgatás egyik központi kérdése. Az önkormányzatok feladatrendszerének kialakítására mindig is kiemelt problémaként kellett tekintenie a jogalkotónak, meg kellett próbálni minél szélesebb körben szabályozni ezt a területet. Ennek oka többek között, hogy már Magyary Zoltán is a közigazgatás úttörőjeként, továbbfejlesztőjeként tekintett a települési közigazgatásra[1], mivel a települések azok, amik a legközelebb vannak az emberekhez, ők tudják leginkább a lakosok igényeit, problémáit a leghatékonyabban kielégíteni, megoldani.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden lakosságot érintő feladatot az önkormányzatokhoz kellene delegálni (sőt az utóbbi években pontosan ennek az ellenkezője valósult meg hazánkban többek között az államigazgatási feladatok kapcsán[2]).

Jelen tanulmány keretei között azonban nem szeretnék az önkormányzati feladatellátás teljes vertikumáról értekezni. Ennek legfőbb oka az, hogy tágabb kutatásom fő irányvonala a helyi szintű közszolgáltatás ellátás több szempontú feltárása, ezért jelen tanulmányban - a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) fogalomhasználatát alapul véve - a helyi önkormányzati feladat- és hatáskörökkel, azok fejlődésével, jogszabályi megjelenésével és innovációjával fogok foglalkozni. Nem tartozik tehát jelen tanulmány fókuszpontjába az önkormányzatok államigazgatási feladatellátása és az önkormányzati hatósági ügyek témaköre sem. A kézirat végigvezeti az olvasót a tanácsrendszeri igazgatástól napjainkig a helyi szintű igazgatás önkormányzati feladatainak változásán, átalakulásán. Jelen kutatás a terültet meghatározó jogszabályok és a szakirodalmi források feldolgozásán alapul.

II. Tanácsrendszeri feladatellátás

A tanácsrendszerben ellátott helyi tanácsi feladatok rendszerét három jogszabály alapján mutathatjuk be. A tanácsi szabályozás alapkövét a helyi

- 24/25 -

tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény (a továbbiakban: I. tanácstörvény, I. Tt.) helyezte le. Ezt váltotta fel a tanácsokról szóló 1954. évi X. törvény (a továbbiakban: II. tanácstörvény, II. Tt.). Majd kis híján 20 évvel később elfogadásra került a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény (a továbbiakban: III. tanácstörvény, III. Tt.), amely 1990. szeptember 30-ig határozta meg a helyi igazgatás működési kereteit.

A tanácsrendszer kialakításának alapját a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) V. fejezete adta. 1949-ben az Alkotmányt előkészítő bizottság tagjai egyetértettek abban, "hogy helyi szinten tanácsi jellegű állami szerveket kell létrehozni."[3] Az Alkotmány alaptörvényi jellegéből fakadóan nem részletezte az államhatalom helyi szerveinek részletszabályait, de azért bizonyos hatásköröket nevesített és utalt a terület későbbi törvényi szintű szabályozására is.[4] A helyi tanácsi hatáskörök közül kiemelendő volt a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységek vezetése és a helyi gazdasági terv és költségvetés előkészítése.[5] Ezek a pontok később az I. tanácstörvényben is visszaköszöntek.[6]

Az Alkotmány elfogadását követően megkezdődtek a tanácsi rendszer törvényi részletszabályainak kidolgozási munkálatai is. A munka hamar révbe ért és az I. tanácstörvényt 1950. május 18-án ki is hirdették. A törvény általános rendelkezése meghatározta a tanácsok feladatait: "ellátják a gazdasági, társadalmi és kulturális vezetés feladatait, valamint általában az államigazgatás helyi tennivalóit."[7] A tanácsi feladatokat azonban nem a tanács tagjai, hanem a helyi tanácsok tagjainak sorából választott végrehajtó-bizottságok hajtották végre. A végrehajtó bizottságok azonban nemcsak tanácsi döntések foganatosítását végezték el, hanem két tanácsülés között helyettesítette is a helyi tanácsot, azaz feladatköreit gyakorolhatta.[8]

Az I. tanácstörvény 15 feladatot határozott meg a helyi tanácsok és a végrehajtó-bizottságok számára. Ezen feladatok közül önkormányzati feladatnak minősült: "1. a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenység vezetése; 4. az állami rend és a közvagyon védelmének elősegítése, 6. a helyi gazdasági terv és költségvetés megtárgyalása és elfogadása, azok végrehajtásának ellenőrzése, 7. a helyi jellegű gazdasági vállalatok munkájának irányítása és ellenőrzése és 8. a dolgozók szövetkezeteinek támogatása."[9] Ahogy láthatjuk a törvény részletesen nem bontotta ki az önkormányzati feladatok mélyebb tartalmát. De a korabeli forrásokból megismerhetjük a tanácsok önkormányzati feladatainak gyakorlati megvalósulását is. "Ma már vannak olyan tanácsaink, amelyek egy-egy nagy központi feladat elvégzése, mint pl. a mezőgazdasági munkák, szántás ... nagy munkái mellett nem hanyagolják el a többi feladatot sem. Törődnek a kultúra, a közoktatás, a dolgozók egészségügyével, a helyi ipar fejlesztésével, a helyi tartalékok feltárásával, a falvak és városok építésével, szépítésével, a lakosság mindennapi problémáival."[10] Továbbá "a megye legtöbb tanácsülésén olyan kérdésekkel is foglalkoztak, mint a kenyérellátás, a

- 25/26 -

jó ivóvíz biztosítása, kultúr otthon létesítése, a közvilágítás javítása, fásítás, utak javítása stb."[11] A források alapján látható, hogy a legfontosabb önkormányzati feladatként a mezőgazdasági munkákat tekintették, de elkezdték a figyelmüket fordítani a közszolgáltatások (közoktatás, településfejlesztés, egészségügyi ellátások stb.) irányába is. Ennek oka, hogy 1950-1953 között a pontos és feszített központi tervutasításoknak köszönhetően a helyi érdekek háttérbe szorultak, a mezőgazdaság pedig nagyon elmaradott volt. Sok központi forrást fordítottak a nehéziparra, így a helyi lehetőségeket korlátozottak voltak, a lakosság igényeit nehezebben vagy egyáltalán nem tudták kielégíteni. [12] A korabeli források továbbá problémaként tüntetik fel a tanácsi hatáskörök hiányát is.

A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) III. kongresszusán külön napirendi pontot szentelt a tanácsi tevékenységekkel összefüggő kérdéskörök tárgyalásának, tekintettel a fentebb ismertetett felmerülő tanácsi problémákra. Az MDP kongresszus a tanácsi munka fejlesztésére a következő - kutatásom szempontjából - kiemelt célokat tűzte ki: a tanácsi hatáskörök tisztázása és a mezőgazdasági termelés és átszervezés további fejlesztése.[13] Az iránymutatásoknak megfelelően megkezdődtek a II. tanácstörvény előkészítő munkálatai, amelynek kodifikációja és vitája a nép és a helyi lakosok bevonásával történt. A törvényt végül 1954. szeptember 25-én hirdették ki, amely napon hatályba is lépett és ezzel egyidejűleg hatályon kívül helyezte az I. tanácstörvényt.

A II. tanácstörvény az önkormányzati feladatok tekintetében ránézésre új struktúrát és újfajta szabályozási logikát alakított ki. A törvény külön szakaszokban taglalta a tanács és a végrehajtó bizottság feladatait. Továbbá a tanácsi feladatokat is két típusra osztotta. Az egyik feladatkör csoport a helyi társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységek vezetésére, a másik pedig az országos jelentőségű társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységek helyi szintű megvalósításában való közreműködésre hatalmazta fel a tanácsokat.[14] Témám szempontjából a helyi jellegű társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységek emelhetőek ki. A helyi önkormányzati feladatok kapcsán a legnagyobb változást a II. tanácstörvény abban hozta, hogy a tanácsokat "a helyi gazdasági és költségvetési tervek előkészítőiből ezek meghatározóivá tette."[15] Az I. tanácstörvényben deklarált helyi jellegű gazdasági vállalatok munkájának irányítása és ellenőrzése feladatkör a II. tanácstörvényben kibővült és pontosabb, jobban körülírt meghatározást nyert.[16] Új elemként jelent meg a törvényben az egészségügyi és a város- és községfejlesztési feladatok ellátása.[17] Az önkormányzati feladatellátáshoz tartozik az a változás is, hogy a II. tanácstörvény elvette a végrehajtó-bizottságok azon jogkörét, hogy két ülés között feladatkörüket gyakorolhatta.

A II. tanácstörvény az önkormányzati feladatkörök kapcsán már tágabban fogalmazott elődjéhez képest, azonban a korabeli szakirodalmi források a tanácsi tevékenységek között prioritásként a mezőgazdaságot emel-

- 26/27 -

ték ki. Persze nem feledkeztek meg a beruházási tevékenységekről sem, így kerítettek forrást a csatornázási és szennyvíz problémák felszámolására, gondosan figyeltek a középiskolai tantermek és az egészségügyi és szociális intézetek építésére is. Fejlődött továbbá a szilárd burkolatú út és járda hálózat, továbbá a települések villamos energiával való ellátása is.[18] A tanácsoknak továbbá jelentős szerepük volt a kultúrforradalom sikere szempontjából. "A tanácsok irányítják az oktatási intézmények jelentős részét, a művelődési otthonokat, a kultúrházakat stb."[19]

A megjelölt forrásokból látható, hogy a ma helyi közszolgáltatásoknak nevezett tanácsi feladat ellátási területeinek fejlesztése, figyelemmel kísérése folyamatosan a középpontjában volt. A korabeli tanulmányok megjegyezték továbbá, hogy a II. tanácstörvény összességében pozitívan hatott a tanácsok működésére, azonban se az I., se a II. tanácstörvény nem rendelkezett expressis verbis a főváros és a kerületek feladat- és hatásköréről. Arra is rá kell azonban mutatni, hogy bár változott és bővebb lett a tanácsi feladatellátás szabályozása[20], még mindig túlzottan általánosan és elnagyoltan fogalmazott, ezért "számos községi tanácsunk előtt...nem egészen (volt) világos, hogyan tölthetik meg tartalommal a Tanácstörvény 6. §-át..."[21] Ennek ellenére vitathatatlan, hogy - az I. és II. tanácstörvény idején - a tanácsok a város- és községfejlesztés, a lakásépítés és a kommunális ellátottság javítása érdekében kiemelkedő munkát végeztek.[22]

A II. tanácstörvény szabályozási kereteit már az 1960-as évek közepén elkezdték megkérdőjelezni. Ennek több oka is volt, de a két leginkább kiemelhető indok a társadalmi viszonyok gyorsuló változásai és a törvény pontatlanságai, joghézagai. A fentebb ismertetett okok nyomán 1969 márciusában az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács intézkedési tervet fogadott el az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésére irányuló koncepció kidolgozására. A tanácsok és szerveik tevékenységeinek fejlesztési irányvonalait pedig 1970 áprilisában fogadták el.[23] Ezek a folyamatok a II. tanácstörvény kereteit egyre inkább szétfeszítették. Az új tanácstörvény iránti igény tehát már nemcsak megfogalmazódott, hanem az előkészítő munkálatai 1970-ben már folyamatban is voltak. Ebben az időszakban már felmerült az is, hogy a tanácsok működése során ki kell bontakoztatni az önkormányzati vonásokat, azaz a II. tanácstörvényben meghatározottnál nagyobb önállóságot kell kapniuk.[24] Ezt leginkább azzal támasztották alá, hogy a helyi ügyek önálló intézése, a lakosságról való gondoskodás a tanácsok feladata, ezért a tanácsoknak meghatározó szerepet kell kapniuk a helyi igények kielégítése során.

Az előkészítő munkálatok eredményeként 1971. február 10-én az Országgyűlés elfogadta a III. tanácstörvényt, amely a tanácsok önkormányzati jellegét[25] is jogszabályba foglalta. Az III. tanácstörvény "megalkotásával a tanácsrendszer fejlődésében új korszak kezdődött."[26] Az új törvény számos módosítást vezetett be, azonban én most csak a helyi önkormányzati feladatokra fókuszálok. A III. tanácstör-

- 27/28 -

vény a tanácsi feladat és hatásköröket két típusra osztotta: általánosra és sajátosra.[27] Az általános feladat meghatározás egy átfogó képet adott arról, hogy egy tanácsnak milyen önkormányzati és államigazgatási feladatai voltak. A sajátos feladatok kapcsán pedig megállapítható volt, hogy a "III. Tt. mind a közszolgáltatások, mind a hatósági igazgatás terén fenntartotta a - polgári korszak óta meglévő - differenciált hatáskör telepítés elvét,"[28] azaz meghatározta, hogy milyen feladatot kell ellátnia egy helyi-, megyei-, fővárosi-és a fővárosi kerületi tanácsoknak. "A feladat- és hatáskör meghatározásának szintenkénti rendszeréből következik, hogy a nagyközség feladat- és hatásköre magában foglalja a községét, a városét, a nagyközségét, a megyei városé pedig a városét is."[29] A II. második tanácstörvény kapcsán hiányosságként merült fel a hatáskörök tisztázatlansága, ezen is próbált segíteni a III. tanácstörvény azzal, "hogy a tanácsokra háruló általános feladatokon belül meghatározták ... a konkrét feladatokat is."[30] Továbbá - eltérve az előző két tanácstörvénytől - végrehajtási rendelkezések körébe utalták a konkrét tanácsi feladatok megállapítását.[31]

A tanács általános feladatai között - a II. tanácstörvényhez képest - újdonságként jelent meg a honvédelmi feladatok ellátásában való részvétel[32], és feladatait nem választotta szét (helyi és országos jellegű tevékenységekre). Az II. tanácstörvényhez képest az önkormányzati feladat- és hatáskörök még pontosabban kerültek meghatározásra.[33] Továbbá a tanácsi gazdálkodás kereteit kibővítették, azaz a pénzügyi autonómiája pontosabban és részletesebben került kifejtésre a törvényben.[34] 1985-ben ennek a pénzügyi autonómiának a pontosítása is megtörtént.[35]

A sajátos feladatokon belüli differenciálás eredményeképpen a helyi tanácsok számára tette kötelezettséggé a törvény a lakosság alapfokú művelődésügyi, egészségügyi és szociális szükségleteit kielégítő intézmények létrehozását. A jogalkotó további intézmények létrehozására való jogosultságokat adott a nagyközségi, városi és a megyei városi tanácsoknak.[36] Az intézmények körét pedig folyamatosan bővítette.[37] A III. tanácstörvény végrehajtási rendelete (a továbbiakban: Vhr.)[38] részletesen kibontotta a sajátos feladatokat és pontosan rögzítette azokat a közszolgáltatásokat (pl.: körzeti orvos, fogorvos, út- és híd-fenntartás, közvilágítás, temető fenntartás[39] stb.), amelyeket el kellett látniuk a helyi tanácsoknak. A megyei tanácsok a helyi tanácsok érdekeinek képviseletéért és az állami és helyi érdekek összehangolásáért voltak felelősek. A Vhr. kiegészítette továbbá, hogy a megyei lakosságot érintő tevékenység ellátásában a megyei tanácsnak kiemelkedő szerepe van.[40] A fővárosi tanács hasonló hatáskörökkel rendelkezett, mint egy megyei tanács, azzal a kiegészítéssel, hogy csupán a Budapest lakosságát érintő kérdésekben. Továbbá olyan helyi tanácsi feladatokat is ellátott, amelyek több fővárosi kerültet is érintenek.[41] A fővárosi kerületi tanácsok feladata és hatásköre megegyezett a helyi tanácsokéval, de a lakosság alapvető ellátását meghaladó intézményeket is létrehozhatott.

- 28/29 -

A III. tanácstörvény megalkotásával az állam kiemelt célja volt, hogy "a tanácsi szervek szerepe és ezzel párhuzamosan önállósága növekedjen."[42] A törvényről leírt jellemzők és módosítások alapján úgy vélem, hogy ennek az elvárásnak megfelelt a III. tanácstörvény. A pénzügyi és működési autonómia nagyobb teret kapott, az önkormányzati feladat- és hatáskörök pedig pontosabb és mindinkább települési szintre írt jogi keretet kaptak. (Tegyük azért hozzá azt is, hogy bár voltak területek, ahol a tanácsi önállóság nőtt, de voltak olyan területek is, ahol szándékosan fékezték az önállóság kibontakozását.[43]) Ne felejtsük azonban el azt sem, hogy a kommunális feladatok ellátása a tanácsi munka alapvető feladata[44] volt már az előző kettő tanácstörvény hatálya alatt is, ott azonban még homályosabb megfogalmazással kellett dolgoznia a jogalkalmazóknak. A III. tanácstörvény idején a helyi közszolgáltatások - főként az urbanizálódás miatt - egyre szélesebb körben jelentek meg, egyre nagyobb igény volt az eddig lakosok által ellátott feladatok tanácsi "átvállalására" és "a közszolgáltatások terén erősödött a városok intézményfenntartó szerepe."[45] Ezt támasztja alá az is, hogy a korabeli tanulmányok rendre hangsúlyozták a tanácsok szerepét és fontosságát a lakosság körében megjelenő különböző igények kielégítésében. A kormány a tanácsokat tette felelőssé a lakossági közszolgáltatások ellátásáért, ennek ellenére azonban voltak olyan terültek (pl.: lakáskarbantartás, gépjárművek- és háztartási készülékek javítása), amelyek hiányszolgáltatásként jelentek meg 1980-ban.[46]

A tanácsok önkormányzati jellege már a III. tanácstörvényben is expressis verbis megjelent, ezáltal az önkormányzatiság, mint jellemző onnantól kezdve folyton "porondon volt" a szakirodalomban.[47] Azonban - a korabeli tanulmányokban - az önkormányzatiság kiterjesztése az 1980-as évek második felében egyre hangsúlyosabbá vált, a tanácsrendszert decentralizált önkormányzati rendszerrel kívánták felváltani!? Vagy mégsem? Az ebben az időben megszületett tanulmányok, állami szervek, bizottságok beszámolói sem tudtak egyértelműen állást foglalni abban, hogy egy újabb tanácstörvényre van szüksége hazánknak vagy egy önkormányzati törvényt kellene megalkotni. Többen úgy vélték, hogy a magyar közigazgatás rendszerét gyökeresen át kell formálni, ezért az önkormányzati törvényt kezdték el előnyben részesíteni, amely új keretet adhatna a települések életének.[48] De ezeknek a gondolatoknak voltak ellenzőik is, akik a jól bevált - már sokat megélt - tanácsi rendszer rekodifikálása mellett tették le a voksukat.

III. Önkormányzati feladatellátás 1990-2012

1989-ben már egyértelműen körvonalazódni látszott a magyar helyi igazgatás iránya. Alkotmány módosítást készítettek elő, ezzel párhuzamosan pedig a tanácsok alkotmányban foglalt szabályainál egyértelművé kívánták tenni, hogy "a tanácsok alapvetően helyi önkormányzati szervek."[49] Az Alkotmány módosítása mellett elindult az önkor-

- 29/30 -

mányzati törvény kodifikációja is. Bár a III. tanácstörvény próbált számos önkormányzati elemet belecsempészni a tanácsi működésbe, a "próbálkozások azonban a tanácsrendszeren belül már nem tudták meghozni a kívánatos eredményt."[50] A társadalmi-gazdasági rendszerváltás folyamatában 1990. augusztusában az Országgyűlés módosította az Alkotmányt és elfogadta a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt (a továbbiakban: Ötv.). "Az Ötv. alapvetően liberális és - viszonylag - korszerű intézményrendszert alakított ki: érvényesítette az Európai Önkormányzati Charta alapelveit; megvalósulhatott a demokratikus helyi hatalomgyakorlás; teret engedett az önszabályozó folyamatoknak."[51]

Az Alkotmány módosítás és az Ötv. hatályba lépése 1990. szeptember 30-án történt meg. Az Alkotmány 44/A. §-ában listázta az önkormányzati alapjogokat, azonban az önkormányzati feladatok kibontását az Ötv.-re bízta.[52] Az Alkotmány 1971-ben hatályos állapota - az önkormányzati feladatok tekintetében - ennél kicsit bővebben fogalmazott.[53] Az Ötv. alapján az önkormányzati feladat- és hatáskörök a helyi közügyek ellátását fogta át.[54] Az Ötv. expressis verbis nem határozta meg a helyi közügy fogalmát (alapvetően lehetetlen is lenne ilyen kimerítően felsorolni a törvényben), inkább csak fogódzókat, kapcsolódási pontokat adott a feladatellátás megvalósításához.[55] A helyi közügyek között leghangsúlyosabbak a helyi közszolgáltatások, amelyekről egy taxatívnak nem nevezhető listát adott az Ötv.[56] Ez a felsorolás természetesen mozgásteret biztosított az önkormányzatoknak[57] és a megfogalmazásból ("különösen") következett, hogy az itt nem szereplő területeken is lehetett önkormányzati feladatot meghatározni.

A helyi közügyek - az Ötv. alapján - lehettek kötelezőek és önként vállaltak. Ezt a gondolatmenetet erősítette a jogirodalom két meghatározó személyisége, Ivancsics Imre[58] és Verebélyi Imre[59] is. Az Ötv. azonban nemcsak egy listát adott a közszolgáltatásokról, hanem jogszabályba is foglalta, hogy a települési önkormányzatoknak mely helyi közszolgáltatásokról kellett kötelezően gondoskodniuk.[60] A helyi önkormányzat önként vállalhatta minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utalt más szerv hatáskörébe, amellyel jogszabályt nem sértett, és amelynek ellátásával nem veszélyeztethette a kötelezően előírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását.[61] Jelentős problémája volt azonban az önkormányzati feladatellátásnak (legyen az kötelező vagy önként vállalt), hogy az Ötv. "az esetek döntő többségében nem határozta meg a kötelezően ellátandó feladat minimumát, standardjait,"[62] így általában egzaktan nem lehetett meghatározni, hogy eleget tett - e egy önkormányzat a feladatellátási kötelezettségének avagy sem.

A helyi önkormányzati feladat- és hatásköröket taglaló szakaszokat az Ötv. elfogadását követően két alkalommal módosították. 1994-ben[63] pontosítás [8. § (4)] és apró kiegészítés [8. § (1)] történt. 2010-ben[64] viszont a pontosítások [8. § (1) és (4)] is megsokszorozódtak és a kötelezően ellátandó helyi közszolgáltatások körét ki is bővítette a

- 30/31 -

törvény: "a helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elöl el nem zárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozás (parkolás) biztosításáról."

A fővárosi és kerületi önkormányzatokról szóló rendelkezései között az Ötv. hasonlóan szabályozott, mint a III. tanácstörvény. A fővárosi kerületekre, mint önálló települési önkormányzatokra tekintett és meghatározta, mely helyi közszolgáltatásokról kell gondoskodnia (ez részben megegyezik az Ötv. 8. § (4) bekezdésében lévő szolgáltatási listával).[65] A fővárosi önkormányzat ellátta azokat a feladatokat, amelyek a Budapest egész területét vagy több kerületet érintettek. Továbbá a kerületi önkormányzatok átvállalhatták a fővárosi önkormányzat feladat- és hatáskörét, valamint a főváros pedig átadhatott feladatokat a kerületi önkormányzatoknak.[66] A jogalkotó a fővárosi önkormányzat feladat- és hatásköre kapcsán ugyanazt a módszert választja, mint a 8. § (1) bekezdésében és rögzített egy listát a közszolgáltatásokról.[67]

Az Ötv. bő húsz éve alatt többször láttak napvilágot olyan vitaanyagok, előterjesztések, szakmai állásfoglalások, tanulmányok, amelyek az önkormányzati feladatellátás revízióját irányozták elő. Ennek ellenére láthattuk, hogy a konkrét feladatok szintjén "csak" két jelentősebb módosítást tudtam kiemelni. Ezek a hangok a 2000-es évek vége felé már egyre hangosabbak voltak és 2010-2011-ben a jogalkotó nemcsak meghallotta a "segélykiáltásokat", hanem cselekedett is. 2010-ben több konferenciát is tartottak a "20 éves születésnap" kapcsán, amelyeken egyértelműen kijelentették, hogy az önkormányzati rendszer megérett az átfogó átalakításra. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök kapcsán megállapították, hogy szükség van a helyi közszolgáltatások reformjára és a közszolgáltatások minimumát is meg kell állapítani, továbbá a hatáskör telepítést is újra kell gondolni és a feladatokhoz mérten megfelelő finanszírozást kell biztosítani számukra.[68]

Még mielőtt azonban előre tekintenénk és megtennénk a következő lépést, tekintsünk vissza egy picit az előzményekre. Az Ötv. egy viharos korszak lezárásakor született. A törvénynek számos elvárásnak kellett megfelelnie (köztük például az Európai Önkormányzati Charta elvárásainak), azonban nem hagyta el maradéktalanul a III. tanácstörvény szabályrendszerét sem. Ivancsics hangsúlyozza, hogy a III. tanácstörvényben olyannyira történtek előremutató változások - főként az utolsó öt évben -, hogy az Ötv.-ben a tanácstörvény számos rendelkezése felfedezhető.[69] A feladat- és hatáskörök kapcsán ugyanez az irányvonal felfedezhető, azzal a pontosítással, hogy az Ötv. konkrétabban határozta meg azokat a területek, amelyeket az önkormányzati feladatellátás érintett, azonban a 8. § (1) bekezdésnek a jellegéből fakadóan nem rendelte hozzá a közszolgáltatásokat a települési szintekhez (pl.: község, város, nagyközség stb.). Az Ötv. szabályozása a fővárosi és kerületi önkormányzatok kapcsán logikáját tekintve átvette a III. tanácstörvény gondolatmenetét, azonban a fővárosi önkormányzat feladata- és hatásköre

- 31/32 -

jóval részletesebben került kimunkálásra az Ötv.-ben.

IV. Önkormányzati feladatellátás 2013-

Ahogy már fentebb utaltam rá, a 2000-es évek végére egyre nyilvánvalóbbá váltak az önkormányzati rendszer problémái, név szerint a működés belső ellentmondásai, a csökkenő állami támogatások és gazdasági válság hatásai. Ezek a tényezők abba az irányba mutattak, hogy a kialakult önkormányzati rendszer fenntarthatatlan és súlyosan igazságtalan is.[70] A kialakult helyzet rendezésére és az ország működésének új alapokra helyezése okán az Országgyűlés 2011. április 18-ai ülésén elfogadta hazánk Alaptörvényét, amely felváltotta az Alkotmányt.

Az Alaptörvény "a korábbi alkotmányos szabályozástól eltérően szabályozza a helyi önkormányzati rendszert."[71] Az Alaptörvény csak keretszabályokat határoz meg és sarkalatos törvényre bízza a további önkormányzati szabályozást. Így tesz a feladat- és hatáskörökkel is. Rögzíti, hogy az önkormányzatok részére kötelező feladat- és hatáskört törvény állapíthat meg,[72] bár tegyük azt hozzá, hogy az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében megállapított önkormányzati "feladat- és hatáskörök mindegyike a helyi közügyek intézése körében történik."[73] Ezzel nyitja meg az utat az Mötv.-nek a szabályozás kibontásához. Bár az Mötv. több rendelkezése is 2012. január 1. napján lépett hatályba, a törvény jelentős, érdemi része 2013. januárjától és a 2014. évi általános önkormányzati választások napjától él.

"A helyi önkormányzatok feladat-és hatáskörét tehát a helyi közügyek alkotják,"[74] ugyanúgy, mint az Ötv. esetében. A helyi közügy[75] megértéséhez az Mötv. is ad támpontokat, azonban kihagyja szabályozásából a közhatalom helyi önkormányzati típusú gyakorlását, ami azért is furcsa, mivel az önkormányzatok rendeleletalkotási joga és az önkormányzati hatósági ügyek vitele továbbra is önkormányzati feladat.[76] Az önkormányzati feladatellátás rendszere a jogi szabályozást vizsgálva nem változik, az önkormányzati feladat- és hatáskörök kapcsán megmarad a dualista felfogás, azaz továbbra is kötelező és önként vállalt feladatokat láthatnak el a helyi önkormányzatok. Az alternatív feladatok feltételei nagyrészt megegyeznek az Ötv.-ben foglaltakkal, azzal a kiigazítással, hogy ezek finanszírozása a saját bevételek, vagy az erre a célra biztosított külön források terhére lehetséges, továbbá csak akkor vállalhatja az önkormányzat, ha az jogszabállyal nem ellentétes[77] (az Ötv. az "ami a jogszabályt nem sért" fordulatot használta[78]). Továbbá az Mötv. "a korábbiakhoz képest lényegesen szűkíti a helyi közügyek keretében ellátott és a sarkalatos törvényben szabályozott helyi önkormányzati feladatok körét."[79] Konkrét önkormányzati feladat- és hatáskör telepítést nem tartalmaz az Mötv. sem. Az önkormányzati feladat- és hatáskörökön belül a törvény a 13. § (1) bekezdésében nyílt taxációban sorolja fel az önkormányzatok által ellátható helyi közügyeket, közfeladatokat.[80] Ez a törvényi felsorolás "csak

- 32/33 -

egy "étlapnak" tekinthető, hiszen a feladatokra vonatkozó konkrét szabályokat a szakági törvények határozzák meg."[81] Így tehát mondhatjuk azt, hogy ez a lista tartalmaz kötelező és önként vállalt feladatokat is, mivel ha jobban megnézzük látható, hogy bizonyos feladatok, csak megfelelő teherbírású önkormányzatok esetében lesznek relevánsak.

A fővárosi és kerületi önkormányzatok szabályozása logikailag megmaradt az Ötv.-ben rögzített alapokon, különbség, hogy már nemcsak a fővárosi önkormányzat feladatairól kaptunk egy nem taxatív felsorolást az Mötv-ben, hanem a kerületi önkormányzatokéról[82] is.

Az önkormányzati feladat- és hatáskörök tartalmazó törvényi szakaszokat napjainkig (2020. első dekádja) - a konkrét feladatok tekintetében - egyszer módosították. 2014-ben[83] a jogalkotó módosította a fővárosi kerületi önkormányzatok feladatkörét és a helyi közügyek, közfeladatok 13. § (1) bekezdésben foglalt felsorolását, illetve mindkettőt kiegészítette az alábbi rendelkezéssel: "8a. szociális szolgáltatások és ellátások, amelyek keretében települési támogatás állapítható meg."

Az Mötv. önkormányzati feladat-és hatáskörei kapcsán megállapítható, hogy nem találunk olyan szabályozást, mint az Ötv. 8. § (4) bekezdésében, azaz a jogalkotó az Mötv-ben nem rögzíti, hogy mely helyi közszolgáltatásokat is köteles ellátni egy helyi önkormányzat. Ha azonban jobban megvizsgáljuk az Mötv. 13. § (1) bekezdésében foglalt feladatokat, akkor rá kell jönnünk, hogy vannak olyanok, amelyek "minden önkormányzat számára kötelezőek és vannak olyanok, melyek csak bizonyos önkormányzatok számára vagy bizonyos feltételek teljesülése esetén azok."[84] Az önkormányzatokról 2013 után több tradicionálisan önkormányzati feladatot vett át az állam ("az óvoda kivételével az alsófokú oktatási intézmények, a kórházak járó- és fekvőbeteg ellátása állami fenntartásba kerül"[85]), ezzel is csökkenteni szerette volna az önkormányzatok költségeit financiális problémáit. Bár 2010 környékén fontos elvárásként fogalmazták meg, hogy a helyi közszolgáltatásoknak a minimumát határozzák meg törvényi szinten, ez az Mötv.-ben is várat magára.

V. Az eddigi változások iránya, összegző gondolatok

Talán kezdhetem a gondolatmenetemet a legfontosabb megállapítással: "Arra a kérdésre tehát, hogy az önkormányzati rendszer változott-e, avagy sem, a felelet igen, de."[86] Az önkormányzati rendszer és azon belül is az önkormányzati feladat- és hatáskörök szabályozása folyamatosan megújul(t). Köszönhető ez talán a lakosság folyamatosan növekvő igényeinek, az emberiség által használt eszközök folyamatos innovációjának és azoknak az állami-, önkormányzati feladatok támogatására történő hadrendbe állításának és persze vélhetően a jogalkotás fejlődésének. Ha egymásmellé állítanánk az I. tanácstörvény és az Mötv. feladat- és hatáskörökre vonatkozó szövegrészeit, jelentős különbség lenne tapasztalható. Napjainkra a törvényi

- 33/34 -

szabályozás eljutott arra a pontra, hogy fokozatosan kibontotta, megújította a feladatokra vonatkozó szabályrendszert. A tanácsrendszer idején a jogi szakirodalomnak bőven volt tennivalója abban, hogy részleteiben kifejtse a tanácstörvényekben foglalt általános feladat meghatározásokat. A mai jogi szakembereknek már inkább azzal kell foglalkoznia, hogy a - sokszor átláthatatlannak tűnő - háttér joganyagot bogarássza.

1950-től napjainkig eljutottunk oda, hogy az önkormányzati feladat- hatásköröket taglaló jogszabályrészek mennyisége megnőtt, az új törvényt mindig valamiben előbbre mutató, kibővített szabályrendszerrel fogadták el. A tárgykört érintő jogszabályi rendelkezések tehát folyamatosan megújultak, de mindig az előzőből táplálkoztak és azt építették, bővítették tovább. Vélhetően a mai állapot sem nevezhető végelegesnek, tekintettel arra, hogy a helyi közszolgáltatások köre - több ok miatt is - folyamatosan átalakuló területnek tekinthető.

A körüljárt téma könnyebb áttekintése végett összefoglaló táblázatot készítettem el (ld. 1. táblázat).

A táblázat adatait böngészve újfent megállapítható, hogy a feladat- és hatáskörök szabályozása folyamatosan változott, átalakult. A tanácsok/ önkormányzatok hagyományosan jelentős munkaterheket vittek az állam működtetésével kapcsolatosan. Az állam dönthet arról, hogy feladatokat (és finanszírozást) ad az önkormányzatoknak vagy dekoncentrált szerveket hoz létre. Az utóbbi években a dekoncentrált szervek "előbbre törtek", és az önkormányzatoktól - már a tanulmányban említett - államigazgatási és önkormányzati feladat- és hatásköröket is elvettek. Nagy kérdés az, hogy a jó gazda módjára eljáró önkormányzatoktól, akiknek a feladatellátásával a lakosság és a fenntartó is meg volt elégedve, szükséges-e a feladat elvétele?

Fontosnak tartom végezetül kiemelni a helyi közügy meghatározását, annak változásait. A tanulmányban többször is említettem, hogy az önkormányzati törvények és alaptörvényeink is több sarokpontot határoznak meg a helyi közügy fogalmát illetően, azonban konkrét definícióval nem szolgálnak, tekintettel a jogintézmény általános jellegű, generálklauzulával

1. táblázat Az önkormányzati feladat- és hatáskörök kapcsán tett főbb megállapítások

- 34/35 -

történő hazai - és kontinentális - szabályozására[87]. Ez a fajta szabályozás a mindenkori kormány számára jelentős szabadságot biztosít az önkormányzati feladatok megállapításában és átalakításában. A tanácsrendszerben a helyi közügy meghatározása nem minősült kiemelt problémakörnek, szerepe az 1990-es évektől értékelődött fel, ezért foglalkozom vele az összegző gondolatok körében. Ne feledjük ugyanakkor, hogy az önkormányzati feladat- és hatáskör telepítésnek fontos eleme kell, hogy legyen a helyi közügy meghatározása, mivel ez az önkormányzatiság egyik sarok köve és ezáltal az autonómia egyik garanciájának kellene lennie[88]. Mindezek ellenére egységes, absztrakt definícióval a jogirodalomban sem találkozunk. Álláspontom alapján a helyi közügy egzakt fogalmát meghatározni rendkívül nehéz, tekintettel a hazai önkormányzati rendszer összetételére, sokszínűségére, és változásaira, azonban tehetünk néhány alapvetést.

Így, a helyi közügyek sarokpontjainak meghatározása tekintetében véleményem szerint az Mötv.-ben ugyan visszalépés tapasztalható az Ötv.-hez képest "a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához" fordulat elhagyásával. azonban még így is fellelhető ez a szabályozási cél, de közel sem annyira egyértelműen, mint az Ötv.-ben. Az Ötv.-ben foglalt kötelező feladatok kiváltását egy "étlapszerű" megoldással [Mötv. 13. § (1)] sem tartom jó megoldásnak, mivel az Ötv.-nek a fő gyakorlati problémája a kötelező feladatok minimumának teljesítése volt, ezt a problémás területet pedig az

Mötv. sem rendezte azzal, hogy nyitva hagyta a szabályozást. ■

JEGYZETEK

* A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.

[1] Magyary Zoltán: Magyar Közigazgatás. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1942. 308. o.

[2] Lásd erről bővebben: Bencsik András - Fábián Adrián: Régi és új szereplők a területi államigazgatásban: járási hivatalok és kormányablakok. Új Magyar Közigazgatás, 2014/2.

[3] Beszteri Béláné: A tanácsrendszer létrehozása, a tanácsok tevékenységének alakulása a szocializmus alapjai lerakásának időszakában. Vizsgálat Veszprém megyei modell alapján (1945-1962). Kandidátusi értekezés 1979. 40. o.

[4] Alkotmány 31. § és 35. §

[5] Alkotmány 31. § (2) bek. a) - b)

[6] I. tanácstörvény 27. § 1. és 6. pont

[7] I. tanácstörvény 1. §

[8] I. tanácstörvény 30. § (1) bek.

[9] I. tanácstörvény 27. §

[10] Házi Árpád: Kétéves tanácsaink életéből. Állam és Igazgatás, 1952/10. 527. o.

[11] Beszteri: i.m. 151. o.

[12] Beszteri: i.m. 83-84. o. és 95. o.

[13] Beszteri: i.m. 166.o.

[14] II. tanácstörvény 6. § (2)-(3) bek.

[15] Beszteri: i.m. 172. o.

[16] II. tanácstörvény 6. § (2) bek. b) pont irányítja a helyi mezőgazdasági és ipari termelést, a helyi kereskedelmet és közlekedést, város- és községgazdálkodást.

[17] II. tanácstörvény 6. § (2) bek. d)-e) pont

[18] Dallos Ferenc: A tanácsok időszerű feladatai. Állam és Igazgatás, 1963/5. 344. o. és 350-351. o.

[19] Dallos Ferenc: A tanácsok időszerű feladatairól. Állam és Igazgatás, 1963/6. 401. o.

[20] Papp Lajos: A tanácstörvények és a tanácsszervek tevékenységének fejlődése. Állam és Igazgatás, 1970/10. 873. o.

[21] Vinkovich Dénes: A községi tanácsok mezőgazdasági feladatai. Állam és Igazgatás, 1965/9. 813. o.

[22] Papp: i.m. 878. o.

[23] Papp: i.m. 880.o.

[24] Fehér Lajos: A tanácsrendszer létrejötte és fejlődésének húsz esztendeje. Állam és Igazgatás, 1970/4. 294. o., Lakos Sándor: A tanácsok helye és szerepe a szocialista építés jelenlegi szakaszában, Kossuth Kiadó, Budapest 1969. 45. o., Takács Imre: A harmadik tanácstörvény. Állam és Igazgatás, 1975/11. 972. o.

[25] III. tanácstörvény 2. § (1) bek.

- 35/36 -

[26] Müller Veronika: A tanácsigazgatás szervei, 1950-1970. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988. 6. o.

[27] III. tanácstörvény II. fejezet

[28] Hoffman István: A kistérség helye a magyar közigazgatás rendszerében. In: (Garai Borbála - Takács Péter szerk.) Scire aliquid laus est. Tudományos Diákköri Dolgozatok, 2002. ELTE, Budapest, 2003. 161. o.

[29] III. tanácstörvény részletes indokolása (A 9-20. §-hoz)

[30] Takács: i.m. 976. o.

[31] Takács: i.m. 977. o.

[32] III. tanácstörvény 9. § (1) bek. d) pont

[33] III. tanácstörvény 10. § (1) bek. A tanács gondoskodik a terület és a település fejlesztéséről, szervezi a lakosság szükségleteinek kielégítését, különösen: a művelődésügyi, egészségügyi, szociális, lakás-, kommunális, kereskedelmi ellátást és az egyéb szolgáltatásokat.

[34] III. tanácstörvény 11. § (1)-(3) bek.

[35] A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról szóló 1985. évi IV. törvény 4. §

[36] III. tanácstörvény 14. § (1)-(2) bek. és A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 11/1971. (III. 31.) Korm. rendelet 15. §

[37] Például az egyes nevelési-oktatási intézmények fenntartásának szabályozásáról szóló 43/1977. (XI. 9.) MT rendelet és a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehajtására kiadott 11/1971. (III. 31.) Korm. rendelet módosításáról és egyes tanácsi hatáskörök rendezéséről szóló 50/1983. (XII. 28.) MT rendelet alapján.

[38] A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 11/1971. (III. 31.) Korm. rendelet

[39] Vhr. 15. § (1) bek.

[40] Vhr. 16. §

[41] III. tanácstörvény 16. §

[42] Beck György - Czéh György (szerk.): Magyar Államigazgatási Jog - Általános rész. BM Könyvkiadó, Budapest, 1984. 441. o.

[43] Verebélyi Imre: A tanácsönkormányzat kibontakozásának irányai. Állam és Igazgatás, 1987/5. 386. o.

[44] Gonda György: A tanácsok tevékenysége a lakosság kommunális- és szolgáltatási igényeinek kielégítésében. Állam és Igazgatás, 1970/10. 914. o.

[45] Hoffman: i.m. 161. o.

[46] Papp Lajos: A tanácsok időszerű feladatai. Állam és Igazgatás, 1980/12. 1064. o.

[47] Korom Mihály: Harminc évesek a tanácsok. Állam és Igazgatás, 1980/10. 868. o.

[48] Lásd például: Orosz Éva: Önkormányzati törvényt vagy új tanácstörvényt? Állam és Igazgatás, 1988/6. 521. o.

[49] Verebélyi Imre: A tanácsi önkormányzati rendszer alkotmányos alapjai és fejlesztési irányai. Állam és Igazgatás, 1989/4. 292. o.

[50] 1990. évi LXV. törvény indokolása a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslathoz - Általános indokolás

[51] Fábián Adrián: Az önkormányzati jogalkotás fejlődése és fejlesztési lehetőségei. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, Pécs, 2008. 56. o.

[52] Alkotmány 44/A. § (1) bek. c) pont az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő...

[53] vö. II. fejezet

[54] Lőrincz Lajos: A közigazgatás alapintézményei. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2005. 191. o.

[55] Ötv. 1. § (2) bek. A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak.

[56] Ötv. 8. § (1) bek.

[57] Erre erősít rá az Ötv. 8. § (2) bekezdése is, amely a lakosság igényeitől és a település anyagi lehetőségeitől teszik függővé a feladatellátást.

[58] Csefkó Ferenc (szerk.): Önkormányzati iránytű. Gyakorlati útmutató a helyi képviselők, polgármesterek, köztisztviselők számára. Új Historica Kiadó, Villány, 1999. 169. o.

[59] Verebélyi Imre (szerk.): Az önkormányzati rendszer magyarázata. 2. átdolgozott kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest 1999. 36-37. o.

[60] Ötv. 8. § (4) bek. A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az alapfokú oktatásról, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.

[61] Ötv. 1. § (4) bek.

[62] Bekényi József: A helyi önkormányzati feladatok ellátásnak egyes kérdései az elmúlt negyedszázad tükrében. (Gondolatok, dilemmák.) Új Magyar Közigazgatás, 2014/1. 79. o.

[63] A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény

[64] A közterületi parkolás jogi feltételeinek megteremtése érdekében a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 2010. évi XLVI. törvény

- 36/37 -

[65] Ötv. 63. § (1) bek.

[66] Ötv. 63. § (2)-(4) bek.

[67] Ötv. 63/A. §

[68] Lásd erről bővebben: Bekényi József: 20 évesek az önkormányzatok. Születésnap vagy halotti tor. Új Magyar Közigazgatás, 2010/3. 58. o., Ivancsics Imre: Az önkormányzati rendszer modernizálása. Közigazgatás-Tudományi Közlöny, 2009/1-2. 7679. o.

[69] Ivancsics Imre: Az önkormányzatoktól az önkormányzatokig: Adalékok a helyi közigazgatás elmúlt száz évének történetéhez. In: (Font Márta - Kajtár István szerk.): A magyar államiság első ezer éve. Pécs, 2000. 232. o.

[70] Zongor Gábor: Húsz év után, változások előtt. In: (Kákai László szerk.): 20 évesek az önkormányzatok. Születésnap, vagy halotti tor? Pécs 2010. 149. o.

[71] Balázs István - Balogh Zsolt Péter - Barabás Gergely - Danka Ferenc - Fazekas János - Fazekas Marianna - F. Rozsnyai Krisztina - Fürcht Pál - Hoffmann István - Hoffmanné Németh Ildikó - Kecső Gábor - Szalai Éva: A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2014. 33. o.

[72] Alaptörvény 34. cikk (1) bek.

[73] Tilk Péter: A helyi önkormányzatok az Alaptörvényben. Új Magyar Közigazgatás, 2011/6-7. 23. o.

[74] Fábián Adrián (szerk.): Válogatott európai önkormányzati modellek. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2012. 137. o.

[75] Mötv. 4. § A helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak.

[76] Balázs István: A helyi önkormányzati autonómia felfogás változása az új törvényi szabályozásban. Új Magyar Közigazgatás, 2012/10. 38-39. o.

[77] Mötv. 10. § (2) bek.

[78] Feik Csaba: Változások a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörének szabályozásában. Új Magyar Közigazgatás, 2014/4. 53. o.

[79] Balázs István: Az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás átalakulása. Új Magyar Közigazgatás, 2014/1. 35. o.

[80] Hoffman István: Önkormányzati feladat- és hatáskörök átalakított rendszere az új önkormányzati törvényben. Új Magyar Közigazgatás, 2013/7-8. 14. o.

[81] Nagy Klára: Paradigmatikus változások, avagy változások előtt vagy változások után vannak-e az önkormányzatok? Új Magyar Közigazgatás, 2019/2. 5. o.

[82] Mötv. 23. § (5) bek.

[83] Magyarország 2015. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2014. évi XCIX. törvény

[84] Feik: i.m. 53.

[85] Szabó Lajos: Törvények a helyi önkormányzatokról - Összevetés 1990, 2011 - Kodifikáció és Közigazgatás, 2012/1. 10. o.

[86] Józsa Zoltán: Reformer, útkereső, visszaeső vagy javíthatatlan (Felvetések és javaslatok az önkormányzati rendszer jövője kapcsán). Közigazgatási Szemle, 2008/3-4. 69. o.

[87] Hoffman István: Néhány gondolat a helyi közügy fogalmának értelmezéséről - a bírósági joggyakorlat tükrében. Közjogi Szemle, 2010/4. 32. o.

[88] Torma András: Az állami, a közigazgatási és az önkormányzati feladatokról. In: (Ádám Antal - Csefkó Ferenc szerk.): Ünnepi kötet Ivancsics Imre egyetemi docens, decan emeritus 70. születésnapjára. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2008. 160. o.