Schanda Balázs[1]: A vallási közösségek hitéleti támogatása a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával* (JK, 2026/5., 197-206. o.)

Három évtized tapasztalatai

https://doi.org/10.59851/jk.81.05.1

Az adóirányítási rendszerek először Olaszországban és Spanyolországban jelentek meg a II. Vatikáni Zsinat után felülvizsgált konkordátumok nyomán. Az új rendszerek jelentős inspirációs forrást jelentettek, amikor a kommunista berendezkedés összeomlása után Magyarországon új finanszírozási megoldást dolgoztak ki a vallási közösségek, illetve a civil szféra számára. Közel három évtized elteltével megállapítható, hogy a rendszer gyökeret vert, és valóban nyitott módszernek bizonyult az állami források biztosítására hitéleti célokra, minden részt venni kívánó vallási közösség számára. Az adóirányítási rendszer alakította a vallási közösségek társadalomban betöltött szerepét, javította a vallási közösségek kommunikációját, és befolyásolta a polgárok és a vallási közösségek közötti kapcsolatokat.

Tárgyszavak: vallási közösségek, személyi jövedelemadó, adóirányítási rendszerek, egyházfinanszírozás

Summary - The Tax Assignment System as a Way of Funding Religious Communities: Experiences of Three Decades

Tax assignment systems first emerged in Italy and Spain following the revision of concordats after Vatican II. These new systems served as a remarkable source of inspiration when a new funding scheme for religious communities was developed following the collapse of the communist regime in Hungary. After almost three decades, the system has become rooted in practice and has proven to be a truly open method for providing public funds for religious activities to all religious communities that wish to participate. The tax assignment system has shaped the presence of religious communities in society, enhanced communication among them, and influenced citizens' relations with religious communities.

Keywords: religious communities, personal income tax, tax assignment, funding of religious communities

Közel három évtizeddel ezelőtt Magyarország az olasz és spanyol konkordátumokból merítve alakította át a vallási közösségek támogatási rendszerét. Az adóhányad-irányítási (a továbbiakban: adóirányítási) rendszert először Spanyolországban vezették be az 1979-ben a Szentszékkel kötött megállapodás alapján,[1] majd ezt követte az olasz törvény, amely a Lateráni Konkordátum felülvizsgálatáról szóló Villa Madama-megállapodás alapján született.[2] A rendszer 1990-es tényleges bevezetése óta az olasz adófizetők jövedelemadójuk 0,8%-át a katolikus egyháznak, az állammal szerződéses viszonyban álló (jelenleg húsz) más vallási közösségnek vagy egy alternatív alapnak juttatják,[3] míg a spanyol adófizetők jelenleg jövedelemadójuk 0,7%-át juttathatják a katolikus egyháznak, vagy egy civil alapba (más vallási közösségek egy állami alapból kaphatnak támogatást). Az olasz "otto per mille" (nyolc ezrelék) modell jelentős nemzetközi hatást gyakorolt. A dél-európai adóirányítási rendszerek - szemben az egyházi adó északabbra meghonosodott rendszerével (így a német,[4] dán vagy svéd egyházi adórendszerrel) - nem jelentenek többlet-terhelést: az egyébként fizetendő személyi jövedelemadó egy részét irányíthatják az adófizetők egy, a választásuk szerinti rögzített vallási közösség vagy egy alternatív cél javára. Az adóirányítási rendszerek inspirációs forrásként szolgáltak azoknak az országoknak, ahol a kommunista hatalom összeomlása után átalakították az egyház és az állam közötti kapcsolatokat, sőt néha Németországban az egyházi adórendszer lehetséges alternatívájaként,[5] Lengyelországban pedig a vallási közösségek állami finanszírozásának lehetséges re-

- 197/198 -

formjaként is érdeklődést váltottak ki,[6] még a magyar tapasztalatokat is figyelembe véve a lehetséges reformokhoz.[7] Az 1990-es évektől kezdve több országban vezették be az adóirányítási rendszer valamilyen formáját a volt keleti blokkban, kezdve Magyarországgal. Hasonló intézményeket vezettek be a régió más országaiban is, például Romániában[8] és Szlovákiában[9], a nonprofit szervezetek finanszírozására, amelyek szintén kapcsolódhatnak vallási közösségekhez. Bár az egyház és az állam közötti kapcsolatok az elmúlt évtizedekben számos változáson mentek keresztül Magyarországon, az adóirányítási rendszer közel három évtizede működik, és mára széles körben elfogadottá és megszokottá vált. A jelen tanulmány nem vizsgálja a vallási közösségek állami támogatásának teljes körét. Ezen belül egyes vallási közösségeknél más tételek magasabbak lehetnek, mint az adóirányítási rendszerben irányított összeg. A más jogcímeken érkező támogatások ugyanakkor célhoz kötötten, egy konkrét közfeladat átvállalására használhatóak fel (például közoktatás), vagy szintén célhoz kötötten egy kulturális szempontok mentén is indokolt kiadás fedezetét jelentik (pl. egy műemléképület elújításának támogatása). A vallási közösségek elsődlegesen vallási, hitéletei tevékenységet végeznek,[10] hitéleti tevékenységük az a sajátosság, ami más szervezetektől megkülönbözteti őket. A vallási közösségek hitéleti tevékenységének állami támogatása - kiegészítve a hívők önkéntes adományait - döntően az adóirányítási rendszeren keresztül valósul meg, ekként ennek önálló elemzése indokolt.

I.

Az új finanszírozási rendszer felé vezető lépések Magyarországon

Az adóirányítási rendszer eredetileg a közvetlen állami támogatást váltotta ki - azaz nem a támogatás léte vagy nagyságrendje, hanem elosztásának elvei igényeltek átgondolást. Az "egyházi alapintézmények" támogatásának keretösszegéről (e támogatást nevezték "hitéleti támogatásnak" is) 1997-ig az Országgyűlés döntött az éves költségvetési törvényekben. A támogatás egyházak közötti felosztásáról külön országgyűlési határozatok rendelkeztek. A döntést előkészítő Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságnak, illetve az előkészítésben részt vevő kormányzati szerveknek nem álltak rendelkezésére különösebb fogódzók a támogatás elosztáshoz: az 1949-ban végzett népszámlálás adatait, vallásszociológiai felmérések eredményeit vették figyelembe, illetve később a közfeladat-átvállalásnak tulajdonítottak jelentőséget a hitéleti támogatás elosztása során is.[11] Joggal merült fel az az igény, hogy az elosztás normatív alapon történjen, és ténylegesen biztosítsa az egyházak függetlenségét a kormányzattól és a politikától. 1993-ban négy igénylő vallási közösség támogatási kérelmét nem teljesítették (Jehova tanúi, Szcientológia Egyház, Egyesítési Egyház és a Krisna-tudatú Hívők Közössége). Egy országgyűlési képviselő a parlamenti vitában "destruktív szektáknak" nevezte őket, ami széles körben úgy terjedt el, hogy az Országgyűlés a nem támogatott vallási közösségeket "destruktív szektákká" minősítette volna. Az 1990-es évek első felében országgyűlési határozatok által, diszkrecionális módon kiosztott támogatások kiváltására elsők között egyházjogászként Erdő Péter javasolta az olasz modell átvételét.[12] A magyarországi adóirányítási rendszer kialakítása a vallási közösségeknek nyújtott támogatásokkal kapcsolatos diszkrecionális döntések felszámolása irányába mutatott. Az előzmények vonatkozásában megjegyzendő, hogy e támogatás (a hitélet, illetve az egyházi alapintézmények költségvetési támogatása) az "államsegély", azaz a történelmi egyházakkal 1948-ban, illetve 1950-ben megkötött szerződések, majd ezek 1968. évi meghosszabbítása alapján[13] az állam, az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül nyújtott támogatást váltotta ki. Az államsegély egyik forrása - elvben - az ún. Vallásfelekezeti Alap volt, mely részben az egyházak megmaradt földjeinek "felajánlása" által jött létre.[14] A Vallásfelekezeti Alapot eredetileg három felekezet vagyonából hozták (volna) létre, míg egyre növekvő számú vallási közösség részesült költségvetési támogatásban. A rendszerváltozáskor az államsegély helyébe lépő hitéleti támogatással kapcsolatban megjegyzendő, hogy a támogatott vallási közösségek túlnyomó többsége nem szenvedett vesztesé-

- 198/199 -

geket, mivel akkoriban még nem is léteztek, míg a katolikus, a református és az evangélikus egyház államsegélye nem ex gratia juttatás volt, hanem az egyházi termelő vagyon maradékának elvonását ellentételezte.

Az adóirányítási rendszerről szóló törvényt, harminc évvel ezelőtt, 1996-ban fogadta el az Országgyűlés ("1%-os törvény").[15] A törvény lehetővé tette a személyi jövedelemadófizetők számára, hogy jövedelemadójuk (a továbbiakban: Szja) 1%-át egy civil társadalmi szervezetnek vagy vallási közösségnek ajánlják fel. A meghatározó felekezetek ugyanakkor nem kívántak részt venni az új rendszerben, mivel a viszonylag kiszámítható éves támogatást egy olyan, évente megrendezett verseny váltotta volna fel, amelyben a vallási közösségeknek több tízezer egyesülettel és alapítvánnyal kellett volna versenyezniük. Az egyházaknak még a saját helyi egyházi kezdeményezéseikkel is versenyeznie kellett volna, például a templomi kórussal vagy a plébániatemplom orgonájának felújítására létrehozott alapítvánnyal. Éppen a népesebb felekezetek erősebb egyházi kötődéssel rendelkező tagjai általában szorosan kapcsolódnak egy konkrét helyi egyházközséghez-gyülekezethez: a gyülekezet és a "közegyház" közötti választást jobb elkerülni.

II.

Megállapodás és jogszabályok

Míg az eredeti, 1996. évi szabályozás a vallási közösségeket a civil szervezetek közé sorolta, az Apostoli Szentszékkel 1997. június 20-án aláírt Megállapodás az egyházak számára egy "külön" 1%-ot nyitott meg. A Megállapodást követően alkotta meg az Országgyűlés az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényt[16] ("egyházfinanszírozási törvény") és módosította az 1%-os törvényt. Sajátos módon az Apostoli Szentszékkel kötött Megállapodásnak köszönhette valamennyi vallási közösség, hogy az adóirányítási rendszer létrejött, a vallási közösségek számára a jogalkotó a civil szervezetektől elkülönített 1%-ot biztosított. Az Apostoli Szentszékkel kötött Megállapodás csak a katolikus egyházra vonatkozott, a Megállapodás nyomán minden vallási közösség előnyhöz jutott: nevezhetjük ezt a konkordatárius szabályozás továbbgyűrűző hatásának, hiszen az állam a felekezeti paritás elvét szem előtt tartva minden felekezet számára megnyitotta a lehetőséget, amelyet a Szentszékkel kötött Megállapodás előirányzott.

A Megállapodás szerint az adófizetők "az általuk megjelölt egyház vagy egy külön állami alap javára" rendelkezhetnek teljesített Szja kötelezettségük 1%-áról. A külön állami alap célját a költségvetési törvény határozza meg. A Megállapodás nyomán megalkotott egyházfinanszírozási törvény 4. §-a szerint az egyes egyházak jogosultak az 1%-os törvényben foglaltak szerint a rendelkező nyilatkozatot tevő magánszemélyek által befizetett Szja egy százalékára. Ez a pénz a vallási közösségek belső szabályaiban meghatározott módon használható fel, azaz az egyházak szabadon, célhoz kötöttség nélkül rendelkezhetnek vele. Az új rendszer felváltotta az egyházi alapintézmények működéséhez az Országgyűlés által felosztott közvetlen költségvetési támogatást (korábbi nevén: "hitéleti támogatás"). A jogalkotó eredetileg négyéves átmeneti időszakot irányzott elő: ha 2002-ig a rendelkező nyilatkozatok alapján az egyházakat megillető összeg együttesen nem érte el a nyilatkozattétel évének költségvetésében tervezett Szja összevont adóalapja adójának 0,5 százalékát, ennek mértékéig az egyházaknak ténylegesen átutalandó összeget a központi költségvetés kiegészítette ("arányos kiegészítés"). E kiegészítés összegéből valamennyi egyház a javára rendelkező magánszemélyek arányában részesült, azaz nem a felajánlott összeg, hanem a rendelkezők száma adta meg az arányt; minél magasabb az adott egyház számára adójuk 1%-át felajánlók átlagos felajánlási összege, annál kisebb a kiegészítés súlya. Az olasz rendszerhez hasonlóan a kiegészítést a nem kifejezett rendelkezések összege, hanem száma szerinti arányban osztják szét.[17] Ha az így kiegészített összeg sem érte el az 1998. évi költségvetési törvényben az egyházi alapintézmények működéséhez, felújításához és beruházásaihoz nyújtott hozzájárulás összegét, úgy azt a központi költségvetés annak mértékéig 2002-ig kiegészítette ("1998-as kiegészítés"). Ezen átmeneti garanciát több mint húsz egyház érvényesítette: e körből csak a Magyarországi Református Egyház és Buddhista Misszió került ki (1999-ben), azaz több mint húsz egyház arányosan kiegészített juttatása 2002-re sem érte el az Országgyűlés által 1998-ra meghatározott szintet. Ugyanakkor az arányok több egyház esetében kedvezően változtak (Evangélikus Egyház, Unitárius Egyház, MAZSIHISZ), azonban számos kisebb vallási közösség meg sem közelítette korábbi támogatását (így az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Őskeresztyén Apostoli Egyház, Shalom Nyitott Bibliai Gyülekezetek, H. N. Adventista Egyház, Teljes Evangéliumi Keresztyén Közösség, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, szerb, román és "magyar" (orosz) ortodox egyházak). A Katolikus Egyház egyik évben sem kényszerült a 98-as kiegészítés igénybevételére, ami azt jelzi, hogy a korábbi költségvetési elosztás a katolikusokat tényleges arányuknál lényegesen alacsonyabb mértékben vette figyelembe, míg korábban egyes kisebb felekezetek nehezen meghatározható okokból nagyobb támogatást kaptak. Az arányos kiegészítés a rendszer tartós elemévé vált, mértéke több változás után (0,8%, 0,9 %, 0,5%), az Szja drasztikus csökkentése nyomán, 1% lett. Míg a "civil" 1%-ról a

- 199/200 -

rendelkezés lehetőségével nem élő adófizetők jövedelemadójának adott része a költségvetésben marad, az egyházi 1%-ról nem rendelkezők hallgatólagosan elfogadják a rendelkezési lehetőséggel élők által meghatározott arányt vallási közösségek, illetve az alternatív alap között. E tekintetben a szabályozás hasonlít az "eredeti" olasz megoldáshoz, ahol a Katolikus Egyház és az alternatív alap között osztják fel a rendelkezések arányában az adóhányadot, amiről nem rendelkeztek - más vallási közösségek az arányos kiegészítésben nem részesülnek. Az Szja 1%-a mindenképpen e kedvezményezettekhez kerül.

Sem a vallási közösségeknek, sem a nem kormányzati szervezeteknek nem kell szerződéses kapcsolatot létesíteniük az állammal az adóirányítási rendszerben való részvételhez, mivel elegendő az egyszerű regisztráció. Természetesen a vallási közösségek nem kényszerülnek a rendszerbe, például az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza (amely Magyarországon bevett egyházként működik) úgy döntött, hogy nem fogadja el az állami támogatást, még adóirányítás formájában sem.

Az 1997-es megállapodás szerint:

4. Cikk

(1) A Magyar Állam törvényi lehetőséget biztosít arra, hogy 1998. január 1-jétől a magánszemélyek progresszív személyi jövedelemadójuk (a továbbiakban: Szja) 1 százalékáról az általuk megjelölt egyház vagy egy külön állami alap javára rendelkezzenek.

(2) A Magyar Állam 2001-ig garantálja az egyházaknak az előző évi progresszív Szja-bevétel 0,5 százalékát úgy, hogy ha a rendelkezők által juttatott összeg nem éri el ezt a szintet, a Magyar Állam azt kiegészíti. Az egyházak között a kiegészítés összegét az állampolgári rendelkezések arányában osztja fel, a Katolikus Egyház részére garantált összeg azonban nem lehet 1700 millió forintnál kevesebb. 2001-ben a Felek megvizsgálják a nevezett bevételi forrás helyzetét. A progresszív személyi jövedelemadó fogalmát a Megállapodást kiegészítő Jegyzőkönyv tartalmazza: "Progresszív személyi jövedelemadó az az összeg, amely az összevont adóalap adójának összegéből a kedvezmények levonása után fennmarad".[18]

A későbbi politikai változások, valamint a foglalkoztatás és az adózás terén bekövetkezett jelentős változások nyomán a Megállapodást 2013-ban módosították. Az új szöveg szerint:

5. Cikk

A Megállapodás II. Fejezet 4. Cikke (1) és (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(1) A Magyar Állam törvényi lehetőséget biztosít arra, hogy a magánszemélyek a befizetett személyi jövedelemadójuk (a továbbiakban: Szja) 1 százalékáról az általuk megjelölt egyház vagy egy külön állami cél javára rendelkezzenek.

(2) A Magyar Állam garantálja az egyházaknak és a külön állami célnak az Szja 1 százalékát akkor is, amennyiben az (1) bekezdés alapján az állampolgárok ennél kevesebbet ajánlanak fel közvetlenül. Amennyiben az (1) bekezdés alapján az egyházaknak és a külön állami célnak közvetlenül felajánlott összeg együttesen nem éri el az Szja 1 százalékát, a különbözetet a központi költségvetés az egyes egyházaknak és a külön állami célnak a felajánlók számának arányában folyósítja."[19]

A kormány és az evangélikus egyház között kötött megállapodások (1999, 2020)[20], a Református Egyházzal (1999, 2017)[21], a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (2000), illetve a Baptista Egyházzal (2021)[22] és a Hit Gyülekezetével (2020)[23] szintén utalnak az adóirányítás lehetőségére. Természetesen ezek a megállapodások a vonatkozó jogszabályok elfogadása után jöttek létre, míg a Szentszékkel kötött megállapodás megelőzte és meghatározta a jogszabályokat. Emellett, mint nemzetközi szerződés, a Szentszékkel kötött megállapodás elsőbbséget élvez minden potenciálisan ütköző hazai jogszabállyal szemben, amely elsőbbséget az Alkotmánybíróság előtt folyó eljárásban érvényesíteni lehet.[24]

Az adóirányítás által a vallási közösségekhez kerülő támogatást a vallási közösségek belső szabályzataiban meghatározott módon lehet felhasználni, azaz szabadon és célra vonatkozóan korlátozás nélkül rendelkezhetnek vele. Felhasználható az egyház központi szervei számára, valamint elosztásra kerülhet a helyi gyülekezetek között; felhasználható jótékonysági célokra, a lelkészek juttatásaira, vagy akár külföldre is küldhető.

A döntéstől tartózkodó adófizetők a döntést azokra bízzák, akik élnek a rendelkezés lehetőségével - szemben a

- 200/201 -

"civil" 1%-kal, mivel ott a rendelkezést elmulasztók adóhányada a központi állami költségvetésben marad. Az Szja rendszere az elmúlt három évtizedben sokat változott: Magyarország 2011 óta egykulcsos adórendszert alkalmaz; az adókulcs 2016 óta 15%, amelyet jelentős családi kedvezmények egészítenek ki a gyermekeket nevelő adófizetők számára; ennek következtében sokan - főleg anyák - egyáltalán nem fizetnek Szja-t. Azonban ők is "szavazhatnak" a rendelkező nyilatkozat kitöltésével: bár tényleges rendelkezésük összege nulla, az arányos kiegészítés elosztásánál az ilyen rendelkező nyilatkozatok száma is beszámításra kerül. A felajánlók számát, illetve a felajánlott összeget lényegesen befolyásolják az adópolitika változásai: a KATA bevezetése, majd körének szűkítése, a progresszivitás megszüntetése (a korábbi progresszív adókulcsok helyett ma legfeljebb egyes külön adózó jövedelmek szociális hozzájárulási adófizetési terhe jelent teher-különbséget), az adómérték csökkentése, illetve a széles körű családi kedvezmény a rendelkezésre álló adót jelentősen csökkentette, amit részben a tényleges felajánlások kiegészítése megnövelt aránya pótolt - függetlenül attól, hogy 2012-től a kedvezményezetti kör több éven keresztül kisebb volt.

2001-ben törvényhozási kísérlet történt (amelyet tényleges alkalmazása előtt, a következő évben visszavontak) arra, hogy a kiegészítést a rendelkező nyilatkozatok száma helyett a népszámlálási adatok alapján osszák szét.[25] Az indoklás az volt, hogy figyelembe kell venni az egész lakosság vallási hovatartozását, mivel ez eltérhet az adófizetőkétől. Nyilvánvaló, hogy az idősebb nemzedékek általában erősebben ragaszkodnak a hagyományos felekezetekhez, mint az aktív generációk.

Az új rendszer nyilvánvaló előnye, hogy a törvényi szabályozáson nyugvó elosztás teljeséggel független az aktuális politikától, míg az Országgyűlés által szétosztott közvetlen állami támogatás diszkrecionális volt.

A vallási közösségek jogállásáról szóló, 2011-ben elfogadott jogszabály kétlépcsős rendszert vezetett be,[26] és 2011-től 2019-ig csak a "felső szint", azaz a bevett egyházak részesülhettek az egyházi 1%-ból, míg más vallási közösségek csak civil 1% számára biztosított keretből részesülhettek. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a különböző vallási közösségek támogatói közötti megkülönböztetést (lásd alább).

III.

Gyakorlati kérdések

A rendszer bevezetésének első éveiben számos kritika merült fel a nyilatkozattétel nehézkes formaságai miatt. Ma más furcsának tűnik, hogy akkoriban még papír alapon benyújtott adóbevallásokhoz zárt borítékban kellett csatolni a rendelkező nyilatkozatot. Azoknak, akik jövedelmüket csak egy munkáltatójuktól kapták, a munkáltatójuknak kellett átadniuk a nyilatkozatot, szintén lezárt borítékban. E tekintetben a rendszer jelentős egyszerűbbé vált. Az adóbevallásokat ma már néhány perc alatt online lehet kitölteni, és a nyilatkozattétel csak néhány kattintás az adóhatóság, valóban felhasználóbarát felületén. A "1%" rendszer társadalmi elfogadottsága évről évre növekszik, bár a tapasztalatok számos elvi és gyakorlati kérdést is felvetettek. Az egyik elvi kérdés az, hogy elfogadható-e, hogy minden adófizető a saját adójának 1+1%-áról döntsön, ahelyett, hogy csak egyfajta "szavazatot" adna le. Az olasz rendszerhez képest jelentős különbség, hogy Magyarországon minden adófizető a saját Szja-ának 1%-áról rendelkezik, ami így a magasabb jövedelmű támogatóknak nagyobb beleszólási lehetőséget ad, míg a bevallásokat több év alatt feldolgozó olasz adóigazgatás csak a rendelkezések számát veszi figyelembe, az adott adófizető által ténylegesen fizetett adó összegét nem.[27] Következésképpen nem elegendő a rendelkezések számát számlálni, hanem minden egyes nyilatkozatot külön-külön összesíteni kell.[28] A rendelkezések egyszerű számbavétele nemcsak sokkal egyszerűbb lenne, hanem bizonyos szempontból igazságosabb is, hiszen az adófizetők nem a saját vagyonukból adakoznak, hanem közpénzek elosztásáról rendelkeznek. Személy szerint osztva Dr. Lábady Tamás 1998-ban megfogalmazott különvéleményét, vitathatónak tartom, hogy a magasabb jövedelműek, akik több adót fizetnek, nagyobb beleszólással rendelkezzenek a közpénzek elosztásába, jelen esetben egy civil szervezetnek vagy egy vallási közösségnek nyújtott állami támogatásba, mint az inaktív állampolgárok, pl. azok a nyugdíjasok, akik nem fizetnek Szja-t. A rendelkezés intézménye nem hasonlítható össze a közhasznú adományok korábbi adókedvezményeivel, ahol az adófizetők saját pénzükből adományoznak, amit az állam "jutalmazott".[29] A közbeszéd mégis gyakran sajátjának érzi adója 1%-át, így gyakran nem rendelkezésként utal rá, hanem adományként, amit nem irányít, hanem ad.

2018 óta további módosítás, hogy a vallási közösségnek történő rendelkezés mindaddig érvényben marad, amíg azt vissza nem vonják, vagy nem módosítják. A vallási ho-

- 201/202 -

vatartozás jellemzően tartós, gyakran életre szóló elkötelezettséget jelent, míg ehhez képest a támogatásra érdemesnek talált civil szervezetek köre változékonyabb. A rendelkezések számának növekedése részben abból is eredhet, hogy adófizetők nem bolygatják egyszer megadott nyilatkozatukat miközben esetleg éveken át hallgatólagosan elfogadják az adóhatóság által a rendelkezésre álló adatokból elkészített adóbevallást is.

IV.

Adatok - a számokon innen és túl

A közel három évtizednyi adóirányítási adat igazi vallásszociológiai aranybánya. Az adófizetők Szja-jának 1%-ára jogosult civil szervezetek száma folyamatosan növekszik. 2025-ben 34.416 szervezet szerepel a listán.[30] Ugyanebben az évben 177 vallási szervezet versengett a vallási közösségeknek juttatható 1%-ért, amelynek alternatívája a Nemzeti Tehetség Program.[31] Természetesen számos civil szervezet is kapcsolódhat vallási közösségekhez. Az elmúlt évtizedekben a lakosság munkaerőpiaci aktivitásának növekedése miatt nőtt az adófizetők száma. 2024-ben az adóhatóság 5,5 millió Szja-bevallást dolgozott fel; ez a szám azt mutatja, hogy körülbelül egymillióval több ember adóköteles, mint az 1990-es években, amikor a rendszert bevezették.

Az első években a civil célokra rendelkezőktől elmaradt az egyházi 1% fölött rendelkezők száma, az évek során azonban fokozatosan nőtt a rendelkezés lehetőségével élők száma és aránya. 2024-ben több mint 1,9 millió felajánlást juttattak vallási közösségeknek (vagy az alternatív alapnak), míg 2008-ban ez a szám csak 800 ezer volt, 1998-ban, a felajánlási rendszer első évében kevesebb mint 500 ezer adófizető élt a rendelkezés lehetőségével.[32] A különböző felekezetek támogatóinak összetételében eltérő tendenciák figyelhetők meg: a katolikus egyház javára rendelkezők számának növekedése némileg elmaradt a református és az evangélikus egyház javára rendelkezők számának növekedésétől. Néhány kisebb felekezet nagyon dinamikusan növelte támogatói számát (a Hit Gyülekezete húsz év alatt 12 ezerről 33 ezerre, a Jehova tanúi háromezerről csaknem 14 ezerre, a baptisták 2.900-ról 56 ezerre, a Krisna-tudatú hívők közössége 1.158-ról 4.850-re 2017-ben és 93 ezerre 2024-ben - részletesebb adatokhoz ld. a mellékletben található táblázatot). Míg egyes közösségekben csak a közösség aktívabb tagjai élnek a lehetőséggel, másokban valóban (szinte) minden tag kitölti a rendelkező nyilatkozatot. Néhány vallási közösség támogatóinak döntő többsége nem is az adott vallási csoporthoz tartozik, csupán "kívülről" támogatja egy vallási közösség társadalmi szerepvállalását. Szintén feltűnő, hogy a magasabb jövedelműek hajlamosabbak élni ezzel a lehetőséggel: míg az adófizetők kevesebb, mint fele veszi igénybe a lehetőséget, döntésük a rendelkezésre álló keret több mint felére terjed ki. Egyes adófizetők számára a felajánlás talán politikai-társadalmi üzenetet is hordozhat: ez magyarázhatja egyes a nem keresztény vagy nem mainstream közösségek támogatásának ugrásszerű növekedését, különösen amennyiben karitatív elkötelezettségükről ismertek. A Metodista Egyházból az 1970-es években kiszakadt Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) mely kemény kormánykritikájáról és jól látható szociális tevékenységéről ismert, az elmúlt években hatalmas támogatottságra tett szert. 2010-ben támogatóinak száma (744) közel lehetett a tagok számához, míg az elmúlt években a közösség több mint százezer támogatóra tett szert. Egyes vallási közösségek nagy hangsúlyt fektetnek karitatív tevékenységük nyilvános láthatóságára. Ez hozzájárulhatott a Baptista Egyház vagy a Krisna-tudatú Társaság javát szolgáló nyilatkozatok számának gyors növekedéséhez, ahol a nyilatkozatok száma jelentősen meghaladja a tagok számát.

Az alternatív alapot támogató adófizetők száma akkor érte el csúcspontját, amikor csak a bevett egyházakat lehetett támogatni. A rendelkezési lehetőséggel élők számának növekedése részben (de csak részben) az adófizetők számának növekedésével magyarázható, és kedvezően befolyásolhatta az is, hogy egyszerűbbé vált maga a rendelkezés megtétele. A rendelkezések számát és összegét jelentősen befolyásolják az adópolitika változásai: a progresszivitás eltörlése, az adókulcs csökkentése és a széles körű családi kedvezmény jelentősen csökkentették a rendelkezésre álló adót, amit részben kompenzált a növekvő hajlandóság arra, hogy éljenek a lehetőséggel, ahelyett, hogy a pénzt az állami költségvetésben hagynák.

Változó mértékben, de kihathat az egyházi felajánlások számára az alternatív alap meghatározása: a Nemzeti Tehetség Program javára 2017-ben 325 ezer adózó rendelkezett, 2008-ban amikor két alternatív előirányzat is szerepelt a lehetőségek között a "gyermekszegénység elleni program támogatása feladatai" (sic!) javára 180 ezren, a "parlagfűmentesítés feladatainak támogatására" 147 ezren ajánlották fel Szja-juk 1%-át. 1999-ben ezeréves államiságunk megünneplését 15 ezren támogatták, egy évvel később 170 ezren ajánlották fel adójuk 1%-át az árvízkárok megelőzését szolgáló csatornaépítési és felújítási, gátépítési munkákra, 2002-ben 206 ezren rendelkeztek a "sürgősségi betegellátás feltételeinek javítása" program-

- 202/203 -

ra. Az alternatív alap népszerűsége azonban döntően nem vallási közösségek javára adott nyilatkozatok számát befolyásolja, hanem a nem-rendelkezők tömegét - így az egyházak között arányosan felosztott összeget - csökkenti vagy növeli.

Az alternatív célra rendelkezők átlagos adója érzékelhetően magasabb az egyházak javára rendelkezők átlagos adójánál - és általában igaz, hogy a magasabb adóterhelés általában tudatosabb rendelkezési magatartással jár. A Jehova tanúinak átlagos támogatója a 2025-ös rendelkezési évben 7.766 forintot tudott felajánlani, míg az anglikán egyház átlagos támogatója 12.267 forintot, egy koreai protestáns közösség pedig 18.917 forintot fejenként. A főbb keresztény felekezetek esetében az átlagos összeg 10.144 forint (katolikusok) és 10.997 forint (evangélikusok) között mozog. A különbségek földrajzi és társadalmi tényezőknek köszönhetők. Ezek a felekezetek még mindig nem tudták meggyőzni jövedelemadót fizető tagjaik többségét, hogy adóbevallásukkor éljenek a rendelkezés lehetőségével, hiszen a 2022-es népszámláláskor több mint 2,8 millió polgár vallotta magát katolikusnak, 940.000 pedig reformátusnak. Minél kisebb egy felekezet, annál magasabbnak tűnik a rendelkezés lehetőségével élők aránya, és látszólag annál erősebb a felekezeti identitás tudata. Az új vallási mozgalmak esetében az aktív tagok száma közel lehet a teljes tagság számához, míg a hagyományos vallási közösségek esetében sok tag csak lazább kapcsolatot tart fenn felekezetével. Az adóirányítási rendszer továbbra is arra ösztönzi az összes vallási közösséget, hogy a heti, rendszeres templomba járók körén kívül állókat is megszólítsák. A 2022-es népszámlálási adatokhoz képest egyes közösségek sokkal több támogatást élveznek, mint amennyi az odatartozásukat felvállaló tagok száma, azzal együtt is, hogy a vallási hovatartozás megadása a népszámláláson önkéntes volt, és csak 60% válaszolt erre a kérdésre.[33] 2.776 személy tartja magát metodistának, ami szinte megegyezik a "fő" metodista egyház támogatóinak számával. Nyilvánvaló, hogy az Evangéliumi Testvérközösség, valamint a különböző buddhista közösségek vagy a Hare Krisna mozgalom legtöbb támogatója nem tartozik ezeknek a közösségeknek a nyilvántartott tagjai közé (2022-ben 11.042 személy jelölte magát buddhistának és 3.307 hindunak), hanem "kívülről" támogatják az érintett vallási közösségek tevékenységét.

Az adófizetők egyházukkal kapcsolatos negatív hírekre úgy is reagálhatnak, hogy visszavonják vagy megváltoztatják nyilatkozatukat, vagy rövid távú elégedetlenségüket fejezik ki az adott egyház vezetésével szemben. Az ilyen módon kifejezett kritika sokkal kevésbé radikális, mint a hivatalos nyilatkozattal történő kilépés az egyházból, mint például Németországban. Miután a botrány elcsendesedett, vagy ha a rá adott válasz megelégedésre szolgál, a hívők a következő évben újra megváltoztathatják rendelkező nyilatkozatukat. A református egyház 2023 és 2024 között több mint 5%-át vesztette el támogatóinak.

2025-ben a tényleges rendelkezések és arányos kiegészítésük összege, azaz a vallási közösségek hitéleti tevékenységének teljes költségvetési támogatása 27,930 milliárd forintot tett ki,[34] 2026-ban az előirányzat 31,705 milliárd forint.[35]

V.

A rendszer nyitottsága

Az 1990-ben bevezetett, rendkívül nyitott, valamennyi vallási közösség számára egy formális regisztráció nyomán azonos jogállást biztosító szabályozás helyébe 2012-től egy kétlépcsős rendszer lépett.[36] Az Alkotmánybíróság határozatai alapján az Országgyűlésnek két érzékeny kérdésben módosítania kellett a jogszabályokat. Az AB világossá tette, hogy az Országgyűléstől bevett státuszt igénylő vallási egyesületeknek joguk van arra, hogy megfelelő eljárás keretében[37] és megfelelő időben választ kapjanak.[38] Másodszor, azok az adófizetők, akik 1%-os adójukat egy bevett egyház helyett egy vallási egyesület támogatására kívánják fordítani, szintén lehetőséget kell, hogy kapjanak erre.[39] 2013-tól a vallási egyesületek csak az egyesületeknek járó adókedvezményekben részesülhettek, de kizárták őket a bevett egyházaknak fenntartott adóirányítási rendszerből. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy elfogadható lehet különböző vallási közösségeket eltérő társadalmi valóságának figyelembe vétele, azonban az adófizetők, azaz természetes személyek szempontjából nem lehet különbséget tenni. A kisebb és a mainstream közösségek tagjai egyenlő jogokkal kell, hogy rendelkezzenek közösségük támogatását illetően.[40] Maga a vallási közösségek többszintű rendszere 2013 óta alkotmányos rendelkezéseken alapul.[41] A bevett egyház

- 203/204 -

elismeréséről szóló döntés továbbra is az Országgyűlés diszkrecionális döntése. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a törvény olyan módosítását írta elő, amely minden vallási közösség javára lehetővé teszi az adóirányítást. Az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint:

"E rendszer két évtized alatt meghonosodott Magyarországon, és a civil szervezetek támogatása mellett a vallási közösségek vonatkozásában is állampolgári részvétel fontos elemévé vált. Míg azonban a "civil" 1% vonatkozásában az adófizető könnyen találhat a kedvezményezetti körből esetleg kieső szervezet helyett támogatására érdemes szervezetet, addig a vallási meggyőződés természetéből adódó kizárólagossága folytán nem életszerű, hogy egy vallási közösség tagja más vallási közösséget támogasson. [...] A fentiek alapján megállapítható, hogy nem indokolható az olyan megkülönböztetés, ami által a bevett egyházak tagjai - amennyiben fizetnek Szja-t - jövedelemadójuk 1%-át egyházuk számára felajánlhatják, a vallási tevékenységet végző szervezetek tagjai azonban nem élhetnek e lehetőséggel. Ebben a tekintetben ugyanis a bevett egyházak és a vallási tevékenységet végző szervezetek homogén csoportot alkotnak. A csoportképzés alapja azonban ebben az esetben nem a vallási tevékenységet végző szervezetek és a bevett egyházak közötti, vallási rendeltetésük alapján fennálló hasonlóság, hanem a hívők [(...) adózók] összessége, és azok egyéni jogainak egyezősége. Az Alaptörvény VII. cikke alapján ugyanis a vallásszabadsághoz való jog magjaként megjelenő meggyőződés szabad megválasztásának joga minden embert megillet. Így a hívők a vallásszabadságból fakadó jogaik tekintetében (legyenek bármelyik vallás követői is) homogén csoportot alkotnak. A hatályos szabályozás azonban csak egyes vallási közösségek tagjai számára adja meg a lehetőséget, hogy adójuk meghatározott részével közösségüket támogassák, míg más közösségek tagjait e lehetőségből kizár. Ezért az Alaptörvény XV. cikkén alapuló vizsgálat során is az egyes vallások követőit (jelen esetben mint adózók) kell homogén csoportnak tekinteni. A jelen ügyben vizsgált esetben tehát a jogalkotó nem különböző vallási közösségek között ténylegesen fennálló különbségeket ismer el, hanem különböző vallási közösségek tagjai között tesz (indokolatlan) különbséget. Amíg az előbbi különbségtétel indokolható lehet a vallási közösségek eltéréseivel, a személyek közötti különbségtétel nem tekinthető annak, azaz szükségképpen észszerűtlen és indokolatlan. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a jelen határozat nem érinti az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 4. § (2)-(4) bekezdésében szabályozott kiegészítő támogatást, sem egyéb, a bevett egyházakat megillető támogatásokat és kedvezményeket. Az Alaptörvényből nem következik, hogy a bevett egyházak és a vallási egyesületek támogatását azonos módon kellene szabályozni, ugyanakkor az egyén - mint hívő és adózó - oldaláról nem tehető indokolatlan különbség."[42]

Egyes felekezetek esetében elképzelhetőnek tűnik, hogy a közösségek tagjai olyan alternatív szervezetet találnak, amelyet továbbra is érdemesnek tartanak támogatni (például egy nem bevett progresszív, vagy reform zsidó közösség tagjai támogathatják a Magyarországi Zsidó Hitközösségek Szövetségét), azonban a vallásos hit általában egy adott vallási közösséghez való kizárólagos kapcsolódással társul. Bár egy személy sok civil szervezet tevékenységét támogathatónak tartja, és akár több civil szervezet tevékenységében is részt vehet, vallási hovatartozása természeténél fogva kizárólagos.[43]

A jogalkotó végül reagált az EJEB és az Alkotmánybíróság kritikájára[44] a 2011. évi egyházi törvény 2019. áprilisi módosításával.[45] A törvény új változata a vallási közösségek számára két helyett négy kategóriát határoz meg. A "belépő szint" továbbra is a vallási egyesület, amely egyszerű regisztrációval létrehozható, teljes autonómiával rendelkező jogi személy.[46] Jelenleg Magyarországon 260 vallási egyesület működik.[47] A módosítás újdonsága, hogy a vallási egyesületek is kedvezményezettjei lehetnek az adóirányítási rendszernek, így az adó- és illetékmentességen túl ekként állami támogatásban részesülnek az adófizetők döntése szerint. A törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy az állam és a vallási egyesületek között megállapodások szülessenek további támogatásokról és közhasznú tevékenységek (például oktatás, egészségügy stb.) támogatásáról, de a vallási egyesületeknek nincs alanyi joguk finanszírozást igényelni: mindkét fél részéről egyező szándékára van szükség. Egy vallási egyesület három év elteltével nyilvántartásba vett egyházként minősíthető át, ha az előző három évben átlagosan legalább 1.000 adófizető juttatta számára Szja-jának 1%-át, és legalább öt éve működik vallási egyesületként Magyarországon vagy száz éve külföldön. Ekként az adóirányítási rendszerben elért "eredmény" a vallási közösségek jogállásában is szerepet játszhat. A kisebb vallási egyesületek nyilvántartásba vett egyházakká válhatnak, ha kijelentik, hogy nem szándékoznak az adóirányítási rendszeren túl további állami támogatást kapni. További

- 204/205 -

támogatások érdekében az állam szerződéses kapcsolatot is létesíthet a nyilvántartásba vett egyházakkal. Jelenleg 16 nyilvántartásba vett egyház létezik.[48] Ennél valamivel magasabb státuszt élvez a bejegyzett egyház. Egy nyilvántartásba vett egyház akkor válhat bejegyzett egyházzá, ha az elmúlt öt évben átlagosan legalább 4000 adófizető évente jövedelemadójának 1%-át juttatta neki, és legalább 20 éve Magyarországon vagy 100 éve külföldön vallási egyesületként működik, vagy legalább 15 éve bejegyzett egyház. A legalább 10 000 bejegyzett taggal rendelkező vallási egyesületek is bejegyzett egyházzá válhatnak 20 év után, ha kijelentik, hogy nem pályáznak további állami támogatásokra. A bejegyzett egyház és az állam közötti közhasznú tevékenységekre vonatkozó megállapodások lehetőségén túl a bejegyzett egyházak, amelyek részt vesznek az adóirányítási rendszerben, jogosultak a tényleges rendelkezések arányos kiegészítésére is (a vallási egyesületek és a nyilvántartásba vett egyházak az arányos kiegészítésből nem részesülnek).

Megjegyzendő, hogy a bevett egyházak az adóirányítási rendszeren kívül más jogcímek alapján is kaphatnak állami támogatást. Néhány olyan felekezet, amelyet a kommunista rendszerben jelentős vagyoni sérelmek értek, amennyiben nem igényelték vissza a törvény[49] által lehetővé tett összes ingatlant, éves járadékban részesül - ennek összegszerűsége közelít az adóirányítási rendszerrel elosztott támogatáshoz. Az állam hozzájárulhat nagyobb egyházi projektekhez, például kiemelet műemlékek, például székesegyházak felújításához, vagy akár kisebb templomok renoválásához is. Ezek támogatások ugyanakkor mindig célhoz között támogatások, és a hitéleti vonatkozások mellett más, kulturális tényezők is szerepet játszanak - az elmúlt években e támogatások is néha megközelítették, elérték vagy egyes kisebb egyházak esetében meghaladták az Szja rendelkezés és kiegészítése címén folyósított támogatást. Ha a bevett egyházak iskolákat, szociális vagy egészségügyi intézményeket tartanak fenn, akkor ugyanolyan finanszírozásra jogosultak, mint az állami intézmények. Mindezek a támogatások - szemben az adóirányítási rendszerben biztosított támogatással - alapvetően nem a hitélet, hanem döntően (az államtól átvállalt) közfeladatok ellátását szolgálják. A vallási közösségek (különösen a nagy történelmi múlttal rendelkező bevett egyházak) költségvetési támogatásának összetett jogcímei mellett az adóirányítási rendszer egy olyan inkluzív formája az állami finanszírozásnak, amely minden vallási közösség számára forrásokat biztosít, és e forrásokat az érintett közösség teljes mértékben saját belátása szerint használhatja fel.

Az adóirányítási rendszer formálta a vallási közösségek társadalmi nyilvánosság előtti megjelenését is. Minden tavasszal, amikor az adóbevallásokat be kell nyújtani, mind a vallási közösségek, mind más szervezetek, egyesületek és alapítványok intenzív kampányt folytatnak a rendelkező nyilatkozatokért. Ez azt jelentheti, hogy a vallási közösségeknek meg kell szólítaniuk azokat a tagjaikat is, akik nem járnak rendszeresen templomba. A jelen tanulmányban nem vizsgált civil szervezetek szerepének alakítása mellett az adóirányítási rendszer a vallási közösségek társadalmi helyzetét is alakította.

VI.

Következtetés

Az olasz és spanyol konkordátumok reformja során kialakult adóirányítási rendszerek jelentős inspirációt jelentettek a közép-kelet-európai volt kommunista berendezkedésű országok, különösen Magyarország számára. Az adaptáció az eredeti modellekhez képest nyitottabb, a személyes döntést hatékonyan érvénysítő rendszert hozott létre. Az elmúlt közel három évtized alatt a kompromisszumok sorával megalkotott, majd alakított adóirányítási rendszer Magyarországon mélyen gyökeret vert, elfogadottá vált, nyitott és inkluzív intézményként nagyban hozzájárult a polgárok (adófizetők) közösségi tudatosságának és részvételének erősödéséhez. Egyúttal ösztönözi a vallási közösségeket is, hogy nyilvános jelenlétüket erősítsék. Míg a jogszabályi környezet a vallási közösségek tekintetében is alapvető változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, az adóirányítási rendszer közel három évtizede velünk él, alighanem az egyházakkal - különösen a Szentszékkel - kötött megállapodás stabilizáló hatásának is köszönhetően. Sikeres társadalmi innovációként szilárd helyet szerzett magának a magyar állami egyházjogban és azon túl is.

- 205/206 -

Melléklet

Néhány vallási közösség javára rendelkezők számának alakulása

(Ezer Ft.)

Forrás: NAV, illetve APEH archív anyagaiból a szerző szerkesztése

(Bizonyos esetekben - zsidó, muszlim és buddhista közösségek - az adatok 2-18 közösségtől származnak, amelyek felajánlásokat kaptak.) ■

JEGYZETEK

* Köszönet illeti meg Csink Lórántot, Kecső Gábort és Máté-Tóth Andrást a kézirat értő kritikájáért.

[1] Accordo tra la Santa Sede e lo Stato Spagnolo circa Questioni Economiche, AAS 72 (1980), 56-62. Art. II, n. 2.

http://www.transparenciaconferenciaepiscopal.es/en/assignment.html (2026.01.08.)

[2] Accordo tra la Santa Sede e la Repubblica Italiana che apporta modificazioni at Concordato Lateranense, AAS 77 (1985), 521 -578. Art. 7, n. 6.

[3] Cardia, Carolo: Manuele di diritto ecclesiastico. Milano, Il Mulino, 1996. 393.

[4] Hammer, Felix: Die Kirchensteuer und das Besteuerungsrecht anderer Religionsgemeinschaften. In: Pirson, Dietrich - Rüfner, Wolfgang - Germann, Michael - Muckel, Stefan (Hrsg.): Handbuch des Staatskirchenrechts der Bundesrepublik Deutschland, Berlin, Duncker&Humblot, 2020, 3. kötet, 2947-3016.

[5] Ott, Anna: Kultursteuer statt Kirchensteuer? Die deutsche Kirchenfinanzierung auf dem Prüfstand. Freiburg i. Br, Herder, 2024. https://doi.org/10.5771/9783451832437.

[6] Bernaciński, Łukasz: Model finansowania wspólnot religijnych oparty na asygnacie podatkowej. Geneza i rozwój. Studia z Prawa Wyznaniowego. 2024. 63-79. https://doi.org/10.31743/spw.17550.

[7] Bernaciński, Łukasz: Hungarian inspirations for Polish Reforms: Contribution to Considerations on Changing the Model of Granting Powers to Churches and Religious Organisations. Kwartalnik Prawa Międzynarodowego.2022/3. 173-187. DOI:10.5604/01.3001.0016.192.

[8] Tăvală, Emanuel: State and Church in Romania. In: Robbers, Gerhard (ed.): State and Church in the European Union. Baden-Baden, Nomos, 2019. 531. https://doi.org/10.5771/9783845296265-511.

[9] Moravčíková, Michaela: State and Church in Slovakia. In: Robbers, Gerhard (ed.): State and Church in the European Union. Baden-Baden, Nomos, 600.

[10] Vö. 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról 6. §.

[11] Arczt Ilona: Az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság közreműködése a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek és az egyházak költségvetési támogatásának elosztásában. In: Soltész István (szerk.): Bizottsági munka. 2. r. 1995. 132, 151.

[12] Erdő Péter - Schanda Balázs: Egyház és vallás a mai magyar jogban, Budapest, Szent István Társulat, 1993. 71.

[13] 1026/1968. (XII. 11.) Korm. határozat.

[14] 170/1951. (IX. 15.) MT rendelet az egészségügyi miniszter ügykörének újabb szabályozása tárgyában; Az ÁEH megszüntetésével (1989. évi 14. tvr.) a Vallásfelekezeti Alap megszűnt, vagyona ezzel tisztán állami vagyon lett: sajátos módon az egyházak vállalkozói vagyonának maradéka ekkor került végleg "államosításra".

[15] 1996. évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról.

[16] 1997. évi CXXIV. törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről.

[17] 1997. évi CXXIV. tv. 4. § (4) bek.

[18] AAS 90 (1998) 330-341.

[19] 2013. évi CCIX. törvény az egyfelől Magyarország, másfelől az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről szóló 1997. június 20-án aláírt Megállapodás módosításáról szóló Megállapodás kihirdetéséről.

[20] 1212/2020. (V. 12.) Korm. határozat Magyarország Kormánya és a Magyarországi Evangélikus Egyház közötti megállapodás megkötéséről és az azzal összefüggő feladatokról.

[21] 1821/2017. (XI. 9.) Korm. határozat Magyarország Kormánya és a Magyarországi Református Egyház közötti megállapodás megújításáról és az azzal összefüggő feladatokról.

[22] 1637/2021. (IX. 21.) Korm. határozat Magyarország Kormánya és a Magyarországi Baptista Egyház közötti megállapodás megkötéséről és az azzal összefüggő feladatokról.

[23] 1552/2020. (VIII. 25.) Korm. határozat Magyarország Kormánya és a HIT Gyülekezete közötti, az egyház közfeladat-ellátásáról, társadalmi és közéleti tevékenységéről szóló szerződés megkötéséről és az azzal összefüggő feladatokról.

[24] Így a 15/2004. (V. 14.) AB határozat a többször módosított szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény egyik rendelkezését megsemmisítette a Szentszékkel kötött Megállapodás megsértése miatt.

[25] Schanda Balázs: A Vatikáni Megállapodás húsz éve. Kánonjog. 2017. 77-91.

[26] 2011. évi CCVI. tv.

[27] Míg a NAV a szeptemberben közli a májusban benyújtott rendelkezések előzetes adatait (ezeket legfeljebb kisebb korrekcióval egészíti ki az év végén), az olasz adóhatóság némi késéssel dolgozza fel az adóbevallásokat. Itt jogosultak valamivel több, mint 40%-a él a rendelkezés lehetőségével, az elmúlt húsz év során a katolikus egyházat választók aránya közel 90%-ról 70%-ra csökkent. Ma az állami alapot választók aránya 25%, a más vallási közösségeket választóké az 5% körül alakul. https://www1.finanze.gov.it/finanze/stat_8xMilleSerie/public/index.php?req_classe=01 (2026.01.08.)

[28] Szilágyi Bernadett: Egyházi egy százalék(ok). Pro Futuro. 2014/1. 62-79. https://doi.org/10.26521/Profuturo/2014/1/5496.

[29] 10/1998. (IV. 8.) AB határozat.

[30] https://nav.gov.hu/ado/szja1_1/felajanlasra-jogosultak/regisztralt_civil (2026.01.08.)

[31] https://nav.gov.hu/ado/szja1_1/felajanlasra-jogosultak/egyszaz_tszam (2026.01.08.)

[32] Az aktuális adatok elérhetőek a NAV honlapján, korábbi adatok archivált honlapokon: https://nav.gov.hu/ado/szja1_1/kimutatasok_elszamolasok/technikai-szammal-rendelkezok/-felajanlasban-reszesultek-2025/Kozlemeny_a_2025._evben_szja_1_-os_felajanlasban_reszesult_technikai_szamos_kedvezmenyezettekrol (2026.01.08.)

[33] Népszámlálási adatok (2022): https://nepszamlalas2022.ksh.hu/eredmenyek/vizualizaciok/vallas/index_en.html (2016.01.08.)

[34] 2024. évi XC. törvény Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről.

[35] 2025. évi LXIX. törvény Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről.

[36] Schanda, Balázs, Az egyházi jogi személyiség új törvényi szabályozása Magyarországon. Kánonjog. 2012/14. 107-114.

[37] 6/2013. (III. 1.) AB határozat, Schweitzer Gábor: 6/2013. (III. 1.) AB határozat: Egyházi jogállás. In: Gárdos-Orosz Fruzsina - Zakariás Kinga (szerk.): Az Alkotmánybírósági gyakorlat: Az Alkotmánybíróság 100 elvi jelentőségű határozata. 2. köt. Budapest, Társadalomtudományi Kutatóközpont, HVG-ORAC - 2021. 157-179.

[38] 27/2014. (VII. 23.) AB határozat, 36/2017. (XII. 29.) AB határozat.

[39] 17/2017. (VII. 18.) AB határozat.

[40] Lengyel Nóra Zsuzsanna: Kinek jár az egyházi 1%? A bevett egyházak és a vallási tevékenységet végző szervezetek az adóátirányításos rendszerben. Alkotmánybírósági szemle. 2017/1. 120.

[41] Az Alaptörvény ötödik kiegészítése, a 6/2013. (III. 1.) AB határozatot követően.

[42] 17/2017. (VII. 18.) AB határozat. Az előadó alkotmánybíró a jelen tanulmány szerzője volt.

[43] Lengyel: i. m. 112.

[44] 23/2015 (VII. 7.) AB határozat, 36/2017. (XII. 29.) AB határozat.

[45] 2018. évi CXXXII. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról.

[46] Bővebben Schanda Balázs: Lépcsőzetes paritás?: A vallási közösségek jogállása Magyarországon. In: Tóth J. Zoltán - Einvág Benjámin Máté (szerk.): 60 Studia in honorem Szilvia Köbel. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 2025. 171-181.

[47] https://cdn.kormany.hu//uploads/sheets//7/7e/7e9/7e990b2feb5e90c07ca8f0dbbdaaf9d.pdf (2026.01.08.)

[48] Nyilvántartásba vett egyházak. 2025. https://cdn.kormany.hu//uploads/sheets//e/eb/eb7/eb7c91c7e2b9b408c2ce572d32b5fca.pdf (2026.01.08.)

[49] 1991. évi XXXII. törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről.