A sportrendezvény helyszínére kísérés során alaptalanul alkalmazott rendőri kényszerintézkedés megalapozza a felperes személyiségi jogainak megsértését.
2016. február 1. napjának 0.00 órájától 2016. március 31. napjának 24.00 órájáig Magyarország teljes közigazgatási területére a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 30. §-ában foglaltak alapján fokozott ellenőrzést rendeltek el.
2016. március 5. napján NB I-es labdarúgó-mérkőzést rendeztek, melynek biztosítására a megyei Rendőrkapitányság biztosítási tervet készített. Eszerint az alperes alkalmazásában álló rendőrök feladata a szurkolók érkezésének és távozásának figyelemmel kísérése, az érkezési és távozási útvonal közbiztonsági ellenőrzése volt.
A felperes szurkolótársaival a szurkolói csoport által szervezett busz indulására várt. Két társával - kezében egy szeszes italt tartalmazó poharat tartva - az autóbusz-állomás közelében található áruházba indult vásárolni. A szurkolók kísérésével megbízott rendőri egység vezetője a felperest megállította és vele szemben intézkedést foganatosított.
Az intézkedés megkezdésekor közölte a felperessel, hogy személyazonosságának megállapítása céljából igazoltatják. A felperes az iratait kérésre átadta és elismerte, hogy a poharában szeszes ital van. Az intézkedő rendőrök közölték, hogy emiatt szabálysértési eljárást fognak vele szemben kezdeményezni, ezt a felperes tudomásul vette.
A személyi adatok ellenőrzését követően a fokozott ellenőrzésre és a szabálysértés elkövetésére hivatkozva az eljáró rendőr a felperes ruházatát is átvizsgálta. A ruházatátvizsgálás során nem került elő sem tiltott, sem a közbiztonságra veszélyes tárgy vagy eszköz.
A szabálysértési hatóság utóbb megállapította a felperes felelősségét a szeszes ital közterületen történő fogyasztása tilalmának megszegése szabálysértés miatt, és vele szemben figyelmeztetést alkalmazott.
A felperes a rendőri intézkedés miatt panaszt terjesztett elő, amelyet az alperes elutasított. A felperes fellebbezése folytán eljárt illetékes rendőrfőkapitány az alperes határozatát részben megváltoztatta és a másodfokú határozata indokolásában megállapította, hogy a ruházatátvizsgálás során sérült a felperes tisztességes eljáráshoz való joga, mert a ruházatátvizsgálás jogalapját a rendőrök nem konzekvensen rögzítették az intézkedésről készült dokumentumokban.
- 32/33 -
A felperes módosított keresetében az Alaptörvény II. cikkére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. § (2) bekezdésére, 2:43 § d) pontjára, 2:51. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaira, valamint a 2:52. § (1)-(3) bekezdéseire hivatkozással annak a megállapítását kérte, hogy az alperes állományába tartozó rendőrök 2016. március 5. napján a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés során jogellenesen végeztek rajta ruházatátvizsgálást, és ezzel megsértették az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. Kérte továbbá, hogy a bíróság elégtételadásként kötelezze az alperest arra, hogy levélben ismerje el a személyiségi jogai megsértését, fejezze ki sajnálkozását az elkövetett jogsértés miatt és kérjen tőle bocsánatot. Ezenfelül kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 350 000 Ft sérelemdíj, valamint ennek 2016. március 6. napjától a kifizetésig járó, törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a rendőri intézkedés megfelelt az Rtv. 29. § (6) bekezdésében és 30. § (3) bekezdésében foglaltaknak, illetve az intézkedéskor hatályban volt 29000/3810007-8/2016. ált. számú határozat rendelkezéseinek.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az Rtv. 15. § (1) bekezdését, 16. § (1) bekezdését, 30. § (1), (2) és (3) bekezdését, a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 26. § (1) és (2) bekezdéseit idézve arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ország területére elrendelt fokozott ellenőrzés és a felperes által nem vitatottan elkövetett szabálysértés kellő alapul szolgált a ruházatátvizsgáláshoz.
A lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy az intézkedő rendőrök közölték a felperessel a ruházatátvizsgálás indokát, ennek során a szabálysértés elkövetésének tényére és a fokozott ellenőrzésre utaltak. Megjegyezte, hogy az eljáró rendőrök megítélésére van bízva, hogy a fokozott ellenőrzés elrendelése során kivel szemben foganatosítják az ilyenkor lehetséges intézkedéseket, ezért nem ítélte relevánsnak, hogy a felperesen, illetve néhány szurkolótársán kívül más személyeknél nem végeztek ruházatátvizsgálást.
Nem osztotta alperes azon álláspontját, hogy a futballmérkőzés biztosítása is indoka lehetett a ruházat átvizsgálásának. Rámutatott arra, hogy nem merült fel adat arra, hogy ilyen indokot az intézkedő rendőrök közöltek volna a felperessel, és a biztosítási terv sem tartalmazott arra nézve adatot vagy utalást, hogy a szurkolói busz kísérése során ilyen feladatuk lett volna az eljáró rendőröknek.
Utalt arra, hogy felperes nem állította azt, hogy a ruházatátvizsgálás sértő vagy megalázó lett volna, csupán magával az intézkedéssel szemben fogalmazta meg aggályait. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés indokolt és arányos volt, annak végrehajtása során nem sértették meg az intézkedő rendőrök a szükségesség és az arányosság követelményét.
Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatását és a keresetének történő helytadást kérte.
Megítélése szerint a 2016. február 1. és március 31. közötti időszakra elrendelt fokozott ellenőrzés önmagában nem alapozta meg a ruházatátvizsgálás jogszerűségét. A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló, korábban hatályos 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 40. § (2) bekezdésének b) pontja a fokozott rendőri ellenőrzés során önmagában jogszerűvé tette a ruházatátvizsgálást, de az intézkedés idején hatályos 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet ezt a rendelkezést már nem tartalmazza. Ezért speciális norma hiányában az Rtv. 30. § (1)-(3) bekezdései voltak irányadók, ezek pedig nem teszik lehetővé fokozott ellenőrzés esetén konkrét indok nélkül a ruházat átvizsgálását. Hangsúlyozta, hogy az Rtv. és a szolgálati szabályzat csak az igazoltatást nevesíti, mint a fokozott ellenőrzés idején külön indok nélkül alkalmazható intézkedést. Előadta, hogy a ruházata átvizsgálása az Rtv. 30. § (2) és (3) bekezdése alapján akkor lett volna jogszerű, ha közbiztonságot sértő vagy veszélyeztető cselekményt tanúsít, illetve, ha rendezvény helyszínén foganatosították volna az intézkedést. Ezek hiányában pusztán a szabálysértés elkövetése miatt, úgy, hogy ellenszegülést nem tanúsított, az intézkedés aránytalan volt. Az aránytalanság pedig megalapozza a rendőrhatóság személyiségijog-sértés miatti felelősségét és az általa kért jogkövetkezmények alkalmazását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
