"Aki zsoldosok fegyverére alapozza uralmát, sohasem érezheti magát biztonságban, mert a zsoldosok egyenetlenkedők, törtetők, engedetlenek, hűtlenek, barátok közt hetvenkedők, az ellenséggel szemben gyávák..."[1] - írja Machiavelli a Fejedelem című korszakalkotó munkájában, táptalajt adva a kortárs nemzetközi szakirodalom számos gondolkodójának,[2] akik a katonai tevékenységek kiszervezésével foglalkoznak. Ebből jól érezhető, hogy a téma számos vonatkozásban kritikus és problematikus. Az igazság azonban megkívánja, hogy felfedjük egy másik arcát is a kérdésnek, nevezetesen, hogy "a PMC-k nem követik a zsoldosok örökségét. Állami finanszírozás mellet vetnek véget olyan konfliktusoknak melyek nem szabad, hogy elszabaduljanak."[3]
Ezt a gondolatot - és azt, hogy a téma több tudományterület (jogtudomány, hadtudomány, biztonságpolitika) metszéspontjában helyezkedik el - szem előtt tartva a tanulmány célja, hogy vizsgálat alá vonja a zsoldosok nemzetközi jog által meghatározott fogalmának alkalmazhatóságát a katonai magánvállalatok és azok alkalmazottai vonatkozásában. A tanulmány első része a zsoldosok fogalmára fokuszál a szakirodalom és a nemzetközi jog szerződéses szabályai vizsgálata által. Keresi továbbá a választ arra a kérdésre, hogy a zsoldosok nemzetközi jogi fogalma a szokásjog részét képezi-e? A második rész pedig sorra veszi a fogalom egyes elemeinek a kontraktorokra való alkalmazhatóságát.
A tanulmány a katonai magánvállalat vagy PMSC (private military and security company) kifejezés alatt jogi személyiségű vállalkozást, míg az alkalmazott vagy kontraktor alatt természetes személyt ért. A katonai magánvállalat fogalma alá vonja továbbá az összes vállalkozást, amely állami feladat ellátására nyújt katonai vagy biztonsági területen szolgáltatásokat.[4]
Annak vizsgálata során, hogy kit és mikor tekinthetünk zsoldosnak, nagyon körültekintően kell eljárnunk, ugyanis a hazai és a nemzetközi szakirodalomban alkotott fogalmak jóval szélesebbre vonják azt a kört, azokat a személyeket, akik a fogalom hatósugarába esnek, mint a nemzetközi jog szerződéses és szokásjogi szabályai. Olyan fogalmakat használnak, amelyek kellően tágak ahhoz, hogy a katonai magánvállalatok alkalmazottait is zsoldosoknak tekinthessék. Nem véletlen tehát, hogy a kontraktorokat a nemzetközi sajtóban igyekeznek a zsoldosokkal összemosni.[5]
A zsoldosok fogalmának tisztázásakor a nagyobb sugarú körből, vagyis a szakirodalmi fogalomalkotásból indulok ki.[6] Ennek az az oka, hogy a vizsgálat tárgya egy olyan újszerű és több tudományterület között mozgó jelenség, amelynek elemzésekor az elméleti definíciókból célszerű kiindulni. Ezáltal pedig érzékletesebben lehet megvilágítani a különbséget az elméleti fogalomalkotás és az állami gyakorlatot szabályozó nemzetközi jog között.
Legtágabb értelemben zsoldosnak tekinthetők azok a személyek, akik anyagi haszonszerzés céljából harcolnak külföldi háborúkban, és akiket elsősorban fegyveres csoportok vesznek igénybe, de alkalmanként államok szolgálatába is állnak.[7] Látni lehet, hogy ennek a fogalomnak a domináns eleme az anyagi haszonszerzés motívuma, így pedig indokolatlanul szélesre vonja azt a kört, akiket e fogalom alá lehet vonni. Szűkítésre van szükség.
Laurie Nathan meghatározása szerint: zsoldos az, aki fizetésért cserébe egy idegen ország hadseregét, vagy egy, a fegyveres konfliktushoz hozzájáruló lázadó mozgalmat szolgál - akár direkt módon vesz részt a harcokban, akár indirekt módon, kiképzéssel, logisztikai segítséggel, hírszerző tevékenységgel, vagy tanácsadással -, és kívül esik a saját országa kormányának és védelmi erejének hatáskörén.[8] Az anyagi haszonszerzési motívum mellett már szerepet kap a saját hadseregétől való függetlenség is.
Még tovább szűkítve a fogalmat Scott C. Goddard szerint, azt a személyt vagy szervezetet tekinthetjük zsoldosnak, akit (amelyet) azért finanszíroznak, hogy egy idegen entitás katonai keretei között - beleértve a katonai jellegű műveletekben való részvételt is - feladatot teljesítsen, anélkül, hogy tekintettel lenne bármilyen ideológiára, jogi vagy morális kötelezettségekre, a hazai vagy a nemzetközi jog szabályaira.[9] A korábban elmondottakhoz képest a fogalom a zsoldosok tevékenységének amorális és jogellenes voltára mutat rá.
Végül pedig, az egyik legkomplexebb fogalom Frigyes Ervintől származik, aki szerint: "Zsoldosok azok a személyek, vagy személyek azon - különböző szervezeti formákba tömörülő - csoportjai, akik mindennemű etnikai, állampolgársági, ideológiai vagy vallási kötődés nélkül, kizárólag anyagi ellenszolgáltatás ellenében és csak anyagi érdekek által motiválva végeznek katonai (harci, kiképzési, stratégiai és taktikai tervezési, a harci eszközök karbantartásával és üzemeltetésével kapcsolatos) tevékenységet bármely - szolgálatukat megfizető - fél részére."[10]
A fenti fogalmak sorba vételét követően megállapítható, hogy közös elemként az anyagi motiváltságot mindenki kiemeli és a többletelemeket (mint például az ideológiai mentességet vagy a jogellenes jelleget) e köré csoportosítja. A katonai magánvállalatok alkalmazottait minden további vizsgálat nélkül ezek alá a fogalmak alá tudjuk vonni és ezáltal zsoldosnak tudjuk tekinteni őket. Ezt azonban csak egy felületes vizsgálat állapíthatná meg. Humanitárius jogi szempontból fegyveres összeütközés esetén élet-halál kérdés, hogy valakit zsoldosnak tekintünk-e vagy sem. A szakirodalom fogalmai pedig nem adhatnak alapot a minősítésre, így a nemzetközi jog szabályait kell részletesen megvizsgálnunk.
A zsoldosság kérdéskörével három nemzetközi szerződés foglalkozik: 1. az 1949. évi genfi egyezmények 1977. évi I. kiegészítő jegyzőkönyve (a továbbiakban: I. Kiegészítő Jegyzőkönyv);[11] 2. az 1977-es Afrikai Unió által létrehozott zsoldosság elleni regionális egyezmény (a továbbiakban: Afrikai Uniós Egyezmény);[12] valamint 3. az 1989-ben megalkotott, univerzálisnak szánt zsoldosság tilalmáról szóló nemzetközi szerződés (a továbbiakban: ENSZ Egyezmény).[13]
Az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv volt az első nemzetközi szerződés, ami megpróbálta rendezni a zsoldosság kérdését. Keretek közé kívánta szorítani a zsoldosokat azzal, hogy kijelentette: a zsoldosok nem tekinthetők sem kombattánsnak, sem hadifogolynak. Ezenfelül a 47. cikk 2. pontjában meghatározta a zsoldos fogalmát.[14] Ennek megfelelően zsoldos minden olyan személy: a) akit helyben vagy külföldön kifejezetten abból a célból toboroztak, hogy fegyveres összeütközésben harcoljon; b) aki ténylegesen közvetlenül részt vesz az ellenségeskedésekben; c) aki alapjában véve egyéni haszonszerzési vágyból vesz részt az ellenségeskedésekben és akinek valamelyik összeütköző Fél, vagy annak nevében más, ténylegesen olyan anyagi ellenszolgáltatást ígért, amely lényegesen meghaladja az érintett Fél fegyveres erőinél szolgáló hasonló rangú és feladattal megbízott harcosoknak ígért, vagy fizetett összeget; d) aki egyik összeütköző Félnek sem állampolgára, vagy egyik összeütköző Fél által ellenőrzött területnek sem lakosa; e) aki nem tagja valamelyik összeütköző Fél fegyveres erőinek; és f) akit nem az összeütközésben részt nem vevő valamely állam küldött fegyveres erőinek tagjaként hivatalos szolgálatra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
