A Südosteuropa-Gesellschaft szervezésében zajlott le München/Nymphenburgban, 2000. június 20-21-én a címbeli témát tárgyaló német-magyar konferencia, melynek előadásanyagát tavaly adta ki a Dél-Kelet-Európa Társaság, tanulmánysorozatának német nyelvű, 68. köteteként. A szervezet kutatások és konferenciák keretében évek óta a térség országainak történetét, valamint társadalmi, politikai és gazdasági helyzetét vizsgálja, s munkája eredményeit időről időre különböző kiadványsorozatok formájában közzé is teszi.
Az említett németországi konferencia egyrészt Magyarország és Európa közös múltjának történeti fejlődésvonalaival, másrészt hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásának aktuális kérdéseivel foglalkozott. Meghívott előadói német és magyar egyetemi tanárok, kutatóintézetek munkatársai és a diplomácia képviselői voltak. A kötet összesen tíz tanulmányt tartalmaz mintegy 150 oldal terjedelemben, a történelmi múlt és az aktuális jelen (ill. jövő) kettőssége szerint két részre osztva.
Mi Európa? - teszi föl a kérdést Zlinszky János, a PPKE JÁK prodékánja, Ungarn und Europa c. tanulmányának (13-17. o.) kezdetén. Egy az Atlanti-óceántól az Uralig, az Északi tengertől a Földközi tengerig terjedő szubkontinens? Vagy több annál: kultúrkör, mely - Koschaker szerint - három, az ókorban gyökerező pilléren - a görög filozófián, a keresztény erkölcsön és a római jogon - nyugszik? És mi Magyarország? Egy ország, egy nép, egy állam, vagy politikai fogalom, melyet egyben jellemez a benne találkozó népek és kultúrájuk sokfélesége? Bizonnyal mindkettő lényegesen több puszta földrajzi fogalomnál, s mindkettő fejlődésmenete kölcsönösen egymás által meghatározott.
Szent István a keresztény magyar királyság megalapításával nemcsak egy új tagot vezetett be a Respublica Christianába. A magyar állam létrejötte lehetővé tette az Inn és Lajta folyók közötti háborús, civilizálatlan senkiföldje nyugati keresztény térítését is, így a keresztény Európa keleti határai jócskán kiterjedtek. Ezt a határt védte a középkori Magyarország, majd a később létrejött Csehország és Lengyelország, korlátot képezve Ázsiával szemben, védve és átkarolva a római-keresztény Európát.
István tudatosan a nyugati egyházhoz csatlakozott, onnan kapta koronáját, és onnan jött felesége, a későbbi II. Henrik császár testvére, Gizella is.i Királysága azonban nemcsak a nyugati keresztény misszió felé állt nyitva. Keletről, Bizáncból is jöttek papok és szerzetesek. A keleti egyház hatása a keleti országrészben volt jelentősebb, de voltak ortodox kolostorok a Duna-vonalon, a Balatonnál, sőt, a királyné városában, Veszprémben is. Így Magyarország hidat képezett a két kultúrkör között, s később, a nagy skizma után, a magyar királyság léte jelentette az utat az orosz síkság felé irányuló misszió számára. A királyság kiépítésénél egyébként Szent István mindkét kereszténység és a magyar tradíció mintáiból is merített. Nyugati példát mutat a nyelv és a királyi udvar alakítása, bizánci hagyományt tükröz a király egyház fölötti fennhatósága (patroná-tus), s a fegyverviselő szabadok azonos jogállása. A nemesek szabadsága, a király szabad választása az Árpád-házból és a családi tulajdon valószínűleg magyar eredetű intézmények.
De nemcsak Európa hatott Magyarországra, hazánk is mintát jelentett az ő számára. Az ország hídszerepe révén a kelet felől nyugatra irányuló népvándorlás nemsokára megfordult. Az európai feudalizmus struktúrája a nemesi egyenlőség leckéjét, a született uralkodó teóriája a nemesi szuverenitásét, a rendi államét kapta Magyarországtól. Később az etnikai népfogalomból megszületett a politikai nemzet, amelyben mindenki egyenlő jogon, szabadon ápolhatja saját kultúráját, amíg rendbeli kötelességeit hűen teljesíti. Ebben az államban a szabadság felelősséget, a hatalomban részesedés kötelességet jelent, a véleményszabadság és a nemzetiségek alkotmányos jogai, az igazgatásban, igazságszolgáltatásban és a katonai szolgálatban való részvételre köteleznek, az adómentesség nobile officiumra. A magyar rendi alkotmány egy haladó szellemű államalakulat gyümölcseit hordozta. Nem véletlen, hogy Magyarország az első ország Európában, amely a vallásszabadságot és a toleranciát törvényileg ismerte el, 1570-ben Erdélyben, majd 1606-ban a nyugati királyságban is. Forradalmi mozgások csak akkor voltak, amikor a hatalmat gyakorlók nem tartották tiszteletben a királyság törvényeit és szabadságait. S végül az 1920-ban megcsonkított ország még egyszer példát mutatott Európának: terrorizmus, háborús készülődés és gyűlöletszítás helyett békés, törvényes úton igyekezett revíziót elérni.
A jogtörténész professzor szerint Magyarország lelke mélyén jogállam akar lenni, s elérni Európában a határok lebontását, a kultúra, gondolkodás és nyelv szabadságát. Ezek az értékek az alapító király örökségéből vezethetők le, s Európa számára is mintaként szolgálhatnak.
A középkori Magyarország már említett bizánci kapcsolatait részletezi tanulmányában (Die ungarische Alternative zwischen Rom und Byzanz im Mittelalter -19-33. o.) Edgar Hösch professzor, a müncheni Südost-Institut igazgatója. A magyar-bizánci kapcsolatok gyökerei a honfoglalás előtti időkbe nyúlnak vissza. A nyugat felé vándorló magyarok ugyanis szükségszerűen bizánci hadvezérek látókörébe kerültek, akik a nyugtalan sztyeppevidék előterének biztosítása érdekében lehetséges szövetségesek után kutattak. VI. Bölcs Leó császár 894-ben segítségül is hívta őket a bolgár Simeon kán ellen, aki azonban később a besenyőkkel szövetséget kötve, a magyarokat tovább űzte, közvetlenül előidézve a honfoglalást. A magyarok később bizánci területek ellen is folytattak hadjáratokat, s egészen Szent Istvánig váltakozó, szövetséges-ellenséges viszony jellemezte a magyar-bizánci kapcsolatokat. A később István által levert erdélyi gyulák és a temesi Ajtony például a bizánci kereszténységre tértek meg. A király édesanyja, Sarolt segítségével ápolta a keleti kapcsolatokat. A keleti egyházban nevelkedett Vazul fia András, a későbbi I. András király, s katonai együttműködés folyt Géza herceg és a bizánci Niképhorosz Botaneizatész és Romanosz Diogenész között. A primogenitúra-szeniorátus ellentétéből fakadó konfliktusok elől II. Géza mindkét testvére, István és László is a császári udvarban találtak menedéket.2 S bár a keleti szerzetesek és papok jelentősége Konstantinápolynak a latinok általi meghódítása után elenyészett, Magyarország történetére rányomta bélyegét a nyugati-keleti kettősség.
A keleti kapcsolatok után a középkori magyar jogi kultúrát nyugathoz kötő szálakat vizsgálja Gönczi Katalin, a frankfurti Max-Planck-Institut für Europäische Rechtsgeschichte munkatársa (Katalysatoren der mittelalterlichen ungarischen Rechtskultur und ihre Verbindungen zu Europa: Handel, Stadtrecht und Auslandsstudium, 35-48. o.). A fiatal magyar királyság jogfejlődésére nagy hatással volt a latin-keresztény Európa. Ennek a befolyásnak fő hordozói, a középkori magyar jogi kultúra katalizátorai a kereskedelem, a városi jog és a magyar diákok külföldi tanulmányútjai voltak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
