A jó gazda gondossága mint jogi fogalom egy olyan jolly joker az állatvédelmi hatósági jogalkalmazó[1] számára, amely gyakorlatilag "felülírja" a kijelölő kormányrendelet azon szakaszát,[2] amely felszabdalja az eljáró szervek között az állatvédelmi törvény meghatározott szakaszait a feladatkijelölés során. Mi értelme van a kezünkben lévő szuperfegyver, a jó gazda gondossága vizsgálhatósága után annak, hogy melyik szervre melyik szakaszbeli feladatot telepítette a jogalkotó, ha tudjuk, hogy a jó gazda gondossága "ürügyén" gyakorlatilag bármit vizsgálhatunk?
Hátrább az agarakkal persze, nem olyan egyszerű a szuperfegyvert kezelni és jó, ha nem fordítjuk rögtön magunk ellen, ha nem tudjuk, hogyan kezeljük azt.
Írtunk már korábban e lap hasábjain a jó gazda gondossága témaköréből Márton Attila kutyás újságíró kollegámmal-barátommal cikket (Jegyző és Közigazgatás, 2022/2. szám), de időközben az a hatalmas szerencse ért, hogy az "egzós[3] vonalon" remek szakemberekkel sikerült megismerkednem, akikkel nagyszabású távlati koncepcióba kezdtünk a jogsegélyszolgálattal együtt, ahol önkénteskedem,[4] így jött az ötlet, hogy segítsük a hatósági jogalkalmazókat is egy közös cikk megírásával az egységesebb joggyakorlat kialakítása érdekében.
A klasszikus kutya-macska tengelyen mozogva a jó gazda gondossága úgy gondoljuk, minden hatósági jogalkalmazó számára könnyen kitölthető szakmai tartalommal. Kis utánajárással internetről, szakirodalomból, állatorvossal való beszélgetés során megtudhatjuk, hogy mire van szüksége egy adott életkorú, fajtájú, habitusú, egészségi státuszú kutyának vagy macskának anélkül, hogy névjegyzékből kirendelhető igazságügyi szakértőhöz fordulnánk egy hatósági eljárás során.
De mi a helyzet akkor, amikor jogalkalmazóként már a kezdőpontnál fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi az az állat, amit látunk magunk előtt? Manapság sokaknak elérhetővé vált mindenféle egzotikus állat megvásárlási lehetősége. Ha jogászként, igazgatásszervezőként egy hatósági eljárás során végig akarunk menni a jó gazda gondosságának fogalmi összetevőin (fajra, fajtára, egyedre lebontott biológiai-etológiai sajátosságok és az ezekből adódó tartási követelmények összessége), ha van bennünk elég kitartás, akkor biztosan össze tudjuk szedni azokat az ismereteket, követelményeket és elvárásokat, amelyek az adott állat tartásához tapadnak (netről, szakirodalomból, hozzáértők megkérdezésével stb.). De ehhez kell a kezdő rajtkocka: az adott egyed vagy állatállomány (egyenkénti!) azonosítása.[5]
Kezdjük valami népszerű egzotikussal: bizonyára sokaknál csicsereg otthon valamilyen elragadóan színes kisebb vagy nagyobb élőlény a kalitkában. Elgondolkodtunk-e valaha azon, hogy ki/mi él velünk azon a parányi rácsos helyen?
Tény, hogy a papagájok vadállatok. Vadon élő rokonaiktól mindössze néhány generáció választja el őket. Ugyanazokkal a genetikai kódokkal, ösztönökkel rendelkeznek, mint vadon élő társaik. A kézzel nevelés ezt nem irtja ki belőlük, sem a fogságban tartás. Mi is történik a kézzel nevelés során? A fiókákat rögtön, kikelés után kiveszik a fészekből, majd mesterségesen nevelik őket. Sokszor már tojásként kiszedik a fészekből és keltetőben kelnek ki, egyáltalán nem érintkezve fajtárssal. Míg a természetes körülmények között kikelt madarak sötétben vagy félhomályban vannak, a keltető fénye, a villanykapcsolgatás, a ricsaj, a fajtársak és szülők hiánya, a mesterséges táppal való táplálás eredményeként a madár élete már stresszel kezdődik. A körülmények teljesen természetellenesek. A papagájok rendkívül szociális lények. Párjukkal életük végéig együtt maradnak, soha nem kerülnek hallótávolságon kívül egymástól. Nagy csapatokban élnek. A szülők már tojás korban "csipognak" a madárkáknak, kommunikálnak velük - ez rendkívül fontos az egészséges társas viselkedés későbbi alakulásában. Mi történik, ha kiszakítjuk, megfosztjuk ettől őket? A kézzel nevelt madár minket fog társnak tekinteni. Fajtárs hiányában, általában kiválaszt egy valakit a családból. A kézzel nevelt madaraknál általános probléma, hogy az első pár év valóban csodálatosan telik, ahogy azt a tenyésztő reklámozta, aztán jön a felnőttkor, az ivarérés. Madarunk kiválasztja a párját, jobb híján a családtagok közül, akihez kötődhet, erre szükségük van, egész életükben a társuk mellett vannak. De mi a helyzet a többi családtaggal, akikkel ezidáig szintén jól kijött az "ideális" házi kedvenc? Nos, amint eljön az ivarérés, fészekrakás időszaka, azt fogja csinálni, mint minden normális papagáj a természetben: védi a párját, megtámadja, aki a közelébe vagy a "fészek" közelébe megy. És ez még akár mókás
- 19/20 -
is lehet egy kis hullámos papagáj esetében, ha azonban egy ara, kakadu, amazon megy neki a családtagunknak, gyermekünknek, barátunknak, mert véd minket, bizony komoly sérüléseket okoz és cseppet sem veszélytelen.
A jegyzők előtt általában ilyenkor jelenik meg a szomszéd, kivételesen nem a jól megszokott, "állandóan ugat a szomszéd kutyája, csináljanak már valamit"[6] panasszal,[7] hanem azzal, hogy hallgattassa el a hivatal az éjjel-nappal ordibáló madarat, mert meg lehet tőle bolondulni.
Praxisunk során találkoztunk már sajnos arcon csípett gyerekkel, olyan esettel is, amikor egy fiatal pár hölgy tagja a plasztikai sebészeten kötött ki, kakadujuk ugyanis a párját szemelte ki társnak, hozzá ragaszkodott. Fontos leszögezni, hogy ez nem a madár hibája, rossz viselkedése. Az állat teljesen normálisan, fajának megfelelően viselkedik egy számára teljesen természetellenes közegben és szituációban. Mégis, ők lesznek azok, akik előbb-utóbb rosszul kerülnek ki ebből a profitorientált divathullámból.
Ők fogják egész életüket parányi kalitkában - mellőzve őket a lakás valamelyik sarkában - magányosan leélni, kétségbeesetten hívogatva "párjukat", hiszen a természetben sohasem hagyják el egymást; ők lesznek, akik magányukban tolltépőssé válnak, viselkedészavarosak lesznek, sztereotip mozgásformákkal, öncsonkító viselkedéssel próbálják túlélni a magányt. Egy olyan állatról beszélünk, amely csapatban él, soha nem hagyja el a párját, egy 2-3 éves gyermek szellemi szintjén van.
A hüllők és kétéltűek kereskedelme sajnos az egyre fokozódó érdeklődés iránt nagyon nagy népszerűségnek örvend, hiszen sokan szeretnének olyan egzotikus állatot tartani, ami minél extrémebb, minél kirívóbb, ahogy mi szoktuk mondani, olyan állatok: "amilyen a szomszédnak aztán biztosan nincs", sétálni sem kell levinni, de legalább van élet a lakásban.
De mi is az igazság? Hol is kezdődik ezen egzotikus (vad)állatok szomorú története? Hiszen tény, hogy bárhogy is cifrázzuk egzotikus jelzővel, ők vadállatok. Ha teljesen komplexen szeretnénk látni és megérteni a problémát, akkor sokkal korábbra kell visszatekinteni, hiszen a vásárlóhoz kerülés ideje csak a jéghegy csúcsa a kihívásokkal tarkított életükben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
