Az ombudsman feladata a tudomására jutott alkotmányos visszásságok - elsősorban a hatóságok részvételével zajló közigazgatási eljárások során előfordult hibák, sérelmek - vizsgálata, feltárása és a sérelmes helyzet orvoslásának elősegítése a polgárok érdekében. Feladatának teljesítése során alapvető elvárás és követelmény, hogy a tág értelemben vett függetlensége biztosítva legyen. Ez a hatékony eljárás előfeltétele és kulcsa, emellett széles mozgásterének, szabadságának és társadalmi megítélésének, a személyének és pozíciójának szóló közbizalom és köztisztelet meglétének is biztosítéka.
Az ombudsmani függetlenség értelmezhető egyrészt a klasszikus államhatalmi felosztás rendszerében és viszonylatában, de emellett önálló elemekre is bontható.
I. A montesquieu-i államhatalmi rendszerben az ombudsman nem tagolható be egyetlen hatalmi ág alá sem, ellenőrző funkciójának köszönhetően inkább "kívülálló". Jogállása általában a legmagasabb szintű jogforrásban - az alaptörvényben - rendezett, de a részletszabályokat tartalmazó ombudsmantörvény is az esetek többségében minősített, így az elfogadásához vagy módosításához kompromisszumkész többségi támogatás szükséges. Még ha a függetlenség kifejezés közvetlenül nem is szerepel az adott jogforrásban (mint az a magyar vagy holland esetben is történik), a függetlenségi kritérium egyértelműen levezethető a jogállásra vonatkozó legfontosabb szabályokból.
II. Az egyes államhatalmi ágak sorában legfontosabb a végrehajtó hatalomtól való távolságtartás, hiszen a klasszikus hatáskörű ombudsman feladata éppen az, hogy elfogulatlan, külső pozícióból vizsgálja az adott országban a közigazgatás működését, ideértve annak jogszerűségét és polgárbarát hozzáállását is. Ennek érdekében törvényi rendelkezés szól arról, hogy az ombudsman hivatali eljárása során senki által nem utasítható, befolyásolható, döntéseit saját - széles körű - mérlegelési jogkörében önállóan hozza meg. Különös kivétel Írország, ahol a miniszter írásban megindokolt kérésére a vizsgálatot nem szabad megindítania, vagy a megindított vizsgálatot abba kell hagynia [Ombudsman Act, 1980, 5. § (3)].
Hivatali periódusa általában meghaladja az adott parlamenti-kormányzati ciklus törvényes idejét vagy az is előfordulhat, hogy kinevezése határozatlan időre szól (Észak-Írország, Anglia, Finnország esetében). Meg kell jegyezni, hogy az újraválaszthatóság - bár a lehetőség szinte minden országban adott - igazából a teljes függetlenség ellen ható tényező.
Eljárása során a törvény erős vizsgálati jogosultságokkal ruházza fel - így bármilyen állami szervhez kérdést intézhet, melyre annak vezetője vagy megszólított tisztviselője köteles törvényes határidőn belül válaszolni. Szűk kivételektől eltekintve általában bármilyen hivatali helyiségbe, területre beléphet, ott személyesen vagy munkatársai útján vizsgálódhat. Eljárási jogosítványainak akadályozása ellen törvényes szankciók (bírság, fegyelmi eljárás stb.) állnak rendelkezésre. Az adott ügyben hozott állásfoglalására az érintett szerv köteles reagálni, az ombudsmani kritikát esetleg elutasító véleményt indokolni. Amennyiben a tudomására jutott tények indokolják, az ombudsman fegyelmi vagy büntetőeljárást is kezdeményezhet. A megállapított visszásságot a szerv vezetője, felügyeleti szerve, a megfelelő kormányszerv, vagy akár a nyilvánosság tudomására is hozhatja.
III. Az ombudsmannak az államhatalmi ágak közül a törvényhozással a legszorosabb a kapcsolata. Ez a kapcsolat kivételesen erős is lehet (például Németország esetében, ahol az ombudsmanjellegű intézmény - Petitionsausschuss, Kérvény- és Panaszügyi Bizottság - egy önálló parlamenti szakbizottság, vagy Nagy-Britanniában, ahol az ombudsman csak a parlamenti képviselők által továbbított állampolgári panaszokkal foglalkozhat - "MP filter").
Általában a kinevezés és elmozdítás a parlament feladata (a kivételek közé tartozik Nagy-Britannia, ahol az ombudsman a királynőtől nyeri megbízását) és sokszor a jelölési folyamatban egy-egy parlamenti szakbizottságnak is komoly szerepe van. Ausztriában például a jelölteket a parlamenti főbizottság - Hauptausschuss - javaslatára terjesztik elő és a három legnagyobb parlamenti párt jogosult egy-egy tagot jelölni, Spanyolországban pedig felállítanak egy mindkét ház képviselőiből álló vegyes bizottságot a jelölésre és az ombudsmannal való kapcsolattartásra (Comisíon Mixta Congreso Senado).
Sok országban az ombudsmannak külön jogosítványai is vannak a parlamenti munkával összefüggésben, így bizottsági üléseken vagy a plenáris ülésen is jogosult részt venni, felszólalni (például Románia, Finnország).
Minden esetben azonban a klasszikus ombudsmani eszköz - beszámoló - címzettje a parlament. Ennek megtárgyalása vagy kötelező (Szlovéniában még a következő évben is vissza kell térni az ún. megoldatlan ügyekre), vagy nem (sajnos Magyarországon az utóbbi időben a beszámoló megvitatása rendre elmarad). Az éves beszámoló kapcsán, vagy akár attól függetlenül is szoros szakmai kapcsolat fejlődhet ki az ombudsman és egyes parlamenti szakbizottságok között (például az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága gyakran veszi igénybe az ombudsman tudását és tapasztalatait egyes kérdések tárgyalásakor).
Az ombudsman jogalkotást befolyásoló tevékenységének legfontosabb eszköze a jogszabály-véleményezési hatáskör. Magyarországon az általános ombudsman véleményét nem kötelező kikérni még kiemelt emberi jogi témákat érintő jogalkotási aktusok előkészítésénél sem (pedig az adatvédelmi törvény hasonló kötelezettséget előírt az adatvédelmi biztos felé). Ugyanakkor az egyes ügyekben tett állásfoglalások gyakran tartalmaznak jogszabály-módosításra vagy jogalkotásra vonatkozó javaslatokat, hiszen az esetek nagy százalékában az állampolgári panaszok orvoslásának ez lenne a végleges megoldása.
Az alkotmánybíróságoz való fordulás (amire az Alaptörvény hatálybalépése előtt is minden évben akadt néhány példa, 2010-ben a monoki szociális kártya bevezetésével foglalkozó önkormányzati rendeletet támadta meg az ombudsman, ezzel együtt négy indítványa volt alkotmánybírósági elbírálás alatt), vagy a 2012-től esedékes absztrakt utólagos normakontroll kezdeményezése szintén a jogalkotás minőségének, alkotmányos megfelelőségének befolyásolását szolgálja.
IV. Az igazságszolgáltatás függetlenségének elve miatt általában az ombudsman a bíróságok ítélkezési tevékenységét nem vizsgálhatja - kivétel Svédország, Finnország és Lengyelország, de még ezekben az országokban is az ombudsmanok "önmérsékletet" tanúsítanak és csak kivételes esetben élnek jogkörükkel. Gyakran érkezik viszont panasz az ombudsmanhoz Európa-szerte a bírósági eljárások elhúzódása miatt. Előfordul, hogy bírósági eljárásokba is beavatkozhat, az eljárás végrehajtását felfüggesztheti (Bosznia-Hercegovina). A magyar ombudsmannak a panaszt el kell utasítania, ha az adott ügyben per van folyamatban és a bíróságok eljárását sem vizsgálja, a bírósági végrehajtás általános és egyes panaszaival azonban mindig is sokat foglalkozott (a 2010-es statisztikák szerint az ombudsmani jelentésekben megállapított visszásságok 41,2%-ban a jogbiztonság elvét sértették).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
